Part

 1 1 |             minden örömeiket, mind azt az ő szent hűségeket egymás iránt -
 2 6 |                  elhívén magát azon, hogy ő a szán királynéja, szégyelli
 3 7 |                kerülheték el figyelmét, s ő kedves hugaasszonyát elvenni
 4 7 |                 kezét, kéri, szánnák meg, ő csak Halasival lehet szerencsés.
 5 7 |                   el nem vonom, mert azon ő neki is meg kell jelenni,
 6 12|                   soha nem jelentetted, s ő a bizonyost a bizonytalanért
 7 13|                 szólani Szentpéterinek, s ő mátkájáról azonnal lemondott
 8 14|                  világ, mióta nincs nekem ő, a szeretett! Befutok minden
 9 15|           édjeitől, s nékem, ó Marosi, az ő leveleiből kell olvasnom,
10 15|               hitszegés büntetése, melyet ő érdemel, tereád is szálland! -
11 18|                  tudassam vele bajomat, s ő segíteni fog. - Mely határtalanul
12 20|            korábban. - Meg fogok jelenni; ő tőle semmit meg nem tagadhatok.
13 20|                 édes remény táplált, hogy ő enyém lészen, úgy néztem
14 20|        gyönyörjeidnek. És oh, mint szeret ő tégedet! szerelem tetőtől
15 21|                  nekem jutott volna, s az ő szives részvéte mint lett
16 21|                  tetszett, hogy minden az ő tekintetétől, az ő megjelenésétől
17 21|              minden az ő tekintetétől, az ő megjelenésétől vett volna
18 21|               musikális zengését, melynek ő oly kibeszélhetetlenül csapodár
19 21|               napjaimnak minden óhajtása. Ő szeretett téged, s talán
20 21|                  nemesség miatt, melylyel ő maga költ mentségedre, megkíméllek;
21 21|               soha nem is lészen az, hogy ő máshoz menjen. A dolog nekem
22 21|              akaratom nélkül készüle meg. Ő lássa mit csinál, de szüleinek
23 21|              képét s a tánczot kezdjem az ő kedves Nincsijével. - Hagyj
24 21|         csábulásba esém mellette, melyben ő volt. A harsogó muzsika,
25 21|                  én őtet csókoltam meg, s ő engemet, s mint lökdösénk
26 23|                   tekintés! melylyel csak ő, csak ő tudott tekinteni! -
27 23|           tekintés! melylyel csak ő, csak ő tudott tekinteni! - inkább
28 23|           Megyerihez, ki, miért-miért nem ő tudja, alakbált adott. Szalainál
29 23|                   s érzéseimnek teljét az ő szép karjain sírtam ki.
30 23|                  hidegvérű öreg neveti az ő örömeit; pedig ezek az örömek
31 24|               egészen resignált vágyás az ő birtoka után! egy csak pillantatig
32 26|                Tornára mégyek vele; azaz, ő viszen magával Tornára;
33 27|             utánam jajdulnak a szirtok. - Ő nekem mindenem vala! mindenem!
34 27|               szemébe pillantottam, mikor ő reám mosolygott, reá mertem
35 27|                  az örökké így lesz, hogy ő örökké enyém marad, hogy
36 27|                  örökké enyém marad, hogy ő senkit sem fog rajtam kívül
37 29|                  legszebb érzésnek. De az ő könyűi részvevő érzésnek
38 29|                    mint a Terézé. Bár! Az ő társasága ír az én sebeimre. -
39 34| megmagyarázhatatlan érzést kisírhassam az ő keblében - s előmbe lebben
40 39|                  föl s alá a szobában. Az ő hajlandósága, az ő szerelme,
41 39|           szobában. Az ő hajlandósága, az ő szerelme, bár mely kicsinynek
42 39|             intettem néki, midőn hirtelen ő, a kastély s az egész hely
43 40|                 bátyám kegyét irántam, de ő nem érzi, hogy szerfelett
44 42|                   s én elfogadám hívását. Ő nem sokat gondoskodott,
45 42|                   kerestem őtet, s olykor ő is keresett engem. És ha
46 42|                  a mi őhozzá ért, a mi az ő lélegzete által megszenteltetett.
47 42|                 Nincsi utczájára értem, s ő meghallá lovam dobogását,
48 42|                 jóreggelt fölvethettem, s ő azt a legbájosbb mosolygással
49 43|              Nincsinek ablaka alatt volt. Ő félig vetkezve hallgatá
50 43|                   megmozdulnom helyemből. Ő veszteg maradt az ablakban,
51 43|                  belőlem? Nem, nem! enyém ő! egyedül enyém! És még is
52 43|                   lévén, neki is övéik; s ő értette nyögdeléseiket,
53 43|                   nem érzett érzést ismer ő, érez ő mostan!~ ~
54 43|               érzett érzést ismer ő, érez ő mostan!~ ~
55 44|                vala az esketést. Klári az ő Lolottjával méne, a Lolott
56 44|                 mit önmaga óhajtott, s az ő karjain értem a szála ajtajáig,
57 44|                epedést, melybe engemet az ő alacsonyságok sülyeszte,
58 44|                   eresztenem ujjait, hogy ő jobbra, én balra essünk,
59 44|             egyetlen tárgyok, most, midőn ő éntőlem örökre el vagyon
60 46|                 füstté lettenek, mint van ő, s tudni fogod, mint vagyok.~ ~
61 47|                      Jobban tudom én mint ő, meddig nem; de megszomorítani
62 47|                  boldogsággal, s hogy te, ő, Nincsi és én, mely szép
63 47|                  lelkemben, s sírásaim az ő sírásait ne igazolják.~ ~
64 49|                   mint viselem képemen az ő állhatatlansága következéseit!
65 51|              emlékezet, mely lelkemben az ő meglátására új leve, elrontották
66 51|               csüggő fővel hervadnának az ő mellyén, s kisdede parányi
67 51|                   siratá a megholtat, kit ő öle meg.~ ~
68 52|           mindenütt. - A gyermeki kor, ha ő e valóban a legboldogabb
69 55|                vagyon szükségem, s ezt az ő meglátása össze fogott volna
70 57|                  sokáig, s a nélkül, hogy ő engem látott volna, eljövék.
71 59|                Pozsony, máj. 14.~Mikor az ő emlékezete kísér ágyamba,
72 59|                   ha enyém lehetett volna ő, ő, a kedves! s így egyik
73 59|                   enyém lehetett volna ő, ő, a kedves! s így egyik szendergés
74 59|                   egészséges vagyok, hogy ő nekem hitvesem, - oh ilyenkor
75 60|                  az az öröm, melyet nekem ő csinált, úgy futa el mint
76 62|                   szeret, mondod: s én az ő birtokában boldog leendek.
77 62|                  Úgy van, kedves barátom! ő irántam érez, s én Nincsin
78 62|                   érdemlené. Characterben ő még felülhaladja Nincsit;
79 62|                   volna a mi egyességünk! Ő nekem a maga teljes gazdag
80 63|                megfosztatom, hogy neki az ő sok kegyét, részvétét, szeretetét,
81 64|                melylyel én néztem őtet, s ő viszont engemet. Lassadán
82 70|                  teremtést elfutja, ámbár ő merő természet és valóság,
83 70|               megkönnyítette munkáját: de ő bölcsebb és jobb, minthogy
84 70|                 mint a visszaemlékezés, s ő az emberi tiszta érzésekért
85 70|               mint excerptái bizonyítják, ő a románban nem a románt
86 70|             esztendős gyermek valék midőn ő, húsz esztendős korában,
87 70|                 küldetett. Az atyám és az ő atyja, úgy szólván, egy
88 70|              akarna is, a ki szüléimet az ő bölcsen sanyarú nevelésekben
89 70|                   csendes, látni mint áll ő énnálam, s érezvén a maga
90 70|                tudta, hogy a leányt a kit ő veszen, bírni Bácsmegyei
91 70|            részben nem kelle világosítás; ő ismerte barátjának különösségeit,
92 70|                sem én nem fogtam volna az ő ismeretsége nélkül is soha