Part

 1 1 |           érzette. - Ha ez előérzés volna! - Irtózatos gondolat! Minden
 2 6 |            ha azt együtt tölthettem volna veled! De lehetek e én tenélküled
 3 7 |        mintha ég föld rajtam feküdt volna. Oh barátom, mely hang vala
 4 7 |          érkeztenek. Mariet kellett volna látnod, midőn ezt hallotta.
 5 8 |              ha ez az álom előérzés volna! - Ezer gondolatok tolakodnak
 6 9 |           ily kínt, ha megváltoztál volna, ha hitedet megszegted volna
 7 9 |        volna, ha hitedet megszegted volna is. - Hitedet megszegted
 8 9 |            is. - Hitedet megszegted volna? S lehet azt megszegni,
 9 9 |             vagy; azt nékem megírta volna Endrédi. Oh írj! írj, mihelyt
10 9 |            csorogtanak! Ha olvastad volna, nem maradtak volna válasz
11 9 |        olvastad volna, nem maradtak volna válasz nélkül; vagy már
12 12|             kérdéseimre felelhetett volna. Jónak láttam tartalék nélkül
13 12|          keresnek; s ha kedved volt volna szolgálatot venni, kegyelmében
14 12|        ezáltal szolgálatot tehettem volna.~Hitesd el magaddal, hogy
15 13|           Ha első tüzemben mehettem volna, most Szentpéterinek gyilkosa
16 13|            én, hogy nekem elég volt volna csak egy szót szólani Szentpéterinek,
17 13|        mátkájáról azonnal lemondott volna; szeretetből, barátságból,
18 14|             talán minden fel fogott volna akadni, de nem én. Nekem
19 16|           ezelőtt, mely kedves volt volna nekem Buda felé indulni!
20 20|          Nincsi enyém legyen, örült volna, ha Nincsi enyém lett volna.
21 20|         volna, ha Nincsi enyém lett volna. Félek, nem ok nélkül hivat
22 21|         tűzbe jövén, s Nincsi adott volna okot az elhűlésre? Elijedtem
23 21|            laknám, erre szükség nem volna: társaságban élvén, a legphilosophusabb
24 21|           ha elnézem mint örvendett volna ez a jó öreg, ha Nincsi
25 21|              ha Nincsi nekem jutott volna, s az ő szives részvéte
26 21|           szives részvéte mint lett volna új forrásaivá örömeimnek,
27 21|            onkelem mint örvendettek volna ők, hogy egykori barátságok
28 21|            az ő megjelenésétől vett volna életet és melegülést. Tolongva
29 21|             ha veszteségem nem volt volna ily nagy, e bohó emberkék
30 21|        billengésein kaczagva tudtam volna nevetni. Én az én Endrédimmel
31 21|           merjenek. - Oh! ha láttad volna, mint állék e gyilkoló scén
32 21|  szorongásban, s talán összerogyott volna, ha Szentpéteri, ki most
33 21|         bemutatni, közzénk nem jött volna. Azonban a muzsika megpendült,
34 22|            akkor Géniuszom megsugta volna, hogy te azon első szent
35 22|               borzadással fejtettem volna ki magamat karjaid közül,
36 22|           halál hideg karjai voltak volna, s szaladtam volna - - Most
37 22|           voltak volna, s szaladtam volna - - Most engemet az tesz
38 23|       színekkel, mintha most is úgy volna: - megyek, futok, s néma
39 24| marczangolják, Ha szíved érzéketlen volna, kevesebb indiscretio volna
40 24|         volna, kevesebb indiscretio volna panaszaimban. De midőn még
41 24|          karjaim közzé szoríthattam volna, ha megmondhattam volna
42 24|             volna, ha megmondhattam volna neki, hogy hitszegését megbocsátom,
43 24|             engemet ismét szeretett volna, elszakaszthatatlanul szeretett
44 24|      elszakaszthatatlanul szeretett volna! - Egy egészen resignált
45 24|            azonfelül még kevély nem volna, mondám a legmélyebb elkeseredés
46 25|             a dolgot! Úgy minden jó volna, s én szabadon lélegzeném.
47 27|         reám mosolygott, reá mertem volna tenni mindent, mindent,
48 34|        minden velőmet megemésztette volna - Isten! te látod mint nyögök
49 37|     szobámban téteté le, - ki hitte volna, hogy ezeket s több efféléket,
50 39|            effélék. De ki állhatott volna ellene azon tekintetnek,
51 41|         megyek, mintha űzőbe vettek volna a fúriák. De akárhová megyek,
52 43|            a kivánság, hogy bár itt volna már az irtózatos percz,
53 43|            szerelemmel pillantottak volna az enyéimbe. Ezek még azok
54 44|        nekem szintoly kedves fogott volna lenni, mint egykor a Nincsié;
55 44|        Nincsié; én azt úgy fogadtam volna jutalom gyanánt, mint az
56 44|             mintha meg nem sejtette volna szenvedéseimet s fogatni
57 44|            bátyám fel nem keltetett volna, elalvám vala az esketést.
58 44|        minden csendét örökre elölte volna, ha azt csak most veszthettem
59 44|           azt csak most veszthettem volna el. A vacsoránál Endrédi
60 44|         szenvedéseimet megsejthette volna. - Vacsora után Szentpéteri
61 44|           alvás szálla reám, s adta volna, a ki teremtett, hogy az
62 44|             teremtett, hogy az volt volna az utolsó! Ott jobb élet
63 47|    megszomorítani kegyetlenség volt volna. Midőn hosszasan ül mellettem,
64 47|     elgondolom, hogy én is élhettem volna e boldogsággal, s hogy te,
65 54|         egyikét vagy másikát láttam volna.~ ~
66 55|   kikelhetne, úgy mond, maga fogott volna hozzám jőni. Kereken megtagadám
67 55|            ő meglátása össze fogott volna rontani. Érzettem én, mely
68 55|      fájdalmaimat mellyén sírhattam volna; de kénytelen valék tenni
69 55|       tettem. Akár szerelmet láttam volna szemeiben, akár meghidegülést,
70 55|          szívemben új fulánk fogott volna lenni mind ez, mind az.~ ~
71 56|             útamra bajosan vihettem volna, s legyen gondod, hogy ez
72 57|           Nincsire emlékeztethetett volna; de rettegtem a búcsút,
73 57|         kezdénk mindketten, s nehéz volna megmondanom, melyikünk kezdette.
74 57|         mely tiszteletet támasztott volna még az angyalokban is, elakaszta;
75 57|         nélkül, hogy ő engem látott volna, eljövék. A szoba közepén
76 59|          lehetni, ha enyém lehetett volna ő, ő, a kedves! s így egyik
77 60|             az enyhítő balzsamcsepp volna, de tüzes aczélra. - Marosi!
78 60|           érzéssel, mely nélkül nem volna jobb mint a marha! - Vaktában
79 62|          kívánhat. Mely hasonlatlan volna a mi egyességünk! Ő nekem
80 62|            lépett. S ha mind ez nem volna is, előttem a képe mi voltam
81 68|             mindketten összerogytak volna, ha nem siettem volna segédjekre. -
82 68|  összerogytak volna, ha nem siettem volna segédjekre. - Ez életben
83 70|            el te is! mily nagy volt volna most örömed, megtestesülve
84 70|            magamat, ha közelébb nem volna a hatvanhoz, mint az ötvenhez;
85 70|       fogadott, mintha az neki volt volna megtiszteltetése, gyermekének.
86 70|        olvas. Ha meg nem pillantott volna, örömest vevénk vala más
87 70|          Vasvári felelt, hogyha úgy volna, nem általlaná megvallani;
88 70|             s a román eltévesztette volna a maga czélját. Az effélék
89 70|             vágyott, elhallgathatta volna, s én úgy valék nevelve,
90 70|              hogy sem én nem fogtam volna az ő ismeretsége nélkül
91 70|            sem Bácsmegyei nem tudta volna magát soha arra juttatni,