Part

  1 1 |        pillantástok nekünk táplálat. Ha elgondolom, kedves Nincsi,
  2 1 |          magam körül elfeledkezém! - Ha ezt így elnézem, jó Nincsi,
  3 1 |              a hideg csípősségével - ha e boldogokat látom, s elgondolom
  4 1 |              még soha nem érzette. - Ha ez előérzés volna! - Irtózatos
  5 3 |        emlékeztet minden kicsinység. Ha dolgaim mindentől elvonszanak,
  6 3 |       dolgaim mindentől elvonszanak, ha a legnagyobb figyelemmel
  7 3 |             karjaid között. - De hát ha Nincsidet másnak kellene
  8 3 |       szökött keresztűl fejemen. Hát ha a szerint kellene eltöltened
  9 3 |          mint ím ezeket töltöd most? Ha ezt ki fognám e állhatni?
 10 3 |              fiatalt. Ez elhajlék, s ha a víz kevés ideig elcsendesedett,
 11 3 |          tarthatsz a víz dühétől: de ha gyökereid közül el lészen
 12 3 |              el lészen kapva a föld, ha éltető nedvedet a férgek
 13 4 |    alkalmatlanná tészen mindenre. De ha a Nincsimnek portréja szemembe
 14 6 |          előze meg. Mely napom vala, ha azt együtt tölthettem volna
 15 7 |         mondának, úgy is vége leend, ha Mariet máshoz adjuk. - Gyönyörű
 16 7 |              méltóságnak tituláznak, ha merő törzsök is - ez a szerencse
 17 7 |        vallás annyi hatalmat szülék, ha ti azzal oly kárhozatosan
 18 8 |              arról szóval. - Nincsi! ha való találna lenni ez éji
 19 8 |           álmom eloszlott. - Nincsi! ha ez az álom előérzés volna! -
 20 8 |         vagyunk teremtve, érezd hogy ha boldog akarsz lenni, enyémnek
 21 8 |      minekelőtte testbe költöztenek. Ha te engem elhagynál, Nincsi,
 22 8 |              tartóztathat, hogy írj? Ha elhidegültél irántam, engedd
 23 8 |             örökké, neked köszönném, ha szívemben irántad nem égne
 24 9 |            lelt? mi lelhetett? - Oh, ha érzenéd mint gyötör e hasztalan
 25 9 |             kívánnék neked ily kínt, ha megváltoztál volna, ha hitedet
 26 9 |               ha megváltoztál volna, ha hitedet megszegted volna
 27 9 |          jelene meg ismét előttem. - Ha azon édes pillantatokra
 28 9 |             szemeid löveltenek reám, ha azon édes hangot hallom,
 29 9 |       kibeszélhetetlenül szeretlek - ha mind ez örömekre, boldogságokra
 30 9 |          kettőkor nézettem a postát, ha vannak-e leveleim. Már a
 31 9 |             papirosomra csorogtanak! Ha olvastad volna, nem maradtak
 32 9 |        gyűlölök, hallgatnom. ... Oh, ha repülnöm lehetne, hogy bánatomat
 33 10|         kölykeit; s jaj annak, a ki, ha elébe adom jusaimat, tőle
 34 12|             is oly sokat keresnek; s ha kedved volt volna szolgálatot
 35 12|              kérdést nem szenved. De ha te minden pénz és születési
 36 12|           szavát állja, noha kérdés, ha gyermeke a cserében nem
 37 12|              nem is gyanít. Utálnám, ha tudná, mitől fosztotta meg
 38 13|              a jó angyalok sugallák. Ha első tüzemben mehettem volna,
 39 14|             Körültem szomorú minden. Ha elfonnyadott ábrázt látok,
 40 15|     bonthatatlan hűséget. Jaj neked; ha a hitszegés büntetése, melyet
 41 16|           Budát! - Mit csinálok majd ha vele összejövök, miként
 42 17|            futok egy lyány előtt. De ha bátortalanságom okát tekintem,
 43 17|       melynek minden készen áldozik, ha érző szív ver mellyében. -
 44 18|              portéka az emberi szív, ha az idétlen egyengetések
 45 18|           által el nem rontatott! De ha erőltetni akarod, úgy jársz
 46 20|           enyém legyen, örült volna, ha Nincsi enyém lett volna.
 47 20|              mely boldog lészesz te, ha az én jó Klárim minden értelmében
 48 20|            hogy minél elébb láthassa ha írtál-e neki; s ha osztán
 49 20|          láthassa ha írtál-e neki; s ha osztán a te nevedben megölelem,
 50 20|             a te nevedben megölelem, ha hallja, hogy a vett csókot
 51 20|              reszket a hála könyűje! Ha ezt látnád, térdre rogynál,
 52 21|            iránt tekintettel voltam, ha sógora lenni nem akarok
 53 21|          mikor characterben leendek. Ha falun laknám, erre szükség
 54 21|              s elfordult. - Barátom, ha elnézem, mint vala minden
 55 21|           kész engem boldoggá tenni, ha elnézem mint örvendett volna
 56 21|        örvendett volna ez a jó öreg, ha Nincsi nekem jutott volna,
 57 21|     atmoszpheráját vonják körülte; s ha veszteségem nem volt volna
 58 21|          barátjait egészen feledi, s ha a történet harmadik helyt
 59 21|         szemébe tekintettem, lestem, ha lelnék-e ottan s szép arczának
 60 21|           belépni ne merjenek. - Oh! ha láttad volna, mint állék
 61 21|            talán összerogyott volna, ha Szentpéteri, ki most új
 62 21|             el árjain. Ki tudja? hát ha még szeret? Ezer meg ezer
 63 21|            vesznek a mi az urat éri! Ha nagysádat a szerelem egészen
 64 21|             nincsenek, megfejthetné, ha én vagyok-e a ki magamat
 65 21|              hangjával, s eltola; de ha magával nem gondol, gondoljon
 66 22|              közzé vethetém magamat, ha belrészemet fájdalom és
 67 22|              szegény halandók sorsa, ha fellelik egymást, ha lelkeik,
 68 22|          sorsa, ha fellelik egymást, ha lelkeik, érzeményeik úgy
 69 22|             között, s körültekintek, ha láthatnék e egyet a ki nekem,
 70 22|            messze. - Nincsi, Nincsi! ha nekem akkor, midőn téged
 71 22|         minden eszméletem oda lett - ha nékem akkor Géniuszom megsugta
 72 23|              valamely bosszús démon. Ha bálba megyek, ott van. Ha
 73 23|            Ha bálba megyek, ott van. Ha a játékszínben a leghomályosabb
 74 23|            nézne s nekem mosolygana. Ha így álmodozom, s az időt
 75 23|               hogy el nem érhetém; s ha látá, hogy táncza végét
 76 24|              szívemet marczangolják, Ha szíved érzéketlen volna,
 77 24|              éjt igére nékem, akkor, ha szívem szűk vala boldogságom
 78 24|             lesznek-e nékem e karok, ha szerencsém elváltozik? s
 79 24|         pillantatban lelkemen. - Oh, ha karjaim közzé szoríthattam
 80 24|            közzé szoríthattam volna, ha megmondhattam volna neki,
 81 24|             hitszegését megbocsátom, ha e forró szívreszorítással
 82 24|              bizony, Marosi! bizony, ha kimondhatám vala a mit szívem
 83 24|         mondhatom ki mit érzettem. - Ha nagysád kegyetlen s kegyetlenségében
 84 25|     MAROSIHOZ~Buda, máj. 13.~Bezzeg, ha a rabláncz széjjeltépdelése
 85 26|           megyek ki s próbát teszek, ha a feléledt természetnek
 86 27|           legmeredekebb bérczeket; s ha osztán kifáradva eldőlök
 87 28|    Tartóztass fel egy omló folyamot, ha tartóztatni tudod.~ ~
 88 29|       társasága ír az én sebeimre. - Ha a hold a vacsoránál a gyertyák
 89 29|             sírjam ki fájdalmaimat - ha mikor így ellágyulok, s
 90 30|          midőn tartóztatni akarom. - Ha mikor Terézt felvezetem
 91 31|              öröm a maga nemében; és ha földi bújdosásom alatt még
 92 32|           Kláridnak karjai közzé; és ha reményeinket meg nem hazudtolod
 93 32|              áldásait öntse ki reád. Ha te is meghazudtolod, ha
 94 32|              Ha te is meghazudtolod, ha te is! - úgy - Reszketek
 95 35|      Összetépek, összerontok mindent ha mi kezembe akad; s akkor
 96 37|             semmiben nem leltem. Oh, ha ez, mint egy itala a Lethének,
 97 39|        vigasztalás ereje futotta el. Ha esténk ily tiszta nem lesz,
 98 40|         gyémánt alól is kitetszenek. Ha ezt nem tészitek, úgy hasztalan
 99 40|             igya az élesztő poharat. Ha őtet ez nem vezeti vissza
100 40|             vezeti vissza a világba, ha ez nem nyitja meg szívét,
101 41|           nyertem a szaladozással? - Ha tűz borítja el házadat s
102 41|        házadat s mindened hamuvá ég, ha földeidet ellepi az iszap,
103 41|           földeidet ellepi az iszap, ha jószágodat az ellenség elrabolja,
104 41|             nem vagy szív nélkül. De ha szíved oda van, ha annak
105 41|        nélkül. De ha szíved oda van, ha annak vagy híjával, öltözzél
106 41|           híjával, öltözzél aranyba, ha nemzetek buknak is meg lábaid
107 42|           este kérdést tétete nálam, ha nem lenne e ma kedvem kilovagolni
108 42|            tekintett. Kétséges valék ha fölpillantsak-e; de kétségemet
109 42|           kell vonulnia? - Jaj nekem ha azzá levék! de jaj, jaj
110 42|              ő is keresett engem. És ha csak egy negyedig mulathattam
111 42|               mi boldog voltam én! S ha sokáig együtt nem leheténk,
112 42|            változott el most minden! Ha ezelőtt nap keltekor lovat
113 42|            mint nem bírtam magammal, ha a hídon vagy a vár dombján
114 42|              az ablakhoz futottak; s ha ilyenkor a tajtékos lóról
115 43|            hogy egészen összerogyok, ha a leggyöngébb szellő ér
116 43|            leggyöngébb szellő ér is, ha egy lassú zördület illeti
117 44|              körül a teremtésben, és ha tudsz rettenetesbbet, mondd
118 44|         erővel bírhat, fájdalmaimat, ha csak perczekig is, szétoszlathatni.~
119 44|             ólomalvás lepe meg, hogy ha bátyám fel nem keltetett
120 44|          állítottam. Kérdém magamat, ha ez emlékezetek valóság voltanak-e
121 44|         csendét örökre elölte volna, ha azt csak most veszthettem
122 44|           tenni, sőt azt is feledém, ha jobbra kell-e mennem, vagy
123 45|            nem lehetsz ura magadnak. Ha pedig a körülmények veszedelmes
124 45|              nem lel vigasztalást, s ha látnád, mit szenved Klári!~
125 45|              tehát magadat, barátom, ha ebben vígasztalásodat lelheted.
126 47|      Tudakoztam mit vél, meddig nem. Ha útad el talál mulni, felele,
127 47|   veszedelmes mérget készítek, mert, ha elgondolom, hogy én is élhettem
128 49|        próbámért meg nem lakoltam. - Ha Nincsi most látna! ha látná
129 49|                Ha Nincsi most látna! ha látná mint viselem képemen
130 50|       hajlékokban! - Mely pillantat, ha majd menyei karjaival általfog,
131 51|             új élet serkedezzen. Oh, ha azon virágokat, melyek sírom
132 51|              illattal ragyognának. S ha csüggő fővel hervadnának
133 51|              hala meg. - Oh barátom, ha látnád, mint gyötörnek engem
134 51|        asztalomon, s biztatott, hogy ha magamat rendeléseihez szabandom,
135 52|            mint gyermek laktam vala. Ha benne mulatok, elevenebben
136 52|         mindenütt. - A gyermeki kor, ha ő e valóban a legboldogabb
137 52|             mint mindenben egyébben. Ha legény korodban volnának
138 52|            tulajdon örömei vannak, s ha gyermek vagy, egy leomlott
139 52|            érettebb esztendeidben. - Ha a gyermeki évnek van valamely
140 55|         láthasson elindulásom előtt; ha az ágyból kikelhetne, úgy
141 56|         ingerli gyötrelmeimet. Szólj ha a te Klárid meghalna, elvetnéd
142 57|        süvegét s ősz hajához nyult - ha ez nem biztatna, hogy egymás
143 58|            karjai közt; hogy valaha, ha majd kifáradva hivatalomnak
144 59|           mely boldog fogék lehetni, ha enyém lehetett volna ő,
145 60|              található kivánság? - S ha előjőne is, ha tőle megnyernéd
146 60|         kivánság? - S ha előjőne is, ha tőle megnyernéd is azt a
147 60|             melyet ennyire óhajtasz, ha ezt mondaná is: Látom, mely
148 62|              elkeseríthetne ellened, ha nem látnám, hogy azt a legszívesebb
149 62|        fejesség, makacsság lépett. S ha mind ez nem volna is, előttem
150 62|           most szerencsétlen vagyok. Ha ezekre azt mondanád, hogy
151 62|          vagyok; ezt kérdeném tőled: Ha látnád, hogy a gyermek késhez
152 63|           órában indulok Sághra. Oh, ha a szegény bátyámat már életben
153 67|   szenvedéseimen, itt a hideg ősz; s ha a fáról leesni látok egy
154 68|         sülyede. Nincsi próbát tett, ha fiának előmutatásával, kit
155 68|       mindketten összerogytak volna, ha nem siettem volna segédjekre. -
156 70|        szerencsétlennek kelle lenni, ha őtet az után alkalmasan
157 70|         találsz, s álmélkodni fogsz, ha majd való nevét hallandod,
158 70|             kellene csalnom magamat, ha közelébb nem volna a hatvanhoz,
159 70|           melyet elődbe tennem kell.~Ha Belényesi első pillantással
160 70|        hatalma kaczérságnak látszik; ha tudniillik a kaczérság többet
161 70|       physionomie lankadást mutatna, ha rajta a legszebb két szem,
162 70| felfedezésekben mulatságot lelnek; s ha valaha, most érzem magam
163 70|            könyvben elmerülve olvas. Ha meg nem pillantott volna,
164 70|             A consiliárius tudakozá, ha a generál a könyvet most
165 70|            azon felakadni nem lehet; ha a leány és szülei hibásoknak
166 70|          vagy költeményt; néki elég, ha szíve az édes-keserű érzései
167 70|       Belényesi, nem lesz kedvetlen, ha kimondom, hogy az a Nincsi,
168 70|       hálátlan Szentpéteri vagyok, s ha generál úr időtöltést lelne
169 70|             és én örvendeni fognánk, ha egy tisztelt barátunknak
170 70|           Szót adtak egymásnak, hogy ha az az ifjú, kit a kiadó
171 70|              birtokom után vágyni, s ha én iránta hajlandóságot
172 70|          arról senki nem kételkedik, ha engem félre érteni akarna
173 70|           barátságtalansággal; mert, ha a kiadó azt világosan nem
174 70|           gyakorlott embert festi; s ha haza megyek, elbeszélem