Part

  1 1 |              elgondolom, kedves Nincsi, mint vala az midőn estvénként
  2 1 |               alá a húrokon - ó Nincsi! mint hajtottam fel olyankor az
  3 1 |           álmaimból, s angyaltekinteted mint ragadott el, hogy rólad,
  4 1 |          megállok ablakomnál, s elnézem mint megyen itt egy szerelmes
  5 1 |           vannak, miként melengeti őket mint a tavasz melege, hogy nem
  6 1 |              szeress oly kimondhatlanul mint én téged.~ ~
  7 3 |               kalauzom, előttem megyen, mint a világosság felhője ment
  8 3 |            eltöltened nélküle napjaidat mint ím ezeket töltöd most? Ha
  9 4 |                  oda vagyok. Úgy teszek mint a kis leány, kinek új ruháját
 10 6 |               lélek nélkül a test? Nézd mint olvaszt fel bennem a te
 11 6 |              emlékezeted minden érzést, mint melegíti fel szívemet, mely
 12 6 |             Tóni az én szánomban ült. A mint a faluba kiérénk, figyelmessé
 13 6 |               bármely alkalmatlanságot, mint hogy azt a gyanút vonja
 14 6 |                 ki ezerszerte többet ér mint ők, minden gunyájokkal. -
 15 7 |             balgatagságoknak! Emlékezel mint örvendénk tavalyi ittléttünk
 16 7 |                 szerencse nagyobb vala, mint hogy egy óráig is elmélkedni
 17 8 |               oly forróan szerethessen, mint én. Emlékezzél vissza együttélt
 18 9 |             lelhetett? - Oh, ha érzenéd mint gyötör e hasztalan várás!
 19 9 |              megszegni két oly szívnek, mint a miénk? - S íme képed egész
 20 9 |                gondolat, hogy elhagysz, mint valamely rettentő hegy áll
 21 9 |              előtt esküvénk! Emlékezel? mint búva a hold felhői mögé
 22 9 |                 mögé azon szent este, s mint jöve elő ismét teljes fényében,
 23 9 |                ismét teljes fényében, s mint mosolyga reánk, midőn a
 24 9 |               ki kedvesét úgy szeresse, mint én szeretlek téged; s épen
 25 9 |                 nem adhatna oly szívet, mint ím ez itt, mely csak teérted
 26 10|                Ugy térek vissza Budára, mint az az oroszlán, kinek elszedték
 27 12|              hogy a dolgot úgy tekintem mint igen hív barát, s reám bízza,
 28 12|                 hogy már most tekintsem mint eszes atya; s érdemének
 29 12|              elhallgatott. - A lépés, a mint látom, visszavonhatatlanul
 30 12|               megháborodva, s eljöttem.~Mint viselé magát Nincsi, önként
 31 13|           boldog Nincsimnek birtokában, mint én reméltem az lenni. De
 32 13|                a megvetés nehezet nyom, mint a szegénység.~ ~
 33 14|              onkelem nékem többet külde mint kértem, s egy levelet teve
 34 14|                leveled után. Úgy vagyok mint a ki térdig érő homokpusztán
 35 14|               szomjúzom a vigasztalást, mint az elalélt bujdosó a forrás
 36 15|                 olvasnom, az én Nincsim mint pazarolja reá nyájasságait,
 37 15|               jobbja és szeretete által mint teszen mást, és nem engemet
 38 15|               nyújtanám felé karjaimat, mint még kevéssel ezelőtt Nincsi
 39 18|              tiszteletet érdemlő ember! mint érzi, mintha egyenesen magát
 40 18|        erőltetni akarod, úgy jársz vele mint az érlelt gyümölcscsel.
 41 19|    Szentpéterijének karjain jöve felém, mint mikor Flóra jő a holt vidéket
 42 19|                 Oh! mit nem szenvedtem! mint tola, mint taszíta valami,
 43 19|              nem szenvedtem! mint tola, mint taszíta valami, hogy keljek
 44 20|            lészen, úgy néztem rokonait, mint tulajdon véreimet, s kivált
 45 20|               te gyönyörjeidnek. És oh, mint szeret ő tégedet! szerelem
 46 20|               lángol érted. Látnád csak mint várja nyugtalanul a levélhordót,
 47 20|              nyugtalanul a levélhordót, mint veszi el tőle leveleimet,
 48 20|               veszi el tőle leveleimet, mint hozza nekem, hogy minél
 49 20|            terjed el képén, s szemeiben mint reszket a hála könyűje!
 50 21|                 21.~Ma többet szenvedék mint képzelnem lehete; pedig
 51 21|                    Barátom, ha elnézem, mint vala minden kész engem boldoggá
 52 21|              boldoggá tenni, ha elnézem mint örvendett volna ez a jó
 53 21|                  s az ő szives részvéte mint lett volna új forrásaivá
 54 21|                 onkele és az én onkelem mint örvendettek volna ők, hogy
 55 21|         látásának örömeitől, - Barátom! mint vere szívem, midőn magamat
 56 21|                állott, s hallgata; de a mint abba hagyám, hozzánk lépe,
 57 21|                    Oh! ha láttad volna, mint állék e gyilkoló scén alatt!
 58 21|            imádék, most való alakjában, mint csalfa, mint hiteszegett
 59 21|                 alakjában, mint csalfa, mint hiteszegett leány álla előttem:
 60 21|                 leány előtt kevélyebben mint most. Annak elgondolása,
 61 21|       elgondolása, hogy az állhatatlant mint szerettem, hogy neki mint
 62 21|               mint szerettem, hogy neki mint áldoztam föl mindenemet,
 63 21|                 tűntek el lelkem előtt, mint a szivárvány gyönge színei,
 64 21|         örömeikkel s minden kínjaikkal, mint valamely gyilkos, reám rohantak,
 65 21|                 hogy ezeket mind, úgy a mint itt sorban függenek, az
 66 21|           csókoltam meg, s ő engemet, s mint lökdösénk ujjaink hegyén
 67 21| kibeszélhetetlen édjeitől elrészegedve, mint dőltem el olykor Nincsimnek
 68 21|                Nincsimnek karjai közzé, mint csókolám meg újra, ismét
 69 21|             tükörbe tekintvén, s Nincsi mint mosolyga reám egy angyalnak
 70 21|           kiszaladtam s úgy tánczoltam, mint az őrült. Jótét gyanánt
 71 22|                 e egyet a ki nekem, úgy mint te, kezet nyújtson, s elkísérjen
 72 23|                 Nincsinek jelenlétével, mint valamely bosszús démon.
 73 23|          tekinteni! - inkább bájola el, mint Reháknénak közönségesen
 74 23|             szenvedek, s nem sejtik meg mint nevelik enyhítések által
 75 23|              foglak. - A boldogtalanok! mint szédelgenek akart csalódásaikban! -
 76 24|              vánszorogni a kanapéhoz. S mint rezzenék meg, midőn itt
 77 24|              mondám, nagysád kegyetlen! Mint az úr igazságtalan és kemény,
 78 24|                ittlétednek semmi nyoma, mint ím e rózsáknak nem maradt!~ ~
 79 26|                akarásom. Olyanná levék, mint a gépely, melyet minden
 80 27|            derekaikon, s úgy néznek ki, mint kapui egy földalatti világnak.
 81 27|                Csendes minden körültem, mint a sír; csak messziről hallani
 82 28|            lelke Nincsinek! ki engemet, mint Petrarcát a Lauráé, mindenhova
 83 29|            lehet nem édes oly léleknek, mint a Terézé. Bár! Az ő társasága
 84 29|           nyájassága úgy vonz maga felé mint a barátság kiterjesztett
 85 30|           magamnak, a szerént élhetek a mint szivem kivánja; s ez néha
 86 30|              pillantat! enyész előttem, mint az árny, midőn tartóztatni
 87 30|                hogy a hold és csillagok mint futnak el fölöttem, s a
 88 30|              lenge tavaszi hév szellők, mint hozzák nekem mindenfelől
 89 30|            legkedvesebb illatokat - oh, mint óhajtom olyankor, hogy végre
 90 31|             hozzá, s én, kit a szerelem mint az árbocztalan hajót A szél,
 91 31|              elszégyenült falusiakat, s mint ejti úgy dolgát, hogy a
 92 32|             kevésbbé méltó az útálatra, mint a ki nyelvét árúba veti,
 93 33|                 örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló napnak utolsó
 94 34|     elvesztettem, minden remény nélkül, mint a mindent összetördelő villám,
 95 34|                 volna - Isten! te látod mint nyögök terhem elviselhetetlen
 96 34|            elviselhetetlen súlya alatt, mint fetrengek a földön, mint
 97 34|                mint fetrengek a földön, mint a széjjeltaposott féreg,
 98 34|                széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok föl hozzád, hogy
 99 37|         semmiben nem leltem. Oh, ha ez, mint egy itala a Lethének, kínjaimnak
100 37|                 avatva, szint úgy érted mint én.~ ~
101 38|                úgy hembereg érről érre, mint egy tűzpatak szívemben,
102 39|            grádicsra léptem, meghallám, mint kérdi kiéi a lovak, s mit
103 39|               úgy lobbana föl lelkemben mint valamely láng az éj homályában,
104 39|                    Elhallgatott. Láttam mint tusakodék magával. - Jőjjön
105 39|            jámbor zarándok az ereklyét, mint Teréz most az én portrémat.
106 39|              lenned? sokkal kedvesebbé, mint valamit valaha láttam, ismertem? -
107 41|              Soha nem szenvedek többet, mint esténként. Ilyenkor elképzelem,
108 42|                 pedig merültebb voltam, mint hogy az olyas eszembe juthasson;
109 42|          megszenteltetett. S íme most - mint változott el most minden!
110 42|                 után vár ablakában - ah mint nyargalék Végig Pesten!
111 42|                 nyargalék Végig Pesten! mint rengett alattam a híd! mint
112 42|             mint rengett alattam a híd! mint nem bírtam magammal, ha
113 42|            kedves pongyolájában lenéze, mint szökött akkor, miért ágaskodott
114 42|               mosolygással fogadta, oh! mint feledék akkor mindent! mely
115 42|                ló, sem az ura nem tudta mint menjen tovább.~ ~
116 43|                 véget vet kínjainak. Oh mint állom ki! Gyakorta az a
117 43|                 ideje úgy lobog előttem mint egy hosszan elnyult kies
118 43|               éji csendben úgy hangzott mint egy angyal lassú szózatja,
119 43|               könnyebben érzem magamat. Mint emelkednek a felhők, mintha
120 44|                lelsz te rettenetesbbet, mint a mi alatt lelkem roskadoz.
121 44|              kedves fogott volna lenni, mint egykor a Nincsié; én azt
122 44|         fogadtam volna jutalom gyanánt, mint az állhatatos, lángoló szerelmesnek
123 44|                 elsuhant szemeim előtt, mint egy vészthozó felleg, érzettem
124 44|                  Gyönyörű nagy látvány! mint nyúla el végig a széles
125 44|           folyamon a fátyolforma köd, s mint borította el Pestet, hogy
126 44|           Csaknem későbben jelenénk meg mint illett, s elijedék, midőn
127 44|         változni, alkalmam vala látnom, mint igyekeztek előttem elfedni
128 44|               ment. Én is hazajövék. De mint jövék haza, mint fektetének
129 44|          hazajövék. De mint jövék haza, mint fektetének le, arról nem
130 44|            bennünket boldogabb lak vár! Mint szélesedik szívem ezen odavágyással!
131 44|               szívem ezen odavágyással! mint olvadnak minden kívánságaim,
132 46|              magam is írhatok. Ne kérdd mint vagyon szívem. Kérdd a kinek
133 46|              kinézései füstté lettenek, mint van ő, s tudni fogod, mint
134 46|              mint van ő, s tudni fogod, mint vagyok.~ ~
135 47|              hozzánk. - Jobban tudom én mint ő, meddig nem; de megszomorítani
136 49|             Nincsi most látna! ha látná mint viselem képemen az ő állhatatlansága
137 50|      emlékezetébe szenderített, Nincsi, mint egy angyal, megjelent előttem.
138 50|                 mindenben; légy oly jó, mint mindig valál. Oh ott, ama
139 51|               sokkal rosszabbul vagyok, mint jó idő óta valék - egy idegen
140 51|                  Oh barátom, ha látnád, mint gyötörnek engem halálig
141 51|                érlelve a halálnak? Hah! mint hörbölöm fel e gondolatot
142 51|               hörbölöm fel e gondolatot mint életnek italát! s mint mosolygok
143 51|       gondolatot mint életnek italát! s mint mosolygok neki, mintha a
144 52|            mindennap látni, s nemsokára mint anyát látni, nem - arra
145 52|                 soha nem vala kedvesebb mint most, midőn el akarom hagyni.
146 52|           szobát szeretem most, melyben mint gyermek laktam vala. Ha
147 52|               épen úgy csalják magokat, mint mindenben egyébben. Ha legény
148 52|            kártyavár úgy elkedvetlenít, mint megcsalatkozott reményeid
149 53|          alkalmatlanságig tudakoztatták mint vagyok. Tudni kell, hogy
150 53|             Tudni kell, hogy az effélék mint mennek azoknál, a kik azt
151 53|             hírt meghozza, azt nekik, a mint mondják magok, oda engedik;
152 53|            hidegen tekinteni s nevetni, mint a hogyan a jókat forrón
153 54|                 volt, Nincsije pedig, a mint cselédjei mondják, gyöngélkedik
154 60|            nekem ő csinált, úgy futa el mint a sebes Duna vize, mely
155 60|              mely nélkül nem volna jobb mint a marha! - Vaktában tolongunk
156 62|                A ki annyi érdemmel bír, mint Teréz, osztatlan szívet
157 62|               inkább a gyermeki korhoz, mint midőn szeretünk?~Hagyd el
158 63|               mely téged is elrettente, mint engemet, s ez órában indulok
159 68|          ezekben csaknem oly nagy vala, mint a mi szegény barátunkban,
160 70|              kiterjeszkedjem, hogy őtet mint tükörben szemlélhesd - mert
161 70|         közelébb nem volna a hatvanhoz, mint az ötvenhez; és mégis mindent,
162 70|             mértékben ne érezze. Amaz a mint mondám, egy szép ábrázu,
163 70|                 többet nem talál tenni, mint a mit coquetterienek mondunk. -
164 70|                a legszebb két szem, kék mint az ég legtisztább azurja,
165 70|                 ki ferdeje után ágyából mint máskor szokott, s így a
166 70|              köszöntené leányának. Ez a mint az anyám és én fellépénk,
167 70|               alig maradtak más örömei, mint a visszaemlékezés, s ő az
168 70|               De az ifju felelt, hogy a mint excerptái bizonyítják, ő
169 70|                 könnyedén kell vennünk, mint költeményeket venni illik.
170 70|             festve lát, senki nem egyéb mint az én kedves Cecilem, és
171 70|            szüléket képzelni nem lehet, mint azok voltak a kiket nekem
172 70|                inkább nem szerettetett, mint én. Belépvén azon koromba,
173 70|         kevésbbé szabad s inkább fogoly mint én valék. Atyám és anyám,
174 70|          tétetett ki tárgyképen, mely a mint az atyám előttem is szerette
175 70|              elutazott ifjat úgy néztem mint testvéremet, s úgy fogadtam,
176 70|              volt eléggé csendes, látni mint áll ő énnálam, s érezvén
177 70|             hogy másként fogadtathatnék mint fogadtatni akart, barátságomat
178 70|             lévén vétkesnek ismertetni, mint hamisnak. De Szentpéterinek
179 70|                kezde ömledezni, mely, a mint mondá, a hypochondriásoknak
180 70|             alakban még meg nem jelent, mint mióta ezt az urat ismerem.
181 70|                kedves barátném, s várj, mint szoktál, kiterjesztett karokkal!~