Part

 1 10|      holmi készületeket sejt. - Marosi, mit teszen az? Én őtet
 2 15| részegülve édjeitől, s nékem, ó Marosi, az ő leveleiből kell olvasnom,
 3 21|      tanúján szerelmünknek - oh Marosi! e boldogságok emlékezete,
 4 24|     habjait kebledbe öntsem ki. Marosi! mondám olykor, Marosi!
 5 24|          Marosi! mondám olykor, Marosi! nyitva lesznek-e nékem
 6 24|      fogja szeretni! És bizony, Marosi! bizony, ha kimondhatám
 7 28|  megszokott lángban. - Igen is, Marosi te, én Sennuccióm és te,
 8 28|       minden utánavágyást. S te Marosi vagy-e, hogy nekem ezt írhatd?
 9 35|          Nincsi! S mind ez - Oh Marosi, mikor ér véget inségem,
10 43|       illeti is meg fülemet.~Oh Marosi! mely iszonyú est vala ez!
11 43|    Nincsi nem vala már.~Mostan, Marosi, e kedves képzeléssel feküdt
12 43|     magában e szó! De hát nekem Marosi? hát nekem? Mi lesz belőlem?
13 44|   vesztettem-e el Nincsit?~Itt, Marosi, ez ernyőben, hol annyit
14 44|      rántattanak félre előttem, Marosi! oh miért nem nyele el engem
15 54|   Nincsinek szüléi felől is. Oh Marosi! hogyan fogom kiállani látásokat?
16 57|    búcsúmat, s visszatértem. De Marosi, egy látás, mely tiszteletet
17 57|        oh! mely gondolat ez, oh Marosi!~ ~
18 58|      gonoszt visszatoltam, - ah Marosi! hová levének mind azok
19 60|      volna, de tüzes aczélra. - Marosi! mely boldogtalan az ember