Part

 1 11|       megérkezett Budára, s megkérte Nincsit. Megkérte, s Surányi kedvezve
 2 12|              történet értéséhez - az Nincsit illeti. Tegnap érettem külde.
 3 13|        hiszed-e, minek? - hogy rajta Nincsit megvehessem. - Álmodhatál-e
 4 14| kipótolhatjátok, - az egész világot! Nincsit! - Írj kérlek, ne hagyj
 5 21|            nélkül valék, s jobbommal Nincsit csak akkor akarám megkínálni,
 6 21|    vádolhatom; nem nevezetesen magát Nincsit, ki Szentpéteriben egy szeretetre
 7 21|      világított vala. Karomra fűztem Nincsit, s a kanapéig vezettem el,
 8 21|             Fölvetettem szemeimet, s Nincsit mellettem, Nincsit karjaim
 9 21|      szemeimet, s Nincsit mellettem, Nincsit karjaim közt láttam. - Nagysád
10 23|       felreppen a lózsiba s ott leli Nincsit, s úgy tetszik, mintha rám
11 26|           oly bátor lélekkel vezetem Nincsit oltár elébe, hogy magad
12 28|           meg van téve a kötés, mely Nincsit másnak karjaiba vezetvén,
13 36|         indulok, oltár elébe vezetni Nincsit, s akkor osztán Isten veled,
14 44|    egészségemet? nem vesztettem-e el Nincsit?~Itt, Marosi, ez ernyőben,
15 51|             ágyba menni - s álmomban Nincsit látám, hogy magányába zárkózva
16 52|      szándékozom - itt hagyom Budát. Nincsit - ah! nem Nincsit többé,
17 52|             Budát. Nincsit - ah! nem Nincsit többé, hanem Szentpéterinét!
18 55|         megtagadám neki a kérést. Én Nincsit többé meg nem látom; erőre
19 62|      Characterben ő még felülhaladja Nincsit; de épen e két tekintet
20 69|           hűségedet! monda. Üdvözöld Nincsit, s az én kedves jó hugomat