Part

 1 15|         mint teszen mást, és nem engemet boldoggá. - De még ez nem
 2 17|          fogom. Okaid, melyekkel engemet a Szentpéteri kérésének
 3 20|        ez a jó öreg is szeretett engemet, s óhajtotta, hogy Nincsi
 4 21|        megszabadulhatnék, melyek engemet szünet nélkül kínoznak. -
 5 21|          őtet csókoltam meg, s ő engemet, s mint lökdösénk ujjaink
 6 22|         szaladtam volna - - Most engemet az tesz nyomorúvá, a kit
 7 23|   spanyol donna-alakba öltözék s engemet tengeri-rabéba rejtett el,
 8 24|      pillantatban érzett, Nincsi engemet ismét szeretett volna, elszakaszthatatlanul
 9 28|          te, lelke Nincsinek! ki engemet, mint Petrarcát a Lauráé,
10 44|       bánatot és epedést, melybe engemet az ő alacsonyságok sülyeszte,
11 44|     keblemben. Ezen pillantatban engemet ére a tour, hogy Nincsivel
12 62| fogadhatom. Annak kívánása, hogy engemet szerencsésnek láthass, tégedet
13 62|         azt mondanád, hogy Teréz engemet ismer, hogy tudja milyen
14 63|        téged is elrettente, mint engemet, s ez órában indulok Sághra.
15 64|         néztem őtet, s ő viszont engemet. Lassadán meggyűltek könyűi,
16 70|   azoknak, édes barátném, a kik, engemet dicsérni szeretvén, felőlem