Part

 1 3 |        törzsöködben velő vagyon, mondám; míg még erősen állasz,
 2 12|   jegyben vagyon. - Az Istenért! mondám, mit követett el nagysád?
 3 12|          a cserében nem veszt-e, mondám félig epével, félig megháborodva,
 4 21|       őtet soha nem láttam. Nem! mondám, szavaiban szökvén; annyiban
 5 21|      szavaiban szökvén; annyiban mondám, hogy az nem vétkem, mivel
 6 21|     egészen vakká nem tevé vala, mondám, egy könnyed visszapillantás
 7 24|      kebledbe öntsem ki. Marosi! mondám olykor, Marosi! nyitva lesznek-e
 8 24|      Sklávommal! felele. Nincsi! mondám, nagysád kegyetlen! Mint
 9 24|  azonfelül még kevély nem volna, mondám a legmélyebb elkeseredés
10 35|       sírása. - Mit sír nagysád? mondám neki; tartsa továbbra könyűit. -
11 36|          engedé. - Kedves leány! mondám neki; az én nyomorúságom
12 39|           Higyjük azt, jó Teréz, mondám neki, ajakimhoz vivén kezét. -
13 39|      utánad siránkozni, - Teréz! mondám; nagysád-e énutánam? - Hogyan,
14 44|  fájdalmas érzés fog kifacsarni! mondám. Hevült képzelésem csalt-e
15 70| mértékben ne érezze. Amaz a mint mondám, egy szép ábrázu, deli és