Part

 1 21|    táncznak eredék ismét. Nem! monda, s erősebben tartóztata.
 2 21|   karjai közzül. Menjen tehát! monda neheztelésének hangjával,
 3 39|       úr megyen? az úr elhágy? monda mély sóhajtással s elhalványodott
 4 39|    ottan sokáig. - Bácsmegyei! monda ekkor; ily szép leend-e
 5 39|        vivén kezét. - Higyjük! monda hirtelen és a legmélyebb
 6 39|      Hogyan, nemesszívű férfi? monda felbátorodott hanggal; s
 7 39|  orczáimat. Kedven Bácsmegyei! monda: ennyi köny közül nincsen-e
 8 39|    által megszentelt gyolcsot; monda. - Szívem tele volt; láttam
 9 39|  hallánk jőni az öreget. Menj, monda; e csók engem örökre összeszőtt
10 57|     melyikünk kezdette. Öcsém, monda mellyéhez szorítván, elfojtott
11 68|           Utolszor ez életben! monda Nincsihez, s együvé fogván
12 69|   szobájába. - Írd meg nekiek, monda, hogy szereteteket most
13 69|     nyult. Köszönöm hűségedet! monda. Üdvözöld Nincsit, s az
14 70| Gyermekké teve ez a könyv, úgy monda, s egy gyönyörrel éltetett,
15 70|          Én ismerem a könyvet, monda ez; szabad volna-e tudakoznom,
16 70|     elpirult. - Generál urnak, monda rövid gondolkozás után Belényesi,