Part

 1 1 |             Nincsi, s elképzelem, hogy ez az oly nyugtalanul várt
 2 1 |            mióta egymást szeretjük, de ez aggást szívem még soha nem
 3 1 |             még soha nem érzette. - Ha ez előérzés volna! - Irtózatos
 4 3 |               után csapkodá a fiatalt. Ez elhajlék, s ha a víz kevés
 5 4 |             lehetetlen vala reá érnem; ez a sok látogatás, viszontlátogatás,
 6 4 |           látogatás, viszontlátogatás, ez a sok ebédre, ozsonára hívás,
 7 7 |       tituláznak, ha merő törzsök is - ez a szerencse nagyobb vala,
 8 8 |          Nincsi! ha való találna lenni ez éji álmom! Ugy látszott,
 9 8 |                eloszlott. - Nincsi! ha ez az álom előérzés volna! -
10 8 |          Halálra? Nincsi! halálra? Nem ez ragadja-e ki az embert a
11 9 | kibeszélhetetlenül szeretlek - ha mind ez örömekre, boldogságokra
12 9 |                szeretlek téged; s épen ez nekem az az egy érdemem,
13 9 |            adhatna oly szívet, mint ím ez itt, mely csak teérted ver,
14 9 |        nagyságú gyémántot vennél; mert ez a legforróbb szerelemnek,
15 11|             hozzá ment. - Nem illene-e ez románba? - Te nem nevetsz?
16 12|             semmit nem tudott, és mind ez ideig semmit nem is gyanít.
17 14|               azzal nem szép czélra; s ez okból nem kivánom tudni
18 15|             engemet boldoggá. - De még ez nem a legnagyobb; képzeld
19 16|             tette nekem egyetlen percz ez utat! Egy hónappal ezelőtt,
20 17|            őneki elébe, hanem kímélés; ez pedig oly istenség, melynek
21 18|              határtalanul szeret engem ez a tiszteletet érdemlő ember!
22 20|          szívesen szerettem. S viszont ez a jó öreg is szeretett engemet,
23 21|           elnézem mint örvendett volna ez a jó öreg, ha Nincsi nekem
24 21|            leve. Mióta Budára érkezém, ez vala feleletem, szünet nélkül
25 21|          nyújtottál, s meg van csalva. Ez a bánás fenyítést érdemelne;
26 21|           gyilkos, reám rohantak, mind ez még inkább eltüzesítette
27 21|               Jótét gyanánt vala, hogy ez örvénytánczban föl és alá
28 21|               Ily jó! és ily hitetlen! Ez a négy szó vala egyetemben
29 22|            olaj volt a vert sebnek. De ez a szegény halandók sorsa,
30 23|             akart csalódásaikban! - De ez igy tón, barátom! Mivel
31 24|             nem hagyá mutatni magának. Ez még inkább megzavart. S
32 24|               a hosszú szép fátyolt. - Ez kelle még! Ezt érzi a szerelmes
33 29|              gyakor sírásra olvasztja. Ez a bére a legszebb érzésnek.
34 30|               a mint szivem kivánja; s ez néha oly homály nélkül való
35 30|               nyugodt elmével nézhetek ez életre, mig más részről
36 34|               MAROSIHOZ~Torna, jul. 4.~Ez a szív telje, melylyel e
37 35|                nem ritkán sírva lelem. Ez részvétnek sírása. - Mit
38 35|                 Nincsi, Nincsi! S mind ez - Oh Marosi, mikor ér véget
39 35|              mikor hasad meg kínjaiban ez a beteg szegény szív. ~ ~
40 37|           örömmel fogadtatott, melyről ez a jó öreg országszerte isméretes.
41 37|             hogy ők elmentek, megtenni ez útat; s ez az oka szokatlan
42 37|          elmentek, megtenni ez útat; s ez az oka szokatlan hallgatásomnak. -
43 37|            semmiben nem leltem. Oh, ha ez, mint egy itala a Lethének,
44 39|           festve. - Hogy talán szeret, ez a gondolat úgy lobbana föl
45 39|           sugára, el fogják feledtetni ez inséget itt. - Elhallgatott.
46 39|                 enyhítse bánatunkat im ez! s fortepianojára mutatott.
47 40|               élesztő poharat. Ha őtet ez nem vezeti vissza a világba,
48 40|            vezeti vissza a világba, ha ez nem nyitja meg szívét, óh,
49 43|          Marosi! mely iszonyú est vala ez! A bátyám elhitette magával,
50 43|          habjainak ömledezése - - - Mi ez? - Muzsikát hallok.~Ennek
51 44|               el Nincsit?~Itt, Marosi, ez ernyőben, hol annyit ülék
52 44|                között rogytam ágyamba, ez volt egyetlen gondolatom,
53 44|                 Fájt nékem látni, hogy ez a jó ember mit szenved miattam,
54 44|         állítottam. Kérdém magamat, ha ez emlékezetek valóság voltanak-e
55 44|            felé, tére hozzám bucsúzni. Ez oly véletlen történt, hogy
56 45|              egy bálra. Megjelentem, s ez az elmenetel gyilkosom leve.
57 45|                e szilke vért előttem - ez annak következése.~Ágyban
58 45|           Ágyban vagyok, erő nélkül; s ez okozza, hogy idegen kéz
59 45|             beszéddel mutogatják, hogy ez nem halálos, hogy csak szavokat
60 49|                szerelem kedvéért, mert ez nekem így is boldogságom. ~ ~
61 50|           összekeléstekre! szent nekem ez a nap reátok nézve és magamra. -
62 52|                azt nevezem annak, hogy ez kényére éli a jelenvalót
63 55|                foszta meg makacsságom: ez vala azon egy pillantása
64 55|                fogott volna lenni mind ez, mind az.~ ~
65 56|           volna, s legyen gondod, hogy ez a kép együtt szálljon sírba
66 56|            sírba velem. Ne mondd, hogy ez a kép csak ingerli gyötrelmeimet.
67 57|               s ősz hajához nyult - ha ez nem biztatna, hogy egymás
68 57|             nélkül nem leszünk sokáig. Ez a szíves, való kifejezés
69 57|         könyörgött s oh! mely gondolat ez, oh Marosi!~ ~
70 60|    kézszorítást tőle! - - De mire kell ez a véget soha nem található
71 60|              mely boldogtalan az ember ez érzéssel, mely nélkül nem
72 62|            makacsság lépett. S ha mind ez nem volna is, előttem a
73 63|                MAROSIHOZ~Bécs, jun, 3.~Ez órában veszem a hírt, mely
74 63|            elrettente, mint engemet, s ez órában indulok Sághra. Oh,
75 64|          Szegény öcsém! - Láttam, hogy ez az ellágyulás neki ártalmas,
76 67|       veszteném el - s hiheted-e, hogy ez engem rettent? Kedves nekem,
77 68|               üdvezlék Bácsmegyeinket. Ez renge egész testében. Nincsi
78 68|               inségének ők az okai. De ez a nyájasság, ezek a gondok
79 68|         szenvedései jajgatássá váltak. Ez Bácsmegyeit magához hozta;
80 68|              sírj! véremmel érdemeltem ez enyhítést. Ekkor újra megölelé
81 68|            siettem volna segédjekre. - Ez életben el vagy rabolva
82 68|         Szentpéteri bejött. - Utolszor ez életben! monda Nincsihez,
83 70|              az én asszonyi ideálomnak ez a férfiideál leve férje!
84 70|          ábrázu, deli és lelkes férfi: ez egy szerény asszony, a ki
85 70|             bölcsebb és jobb, minthogy ez ajándékokkal s szerzeményekkel
86 70|         szerényt köszöntené leányának. Ez a mint az anyám és én fellépénk,
87 70|              üdvözle. - Gyermekké teve ez a könyv, úgy monda, s egy
88 70|               ismerem a könyvet, monda ez; szabad volna-e tudakoznom,
89 70|               a Bácsmegyei atyjának, s ez a barátság, az által, hogy
90 70|                Soha nekem édes Jüliem, ez a kar tiszteletesbb alakban