Part

 1 16|       kerüljem a hogyan akarom, végre össze kell jönünk, s az
 2 19|    szótlan mentek el mellettem. Végre Nincsi lehajolt, tavaszi
 3 21|   sokáig, reszketve tánczolt, s végre elgyöngült inai megtagadtak
 4 24|        Elakadtam a feleleten, s végre egy fonák mentséggel akartam
 5 30|         hosszas kerengésem után végre fáradtan visszatérek öblömbe,
 6 30|     mint óhajtom olyankor, hogy végre már hullana le szemeimről
 7 34|         szemem addig mered, míg végre elgyöngül, reszketni kezd
 8 34|  reszketni kezd s elvakul, hogy végre megdöbbenek a Mindenható,
 9 42|   sokáig együtt nem leheténk, s végre a szerencse együvé hoza,
10 42|      percze az életnek! S mikor végre mennem kellett, de hevem
11 42|         késnem kellett! S mikor végre a Nincsi utczájára értem,
12 43|        pompája felől. S íme itt végre a csend régen óhajtott órája;
13 43| istrumentek szólót játszának, s végre az egész orcheszter egy
14 44|    legboldogabb andalgásban, de végre ideje vala visszatérnem,
15 47|         rettegés, hogy lelkében végre felébred annak sejtése,
16 48|         útnak indulok - egyszer végre csak illő. S azok az orvosok! -
17 70|    elbeszélem a bátyámnak, hogy végre láttam egy valakit a kinek