Part

  1 1 |            lenni elválva - nem fogom meg e gondolatot; pedig minden
  2 1 |             Felszököm, néked eredek, meg akarlak ölelni, kiterjesztem
  3 6 |            tegnap egy szánozás előze meg. Mely napom vala, ha azt
  4 7 |           látánk? Nem esküdt volna-e meg a város két harmada, hogy
  5 7 |              szegény gyermek, ki ezt meg sem álmodá, elijed, reszket
  6 7 |         tördeli kezét, kéri, szánnák meg, ő csak Halasival lehet
  7 7 |      lakodalomtól, melyre bizonyosan meg leszek híva, magamat el
  8 7 |           vonom, mert azon ő neki is meg kell jelenni, s szüksége
  9 8 |       érzéseit, minden indulatját, s meg nem szegem hitemet. - Te
 10 8 |             szerelem. Korán kóstolám meg azon boldogságot, melyet
 11 8 |             teljes vala: hadd teljen meg tehát poharam keserüséggel
 12 8 |            nélkül való érzés. Olvasd meg másodszor, s harmadszor,
 13 9 |           egész kedvességében jelene meg ismét előttem. - Ha azon
 14 9 |            mentek; Endrédi maga adta meg őket. Nem olvastad talán?
 15 9 |            nem volnál Nincsi. - Áldd meg a kötést, melyet a szerelem
 16 12|         felől. Kővé váltam előtte, s meg nem foghatám, mi ok által
 17 12|       barátját, jóltevőjét fosztotta meg? Atyja belépett, s Nincsi
 18 12|           látom, visszavonhatatlanul meg vagyon téve, s illő, hogy
 19 12|            ha tudná, mitől fosztotta meg barátját, jóltevőjét. Hogyha
 20 14|            való színekben jelennének meg, holott mostan kiki a maga
 21 14|         esdekléssel kértem, ne vonja meg tőlem szeretetét, mivel
 22 14|              napra, s a mi idegeiket meg nem rándítja, a mi őket
 23 14|              nem rándítja, a mi őket meg nem rázza, azt nem érzik.
 24 15|              és mit kell; te fontold meg tehát, s írd meg mit tegyek;
 25 15|             fontold meg tehát, s írd meg mit tegyek; levele addig
 26 17|            mely most kiürült, kínála meg. Kegyét azon hálás tisztelettel
 27 17|         valamely mozdulást sejtettem meg. Fölrezzenve tekinték a
 28 19|         látni - e rövid boldogságtól meg nem foszthatám magamat.
 29 19|         látta kínomat - kértem, ölne meg. A szellő, mely környüllebegé,
 30 19|               csak - oh Isten! szánj meg; adj könnyűt, hogy kisírhassam,
 31 20|           úgy kivánja, hogy jelenjek meg korábban. - Meg fogok jelenni;
 32 20|             jelenjek meg korábban. - Meg fogok jelenni; ő tőle semmit
 33 20|         fogok jelenni; ő tőle semmit meg nem tagadhatok. Míg engem
 34 20|             tiéd leend. Víg elméje s meg nem romlott szíve - szépségét
 35 21|             nem hozná össze, egészen meg volnának fosztva látásának
 36 21|           neki reményt nyújtottál, s meg van csalva. Ez a bánás fenyítést
 37 21|              akaratom nélkül készüle meg. Ő lássa mit csinál, de
 38 21|             mit csinál, de szüleinek meg van mondva, hogy küszöbömön
 39 21|              hát ha még szeret? Ezer meg ezer okok indíthaták így
 40 21|           indíthaták így bánni! Ezer meg ezer okok cselekedheték,
 41 21|   általellent függő tükrön akadtanak meg. Elrémültem. Tovább vivém
 42 21| megpillantottuk, s én őtet csókoltam meg, s ő engemet, s mint lökdösénk
 43 21|          karjai közzé, mint csókolám meg újra, ismét a tükörbe tekintvén,
 44 22|         előtt e gondolat: Nem látjuk meg soha, soha nem öleljük meg
 45 22|           meg soha, soha nem öleljük meg többé egymást! - Oh! most
 46 22|     léptekkel szédelegni körülöttem, meg megállok az ezer és ezer
 47 23|         leghomályosabb szögben vonom meg magamat, s az aktok közhézagjaik
 48 23|              szenvedek, s nem sejtik meg mint nevelik enyhítések
 49 23|             tánczosai; ekkor nyíltak meg szemeim, hogy a dolog kicsinált
 50 23|           egymásnak! - Igy lesz ezer meg ezer aprólék a legvalóbb
 51 23|            örömeikre. S bár tudakozd meg bölcs uraságokat s asszonyságokat,
 52 24|            lesznek panaszolva. Hagyd meg a viaskodó természetnek,
 53 24|           kanapéhoz. S mint rezzenék meg, midőn itt egy asszonyi
 54 26|         lehetetlen vala neki magamat meg nem adnom. Tornára mégyek
 55 28|          véget nem érő gyötrelmet, e meg nem számítható könyűket,
 56 28|            nem tudnak elfogyni, s új meg új emlékezetek által fakasztatnak. -
 57 28|       fakasztatnak. - Azt írod, hogy meg van téve a kötés, mely Nincsit
 58 32|          követnek választott. Felelj meg a benned vetett reményeknek,
 59 32|          kevélykedhessenek. Siketülj meg a sokaság elmétlen magaszalásai
 60 32|              igaz hűség által nyerni meg az udvar kegyelmeit, s nem
 61 32|        megfutásában. Így osztán térj meg borostyánnal Kláridnak karjai
 62 32|            közzé; és ha reményeinket meg nem hazudtolod a szerelem
 63 34|       kiáltok föl hozzád, hogy szánj meg, s hagyj vesznem.~ ~
 64 35|           véget inségem, mikor hasad meg kínjaiban ez a beteg szegény
 65 36|             a jobb világban köszönöm meg jóságát; emberi nyelv nem
 66 37|        mintegy újjá szülve térhetnék meg onnan! Hogy azt szabad reményleni,
 67 38|          vannak elrejtve. Nem tölt-e meg egész mértéke kínjaimnak,
 68 38|             a legjobb szíveket hatja meg! - E gondolat úgy hembereg
 69 39|        valamely előttem ismeretlen s meg nem magyarázható vigasztalás
 70 39|             hágy engem. Mikor látjuk meg ismét egymást? s mit hagy
 71 39|             mégis, ne tagadjon tőlem meg egy kérést! - küldje meg
 72 39|             meg egy kérést! - küldje meg nékem képét! Elijedék, mert
 73 40|       úgymond, sem én nem békélhetek meg a világgal, sem a világ
 74 40|     együttléteitek nem nyugtathatják meg annak szívét, a ki hidegen
 75 40|             azt többé édeskés szóval meg nem fogjátok csalhatni,
 76 40|            világba, ha ez nem nyitja meg szívét, óh, úgy az örökre
 77 41|      elképzelem, mely kénynyel pihen meg Szentpéteri egésznapi irkálásai
 78 41|       aranyba, ha nemzetek buknak is meg lábaid előtt, nincs semmid,
 79 43|         Gyakorta az a gondolat száll meg, hogy hozzá futok, lábaihoz
 80 43|              s kérni fogom, ne tégye meg a rettenetes lépést. Midőn
 81 43|             lassú zördület illeti is meg fülemet.~Oh Marosi! mely
 82 44|         reszkettenek végig, itt irok meg, és mostan, midőn már nyugodtabb
 83 44|    Szenvedéseimnek egész mértéke még meg nem tölt; ma midőn felköltem,
 84 44|           bátyám is úgy teve, mintha meg nem sejtette volna szenvedéseimet
 85 44|        magamat; s oly ólomalvás lepe meg, hogy ha bátyám fel nem
 86 44|            Csaknem későbben jelenénk meg mint illett, s elijedék,
 87 44|           minél hatalmasabban ragada meg a bizonyosság, hogy az álom
 88 44|    nemtaláltatásom zsibongást okoza, meg nem tudék mozdulni helyemből,
 89 44|          eléggé hiu, de mégis nagyon meg valék illetve, a kétszer-háromszor
 90 44|            Hevült képzelésem csalt-e meg, vagy talán valóság volt
 91 44|               hogy a tánczot nyissam meg a menyasszonynyal, s teljesítettem
 92 44|              contredanszt szólaltata meg. Lelkemben egykori és hányszori
 93 44|           kívánsággá, hogy halhassak meg! hogy kínjaimból te oldozz
 94 47|              néz, miként fogyasztott meg a betegség, s nem bír magával;
 95 47|              csak túl a síron látjuk meg. Ilyenkor fel akarom vidítgatni
 96 49|           mult, hogy korán próbámért meg nem lakoltam. - Ha Nincsi
 97 51|             szeretett s miattam hala meg. - Oh barátom, ha látnád,
 98 51|             nyomorúságom nagy voltát meg ne lássam. Ennekelőtte szerettek
 99 51|           lelkek, s ti érzitek, hogy meg vagyok érlelve a halálnak?
100 51|        siratá a megholtat, kit ő öle meg.~ ~
101 52|          nincs elég erőm. Engedjetek meg, ti, kiknek jusotok vagyon
102 52|             mulatok, elevenebben lep meg egykori gondatlan s boldog
103 55|          hogy azon föl nem akadok, s meg nem fosztom azon örömtől,
104 55|             kérést. Én Nincsit többé meg nem látom; erőre vagyon
105 55|              én, mely örömtől foszta meg makacsságom: ez vala azon
106 57|          valamely láthatlan erő kapa meg; még egyszer akarám venni
107 58|         tenni, s ki tudja, ki nyitja meg. Többé benne nem lakol!
108 59|           helyébe reám - oh hallgass meg akkor, te, a ki e mély gyötrelmet
109 59|           gyötrelmet látod! hallgass meg! ölj meg!~ ~
110 59|             látod! hallgass meg! ölj meg!~ ~
111 62|           állapotom mondhatna; értsd meg, s vedd a mondottakhoz,
112 62|         rettenetes szenvedések által meg vannak rontva, s kedvetlenségem
113 67|           midőn hozzája visszatérsz, meg ne sejtse.~ ~
114 68|           hitvesed elkészülés nélkűl meg ne lássa; a hír bátyját
115 69|   általhozatá fekvő szobájába. - Írd meg nekiek, monda, hogy szereteteket
116 69|               hogy szereteteket most meg nem köszönhetem; de lesz
117 70|        legméltóbb férfiaknak. Nagyon meg kellene csalnom magamat,
118 70|  coquetterienek mondunk. - Bocsásson meg az igazság, hogy őfelőle
119 70|       jelenvalók látták, hogy mélyen meg vagyok illetve, és hogy
120 70|         könyvben elmerülve olvas. Ha meg nem pillantott volna, örömest
121 70|        komoly fogja felváltani, mely meg is lett. Belényesi kérdőleg
122 70|            tiszteletesbb alakban még meg nem jelent, mint mióta ezt