Part

 1 20|       oly szentül szeretett, az mindent hidegen fog tekinteni; s
 2 22|        vál. Könnyebben viselnék mindent, édes barátom, csak te volnál,
 3 27|          reá mertem volna tenni mindent, mindent, hogy az örökké
 4 27|     mertem volna tenni mindent, mindent, hogy az örökké így lesz,
 5 34|    minden remény nélkül, mint a mindent összetördelő villám, belém
 6 35|         Összetépek, összerontok mindent ha mi kezembe akad; s akkor
 7 42|          oh! mint feledék akkor mindent! mely nagy valék magam előtt!
 8 44|   roskadoz. Nem vesztettem-e el mindent? az élet legfentebb boldogságait,
 9 44|    midőn már nyugodtabb vagyok, mindent tegnapról.~Eltüzesült indulataimnak
10 57|       öreg gondosan eltávoztata mindent, a mi bennünket Nincsire
11 58|      végig mentem a szobákon, s mindent oly pusztán, az ablakokat
12 65| közönséges szomorúság, mely itt mindent, cselédjeit s alattvalóit
13 70|      mint az ötvenhez; és mégis mindent, a mit rajta látunk, őszülni
14 70|        a tiszteleten maga iránt mindent, a ki körébe lép. S az én
15 70|        valék nevelve, hogy neki mindent elmondjak, készebb lévén