Part

 1 1 |            csak álmodnám, szép és jó Nincsi, hogy eljöttem tőled. Tőled
 2 1 |      táplálat. Ha elgondolom, kedves Nincsi, mint vala az midőn estvénként
 3 1 |              ismét alá a húrokon - ó Nincsi! mint hajtottam fel olyankor
 4 1 |               Ha ezt így elnézem, jó Nincsi, s elképzelem, hogy ez az
 5 1 |             hűségeket egymás iránt - Nincsi! akkor egyszerre előttem
 6 1 |             s vigasztalhatlan sírok. Nincsi! én nem most jövék el tőled
 7 3 |         BÁCSMEGYEI~Soprony, jan. 21.~Nincsi, nekem te vagy minden gondolatom.
 8 8 |            előtt. De arról szóval. - Nincsi! ha való találna lenni ez
 9 8 |        rogytam, s álmom eloszlott. - Nincsi! ha ez az álom előérzés
10 8 |               Ha te engem elhagynál, Nincsi, magányosan sóhajtoznám
11 8 | megérlelhetnek a halálra. - Halálra? Nincsi! halálra? Nem ez ragadja-e
12 8 |            egész világot? - Halál! - Nincsi, hagyd félbe szakasztanom
13 8 |             előtt.~Fogjad e levelet, Nincsi! Ezer könyűk mennek vele,
14 9 |             s - ismét nincs levél! - Nincsi! Nincsi! szólj, kérlek;
15 9 |         ismét nincs levél! - Nincsi! Nincsi! szólj, kérlek; mi lelt?
16 9 |          lehet azt megszegni, kedves Nincsi? Lehet-e azt megszegni két
17 9 |             pillantatokra emlékezem, Nincsi, melyeket szép szemeid löveltenek
18 9 |       megláttam, hogy jő. Két levél, Nincsi, utánuk kapék, nézem az
19 9 |    borítékjaikon, s egyike sem tiéd? Nincsi! Mi lelt? kérlek az ég szerelméért!
20 9 |          nélkül; vagy már nem volnál Nincsi. - Áldd meg a kötést, melyet
21 10|             szót, a mivel kiadjam. - Nincsi ötödik levelemre nem felel,
22 11|            hallani még egy és-t? - s Nincsi hozzá ment. - Nem illene-e
23 12|     fosztotta meg? Atyja belépett, s Nincsi eltünt, minekelőtte kérdéseimre
24 12|          eljöttem.~Mint viselé magát Nincsi, önként hajlott-e, vagy
25 15|            mint még kevéssel ezelőtt Nincsi után nyújtottam volt.~ ~
26 16|        indulni! s íme most, hogy oda Nincsi. - Oh, bár ne kellene soha
27 17|             képzeld, mit láttam! - a Nincsi kisded agarát! Ezt látni,
28 19|           mentek el mellettem. Végre Nincsi lehajolt, tavaszi virágot
29 20|            nem tagadhatok. Míg engem Nincsi még szeretett, míg még az
30 20|           engemet, s óhajtotta, hogy Nincsi enyém legyen, örült volna,
31 20|              legyen, örült volna, ha Nincsi enyém lett volna. Félek,
32 21|         Hogyan? kérdé tűzbe jövén, s Nincsi adott volna okot az elhűlésre?
33 21|          merő történet; hogy pedig a Nincsi szüléi őtet elfogadták,
34 21|     örvendett volna ez a jó öreg, ha Nincsi nekem jutott volna, s az
35 21|           forrásaivá örömeimnek, s a Nincsi onkele és az én onkelem
36 21|             egyszerre megnyilának, s Nincsi mátkájának karjain egész
37 21|              Alig leltem lélegzetet. Nincsi nem vala kisebb szorongásban,
38 21|               Hagyj itt megpihennem. Nincsi megértette tekintetemet,
39 21|         ismét a tükörbe tekintvén, s Nincsi mint mosolyga reám egy angyalnak
40 21|      történtek, semmit sem láthaték. Nincsi vette észre miért, s felém
41 21|            negyedikhez kaptam, midőn Nincsi karjaim közzé rohant. Mit
42 22|             már nem vagyok messze. - Nincsi, Nincsi! ha nekem akkor,
43 22|             vagyok messze. - Nincsi, Nincsi! ha nekem akkor, midőn téged
44 24|             azt mutatá, hogy a kérdő Nincsi volt. Az a szultánöltözet
45 24|          akartam megszabadulni tőle. Nincsi az erőszakig vitte tolakodását,
46 24|          hangon. Sklávommal! felele. Nincsi! mondám, nagysád kegyetlen!
47 24|        szívem e pillantatban érzett, Nincsi engemet ismét szeretett
48 35|         nyugtalansággal számlál most Nincsi minden órát, minden perczet,
49 35|             egészen áthevül tőle!" - Nincsi, Nincsi! S mind ez - Oh
50 35|             áthevül tőle!" - Nincsi, Nincsi! S mind ez - Oh Marosi,
51 37|      fölkeresem a Louverben. - Mióta Nincsi e gyötrelmeket támasztotta
52 39|  megfoghatatlan zavarjában meglepe a Nincsi emlékezete, ki engem ily
53 39|             mennyei pillantásokkal a Nincsi bájos szemeire emlékeztetének,
54 42|           magunkat körűltekinténk, a Nincsi ablaka alatt valánk. Elijedtem
55 42|              kivált azt látván, hogy Nincsi ablakot nyita s alá tekintett.
56 42|              elsülyedek, látván hogy Nincsi visszakapá magát, s észrevétlenül
57 42|             nyolczat, s tudtam, hogy Nincsi már felkölt, s látásom után
58 42|             kellett! S mikor végre a Nincsi utczájára értem, s ő meghallá
59 43|             s el kezdének oszlani, s Nincsi jó éjszakát kiálta le Szentpéterinek,
60 43|        egyszer pillanték az ablakra. Nincsi nem vala már.~Mostan, Marosi,
61 43|             Hát galambjaim? Máskor a Nincsi ablaka körül lebdestek,
62 44|             MAROSIHOZ~Buda, aug. 9. ~Nincsi már asszony. - Tekints körül
63 44|          illett, s elijedék, midőn a Nincsi utczájába érvén, oly sűrűn
64 44|            alatt, mely itten vára! - Nincsi a szála közepén, fehér öltözetben,
65 44|       nyugodt képpel s elmével lépni Nincsi felé, megfogám karját, s
66 44|              elmével állék közöttök. Nincsi az ének utolsó stróphájáig
67 44|       magammal, én is feléjök menék. Nincsi épen gyönyörű könyűit szárasztotta
68 44|              midőn pedig elválánk, s Nincsi, elöntve minden kecscsel,
69 44|             suttogások támadtanak, s Nincsi, a ki látá, hogy reszketek,
70 44|           Reszketett minden tetemem. Nincsi azon öltözetben, melylyel
71 44|           emlékezem továbbra, s hogy Nincsi betegeskedésimnek s az erőltetett
72 44|           melyeknek kevéssel ezelőtt Nincsi vala egyetlen tárgyok, most,
73 44|           feloldó, megkönnyítő! - Oh Nincsi! Nincsi!~ ~
74 44|            megkönnyítő! - Oh Nincsi! Nincsi!~ ~
75 45|            bizakodással fogadám el a Nincsi szüléinek meghívásokat egy
76 45| Szentpéteriné már nem cselekvé a mit Nincsi cselekedni kevés órával
77 47|          boldogsággal, s hogy te, ő, Nincsi és én, mely szép napokat
78 49|     próbámért meg nem lakoltam. - Ha Nincsi most látna! ha látná mint
79 49|              egy bús órája legyen. - Nincsi, Nincsi? a te neved még
80 49|              órája legyen. - Nincsi, Nincsi? a te neved még mindig kimondhatatlan
81 50|           emlékezetébe szenderített, Nincsi, mint egy angyal, megjelent
82 51|               4.~Tegnap nálam vala a Nincsi bátyja. A szeretetre oly
83 51|            neki, mintha a megint hív Nincsi egy szép tavaszeste nyujtaná
84 56|           nekem abból vétket, hogy a Nincsi képét kicsinyben hagyám
85 56|             az sebedbe mérget önt? S Nincsi nem megholt e nekem?~ ~
86 68|             Ez renge egész testében. Nincsi mind azt a mit a legbarátibb
87 68|       legmélyebb lépcsőjére sülyede. Nincsi próbát tett, ha fiának előmutatásával,
88 68|       alkalommal, s magunkban hagya. Nincsi veszteg maradt, a legszívesebb
89 68|         véletlenül összeforradtak, s Nincsi tartózhatlanul sírt. S te
90 68|           közzé fogván a szép sírót. Nincsi, te sírsz? Oh sírj! sírj!
91 68|         erővel, nagyobb csenddel: de Nincsi, jön egy más élet, egy más
92 68|               Merően néze szemeimbe. Nincsi zsebkendőjébe rejtette el
93 70|    tudakoznom, mit itél generál úr a Nincsi charaktere felől? - Az,
94 70|               ha kimondom, hogy az a Nincsi, a kit itten festve lát,