Part

 1 1 |         tovább; pedig szívem oly igen tele van. - Élj boldogul,
 2 8 |           mely nekem kedves, oly igen kedves volt, mert benne
 3 12|         dolgot úgy tekintem mint igen hív barát, s reám bízza,
 4 19|        reszkettem. Sokba került, igen sokba! - hát még ennyit
 5 21|    szíves módjával jőve felém, s igen esdeklő hanggal megköszönte,
 6 21|           s így szóla nieszéhez: Igen is lányom, azt hittem, hogy
 7 28|          a megszokott lángban. - Igen is, Marosi te, én Sennuccióm
 8 31|           Ajándéka azonban nékem igen édes örömöket nyújt. Minap
 9 33|          reám rohanni, s tartok, igen, tartok tőle, hogy összeront.~ ~
10 39|          akarám is azt képzelni, igen nagyon megilletett, s láttam,
11 39|      hordani e nékem ezentúl oly igen kedves, ezt a te könyűid
12 44|       nem valék; azt itélvén, és igen bölcsen, hogy első ifjuságom
13 51|         bátyja. A szeretetre oly igen méltó öregnek könyűi, s
14 52|      volnának gyermeki gondjaid, igen is, úgy velök könnyen bánhatnál.
15 60| Szentpéterijének karjai közzé. - Igen is; az enyhítő balzsamcsepp
16 62|         rontva, s kedvetlenségem igen is gyakran föl nem derülhető
17 67|     engem rettent? Kedves nekem, igen kedves e gondolat: Szélen
18 70| Moralitása a legtisztább, elméje igen mívelt, s tónja olyan, hogy
19 70|          a hajthatatlanság, mely igen is gyakorta a kevélységig