Part

 1 8 |         előtt lépnék sírba; mert nékem csak egy szívem van, s az
 2 8 |         nem szegem hitemet. - Te nékem nem írsz. Nem tűrhetem tovább
 3 9 | szerelméért! Beteg nem vagy; azt nékem megírta volna Endrédi. Oh
 4 14|          Az én széplelkü onkelem nékem többet külde mint kértem,
 5 14|    Olvassd tulajdon szavait: "Te nékem, kedves Nevőm, oly kérést
 6 15|    vagyon részegülve édjeitől, s nékem, ó Marosi, az ő leveleiből
 7 22|       este, azzal a tekintettel, nékem a szerelemnek első tüzes
 8 22|         eszméletem oda lett - ha nékem akkor Géniuszom megsugta
 9 24|         mindig csendes éjt igére nékem, akkor, ha szívem szűk vala
10 24|         Marosi! nyitva lesznek-e nékem e karok, ha szerencsém elváltozik?
11 31|       lelhetek. Ajándéka azonban nékem igen édes örömöket nyújt.
12 39|     könyűt törle ki szemeiből. - Nékem ugyan nincs emlékeztetőre
13 39|         egy kérést! - küldje meg nékem képét! Elijedék, mert tudom
14 39|         szívemen fogom hordani e nékem ezentúl oly igen kedves,
15 40|      bátyámat megölelém. Az öröm nékem oly buborék, mely azon pillantatban
16 44|         töltöm a reggelt. - Fájt nékem látni, hogy ez a jó ember
17 45|      örökre. Ily pillantatot ada nékem próbául a gondviselés, s
18 70|       Belényesiné hallgatott: de nékem homályos előérzéseim voltak,
19 70|        itt hagyjuk e gyönyörű, s nékem ugyan feledhetetlen helyet,