Part

 1 4 |            sok vacsorák, kocsizások, melylyel vendég urat régi ismerősei
 2 19|      gerjesztette. Nem láttam módot, melylyel elolthassam, melylyel magamon
 3 19|         módot, melylyel elolthassam, melylyel magamon könnyíthessek, nem
 4 21|              de azon nemesség miatt, melylyel ő maga költ mentségedre,
 5 21|            ki a nap. Elalvék a mécs, melylyel nekem az ész csak perczekig
 6 21|             szózatos néma pillantás, melylyel itt is, amott is a szeretett
 7 21|              Az az édes lebegő hang, melylyel azt zengé, magamhoz hozott.
 8 23|       tekintete - ah! az a tekintés! melylyel csak ő, csak ő tudott tekinteni! -
 9 34|             jul. 4.~Ez a szív telje, melylyel e vadonszép környet s e
10 39|             ellene azon tekintetnek, melylyel azt kívánta? Elővevém zsebkönyvemet,
11 39|            kikerestem azt a festést, melylyel összekelésteknek napján
12 39|             mind kinyomá azon hálát, melylyel ezen jó öreg iránt szívem
13 40|              semmit azon öröm felől, melylyel a bátyámat megölelém. Az
14 44|              Nincsi azon öltözetben, melylyel már indult a szekér felé,
15 50|            nem fertőzteti: az a hév, melylyel olyankor szólánk, azok a
16 57|              az a forró kézszorítás, melylyel ezt mondotta, elnémítottak.
17 64|  Kibeszélhetetlen az az elgyöngülés, melylyel én néztem őtet, s ő viszont
18 65| szükségtelenné teszen minden pompát, melylyel hiúságát az ál szomorúság