Part

501 43|          följöveteledet! Ime itt vagy, s nekem és sokaknak másoknak
502 44|                Ennyit küzdék őmiatta - s mi leve jutalmam? mi lészen
503 44|            eszméletre térő leány keze; s ah ezen óhajtásom sem láthata
504 44|              tölt; ma midőn felköltem, s a jövendő elsuhant szemeim
505 44|        vészthozó felleg, érzettem azt, s - Isten! te látád könyűimet.
506 44|             lehetett, vevém kalapomat, s megmásztam a Gellérthegyet,
507 44|              korán juték fel tetejére, s eltikkadva s csaknem lélektelenül
508 44|             fel tetejére, s eltikkadva s csaknem lélektelenül nyultam
509 44|            folyamon a fátyolforma köd, s mint borította el Pestet,
510 44|                feküdt körültem minden, s élet nélkül tetszett lenni,
511 44|               seregei a szőlők között, s alattam a szirt repedéseiben
512 44|             fecskék reggeli dalaikhoz, s új színre költ minden a
513 44|             ember mit szenved miattam, s érteni, hogy kimenésemet
514 44|         bátyámnál vala midőn beléptem, s nem bírt elég erővel rámpillantani,
515 44|          sejtette volna szenvedéseimet s fogatni parancsolt, s kivitt
516 44|   szenvedéseimet s fogatni parancsolt, s kivitt magával oly tájakra,
517 44|             valék ágyba vetni magamat; s oly ólomalvás lepe meg,
518 44|              jelenénk meg mint illett, s elijedék, midőn a Nincsi
519 44|                egyetlen vigasztalásom, s öregségemnek gyámola vagy.
520 44|              vagy. Megcsókolám kezeit, s szememből egy forró csepp
521 44|       Kiterjesztett karral jöve felém, s a legelevenebb örvendés
522 44|                 a mit önmaga óhajtott, s az ő karjain értem a szála
523 44|        öltözetben, violakék bodrokkal, s hosszú fekete haját virág
524 44|            gyöngykötelékekbe aggatva - s megette az esketés oltára,
525 44|            maradt magamat összeszedni, s megszokott szemekkel nézem
526 44|               Üdvözlésem egyszerű volt s rövid, de meleg. Hála tenéked,
527 44|         kínjaimat, melyekkel elgyötre, s szerencséjét való részvéttel
528 44|               alacsonyságok sülyeszte, s a szerint, hogy a vétkes
529 44|                szoktam vala szorítani, s ölelései közben a világot
530 44|      boldogságaival, minden kincseivel s ragyogásával semminek állítottam.
531 44|                fel valának gyülekezve, s egyedül én valék, a ki nem
532 44|                alatt! Elfojtám a kínt, s követtem a boldogot. Belépvén
533 44|          boldogot. Belépvén a szálába, s látván, hogy nemtaláltatásom
534 44|                nem segíthet, de intése s jelenléte annyira megbátorított,
535 44|   megbátorított, hogy elég eltökélésem s erőm vala nyugodt képpel
536 44|               erőm vala nyugodt képpel s elmével lépni Nincsi felé,
537 44|          Nincsi felé, megfogám karját, s oltár elébe állítám. Nekem
538 44|           fortepiano-orgona mellé üle, s azt az éneket játszá, melyet
539 44|               a mit láttam, nem tudom, s szorosan vizsgálni nem akarom:
540 44|                de Endrédi nem engedte, s nem volt senki az asztalnál,
541 44|         nyissam meg a menyasszonynyal, s teljesítettem kérését. Elkeményedett
542 44|           tántorogva léptem Nincsihez, s kiállék vele az első helyre.
543 44|         magamat; midőn pedig elválánk, s Nincsi, elöntve minden kecscsel,
544 44|            közt suttogások támadtanak, s Nincsi, a ki látá, hogy
545 44|                hogy tovább tánczoljak, s a végszobába vonám magamat,
546 44|           kiláthaték a tánczolók közé, s ott nekieresztém magamat
547 44|         magamat az eltaposott szerelem s megcsalt remény kifakadásainak.
548 44|           Endrédi látta mit szenvedek, s nem távozott el mellőlem;
549 44|              nem távozott el mellőlem; s most annyira köszönöm alkalmatlan
550 44|                kínos állapotban valék, s Endrédi reá veve, hogy innánk
551 44|             lépheték a tánczolók közé, s most az önte másokba is
552 44|           ábráza ragyogott az örömtől, s oh mely könnyűséggel, milyetén
553 44|               valék forgatva magamból, s az elöltnek gondolt szerelem
554 44|         Nincsivel alulról felig jőjek, s midőn ott el kellett vala
555 44|                   Bocsánatot! kiálték, s szemeim ázva voltak. Midőn
556 44|          rettegés nélkül fogadhatá el, s szerencsére a contredansznak
557 44|                nem emlékezem továbbra, s hogy Nincsi betegeskedésimnek
558 44|               Nincsi betegeskedésimnek s az erőltetett tántznak tulajdonítá
559 44|           tulajdonítá elgyengülésemet, s hogy egy szobába vitete
560 44|              egy szobába vitete által, s maga is igyekezett életre
561 44|       támaszkodva lemenék a grádicson, s épen azon pillantatban érék
562 44|           szekerébe emelte zsákmányát, s vele repülve ment. Én is
563 44|                 Vas alvás szálla reám, s adta volna, a ki teremtett,
564 45|              bár csak egy hajszálnyit, s oda vagy örökre. Ily pillantatot
565 45|           nékem próbául a gondviselés, s megbukám. Elragadtatva a
566 45|          elvesztém bizodalmamat hozzá, s azt véltem, hogy én, a ki
567 45|                egy bálra. Megjelentem, s ez az elmenetel gyilkosom
568 45|                tüzét, mely most epedve s titkosan lángolt Nincsinek
569 45|                mások reá nem ügyeltek, s - lásd e szilke vért előttem -
570 45|             Ágyban vagyok, erő nélkül; s ez okozza, hogy idegen kéz
571 45|           bátyám nem lel vigasztalást, s ha látnád, mit szenved Klári!~
572 45|             Orvosaim nagy tudománynyal s széles, hosszas, bő beszéddel
573 46|           füstté lettenek, mint van ő, s tudni fogod, mint vagyok.~ ~
574 47|                hosszasan ül mellettem, s szánva néz, miként fogyasztott
575 47|            fogyasztott meg a betegség, s nem bír magával; s eldől
576 47|           betegség, s nem bír magával; s eldől mellettem, s testvérének
577 47|            magával; s eldől mellettem, s testvérének nyomorúságát
578 47|         Ilyenkor fel akarom vidítgatni s felőled szólok vele, s azon
579 47|      vidítgatni s felőled szólok vele, s azon boldogságokról, melyek
580 47|         élhettem volna e boldogsággal, s hogy te, ő, Nincsi és én,
581 47|       találtassam, mi forog lelkemben, s sírásaim az ő sírásait ne
582 48|               egyszer végre csak illő. S azok az orvosok! - Oh! tudom
583 49|                 12.~Eddig Sághon vagy, s öleled mindkettejöket, s
584 49|               s öleled mindkettejöket, s a szerelem legtisztább forrásából
585 49|          rettegések közt kocsiztam ki, s kevésbe mult, hogy korán
586 50|         előttem. Nekem nyújtá jobbját, s esküdt, hogy örökre enyém
587 50|              hogy örökre enyém lészen. S íme, te kedves, még kevés
588 50|                meghervadjon, elhaljon, s enyém, enyém lészesz te,
589 50|             menyei karjaival általfog, s édes lehellete vérző minden
590 50|           minden sebeimet begyógyítja, s a megdicsőült, gyötrelmeimnek
591 50|          megmeríti a Lethéből poharát, s nekem nyújtja!~Klárim! szeresd
592 50|                szélén együtt sétálánk, s a víznek sebes mentében
593 50|                emberi életnek a halál, s miként eshetik, midőn a
594 50|                hátunk megett elterjed, s mely bátorító gondolat,
595 51|             igen méltó öregnek könyűi, s némely emlékezet, mely lelkemben
596 51|              leve, elrontották éjemet, s most sokkal rosszabbul vagyok,
597 51|            legszelídebb fuvalat is árt s hervadást okoz.~Plántálj
598 51|              ápoljad, hogy nevekedjék, s virulmányra fakadjon, mikor
599 51|          édesebb illattal ragyognának. S ha csüggő fővel hervadnának
600 51|              hervadnának az ő mellyén, s kisdede parányi kezeivel
601 51|                a gyermeknek: Ártatlan! s te örülsz nekik? reszkess;
602 51|           híztak, a ki engem szeretett s miattam hala meg. - Oh barátom,
603 51|                irást hagya asztalomon, s biztatott, hogy ha magamat
604 51|          állani. Helyreállani? kérdém, s az ég felé pillantottam.
605 51|               felé pillantottam. Ment, s búcsúja alatt érzékeny könyű
606 51|               elől. - Ártatlan lelkek, s ti érzitek, hogy meg vagyok
607 51|        gondolatot mint életnek italát! s mint mosolygok neki, mintha
608 51|          bágyadt álomba szendergettem, s arra ébredék fel, midőn
609 51|               boldog gyermek! kiáltám, s a hang lehallatszék, úgy,
610 51|               némelyek felpillantottak s tudni kívánták, honnan jött
611 51|              fonnyada el a szép rózsa, s hiteszegett kezeknek nem
612 51|          kiálta belőlem egy belszózat; s a gyengeség miatt, mely
613 51|          kénytelen valék ágyba menni - s álmomban Nincsit látám,
614 52|       Szentpéterinét! mindennap látni, s nemsokára mint anyát látni,
615 52|              lep meg egykori gondatlan s boldog korom emlékezete. -
616 52|       életünknek? Ezt kérdem gyakorta, s látom, hogy az emberek e
617 52|             tulajdon gondja és bánatja s tulajdon örömei vannak,
618 52|                tulajdon örömei vannak, s ha gyermek vagy, egy leomlott
619 52|               kényére éli a jelenvalót s nem aggódik a jövendőn.~ ~
620 53|           szövetkezésben nem állottak, s csaknem az alkalmatlanságig
621 53|            mondják magok, oda engedik; s így világos, hogy a mit
622 53|              hasonló jutalmat érdemel, s hogy gorombának ne tartathassam -
623 53|                Characteremben fekszik, s akarom, hogy fekszik, az
624 53|             épen oly hidegen tekinteni s nevetni, mint a hogyan a
625 53|               a jókat forrón szeretem; s képzelhetd miként járék
626 53|          lelketlen fagyos mosolygással s eszmélet nélkül elmondott
627 53|              sarkomon megfordulhassak, s a lárvák közzül kiszabadulván,
628 54|        cselédjei mondják, gyöngélkedik s ágyban van. Eljöttem tehát
629 55|                Szentpéteri nálam volt, s kért, nagyon kért, hogy
630 55|              hogy azon föl nem akadok, s meg nem fosztom azon örömtől,
631 55|                erőre vagyon szükségem, s ezt az ő meglátása össze
632 56|                bajosan vihettem volna, s legyen gondod, hogy ez a
633 56|            hogy az sebedbe mérget önt? S Nincsi nem megholt e nekem?~ ~
634 57|                 de rettegtem a búcsút, s azt sokára húztam. Kalapomhoz
635 57|              sírni kezdénk mindketten, s nehéz volna megmondanom,
636 57|              tőled nehezen maradok el, s még nehezebben fognék -
637 57|                  ekkor levonta süvegét s ősz hajához nyult - ha ez
638 57|               a szíves, való kifejezés s az a forró kézszorítás,
639 57|            Karjai közzé vetém magamat, s ott sírtam ki sűrű könyűimet,
640 57|              sírtam ki sűrű könyűimet, s szaladtam. - A ház kapujánál
641 57|            akarám venni tőle búcsúmat, s visszatértem. De Marosi,
642 57|        elakaszta; némán néztem sokáig, s a nélkül, hogy ő engem látott
643 57|         szemekkel, - éretem könyörgött s oh! mely gondolat ez, oh
644 58|                szekér már készen várt, s én még egyszer végig mentem
645 58|               végig mentem a szobákon, s mindent oly pusztán, az
646 58|          ablakokat mind nyitva láttam, s elgondolám, hogy őket most
647 58|              mindjárt be fogják tenni, s ki tudja, ki nyitja meg.
648 58|               soha! soha! Elborzadtam, s mentem. - Az a szép remény,
649 58|            hogy nem éltem haszontalan, s amott egy ügyefogyottat
650 59|              emlékezete kísér ágyamba, s elképzelem, mely boldog
651 59|         lehetett volna ő, ő, a kedves! s így egyik szendergés a másiknak
652 59|            másiknak tol karjai közzé - s mikor így azt álmodozom,
653 59|              álmom elfut sikoltásomra. S midőn csak most látom, hogy
654 59|            hogy boldogságom álom vala, s boldogtalanságomnak érezése
655 60|              nem található kivánság? - S ha előjőne is, ha tőle megnyernéd
656 60|              mely nyomorulttá tevélek, s ezzel visszatérne Szentpéterijének
657 60|               lehető és a való között, s ön magunkban hordjuk a veszélyes
658 61|             Bécs, máj. 20.~Itt vagyok; s óráimat a Belvederben töltöm
659 61|                midőn a vatikáni Apoll, s a szép Antinousz, a Medicsiszek
660 61|                csak eseményeknek műve; s értsd a művész kifejezését! -
661 62|         Tanácsod ingerlené fájdalmamat s elkeseríthetne ellened,
662 62|            Teréz engem szeret, mondod: s én az ő birtokában boldog
663 62|               barátom! ő irántam érez, s én Nincsin kívül nem találtam
664 62|               gazdag szívét, ifjúságot s a szépségnek minden kecseit
665 62|        állapotom mondhatna; értsd meg, s vedd a mondottakhoz, hogy
666 62|               által meg vannak rontva, s kedvetlenségem igen is gyakran
667 62|                az egykori szelídségem, s annak helyébe most hajthatatlan
668 62|            fejesség, makacsság lépett. S ha mind ez nem volna is,
669 62|               a képe mi voltam egykor, s most szerencsétlen vagyok.
670 62|               előle akármint fityogna? S elménk mikor hasonlít inkább
671 62|             fonnyadok. A ki engem élni s szenvedni hagya, meghallgatá
672 62|            Intésére előállott a halál, s kijegyzett azoknak jegyekkel,
673 62|             vannak a megszabaduláshoz, s arczomról letörlé az egészség
674 63|              elrettente, mint engemet, s ez órában indulok Sághra.
675 63|        bátyámat már életben nem lelem, s azon édes örömtől is megfosztatom,
676 64|            Nagyon el vagyon gyöngülve; s mind az orvos mind én is
677 64|              újabb csapást adhat neki, s eloltja életét.~Oly tikkadtan,
678 64|               melylyel én néztem őtet, s ő viszont engemet. Lassadán
679 64|            Lassadán meggyűltek könyűi, s mind a mit mondhatott, e
680 64|              ellágyulás neki ártalmas, s oly szín alatt, hogy álomra
681 64|           Csókold őtet nevemben, őtet, s a kedves most szülöttet!~ ~
682 65|                Én ágya mellett voltam, s örvendek, hogy szemeinek
683 65|                itt mindent, cselédjeit s alattvalóit elfoglalta,
684 66|            megengedendi, nálad leszek, s a ti karjaitokban fogok
685 67|       szenvedéseimen, itt a hideg ősz; s ha a fáról leesni látok
686 67|               új erejét veszteném el - s hiheted-e, hogy ez engem
687 67|              tavasz megint itt leszen, s virágot s új életet önt
688 67|           megint itt leszen, s virágot s új életet önt a földre,
689 67|             boldoggá lettnek sírjához, s mondd magadnak, hogy én
690 67|                hogy én a te bánatodnak s e név nélkül való érzéseknek
691 67|                a pillantását érzettem, s egy gyönge tavaszi szellő
692 68|             zavarodást szüle lelkében, s Dorogon, hol szekerünknek
693 68|               midőn kürtölést hallánk, s kevés pillantatok mulva -
694 68|              történetet! - Szentpéteri s felesége a szobába lépének.
695 68|      legforróbb örvendés váltotta fel, s mind Szentpéteri, mind felesége
696 68|              mit a legbarátibb indulat s egykori szerelmének emlékezete,
697 68|                a szenvedő gyötrelmeit, s Bácsmegyei az elkeseredésnek
698 68|              barátját fölvidíthatná e, s nevén szóllítá a gyermeket,
699 68|                kit a Bácsmegyei nevére s férjéére s onkeljéére Sándornak
700 68|           Bácsmegyei nevére s férjéére s onkeljéére Sándornak neveztetett,
701 68|      onkeljéére Sándornak neveztetett, s fölnyújtotta azt a mi barátunk
702 68|                lelke nem birta súlyát, s kénytelenek valánk őtet
703 68|         Szentpéteri éle az alkalommal, s magunkban hagya. Nincsi
704 68|            hizelkedett gyöngeségeinek, s erőlködött titkolt reszketések
705 68|               egyszerre rohanának elő, s csöndes szenvedései jajgatássá
706 68|         visszaadá a fölriadt szerelem; s Nincsinek lábaihoz rogyott.
707 68|             véletlenül összeforradtak, s Nincsi tartózhatlanul sírt.
708 68|            Nincsi tartózhatlanul sírt. S te sírsz, örök barátnéja
709 68|              Bácsmegyei, fölemelkedvén s karjai közzé fogván a szép
710 68|              Ekkor újra megölelé őtet, s mindketten összerogytak
711 68|               élet, egy más jobb élet, s te ott nekem vissza lészesz
712 68|                  Kocsisunk jelt adott, s én emlékeztetém Bácsmegyeit,
713 68|              életben! monda Nincsihez, s együvé fogván őtet és férjét,
714 68|             megcsókolá mindkettőjöket, s eljövénk.~Budáig eltiltott
715 68|          Budáig eltiltott a beszédtől, s magába sülyedve ült a szekérben.
716 69|                éjjel aludt, de keveset s hánykódással. - Képedet
717 69|                Rendbe hozatá mindenét, s resignálva van. Csöndesen
718 69|               monda. Üdvözöld Nincsit, s az én kedves jó hugomat
719 69|                az én kedves jó hugomat s férjét! s a halál alvása
720 69|            kedves jó hugomat s férjét! s a halál alvása csöndesen
721 70|              nevezetesen a tiszteletre s szeretetre legméltóbb asszony
722 70|           hasonlíthatatlannak, újabban s bővebben fessem képét, s
723 70|               s bővebben fessem képét, s még külsőjére is kiterjeszkedjem,
724 70|              régi ismerősödre találsz, s álmélkodni fogsz, ha majd
725 70|                társaság szélylyeloszol s kiki nyugalomra tér.~Consiliárius
726 70|              mit rajta látunk, őszülni s ritkulni alig kezdő haja,
727 70|              kivált lelkének vidámsága s kelleme, valamint könnyű
728 70|                valamint könnyű mozgása s ízletes öltözete, tíz esztendővel
729 70|       legtisztább, elméje igen mívelt, s tónja olyan, hogy bizodalommal
730 70|               olyan, hogy bizodalommal s szeretettel tölt el túl
731 70|              mindent, a ki körébe lép. S az én asszonyi ideálomnak
732 70|             első pillantással imponál, s felsőbbségét még a gondatlanokkal
733 70|             merő természet és valóság, s ámbár benne nem lelni semmit
734 70|               hallót egészen megrázza, s belső részeig rezeg. Termete
735 70|           belső részeig rezeg. Termete s testessége középszerű, hajai
736 70|           hajai szögek, szine halvány, s az egész physionomie lankadást
737 70|           mértékben megadta a nevelés, s a természet a nevelésnek
738 70|               minthogy ez ajándékokkal s szerzeményekkel szükségtelen
739 70|             helyén kivül élni akarjon; s nem affectálván semmit,
740 70|         nevetségest szokták hajhászni, s azoknak felfedezésekben
741 70|     felfedezésekben mulatságot lelnek; s ha valaha, most érzem magam
742 70|           bátortalanul forgok körülte, s minden szavát, minden intését
743 70|             titkomra senki nem eszmél, s a figyelmet, melyre általa
744 70|           ágyából mint máskor szokott, s így a társaság már régen
745 70|      Belényesiné felé intézte szavait, s figyelmessé tevé, hogy az
746 70|                kegyesen itéle felőlem, s míg én, mindezek felől semmit
747 70|              elmondá nekem mi történt, s a legkegyesebb kifejezésekkel,
748 70|           cselekszi, szívére szorított s megengedé, hogy anyjának
749 70|            Érzéseim nem leltenek szót, s minden eszmélet nélkül lerogytam
750 70|             nélkül lerogytam lábaihoz, s itt fogadtam neki sírva
751 70|        örömemben renge minden tetemem, s tapsolni kezdének, hogy
752 70|      tiszteletre legméltóbb férfit is; s megfogván jobbomat, hetven
753 70|             leány, úgy mondá a grófné, s emlékezzél róla, hogy e
754 70|                lehet inkább tulajdona, s örülve fogadott, mintha
755 70|        gyermekének. Hagyj megpihennem, s úgy osztán a történetet,
756 70|                consiliárius Belényesi, s az én, kedves anyám a consiliáriusné,
757 70|            kiindúlánk a széles alléen, s még távolról meglátánk a
758 70|                 Félre tette a könyvet, s szemüvegeit elrakván, nyájasan
759 70|            teve ez a könyv, úgy monda, s egy gyönyörrel éltetett,
760 70|              óta ismeretlen - sírtam - s leányka! Jülie! találd mi
761 70|             situátiók közt megszerete, s most nem magáért a könyvért,
762 70|                mint a visszaemlékezés, s ő az emberi tiszta érzésekért
763 70|                látni akarta ki légyen, s szorgalma mely könyvet illet,
764 70|           lelkét román által gyengíti, s megintette, hogy idejével
765 70|              olvassa, noha aestheticai s psychologiai tekintetekből
766 70|                pirulás nélkül lehetne; s így, magam is kedvet kapék
767 70|             kedvet kapék olvasására. - S generál úr messze haladott
768 70|          feletti Vasvári, kiméletlenül s terhelve van festve, de
769 70|             fogná szánhatni az olvasó, s a román eltévesztette volna
770 70|                Az effélék költemények, s oly könnyedén kell vennünk,
771 70|          tekintett hitvesének szemeibe s az asszony elpirult. - Generál
772 70|           hálátlan Szentpéteri vagyok, s ha generál úr időtöltést
773 70|         tisztelt barátunknak részvétét s mentségeit tapasztalhatnánk
774 70|           szűntelen szemmel tartottak; s e látszatos szabadságban
775 70|             nem lehete kevésbbé szabad s inkább fogoly mint én valék.
776 70|                a házassági egyességnek s barátságnak, jó eleve megismertetének
777 70|   megismertetének azon pálya örömeivel s veszélyivel, mely reám vár;
778 70|            veszélyivel, mely reám vár; s midőn mások vezető nélkül
779 70|                önmagok vezették felém, s ezekkel társalkodván, tökélletesen
780 70|            volt a Bácsmegyei atyjának, s ez a barátság, az által,
781 70|              helytartó tanács mellett, s így őket a szív érzésein
782 70|          találna birtokom után vágyni, s ha én iránta hajlandóságot
783 70|           korában, iskoláit elvégezte, s Göttingába, onnan pedig
784 70|          szólván, egy házat csináltak; s én, még gyermek, az iskolából
785 70|                 az iskolából haza jött s kevés hónapok mulva elutazott
786 70|               néztem mint testvéremet, s úgy fogadtam, midőn öt esztendő
787 70|          iránta, megismertem érdemeit, s tiszteltem benne azt a szép
788 70|              is gyakorta a kevélységig s keménységig ment, eltola
789 70|         keménységig ment, eltola tőle, s őtet, a ki szeretetni kivánt,
790 70|              látni mint áll ő énnálam, s érezvén a maga becsét, s
791 70|               s érezvén a maga becsét, s nem is képzelvén, hogy másként
792 70|             hajlandóság gyanánt vette; s innen eredtek panaszai,
793 70|           Bácsmegyeinek atyja meghalt, s a nádor-ispán, s az ország
794 70|              meghalt, s a nádor-ispán, s az ország bírája s mások
795 70|        nádor-ispán, s az ország bírája s mások nagyjaink közzül,
796 70|                mások nagyjaink közzül, s maga az atyám is, igyekeztek
797 70|                nem engede az intésnek, s barátjai el kezdének hűlni
798 70|             férjül találom választani, s kitapogatván hajlandóságaimat,
799 70|            jött, meglátott, megkedvelt s bizonyossá tévén magát hajlandóságom
800 70|          kézzel fogadták. Így én magam s szüléim az állhatatlanság,
801 70|         vágyott, elhallgathatta volna, s én úgy valék nevelve, hogy
802 70|              barátjának különösségeit, s tudta, hogy az ily characterüekkel
803 70|            által boldogulni nem lehet, s méltónak látta, hogy birtokomért
804 70|           veszedelmes lépést megtegye, s annál inkább, mivel bizonyos
805 70|              ideáinak körébe löketett, s a katonai élet magasztalásába
806 70|               gyakorlott embert festi; s ha haza megyek, elbeszélem
807 70|                itt hagyjuk e gyönyörű, s nékem ugyan feledhetetlen
808 70|            ugyan feledhetetlen helyet, s így nem sokára szóval pótolom
809 70|              boldogul kedves barátném, s várj, mint szoktál, kiterjesztett