Part

  1 1 |               vészitek el azt az erőt is, mely minket éltet; s akkor
  2 4 |             vagyon egy más titkos oka is, - a szerencsétlen nem feledheti
  3 4 |      leglármásb mulatságnak közepette is pityergőre áll szája.~Valóban
  4 6 |        felderíteni. Szívemet még most is zárva tartja az a homályos
  5 7 |         elnézték; annak mondának, úgy is vége leend, ha Mariet máshoz
  6 7 |             nem tudnak, s gyakran nem is akarnak teljesíteni. Esztelenek!
  7 7 |          Esztelenek! nincs-e különben is elég ínsége az életnek,
  8 7 |           tituláznak, ha merő törzsök is - ez a szerencse nagyobb
  9 7 |             vala, mint hogy egy óráig is elmélkedni kellessék Veszpréminek
 10 7 |    boldogtalanná teheti, magának neki is van szóllója, az nekik eszekbe
 11 7 |               vonom, mert azon ő neki is meg kell jelenni, s szüksége
 12 7 |           mely hang vala az! még most is hallom. Irtózatos! a megfojtott
 13 8 |      reszkettem. Az idegen másodízben is megcsókola, s te neki kibeszélhetetlen
 14 8 |            szívemben irántad nem égne is szerelem, forró, kibeszélhetetlen
 15 8 |            tehát poharam keserüséggel is. Engem kevés napok megérlelhetnek
 16 9 |              hitedet megszegted volna is. - Hitedet megszegted volna?
 17 12|             Szentpéteri, ki talán nem is tudja, hogy e kincstől barátját,
 18 12|    emlékezetéért óhajtotta és remélte is, hogy te lészesz veje, de
 19 12|              együtt sokszor még a jók is oly sokat keresnek; s ha
 20 12|         születési fény nélkül akarnál is valamely házhoz csatlattatni,
 21 12|              mind ez ideig semmit nem is gyanít. Utálnám, ha tudná,
 22 13|           ezek mellé? széplelkűségből is. De az én örömeim el vannak
 23 14|               hevét vádlod. Bár mások is ugyanezt tennék; úgy sok
 24 14|           tőlem szeretetét, mivel ugy is eléggé szerencsétlen vagyok.
 25 14|           szívem bár mely nyilva volt is, míg egyedül valék, ismét
 26 14|    kiönthessem. Egy-két jó embert itt is találtam ugyan, de ők nem
 27 15|              hivatalának elnyerésében is bizonyítottam, legyek; vőfélye. -
 28 15|              melyet ő érdemel, tereád is szálland! - Már fekvő beteg
 29 17|            Szívem döbögve vert. Magam is szégyenlem, hogy ily gyönge
 30 18|        Fölakadt e kifejezésemen: "úgy is elég szerencsétlen vagyok,"
 31 18|            legkecsegtetőbb virulmányt is elemészti, mely magát a
 32 18|              a legteljesbb gyümölcsbe is berágja.~ ~
 33 20|                S viszont ez a jó öreg is szeretett engemet, s óhajtotta,
 34 21|               sógora lenni nem akarok is. Elakadtam megszóllításán.
 35 21|               a legphilosophusabb fej is kénytelen magát a rendhez
 36 21|           azon hóhérló emlékezetektől is megszabadulhatnék, melyek
 37 21|             így szóla nieszéhez: Igen is lányom, azt hittem, hogy
 38 21|         szeretett téged, s talán most is szeret. Te neki reményt
 39 21|            nem tetszésem, és soha nem is volt az, soha nem is lészen
 40 21|              nem is volt az, soha nem is lészen az, hogy ő máshoz
 41 21|               pillantás, melylyel itt is, amott is a szeretett leány
 42 21|                melylyel itt is, amott is a szeretett leány boldog
 43 21|           eltüzesítette szívemnek már is elhevült érzékeny voltát.
 44 21|           Halált hozhat? kiálték, nem is tudván mit mondok; halált?
 45 22|           összeölelkezett karokkal mi is; viszontszeretet, barátság,
 46 22|      Megborzadok e gondolatra; és még is - magányos estvéimben, midőn
 47 22|               tekintek végig - és még is oly valón, oly bizonyosan
 48 23|        csábító színekkel, mintha most is úgy volna: - megyek, futok,
 49 23|            hogy kénytelen valék magam is tánczosnét kapni. S mikor
 50 23|         melyekre pályánknak vége felé is derült kedvvel tekinthetünk.
 51 24|             indiscretio bennem, magam is látom én azt, barátom, hogy
 52 26|              gyulongásaimnak, végtére is elrontanak s óriási léptekkel
 53 26|               oltár elébe, hogy magad is csudálni fogod. Csengeri
 54 28|            megszokott lángban. - Igen is, Marosi te, én Sennuccióm
 55 31|         akarom példáját, s valamit én is kiosztok közöttök. S ime
 56 32|            Együtt vevém vele a tiédet is, melyben írod, hogy vármegyéd
 57 32|         hallására még késő maradékaid is kevélykedhessenek. Siketülj
 58 32|         áldásait öntse ki reád. Ha te is meghazudtolod, ha te is! -
 59 32|               is meghazudtolod, ha te is! - úgy - Reszketek gondolni
 60 33|             hajnaltán támadott örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló
 61 33|   Visszarogyván bánatomba, fájdalmaim is visszatérnek. A szerelem,
 62 37|            csak kedvelői, hanem értői is a mesterégnek, s ide őket
 63 38|            kínjaimnak, hogy még ennek is reám kelle jönni? egy tiszteletre
 64 39|            homályában, s egyszerre el is tűnt. De ismét újra reám
 65 39|         egyszersmind mindig gyötrőbbé is vála; s midőn fortepianója
 66 39|            bár mely kicsinynek akarám is azt képzelni, igen nagyon
 67 39|               szép leend-e életünknek is estéje? - Higyjük azt, jó
 68 40|     enyhítéseken ezen kevés idő alatt is sokat elgyötrött. El akar
 69 40|              az arany és gyémánt alól is kitetszenek. Ha ezt nem
 70 41|           aranyba, ha nemzetek buknak is meg lábaid előtt, nincs
 71 42|               levék! de jaj, jaj neki is! neki, hogy lelkiismerete
 72 42|             kerestem őtet, s olykor ő is keresett engem. És ha csak
 73 42|             paripa, hogy a szomszédok is mind az ablakhoz futottak;
 74 43|         kellene fulnom - olykor engem is megszáll az a kivánság,
 75 43|               a leggyöngébb szellő ér is, ha egy lassú zördület illeti
 76 43|             egy lassú zördület illeti is meg fülemet.~Oh Marosi!
 77 43|               kesergő furuglyával! Te is szeretted-e őtet? Oh, úgy
 78 43|              ő! egyedül enyém! És még is kénytelen leszek látni,
 79 43|             hogy enyéimek lévén, neki is övéik; s ő értette nyögdeléseiket,
 80 44|              annyit ülék vele, hol te is annyit ülél velem, hol a
 81 44|         elfojthatni könyűit. A bátyám is úgy teve, mintha meg nem
 82 44|       fájdalmaimat, ha csak perczekig is, szétoszlathatni.~Erőm annyira
 83 44|             Bátorrá lesz a leggyávább is, midőn az erősebbet, a ki
 84 44|               hogy észrevétlen lelkem is erőt kapott. Ennek, egyedül
 85 44|        alkalmasan bírván magammal, én is feléjök menék. Nincsi épen
 86 44|             sem tudtam tenni, sőt azt is feledém, ha jobbra kell-e
 87 44|                s most az önte másokba is vígasságot, a ki kevéssel
 88 44|          szobába vitete által, s maga is igyekezett életre hozni.
 89 44|               s vele repülve ment. Én is hazajövék. De mint jövék
 90 45|              a ki egy-két ízben magam is kisegélém magamat, minden
 91 46|                Ennyit neked már magam is írhatok. Ne kérdd mint vagyon
 92 47|                ha elgondolom, hogy én is élhettem volna e boldogsággal,
 93 49|           kedvéért, mert ez nekem így is boldogságom. ~ ~
 94 51|        melynek a legszelídebb fuvalat is árt s hervadást okoz.~Plántálj
 95 52|             hogy az emberek e pontban is épen úgy csalják magokat,
 96 52|               gyermeki gondjaid, igen is, úgy velök könnyen bánhatnál.
 97 54|              Endrédi velem mindig nem is tudatott, félvén, hogy az
 98 54|         hallom Nincsinek szüléi felől is. Oh Marosi! hogyan fogom
 99 57|              volna még az angyalokban is, elakaszta; némán néztem
100 60|              kivánság? - S ha előjőne is, ha tőle megnyernéd is azt
101 60|        előjőne is, ha tőle megnyernéd is azt a kézszorítást, melyet
102 60|              óhajtasz, ha ezt mondaná is: Látom, mely nyomorulttá
103 60| Szentpéterijének karjai közzé. - Igen is; az enyhítő balzsamcsepp
104 61|            művészek dolgozóiban. - Az is haszontalan! A boldog szerelem
105 62|         rontva, s kedvetlenségem igen is gyakran föl nem derülhető
106 62|                S ha mind ez nem volna is, előttem a képe mi voltam
107 63|             veszem a hírt, mely téged is elrettente, mint engemet,
108 63|            lelem, s azon édes örömtől is megfosztatom, hogy neki
109 63|              meghálálhassam. - Jer te is, késedelem nélkűl.~ ~
110 64|               s mind az orvos mind én is attól rettegünk, hogy a
111 66|               azt tanácsolja az orvos is, hogy menjek hozzátok. Szívem
112 70|         fessem képét, s még külsőjére is kiterjeszkedjem, hogy őtet
113 70|              velünk együtt jőjj el te is! mily nagy volt volna most
114 70|     felsőbbségét még a gondatlanokkal is érezteti, a consiliáriusnéban
115 70|           Szavainak már csak hangzása is, maga az a szózat, mely
116 70|              valaha, most érzem magam is, hogy e magasztalást, a
117 70|           régen együtt vala, midőn mi is közéjök lépénk. - Egy lengyel
118 70|             tevé, hogy az inséparable is jő. A társaság kegyesen
119 70|         tiszteletre legméltóbb férfit is; s megfogván jobbomat, hetven
120 70|        psychologiai tekintetekből azt is pirulás nélkül lehetne;
121 70|          nélkül lehetne; s így, magam is kedvet kapék olvasására. -
122 70|            fogja felváltani, mely meg is lett. Belényesi kérdőleg
123 70|               a mint az atyám előttem is szerette emlegetni, a mi
124 70|              érzésein felül a hivatal is egyesítette, még szorosbb
125 70|            hajthatatlanság, mely igen is gyakorta a kevélységig s
126 70|             engem félre érteni akarna is, a ki szüléimet az ő bölcsen
127 70|          érezvén a maga becsét, s nem is képzelvén, hogy másként
128 70|               közzül, s maga az atyám is, igyekeztek annak sok érdemeit
129 70|              azt világosan nem mondja is, ki nem érti, hogy a férjem,
130 70|              veszen, bírni Bácsmegyei is óhajtotta? Az atyám valóbb
131 70|               az ő ismeretsége nélkül is soha arra hajtatni, hogy