Part

  1 1 |          szíveinkkel együtt vészitek el azt az erőt is, mely minket
  2 1 |       angyaltekinteted mint ragadott el, hogy rólad, magamról, s
  3 1 |            Nincsi! én nem most jövék el tőled először mióta egymást
  4 3 |       dühétől: de ha gyökereid közül el lészen kapva a föld, ha
  5 7 |              tapasztalatlan készülne el jó korán, s kerülné az örvényeket,
  6 7 |   Consiliárius úr maga sem mulasztja el, vérrel befutott ábrázzal
  7 7 |          magaviselése nem kerülheték el figyelmét, s ő kedves hugaasszonyát
  8 7 |      szerelem azt a vétket követteti el vele, hogy ellenkezzék szüléivel.
  9 7 |             meg leszek híva, magamat el nem vonom, mert azon ő neki
 10 7 |           neki miért távozott légyen el Halasi, s minden mozdultán
 11 8 |        enyémnek kell lenned. Ne tépd el csábulásodban a köteléket,
 12 9 |         szemeim előtt, semmivé lohad el, s szent szerelmed képzelte
 13 9 |            ujólag elysiummá változik el. De az édes álom nem tart
 14 9 |             a sobák kezében valának. El nem tudék távozni az ablak
 15 11|         Soprony, febr. 19.~Alig méne el tegnapi levelem, midőn egy
 16 12|              s örömeidet kétszeresen el nem mérgesítené. Barátom,
 17 12|       Istenért! mondám, mit követett el nagysád? s mit Szentpéteri,
 18 12|           bizonyost a bizonytalanért el nem szalaszthatá; Szentpéterinek
 19 12|   szolgálatot tehettem volna.~Hitesd el magaddal, hogy parancsaidban,
 20 13|         tudják az egek mikor mehetek el. Már egy izben útnak valék
 21 13| széplelkűségből is. De az én örömeim el vannak mérgesítve örökre,
 22 14|      szeretetlen itéletek maradnának el, s a tettek a magok való
 23 14|              módon nem vesztegetteté el. Kértem őtet, a legszívesbb
 24 15|             A szerelem száll belőle. El vagyon részegülve édjeitől,
 25 15|            ugyancsak érdeklő légyen, el kellene fogadnom kérését. -
 26 17|     MAROSIHOZ~Buda, april. 7.~Fogadd el köszönetemet baráti leveledért.
 27 17|             érdemel; de nem fogadtam el az ajánlást. Soha nem kaptam
 28 17|          időmet a látogatások fogták el, Kifáradva a görbedezésbe,
 29 17|            hosszú fáradságos út nyúl el előttem, s legdühödtebb
 30 18|           idétlen egyengetések által el nem rontatott! De ha erőltetni
 31 19|          varázslani - szótlan mentek el mellettem. Végre Nincsi
 32 19|               Ah! erő nélkül rogytam el a hanton, s kértem Istent -
 33 19|            kilihegett, szívemig hata el, s a tüzet, mely ott ég,
 34 20|             hogy szóllani fog velem. El vagyok készülve, s elég
 35 20|            romlott szíve - szépségét el fogja hervasztani a kor -
 36 20|              levélhordót, mint veszi el tőle leveleimet, mint hozza
 37 20|      természeti ártatlan öröm terjed el képén, s szemeiben mint
 38 21|              halálos elbutulás fogna el, hogy elvesztvén eszméletemet,
 39 21|               hogy lábai előtt dőlök el. Fölpillantottam, szemébe
 40 21|              tartozhatatlanul hordja el árjain. Ki tudja? hát ha
 41 21|             festé előttem úgy tűntek el lelkem előtt, mint a szivárvány
 42 21|       Nincsit, s a kanapéig vezettem el, hol csak hamar ugyanazon
 43 21|             hetek előtt itt repültem el a karjaim közzé zárt Nincsivel,
 44 21|            elrészegedve, mint dőltem el olykor Nincsimnek karjai
 45 21|           hideg tompaságra sülyeszte el. Tántorogva léptem egy kanapéig,
 46 21|        állott, s szemeimet köd lepte el, hogy azokból a mik körültem
 47 21|             kímélje magát, ne rontsa el akarva magát, ne ismérje
 48 21|             hol veheték erre erőt? s el akarám előtte rejteni könyűimet,
 49 22|           nyulék, hogy hozzád írjak, el kelle löknöm azt. Isten
 50 22|     eltépdeli, s íme útjok úgy hajol el, hogy össze soha többé nem
 51 22|            voltanak vezéreink; s íme el vagyunk szakasztva, és talán
 52 22|          szakasztva, és talán örökre el! Megborzadok e gondolatra;
 53 22|            első szent csókoddal soha el nem oltható tüzet gyulasztasz
 54 23|              MAROSIHOZ~Buda, máj. 8.~El akarom szórni magamat, de
 55 23|           tekinteni! - inkább bájola el, mint Reháknénak közönségesen
 56 23|             valának mentegetőzéseim; el kellett mennem Megyerihez,
 57 23|       engemet tengeri-rabéba rejtett el, és én, mi ketten együtt
 58 23|          tánczost, kit előkapa, hogy el nem érhetém; s ha látá,
 59 24|              bár önmagadat szórhatna el így a szél, hogy ne maradna
 60 27|             a húgomtól. Az a gyermek el van telve szerelemmel. Irj
 61 30|             és csillagok mint futnak el fölöttem, s a lenge tavaszi
 62 33|         támadott örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló napnak
 63 36|            fölöttem, s együtt tűntek el vele, mind azon káprázolatok,
 64 37|            egykori szenvedelmemet, s el van végezve nálam, hogyha
 65 38|          képzelheted-e s nem dőlsz e el ijedtedben? Teréz ég érettem!
 66 39|              homályában, s egyszerre el is tűnt. De ismét újra reám
 67 39|             a legszebb est borította el. Szótlan állánk ottan sokáig. -
 68 39|            vigasztalás ereje futotta el. Ha esténk ily tiszta nem
 69 39|           ragyogó napnak egy sugára, el fogják feledtetni ez inséget
 70 39|          barátom! mondá; mindketten, el vagyunk keseredve; enyhítse
 71 39|        olvasztó hangjaiba csapott, s el kezdé verni s dallani: Homályos
 72 39|             oly phantasiekben veszté el magát, hogy fortepianoja
 73 40|             azon pillantatban enyész el, melyben támadott.~Tisztelem
 74 40|           alatt is sokat elgyötrött. El akar szórni, s mindég hord
 75 41|      szaladozással? - Ha tűz borítja el házadat s mindened hamuvá
 76 42|            íme most - mint változott el most minden! Ha ezelőtt
 77 43|       melyben őtet örökre elvesztem, el kell vesztenem. Így számlál
 78 43|         hevületem, elcsüggedve dőlök el, hogy egészen összerogyok,
 79 43|  összeroskadok. S midőn vége lett, s el kezdének oszlani, s Nincsi
 80 44|            ki, kérlek Istenért, hogy el ne csüggedjek egészen. Haszontalan
 81 44|           roskadoz. Nem vesztettem-e el mindent? az élet legfentebb
 82 44|       egészségemet? nem vesztettem-e el Nincsit?~Itt, Marosi, ez
 83 44|         csaknem lélektelenül nyultam el a harmatos hideg fűven.
 84 44|             nagy látvány! mint nyúla el végig a széles harsogó folyamon
 85 44|    fátyolforma köd, s mint borította el Pestet, hogy belőle csak
 86 44|           Marosi! oh miért nem nyele el engem a föld azon látás
 87 44|             annál mélyebben sülyedék el eltünt örömeimnek szemléletekben. -
 88 44|            utolsó stróphájáig mélyen el vala merülve, de ekkor egyszerre
 89 44|         Isten összekötött, azt ember el ne tépje. - Vége lévén a
 90 44|          csak most veszthettem volna el. A vacsoránál Endrédi mellett
 91 44|      Megszállott a szesz borral ölni el bánatomat, de Endrédi nem
 92 44|            szenvedek, s nem távozott el mellőlem; s most annyira
 93 44|           kevéssel elébb a közörömet el látszott fojtani akarni.
 94 44|             felig jőjek, s midőn ott el kellett vala eresztenem
 95 44|         erővel találám tartani, hogy el nem fordulhatott. Egy parancsoló
 96 44|            rettegés nélkül fogadhatá el, s szerencsére a contredansznak
 97 44|               midőn ő éntőlem örökre el vagyon véve, azon szíves,
 98 45|          kevély bizakodással fogadám el a Nincsi szüléinek meghívásokat
 99 47|             15.~Klári ritkán távozik el ágyam mellől. Ki akarja
100 47|             vél, meddig nem. Ha útad el talál mulni, felele, megeshetnék,
101 48|              Halálnak érzései lepnek el bennünket, midőn azoktól
102 48|               midőn azoktól maradunk el, a kikkel szoros egyességben
103 49|       állhatatlansága következéseit! El fogna tőlem borzadni. És
104 49|     kimondhatatlan szerelemmel tölti el szívemet. - Elengedek neked
105 51|              jött az. Korán fonnyada el a szép rózsa, s hiteszegett
106 52|           kedvesebb mint most, midőn el akarom hagyni. Vegyétek
107 52|         alatt, hogy míg én élek, sem el nem adjátok, sem belé idegent
108 54|          hogy Budáról nem távozhatom el úgy, hogy Szentpéterinek
109 57|             én tőled nehezen maradok el, s még nehezebben fognék -
110 60|            nekem ő csinált, úgy futa el mint a sebes Duna vize,
111 62|          sugallotta. Megengedj, hogy el nem fogadhatom. Annak kívánása,
112 62|          mint midőn szeretünk?~Hagyd el tanácsaidat, kedves! Elmult
113 64|       bátyámat életben lelém. Nagyon el vagyon gyöngülve; s mind
114 67|          életnek új erejét veszteném el - s hiheted-e, hogy ez engem
115 67|          gyönge tavaszi szellő fújja el könycseppedet, hogy azt
116 68|             segédjekre. - Ez életben el vagy rabolva tőlem, mondá
117 68|        Nincsi zsebkendőjébe rejtette el ázott arczát. Szentpéteri
118 70|              de miért nem fogadhatád el az anyám ajánlását, hogy
119 70|              hogy velünk együtt jőjj el te is! mily nagy volt volna
120 70|      bizodalommal s szeretettel tölt el túl a tiszteleten maga iránt
121 70|            azurja, életet nem öntene el. Valamit egy jószületésü
122 70|              útat, de így többé őtet el nem mellőzheténk. Félre
123 70|            köz veszettség árja által el ne kapattassam: de a jókat
124 70|         kiadó Bácsmegyeinek nevezett el, önmagától találna birtokom
125 70|              az intésnek, s barátjai el kezdének hűlni iránta. Az