Part

1 23|     cseppenének. Forrók, mondá ilyenkor, ezek a te könnyűid; s én
2 30|       föl és alá evezek, midőn ilyenkor körültem minden hallgat,
3 34|  megfoghatatlan előtt; - mikor ilyenkor karjaimat kiterjesztem egy
4 41|        többet, mint esténként. Ilyenkor elképzelem, mely kénynyel
5 42|        ablakhoz futottak; s ha ilyenkor a tajtékos lóról neki egy
6 44| vállamon, megcsókolt; a kit én ilyenkor eltölt habzó szívemre szoktam
7 47|        túl a síron látjuk meg. Ilyenkor fel akarom vidítgatni s
8 47|     élheténk vala a bátyámnál; ilyenkor elmerülvén képzeleteim között,
9 59|    hogy ő nekem hitvesem, - oh ilyenkor fölsikoltozom örömemben,