Part

 1 9 |       enyém! légy ismét enyém! örökre enyém! Ezer közt sincs egy,
 2 13|   örömeim el vannak mérgesítve örökre, s én nézzem e, hogy más
 3 22|   vagyunk szakasztva, és talán örökre el! Megborzadok e gondolatra;
 4 34|        elvesztettem, hogy őtet örökre elvesztettem, minden remény
 5 36|        veled, kedves Buda! - s örökre!~ ~
 6 39|      Menj, monda; e csók engem örökre összeszőtt veled. Az összetódult
 7 39|      ezen jó öreg iránt szívem örökre eltölt, lélegzet nélkül
 8 40|  nyitja meg szívét, óh, úgy az örökre zárva marad! úgy neki használhatatlanok
 9 43|     pillantáshoz, melyben őtet örökre elvesztem, el kell vesztenem.
10 44|       lelkemnek minden csendét örökre elölte volna, ha azt csak
11 44| tárgyok, most, midőn ő éntőlem örökre el vagyon véve, azon szíves,
12 45|        hajszálnyit, s oda vagy örökre. Ily pillantatot ada nékem
13 50|        jobbját, s esküdt, hogy örökre enyém lészen. S íme, te
14 58|         Oda minden! minden! és örökre!~ ~