Part

 1 1 |           NINCSIHEZ~Soprony, jan. 18.~Mintha csak álmodnám, szép és jó
 2 7 |                a szerént állottam ott mintha ég föld rajtam feküdt volna.
 3 9 |             nehezebbé teszi késtemet, mintha örömest mulatnék. Midőn
 4 9 |             kedves leány! Drágább az, mintha annyi nagyságú gyémántot
 5 18|             érdemlő ember! mint érzi, mintha egyenesen magát bántaná
 6 22|             ki magamat karjaid közül, mintha ezek a karok a halál hideg
 7 23|               Nincsit, s úgy tetszik, mintha rám nézne s nekem mosolygana.
 8 23|                oly csábító színekkel, mintha most is úgy volna: - megyek,
 9 34|         villám, belém csap s eldőlök, mintha minden erőmet, minden velőmet
10 40|          igyekezet, s annyira mentek, mintha egy vakonszülöttnek, ki
11 41| megkülönböztetéseiknél. Akkor megyek, mintha űzőbe vettek volna a fúriák.
12 43|             lélegzetet, s úgy vagyok, mintha az Etna kénköves aknájába
13 43|          boldogságaimnak! Úgy tetszék mintha összeakadának vala tekinteteink;
14 43|             tekinteteink; úgy tetszék mintha szép szemei szerelemmel,
15 43|             Mint emelkednek a felhők, mintha őket a Mindenható ujjai
16 44|        könyűit. A bátyám is úgy teve, mintha meg nem sejtette volna szenvedéseimet
17 51|                s mint mosolygok neki, mintha a megint hív Nincsi egy
18 67|             egy levelet, úgy tetszik, mintha az életnek új erejét veszteném
19 70|         tulajdona, s örülve fogadott, mintha az neki volt volna megtiszteltetése,