Part

 1 7 |            2.~Oh barátom! hogy az ember a maga érzéseit annyira
 2 7 | rettenetes formájú vén, de gazdag ember, belé szeret a leányba,
 3 7 |      valék egy lépésnek, mely két ember életét örök nyomorúsággá
 4 8 |        mondd magadnak, hogy nincs ember, aki téged oly híven, oly
 5 8 |          azon boldogságot, melyet ember kóstolhat; s íme mind éltem
 6 12|           s különben valóban nagy ember ily kicsiny módra gondolkozik,
 7 15|           hagyatni. - Boldogtalan ember! ime az a csalfa, ki most
 8 17|           melyet egy valóban nagy ember érdemel; de nem fogadtam
 9 17|          ily gyönge vagyok. Nincs ember, a kinek szemébe nézni ne
10 18|          ez a tiszteletet érdemlő ember! mint érzi, mintha egyenesen
11 21|         alá. - Értelek, széplelkű ember! mondá az öreg könnyűbe
12 44|         nékem látni, hogy ez a jó ember mit szenved miattam, s érteni,
13 44|       Amit Isten összekötött, azt ember el ne tépje. - Vége lévén
14 60|       Marosi! mely boldogtalan az ember ez érzéssel, mely nélkül
15 70|       ismeretlen volt; egy fiatal ember tevé reá figyelmessé, kit
16 70|         gondja volt, hogy romlott ember, és nem kevésbbé, hogy romlott
17 70|           atyám valóbb characterű ember volt, minthogy ezt az előtt