Part

 1 11|  MAROSIHOZ~Soprony, febr. 19.~Alig méne el tegnapi levelem,
 2 21|  állék e gyilkoló scén alatt! Alig leltem lélegzetet. Nincsi
 3 23| szabadítva minden táncztól; s alig lépék fel, s egész reggeligre
 4 30| kétségeink közt tévelygünk, s alig merünk félve pillantani
 5 43|  szívemet összeszorítja, hogy alig vehetek lélegzetet, s úgy
 6 44|    lelénk a ház körül, melyen alig lehete baj nélkül a házig
 7 44| menüet első lépései alatt már alig bírtam magamat; midőn pedig
 8 48|   előttem a ház, hogy magamat alig lelem benne; minden szögben
 9 53|  elmondott formulával felelt. Alig vártam, hogy sarkomon megfordulhassak,
10 62|      mondottakhoz, hogy nekem alig van egy csöndes pillantatom,
11 70|    látunk, őszülni s ritkulni alig kezdő haja, színes és barázdátlan
12 70|    megvallani; az öreg kornak alig maradtak más örömei, mint