Part

  1 1 |           lassan zuhogó Duna habjain, s egy ablakban véletlenül megszóllamlott
  2 1 |                 elnézem mint megyen itt egy szerelmes pár, s amott a
  3 3 |         pusztában bujdosóknak. - Tegnap egy patak szélén őgyelegtem,
  4 3 |              kérdém, s azon pillanatban egy fiatal nyár ötlött a víz
  5 4 |                valót! a dolognak vagyon egy más titkos oka is, - a szerencsétlen
  6 4 |               barátom, szégyenlem, hogy egy rövid elválás így elbúsít,
  7 6 |                barátnéja, melyet tegnap egy szánozás előze meg. Mely
  8 6 |             újabb kiömlést; és így csak egy rövid történetét az én kis
  9 7 |                 consiliárius Nagyfalvi, egy rettenetes formájú vén,
 10 7 |        szüléitől megkéri. Mit gondolsz? Egy oly valami a mit méltóságnak
 11 7 |                 nagyobb vala, mint hogy egy óráig is elmélkedni kellessék
 12 7 |        szerencsének tartják, hogy házok egy ily tekintetű uraság által
 13 7 |                 leányt oda ígérik. Hogy egy dologhoz, mely gyermekeket
 14 7 |                  E szerént tanúja valék egy lépésnek, mely két ember
 15 7 |               az esketés után eltünt, s egy barátja által menteté ki
 16 7 |       nyomorúságba, betegeskedve vonják egy napról más napra szánást
 17 8 |           rettenetes éj követte - Ismét egy áldozatot láttam az oltár
 18 8 |         tekintettél neki szemeibe, s én egy szögben, távol tőletek,
 19 8 |           lépnék sírba; mert nékem csak egy szívem van, s az tiéd; csak
 20 8 |             szívem van, s az tiéd; csak egy életem, s az néked van szentelve.
 21 9 |           örökre enyém! Ezer közt sincs egy, a ki kedvesét úgy szeresse,
 22 9 |            téged; s épen ez nekem az az egy érdemem, mely miatt engem
 23 9 |               teérted ver, melynek csak egy akaratja van, a te akaratod!
 24 11|               el tegnapi levelem, midőn egy barátom által egy csomó
 25 11|                 midőn egy barátom által egy csomó levelem érkezék. Felbontám,
 26 11|           felelt, s kívánsz hallani még egy és-t? - s Nincsi hozzá ment. -
 27 12|          Barátom, légy férfi, s készülj egy váratlan történet értéséhez -
 28 12|             érettem külde. Megjelentem. Egy csomó írással jött ki hozzám.
 29 12|            életet igérhet, kiadja; volt egy idő, melyben mind tulajdon
 30 12|           elmulasztottad, s birtokodnak egy része onkelednek rendelésétől
 31 12|             Forrott vérem, látván, hogy egy köztiszteletü s különben
 32 13|              egek mikor mehetek el. Már egy izben útnak valék készülve,
 33 13|         Szentpéterinek gyilkosa volnék. Egy esztelen lépést csakugyan
 34 13|              nekem elég volt volna csak egy szót szólani Szentpéterinek,
 35 14|             többet külde mint kértem, s egy levelet teve ajándéka mellé,
 36 14|            levelet teve ajándéka mellé, egy levelet, barátom, a milyetént
 37 14|            valók; sugorgó gonddal élnek egy napról más napra, s a mi
 38 14|              azt, a ki epedő barátjának egy ital vizet nyújt.~ ~
 39 15|             Endrédimen kívül még vagyon egy barátom. Az segíthetne rajtam,
 40 16|                 egyetlen percz ez utat! Egy hónappal ezelőtt, mely kedves
 41 16|              össze kell jönünk, s az az egy pillantat - - Hagyj véget
 42 17|             tisztelettel vettem, melyet egy valóban nagy ember érdemel;
 43 17|             Ismered a kilátást: Budának egy része a Margitsziget szép
 44 17|            messze, fölugrani és menni - egy vala. Szívem döbögve vert.
 45 17|           merjek, s ime reszketve futok egy lyány előtt. De ha bátortalanságom
 46 18|                 hagyva nevekedik falun, egy bölcs és gondos anya szemei
 47 18|            Szívünknek piperés formálása egy bizonyos és józan értelemben,
 48 19|            megszámíthatatlan életben, s egy jobb világ reménye jóltevőleg
 49 19|                 nem foszthatám magamat. Egy leveles bokor mellé feküdtem,
 50 21|              Nincsit, ki Szentpéteriben egy szeretetre méltó férjet
 51 21|           nevetni. Én az én Endrédimmel egy ablakban állék, s pislongó
 52 21|        repdestek mindenfelé. Véletlenül egy általellent függő tükrön
 53 21|               Nincsi mint mosolyga reám egy angyalnak mosolygásával,
 54 21|         sülyeszte el. Tántorogva léptem egy kanapéig, mely a szála mélyében
 55 21|                 zengé, magamhoz hozott. Egy angyal szavának gondoltam,
 56 21|            vakká nem tevé vala, mondám, egy könnyed visszapillantás
 57 21|                 szavaimat. Kiszöktem, s egy kocsiba vetém fel magamat.~
 58 21|         uralkodik. Kevés órával ezelőtt egy világokkal ragyogó szálában
 59 22|                úgy összeforradnak, hogy egy lélek, és egy akarat leve
 60 22|      összeforradnak, hogy egy lélek, és egy akarat leve a kettőből,
 61 23|              kifejtőzve nyügéből leülék egy szögben, hol magamat kesergésemnek
 62 23|              kárhoztatnak, tilalmaznak. Egy tekintetem, mely véletlenül
 63 24|         mindjárt a hogy beléptem, annyi egy és más rohana reám, hogy
 64 24|                 rezzenék meg, midőn itt egy asszonyi alak megálla előttem,
 65 24|          Elakadtam a feleleten, s végre egy fonák mentséggel akartam
 66 24|           nélkül való érzés rezge végig egy pillantatban lelkemen. -
 67 24| elszakaszthatatlanul szeretett volna! - Egy egészen resignált vágyás
 68 24|               vágyás az ő birtoka után! egy csak pillantatig tartó utána
 69 25|              menekedést, semmi nyugtot. Egy mód van hátra - az, hogy
 70 26|                 Mintegy tizennégy napra egy előttem egészen ismeretlen
 71 27|               úgy néznek ki, mint kapui egy földalatti világnak. E repedéseknek
 72 27|                osztán kifáradva eldőlök egy köven, s a világ előttem
 73 28|              ezt írhatd? Tartóztass fel egy omló folyamot, ha tartóztatni
 74 29|                Csengeri testvére Teréz, egy szeretetre méltó teremtés;
 75 29|       ellágyulok, s félre vonom magamat egy szögbe, Teréz utánam jő,
 76 30|                loccsanásain kívül, mely egy csapással ezer ezüst szikrákat
 77 32|            MAROSIHOZ~Torna, jún. 27.~Ma egy rakáska levelem érkezék.
 78 32|               szavát mindenben. Mi szép egy egész haza előtt tisztának,
 79 34|         ilyenkor karjaimat kiterjesztem egy valaki után, hogy azt a
 80 37|                 leltem. Oh, ha ez, mint egy itala a Lethének, kínjaimnak
 81 38|              ennek is reám kelle jönni? egy tiszteletre méltó leány
 82 38|          nyugalmát kellett-e földulnom? egy tisztelt ősz atyán kellett-e,
 83 38|          hintenem? - És mind ezt mivel? egy boldogtalan érzéssel, mely
 84 38|               hembereg érről érre, mint egy tűzpatak szívemben, s elégeti
 85 39|               elválás. Teréz felkölt, s egy ablakba vonszott. A nap
 86 39|                 estvét követő reggel; s egy lélegzése annak a másik
 87 39|             annak az ott ragyogó napnak egy sugára, el fogják feledtetni
 88 39|                Gondolat nélkűl látszott egy ideig némely hangot ütni
 89 39|            hallására elfordítá fejét, s egy könyűt törle ki szemeiből. -
 90 39|            mégis, ne tagadjon tőlem meg egy kérést! - küldje meg nékem
 91 39|             jusson eszedbe, hogy Tornán egy leányt hagyál, ki magányában
 92 39|              ennyi köny közül nincsen-e egy énérettem sírva? - Mind,
 93 39|                atyjának karjai közzé, s egy néma ölelés után, mely bizony
 94 40|           szórni, s mindég hord magával egy házból más házba. Különben,
 95 40|                s annyira mentek, mintha egy vakonszülöttnek, ki előtt
 96 42|                 MAROSIHOZ~Buda, aug. 3.~Egy visszás történet ma sokat
 97 42|                 ki bocsánatomat. - Volt egy idő, mikor én kerestem őtet,
 98 42|              keresett engem. És ha csak egy negyedig mulathattam körülte,
 99 42|               fölkaptam valamijét, most egy virágot, majd egy fonadékját
100 42|                  most egy virágot, majd egy fonadékját s azt elébb ajakihoz,
101 42|          ilyenkor a tajtékos lóról neki egy jóreggelt fölvethettem,
102 43|            ideje úgy lobog előttem mint egy hosszan elnyult kies táj -
103 43|            leggyöngébb szellő ér is, ha egy lassú zördület illeti is
104 43|           tanácsos magamban maradnom, s egy bizonyos házhoz vive, hol
105 43|                 sóhajtozásaimat, melyek egy panaszos hárántsíp szólóját
106 43|               végre az egész orcheszter egy harsogó chórba csapott.
107 43|              csendben úgy hangzott mint egy angyal lassú szózatja, lehetetlen
108 44|            elsuhant szemeim előtt, mint egy vészthozó felleg, érzettem
109 44|             élet nélkül tetszett lenni, egy lassu tavaszi szellőn kívül,
110 44|         Megcsókolám kezeit, s szememből egy forró csepp hullott a megcsókolt
111 44|                 a lelkiismeret verdesé. Egy csoport vendég kiszabadíta
112 44|              egész emberi nemzet ellen, egy barátommal a legbelsőbb
113 44|            tudom, hogy e szép szemekről egy tekintet repüle reám, mely
114 44|            annyira összeháborodám, hogy egy taktot sem tudtam tenni,
115 44|               hogy el nem fordulhatott. Egy parancsoló neheztelő tekintetet
116 44|                 elgyengülésemet, s hogy egy szobába vitete által, s
117 45|            ütődnek, hágj által bár csak egy hajszálnyit, s oda vagy
118 45|           Nincsi szüléinek meghívásokat egy bálra. Megjelentem, s ez
119 46|            vagyon szívem. Kérdd a kinek egy órában minden öröme, reménye,
120 49|               nem akarnám, hogy miattam egy bús órája legyen. - Nincsi,
121 50|              szenderített, Nincsi, mint egy angyal, megjelent előttem.
122 51|                 mint jó idő óta valék - egy idegen éghajlat alá vitt
123 51|                 képzelmények! - Orvosom egy hosszú irást hagya asztalomon,
124 51|              mintha a megint hív Nincsi egy szép tavaszeste nyujtaná
125 51|                 jobbomnak! - Ma reggel, egy álmatlanul töltött éj után,
126 51|                fel, midőn ablakom alatt egy fiatal leány koporsóját
127 51|                 zölddel bevont koporsón egy koszoru virított. Boldog,
128 51|              fogod őtet, kiálta belőlem egy belszózat; s a gyengeség
129 52|              vannak, s ha gyermek vagy, egy leomlott kártyavár úgy elkedvetlenít,
130 53|               MAROSIHOZ~Buda, márcz. 8.~Egy fölötte kedvetlen szakmányon
131 53|              ejtvén, hogy az ilyeneknél egy hátrahagyott czédula pótolja
132 53|             barátomnál föllépvén, midőn egy meleg kézszorítás akará
133 53|                szíves hálámat, az nekem egy lelketlen fagyos mosolygással
134 55|               makacsságom: ez vala azon egy pillantása hátra való egész
135 57|                visszatértem. De Marosi, egy látás, mely tiszteletet
136 58|              éltem haszontalan, s amott egy ügyefogyottat védettem,
137 58|             ügyefogyottat védettem, itt egy elakadott érdemet elősegéltem,
138 58|          elakadott érdemet elősegéltem, egy gonoszt visszatoltam, -
139 60|               soha vissza nem tér! Csak egy, csak egy csöppet a te enyhületéidből,
140 60|                 nem tér! Csak egy, csak egy csöppet a te enyhületéidből,
141 60|        enyhületéidből, Mindenható! csak egy kézszorítást tőle! - - De
142 61|                 a művész kifejezését! - egy ölelésnek gyümölcse.~ ~
143 62|       mondottakhoz, hogy nekem alig van egy csöndes pillantatom, idegeim
144 62|           szabad volt reménylenem, hogy egy szeretetre méltó leány birtoka
145 62|                 engem és őtet az enyém. Egy zivatar korán felhozá reám
146 64|                 bal részét megsújtotta, egy újabb csapást adhat neki,
147 65|         rettegék: a bátyám nincs többé. Egy másodszori kemény csapás
148 65|          körülte az utolsó szolgálatot. Egy néma csók, melyet könyűk
149 67|                 ha a fáról leesni látok egy levelet, úgy tetszik, mintha
150 67|                 pillantását érzettem, s egy gyönge tavaszi szellő fújja
151 68|                csenddel: de Nincsi, jön egy más élet, egy más jobb élet,
152 68|               Nincsi, jön egy más élet, egy más jobb élet, s te ott
153 69|              midőn én épen kifordultam. Egy gondolatlan azt felelé,
154 70|               kedves leány, - te őbenne egy régi ismerősödre találsz,
155 70|               gondatlan, elmétlen, hogy egy második pillantással magához
156 70|             érezze. Amaz a mint mondám, egy szép ábrázu, deli és lelkes
157 70|                deli és lelkes férfi: ez egy szerény asszony, a ki semmivel
158 70|           életet nem öntene el. Valamit egy jószületésü személyben találni
159 70|                 mi is közéjök lépénk. - Egy lengyel asszonyság Belényesiné
160 70|      Odolinszkyné megújította a scénát. Egy ily jó gyermeknek, mondá
161 70|        meglátánk a generált, hátradőlve egy gyepszéken, hogy egy könyvben
162 70|         hátradőlve egy gyepszéken, hogy egy könyvben elmerülve olvas.
163 70|                ez a könyv, úgy monda, s egy gyönyörrel éltetett, mely
164 70|               tegnapig ismeretlen volt; egy fiatal ember tevé reá figyelmessé,
165 70|                én örvendeni fognánk, ha egy tisztelt barátunknak részvétét
166 70|                az ő atyja, úgy szólván, egy házat csináltak; s én, még
167 70|            bátyámnak, hogy végre láttam egy valakit a kinek élete a
168 70|              orczáján végig nyult. - Mi egy hét mulva itt hagyjuk e