Part

 1 7 | kétségbeesésnek minden kínjai közt nyögte ki, - a szerént állottam
 2 9 |     enyém! örökre enyém! Ezer közt sincs egy, a ki kedvesét
 3 10|    Oly kínok, oly hánykódások közt folynak napjaim, kedves,
 4 21|       s szép arczának vonásai közt valamely szerelmet, valamely
 5 21|    mellettem, Nincsit karjaim közt láttam. - Nagysád itt? s
 6 21| szerencsésnek víg zsibongásai közt, hol vigadott, örvendett
 7 27|      keskeny nyilások, melyek közt borzadozva teszi hangzó
 8 27|    homlokaikat vidítja; aljai közt setét éj lakozik. Csendes
 9 29|       a vacsoránál a gyertyák közt hozzám lopóskodik, s szelíd
10 30|      midőn rettegő kétségeink közt tévelygünk, s alig merünk
11 44|   mennem, vagy balra. A nézők közt suttogások támadtanak, s
12 44|      Helyet fogék a tánczolók közt. Nincsinek ábráza ragyogott
13 47|      melyek őreá a te karjaid közt várnak. De e kép festegetései
14 49|   Kibeszélhetetlen rettegések közt kocsiztam ki, s kevésbe
15 50|      összefonva gyönyörűségek közt mehess végig hosszú útadon!~ ~
16 58|   tölthetni Nincsimnek karjai közt; hogy valaha, ha majd kifáradva
17 70|     melyet bizonyos situátiók közt megszerete, s most nem magáért
18 70|  szíve az édes-keserű érzései közt kedvére gyötrettetik. -
19 70|      kötelezzem. E rettegések közt a férjem, Bácsmegyeinek