Part

  1 1 |             meg e gondolatot; pedig minden pillantatban, minden érütésben
  2 1 |          pedig minden pillantatban, minden érütésben érzem híjodat,
  3 1 |      boldogokat látom, s elgondolom minden örömeiket, mind azt az ő
  4 1 |        volna! - Irtózatos gondolat! Minden tetemem reszket belé. - -
  5 3 |           21.~Nincsi, nekem te vagy minden gondolatom. Napról napra,
  6 3 |            élhetek. Reád emlékeztet minden kicsinység. Ha dolgaim mindentől
  7 4 |            elzárá az anyja, és a ki minden órát számlál az óhajtott
  8 6 |             bennem a te emlékezeted minden érzést, mint melegíti fel
  9 6 |           mely egész nap zárva volt minden örömnek. - Egyedül a bátyám
 10 6 |        homályos aggás, melyet neked minden levelem panaszol, s nem
 11 6 |       ezerszerte többet ér mint ők, minden gunyájokkal. - A nevetséges
 12 7 |      megkészültnek nézte e a dolgot minden; s íme a szerencsétlen Marie
 13 7 |     gyermekek Halasiné legyen, azon minden tekintetet lenyomó ok miatt,
 14 7 |             álmodá, elijed, reszket minden teteme, Halasinak emlékezete
 15 7 |           az eltaposott szerelemnek minden kínjaival a pap elébe lépett;
 16 7 | elhalványult, s szíve a szerelemnek minden dühével riada a "szeretem"
 17 7 |         Marie azt a kétségbeesésnek minden kínjai közt nyögte ki, -
 18 7 |        távozott légyen el Halasi, s minden mozdultán látszott, mely
 19 7 |          érdemlő élteket; kínjaikat minden óra öregbíti, s őket használhatlanabbakká
 20 8 |            néked áldoztam szívemnek minden érzéseit, minden indulatját,
 21 8 |          szívemnek minden érzéseit, minden indulatját, s meg nem szegem
 22 8 |           Alatta meghűl az érzék, s minden enyész szemeim előtt.~Fogjad
 23 12|              mely mellé lesz vetve, minden örömeimet s örömeidet kétszeresen
 24 12|      szeretnek maradni, az a tiszte minden gyermekeit szerető s bölcs
 25 12|       kérdést nem szenved. De ha te minden pénz és születési fény nélkül
 26 14|          kérést tevél, melyen talán minden fel fogott volna akadni,
 27 14|        emlékezetű bátyám fia, kinek minden cselekedetein nemesség tündöklött,
 28 14|      melyben élek.~Körültem szomorú minden. Ha elfonnyadott ábrázt
 29 14|             ő, a szeretett! Befutok minden kertet, minden társaságot,
 30 14|              Befutok minden kertet, minden társaságot, hogy bajomat
 31 17|         palástjában.~Elrészegülve e minden leírást felülhaladó scéna
 32 17|         pedig oly istenség, melynek minden készen áldozik, ha érző
 33 18|          kellem vagyon mozdulatain, minden cselekedetén. - Szívünknek
 34 20|      lészesz te, ha az én jó Klárim minden értelmében a szónak tiéd
 35 21|      Barátom, ha elnézem, mint vala minden kész engem boldoggá tenni,
 36 21|           nap. - Úgy tetszett, hogy minden az ő tekintetétől, az ő
 37 21|             az volt öreg napjaimnak minden óhajtása. Ő szeretett téged,
 38 21|           érzette felsőbbségemet, s minden mozdultom, minden reá vetett
 39 21| felsőbbségemet, s minden mozdultom, minden reá vetett tekintetem vádlója
 40 21|    elgyöngült inai megtagadtak tőle minden lépést. Láttam elszégyenülését,
 41 21|            magadnak, de a természet minden indulatot elaltat és megszelidít.
 42 21|            erővel hányja habjait, s minden érzékeidet, minden gondolatodat
 43 21|       habjait, s minden érzékeidet, minden gondolatodat tartozhatatlanul
 44 21|             éltem, és a melyek most minden örömeikkel s minden kínjaikkal,
 45 21|            most minden örömeikkel s minden kínjaikkal, mint valamely
 46 21|        Tovább vivém tekintetemet, s minden tükörből az én képem, az
 47 21|             hol vigadott, örvendett minden körültem; s ime most egyedül
 48 21|             rekesztve, hol körültem minden néma, hideg, holt! - Képe
 49 22|        szent csókját adád úgy, hogy minden érzékem eltompult, minden
 50 22|           minden érzékem eltompult, minden eszméletem oda lett - ha
 51 22|         életem virágát megemészti s minden kivánságaimat örök szomjjá
 52 23|             nem fog reám ismerni, s minden reám ismert. Tedd a mit
 53 23|            a szerencsétlen szeretőt minden maszk alatt kiismerik. A
 54 23|          kiismerik. A lankadó lélek minden mozdulatban festi magát.
 55 23|            zengése, állása, járása, minden felfedi belső kínjait. Kikötém
 56 23|          hogy fel legyek szabadítva minden táncztól; s alig lépék fel,
 57 23|   nekiereszthetém háborítás nélkül. Minden kiholt víg érzés felélede
 58 23|          víg érzés felélede bennem, minden Nincsire emlékeztete. A
 59 23|     bölcseségével, mert a természet minden kornak kiszabta a maga örömeit,
 60 24|         mindennek egyébnek, a világ minden csillogásának! - oh, nem
 61 24|   nevethetni inségemet. - Elhagyott minden erő; ki kelle fujnom magamat,
 62 24|          Dunának. Hah! kiáltám, bár minden örömeidnek emlékezetét,
 63 25|          jóvá tehetné a dolgot! Úgy minden jó volna, s én szabadon
 64 26|        levék, mint a gépely, melyet minden felvonhat, a kinek tetszik,
 65 26|            és a mely vaktában enged minden intézetnek.~ ~
 66 27|             az ég felé, s agg fejek minden perczben összeomlással rettegtet.
 67 27|           setét éj lakozik. Csendes minden körültem, mint a sír; csak
 68 27|     mindenem vala! mindenem! határa minden kivánságaimnak, minden reményeimnek!
 69 27|       határa minden kivánságaimnak, minden reményeimnek! S oly jó volt!
 70 28|           kárhozatos vétekké teszen minden utánavágyást. S te Marosi
 71 30|             midőn ilyenkor körültem minden hallgat, s lapátomnak loccsanásain
 72 31|            éleszthet valami, úgy az minden bizonnyal azon pillantások,
 73 32|           nem hazudtolod a szerelem minden áldásait öntse ki reád.
 74 34|           őtet örökre elvesztettem, minden remény nélkül, mint a mindent
 75 34|        belém csap s eldőlök, mintha minden erőmet, minden velőmet megemésztette
 76 34|      eldőlök, mintha minden erőmet, minden velőmet megemésztette volna -
 77 35| nyugtalansággal számlál most Nincsi minden órát, minden perczet, mely
 78 35|            most Nincsi minden órát, minden perczet, mely lakadalmát
 79 36|           tégye. De nincs-e elég éd minden kínjaim mellett azon gondolatban,
 80 38|      mennyei boldogság s a pokolnak minden kínjai vannak elrejtve.
 81 38|       tisztelt ősz atyán kellett-e, minden irántam mutatott kegyeiért
 82 38|        elégeti a remélt nyugalomnak minden fakadó csemetéjét.~ ~
 83 39|          elholt. Megfogá kezemet, s minden szó nélkül vive szobájába. -
 84 39|            a cseléd jelenteni, hogy minden kész. Teréz egész erejét
 85 40|             tészitek, úgy hasztalan minden igyekezet, s annyira mentek,
 86 41|            fáradságait elöljáróinak minden megkülönböztetéseiknél.
 87 42|              mely szent vala nekünk minden percze az életnek! S mikor
 88 42|              mint változott el most minden! Ha ezelőtt nap keltekor
 89 43|          aug. 5.~Borzadás fut végig minden tetememen valamikor óraütést
 90 43|     valamikor óraütést hallok, mert minden negyed közelebb vonz azon
 91 43|         kell vesztenem. Így számlál minden perczentést a halálra ítélt;
 92 43|             s a birtoka után vágyás minden ereimben annyira forr, hogy
 93 44|       árnyban, miket szenvedék. Még minden ereimben ég a tűz, velőm
 94 44|        ereimben ég a tűz, velőm még minden csontomban össze vagyon
 95 44|     jutalmam? mi lészen jutalmam? - Minden óhajtásom a halál.~Tegnap,
 96 44|             látád könyűimet. Szívem minden derülő felhőcskének emelkedésével
 97 44|           ki. Némán feküdt körültem minden, s élet nélkül tetszett
 98 44|         dalaikhoz, s új színre költ minden a legutolsó fűszálig. A
 99 44|    legelevenebb örvendés tüze, mely minden erében lángolva égett a
100 44|           ölelései közben a világot minden boldogságaival, minden kincseivel
101 44|      világot minden boldogságaival, minden kincseivel s ragyogásával
102 44|           szemléletekben. - Azalatt minden hivatalosak fel valának
103 44|             beléborzadás futa végig minden tetemeimen; tégy a legboldogabb
104 44|         repüle reám, mely lelkemnek minden csendét örökre elölte volna,
105 44|         elválánk, s Nincsi, elöntve minden kecscsel, melyeket a mai
106 44|             elő szekere. Reszketett minden tetemem. Nincsi azon öltözetben,
107 44|         odavágyással! mint olvadnak minden kívánságaim, melyeknek kevéssel
108 45|         magam is kisegélém magamat, minden árnak ellent fogok állhatni.
109 45|  legboldogabb érzéseknek, mely neki minden kecseiből hatott által reám.
110 46|            Kérdd a kinek egy órában minden öröme, reménye, kinézései
111 48|           magamat alig lelem benne; minden szögben érzem híjokat. Nem
112 49|         szívemet. - Elengedek neked minden kínt, minden bántást e szerelem
113 49|        Elengedek neked minden kínt, minden bántást e szerelem kedvéért,
114 50|              s édes lehellete vérző minden sebeimet begyógyítja, s
115 51|         szemében. Igy szalad előlem minden, valakinek mellyében emberi
116 52|         gyermeki erő vagyon adva. - Minden kornak tulajdon gondja és
117 53|          kik azt hiszik, hogy tőlök minden kegyelem; elküldenek látatni,
118 54|            az nekem árthat, és akik minden kigondolhatókban igyekeztek
119 58|            ragyogó kilátások? - Oda minden! minden! és örökre!~ ~
120 58|            kilátások? - Oda minden! minden! és örökre!~ ~
121 60|          veszélyes ellenséget, mely minden örömeinket elöli!~ ~
122 61|         szemem előtt eltűne a világ minden boldogságaival és bolondságaival!
123 62|            ifjúságot s a szépségnek minden kecseit hozná; de hát én?
124 65|          első ifjúságában ültetett, minden czifra emlék nélkül. - Az
125 65|   elfoglalta, szükségtelenné teszen minden pompát, melylyel hiúságát
126 68|       láttam neki magamat megadnom. Minden lépés, mely bennünket Budához
127 68|        újabbi vérindulástól tart. - Minden póstával fogod venni tudósításaimat.~ ~
128 70|             nem affectálván semmit, minden mesterségeiket a ravaszkodóknak
129 70|      bátortalanul forgok körülte, s minden szavát, minden intését lesegetem.
130 70|           körülte, s minden szavát, minden intését lesegetem. Ugy hittem,
131 70|       Érzéseim nem leltenek szót, s minden eszmélet nélkül lerogytam
132 70|             és hogy örömemben renge minden tetemem, s tapsolni kezdének,
133 70|          mióta ezt az urat ismerem. Minden cselekedete, minden szava
134 70|        ismerem. Minden cselekedete, minden szava a rendhez szokott,