Part

  1 1 |            Mintha csak álmodnám, szép és jó Nincsi, hogy eljöttem
  2 1 |            csattogásokkal szaladt fel és ismét alá a húrokon - ó
  3 3 |            emberi sors képe mindenben és mindenhol, kedves leány! -
  4 4 |              ruháját elzárá az anyja, és a ki minden órát számlál
  5 6 |              neki itt újabb kiömlést; és így csak egy rövid történetét
  6 7 |       ittléttünk alatt, midőn Halasit és Veszprémi Mariet egymást
  7 7 |        szerelmében, nem tart semmitől és senkitől; azonban consiliárius
  8 7 |     elmélkedni kellessék Veszpréminek és Veszpréminének. Hadd billenjen
  9 7 |      Consiliárius úr eléggé szemtelen és pogány, látni hogy a szerencsétlen
 10 7 |            lélek, az egészséges testi és mennyi rosszat az ellenkezők!
 11 8 |              az iránt a mi szép, nagy és nemes. Neked köszönöm ezt,
 12 9 |         érzéseivel nem bírtam tovább, és még sem mertem neked megvallani,
 13 12|               emlékezetéért óhajtotta és remélte is, hogy te lészesz
 14 12|         szenved. De ha te minden pénz és születési fény nélkül akarnál
 15 12|             oly sok embert megzavart, és a mely másban dölyfnek fogna
 16 12|              felől semmit nem tudott, és mind ez ideig semmit nem
 17 12|             fő tisztem s örömem lesz, és hogy esetedben nálamnál
 18 13|       barátságból, hálának érzéséből, és miért ne tegyem ezek mellé?
 19 15|            reá nyájasságait, s jobbja és szeretete által mint teszen
 20 15|               által mint teszen mást, és nem engemet boldoggá. -
 21 15|              régi barátságunk szerént és azon jótét tetézéséül, melyet
 22 15|           hogy megfontolja, mit illik és mit kell; te fontold meg
 23 15|               beteg voltam. Marosimon és Endrédimen kívül még vagyon
 24 15|     kínjaimtól, melyek most gyötrenek és a melyek utánam bujdosásom
 25 17|               lehet messze, fölugrani és menni - egy vala. Szívem
 26 18|            nevekedik falun, egy bölcs és gondos anya szemei előtt;
 27 18|        piperés formálása egy bizonyos és józan értelemben, gyakorta
 28 19|            természet elfogta szívemet és érzékeimnek mindenikét.
 29 19|              édes lég, melyet beszítt és kilihegett, szívemig hata
 30 20|             ok nélkül hivat korábban, és hogy szóllani fog velem.
 31 20|               tenni, a mit a becsület és - engedd mondanom - érdemem
 32 20|    hervasztani a kor - elméje, mondom és szíve kifogyhatatlan forrásai
 33 20|          lesznek a te gyönyörjeidnek. És oh, mint szeret ő tégedet!
 34 21|          vaktában vetette magát bölcs és őtet szerető szüléinek jobb
 35 21|         örömeimnek, s a Nincsi onkele és az én onkelem mint örvendettek
 36 21|      megjelenésétől vett volna életet és melegülést. Tolongva közelített
 37 21|               mondá zavarodott képpel és hanggal, de kimagyarázhatatlanúl
 38 21|           úrnak; nekem nem tetszésem, és soha nem is volt az, soha
 39 21|               mit érette régóta tűrök és szenvedek, följebb emele
 40 21|      szenvedek, följebb emele nálánál és magamnál. Becsemnek érezése
 41 21|               tekintetem vádlója leve és bosszulóm. Nem tűrheté sokáig,
 42 21|              minden indulatot elaltat és megszelidít. Átteszi magát
 43 21|     észrevétlenül az egykor szeretett és egykor még szerető leány
 44 21|         melyeket én e szálában éltem, és a melyek most minden örömeikkel
 45 21|            hogy ez örvénytánczban föl és alá kerengheték. Már három
 46 21|      barátjaival, véreivel. - Ily jó! és ily hitetlen! Ez a négy
 47 22|               ha belrészemet fájdalom és bánat dulá, be jól voltak
 48 22|       összeforradnak, hogy egy lélek, és egy akarat leve a kettőből,
 49 22|  viszontszeretet, barátság, természet és ártatlanság voltanak vezéreink;
 50 22|            íme el vagyunk szakasztva, és talán örökre el! Megborzadok
 51 22|             Megborzadok e gondolatra; és még is - magányos estvéimben,
 52 22|              napjain tekintek végig - és még is oly valón, oly bizonyosan
 53 22|      körülöttem, meg megállok az ezer és ezer között, s körültekintek,
 54 23|            tengeri-rabéba rejtett el, és én, mi ketten együtt menénk.
 55 23|               mit bennetek az eltelés és csömör, vagy a meghült vér
 56 23|              mind azzal a mi alacsony és rút, ily ellenkezésben légyen,
 57 24|              hogy beléptem, annyi egy és más rohana reám, hogy csak
 58 24|               Mint az úr igazságtalan és kemény, úgy mond, s a maga
 59 24|            vég nélkül fogja szeretni! És bizony, Marosi! bizony,
 60 26|           felvonhat, a kinek tetszik, és a mely vaktában enged minden
 61 27|         összeomlással rettegtet. Mély és keskeny nyilások, melyek
 62 27|    sonettjeivel kalandozom be a mezőt és az erdőket, s a legsivatagabb,
 63 28|              Marosi te, én Sennuccióm és te, lelke Nincsinek! ki
 64 29|              teremtés; lelke érzékeny és jó, s művelve van. Tudja
 65 30|         tengerkén a kastély alatt föl és alá evezek, midőn ilyenkor
 66 30|                s elnézem, hogy a hold és csillagok mint futnak el
 67 31|           ezer inség szünetlenül hány és lökdös. Útamat csakugyan
 68 31|    leereszkedéssel bátorítja a félénk és elszégyenült falusiakat,
 69 31|         egyetlen öröm a maga nemében; és ha földi bújdosásom alatt
 70 32|               Kláridnak karjai közzé; és ha reményeinket meg nem
 71 37|               visszafelé Szomolnoknak és Jászónak vevék útjokat,
 72 37|        hallgatásomnak. - A mit Jászón és osztán Szomolnokon láték,
 73 38|     ijedtedben? Teréz ég érettem! Ég, és ennek tudásában mennyei
 74 38|               szívébe kellett e halál és emésztő gyötrelem magvát
 75 38|          gyötrelem magvát hintenem? - És mind ezt mivel? egy boldogtalan
 76 39|               a legszívesebb barátság és az elszakadás gyötrelmei
 77 39|               Higyjük! monda hirtelen és a legmélyebb fájdalom kifejezésével,
 78 39|       emlékezete, ki engem ily mérték és határ nélkül teve szerencsétlenné,
 79 40|             elsőségenkapást, a birtok és születés büszkélkedését
 80 40|  nyavalyásságaitokat, melyek az arany és gyémánt alól is kitetszenek.
 81 40|      megnyitnátok szemét, s sántáknak és bénáknak csoportjokba vezetnétek.
 82 42|           olykor ő is keresett engem. És ha csak egy negyedig mulathattam
 83 42|      nyergelteték, s átmentem Pestre, és Endrédit fölvertem, s az
 84 43|               enyém ő! egyedül enyém! És még is kénytelen leszek
 85 43|               természetre világ száll és élet. Hát galambjaim? Máskor
 86 43| följöveteledet! Ime itt vagy, s nekem és sokaknak másoknak talán
 87 44|          Tekints körül a teremtésben, és ha tudsz rettenetesbbet,
 88 44|     reszkettenek végig, itt irok meg, és mostan, midőn már nyugodtabb
 89 44|              napnak felkelésével élet és szellem ömle ki mindenre,
 90 44|               nem valék; azt itélvén, és igen bölcsen, hogy első
 91 44|             hosszú fekete haját virág és gyöngykötelékekbe aggatva -
 92 44|              Isten, hogy azt hamisság és neheztelés nélkül mondhattam;
 93 44|          Szülei kik soromban valának, és a kiket tornai utam óta
 94 44|              Látták képemen a bánatot és epedést, melybe engemet
 95 44|         valóság voltanak-e vagy álom; és minél hatalmasabban ragada
 96 44|        óhajtott háborodással, előttem és mellettem el-elsuhinta,
 97 44|               nekem kedvet fogna adni és erőt. Az ital annyira feléleszté
 98 44|     szólaltata meg. Lelkemben egykori és hányszori boldogságaimnak
 99 44|           elveszni a tolongók között; és így csak Szentpéterinek
100 44|               így csak Szentpéterinek és Endrédinek köszöném a segédet.
101 47|    boldogsággal, s hogy te, ő, Nincsi és én, mely szép napokat élheténk
102 48|    egyességben éltünk. Mióta a bátyám és a te Klárid elhagytak, oly
103 49|         legtisztább forrásából örömet és boldogságokat iszol. Én
104 49|              El fogna tőlem borzadni. És mégis sokért nem akarnám,
105 50|           nekem ez a nap reátok nézve és magamra. - Ma éjjel, midőn
106 50|              a tied még távol legyen, és hogy Kláriddal összefonva
107 52|               emlékezete. - Szenvedés és öröm, ők összefonva járnak
108 52|         Minden kornak tulajdon gondja és bánatja s tulajdon örömei
109 54|         félvén, hogy az nekem árthat, és akik minden kigondolhatókban
110 58|      kilátások? - Oda minden! minden! és örökre!~ ~
111 60|           sebes Duna vize, mely elfut és soha vissza nem tér! Csak
112 60|           Vaktában tolongunk a lehető és a való között, s ön magunkban
113 61|          óráimat a Belvederben töltöm és a művészek dolgozóiban. -
114 61|           világ minden boldogságaival és bolondságaival! a midőn
115 61|      Antinousz, a Medicsiszek Vénusza és mennyei kis Psyche a lepével,
116 61|              már ideje mennem. - Öröm és bánat, kedv és gyönyörködés,
117 61|         mennem. - Öröm és bánat, kedv és gyönyörködés, mind csak
118 62|              szerencséssé tehet engem és őtet az enyém. Egy zivatar
119 62|         arczomról letörlé az egészség és ifjúság színét.~ ~
120 66|      egészségem, mely a siettetett út és ezen halál által oly sokat
121 68|          valamint a legszentebb hűség és a hála érzései mondathatnak,
122 68|       Nincsihez, s együvé fogván őtet és férjét, megcsókolá mindkettőjöket,
123 69|               hánykódással. - Képedet és feleségedét általhozatá
124 70|           bártfai feredőben.~Harmadik és negyedik leveleimből, kedves
125 70|               melyet az asszonyi rény és érdem felől magunknak mindketten
126 70|       magunknak mindketten csinálánk, és a melyet én itt, elveszve
127 70|           religiói tisztelettel látok és hallok reggel óta mind addig,
128 70|          hatvanhoz, mint az ötvenhez; és mégis mindent, a mit rajta
129 70|               alig kezdő haja, színes és barázdátlan képe, ép egészsége,
130 70|       barázdátlan képe, ép egészsége, és kivált lelkének vidámsága
131 70|       pillantással magához ne térjen, és hogy kit lát, teljes mértékben
132 70|         mondám, egy szép ábrázu, deli és lelkes férfi: ez egy szerény
133 70|           semmivel sem csinál lármát, és a kinek bájoló hatalma kaczérságnak
134 70|                ámbár ő merő természet és valóság, s ámbár benne nem
135 70|               munkáját: de ő bölcsebb és jobb, minthogy ez ajándékokkal
136 70|          szerzeményekkel szükségtelen és helyén kivül élni akarjon;
137 70|               érdemeiknek megismerése és az a heves vonszás irántuk,
138 70|         leányának. Ez a mint az anyám és én fellépénk, elmondá nekem
139 70|            mélyen meg vagyok illetve, és hogy örömemben renge minden
140 70|               anyám a consiliáriusné, és én - mert a gyermekké fogadás
141 70|            nap felkelte előtt olvasni és belőle az olvasás közben
142 70|       felakadni nem lehet; ha a leány és szülei hibásoknak nem volnának
143 70|              lett. Belényesi kérdőleg és kérőleg tekintett hitvesének
144 70|            mint az én kedves Cecilem, és hogy én a hűségtelen, hálátlan
145 70|    végighallgatásában, az én barátném és én örvendeni fognánk, ha
146 70|           fogoly mint én valék. Atyám és anyám, legszebb példái a
147 70|             volt, hogy romlott ember, és nem kevésbbé, hogy romlott
148 70|               pedig Ángol-, Franczia- és Olaszországba küldetett.
149 70|     Olaszországba küldetett. Az atyám és az ő atyja, úgy szólván,
150 70|           makacsul ön maga ingerlett, és a melyben szertelen lelke
151 70|        társalkodásomban legyek szemes és magamat semmire ne kötelezzem.
152 70|              bizony az élet nem román és a román nem élet; egyedül