Part

 1 3 | Nincsidet másnak kellene látnod karjai között? e gondolat szökött
 2 21|     dőltem el olykor Nincsimnek karjai közzé, mint csókolám meg
 3 21|       próbáltam magamat kitépni karjai közzül. Menjen tehát! monda
 4 22|      ezek a karok a halál hideg karjai voltak volna, s szaladtam
 5 29|        a barátság kiterjesztett karjai, hogy sírjam ki fájdalmaimat -
 6 32|      meg borostyánnal Kláridnak karjai közzé; és ha reményeinket
 7 39|       rohantam fellépő atyjának karjai közzé, s egy néma ölelés
 8 41|        irkálásai után Nincsinek karjai között, s kedveskéjének
 9 43|  fölrettenthetné Szentpéterinek karjai közzül, s reám emlékeztethetné,
10 50|         sülyedünk a halál hideg karjai közé. Oh, hogy az a tied
11 57|         mondotta, elnémítottak. Karjai közzé vetém magamat, s ott
12 58|      fogok tölthetni Nincsimnek karjai közt; hogy valaha, ha majd
13 58|    magamat neki, a szeretettnek karjai közzé, hogy nem éltem haszontalan,
14 59|       szendergés a másiknak tol karjai közzé - s mikor így azt
15 60|    visszatérne Szentpéterijének karjai közzé. - Igen is; az enyhítő
16 68|     Bácsmegyei, fölemelkedvén s karjai közzé fogván a szép sírót.