Part

 1 14|   tehetetlen szerelem hevét vádlod. Bár mások is ugyanezt tennék;
 2 14|             elszórhassam, de szívem bár mely nyilva volt is, míg
 3 15|         megmenthetne. Oh jőne, jőne bár a szabadító! Úgy nyújtanám
 4 16|              hogy oda Nincsi. - Oh, bár ne kellene soha többé látnom
 5 17|          érző szív ver mellyében. - Bár végét érhetném hamar! Nincsen
 6 23|           ifjak boldog örömeikre. S bár tudakozd meg bölcs uraságokat
 7 24| emlékezeteket ébreszt bennem; s oh! bár ne kellene látnom soha többször!
 8 24|            a Dunának. Hah! kiáltám, bár minden örömeidnek emlékezetét,
 9 24|             örömeidnek emlékezetét, bár önmagadat szórhatna el így
10 29|            léleknek, mint a Terézé. Bár! Az ő társasága ír az én
11 39|        hajlandósága, az ő szerelme, bár mely kicsinynek akarám is
12 43|           magával azt kivánja, hogy bár ütne hamar az óra, mely
13 43|        megszáll az a kivánság, hogy bár itt volna már az irtózatos
14 44|     gondolatom, melyet még teheték: bár soha fel ne ébredjek többé!
15 44|           könyűit szárasztotta fel. Bár ezek legyenek az utolsó
16 45|          pontba ütődnek, hágj által bár csak egy hajszálnyit, s