Part

 1 1 |        szeretjük, de ez aggást szívem még soha nem érzette. - Ha ez
 2 3 |           erőt látszott gyűjteni. Míg még törzsöködben velő vagyon,
 3 3 |              velő vagyon, mondám; míg még erősen állasz, nem tarthatsz
 4 6 | egyszer-kétszer felderíteni. Szívemet még most is zárva tartja az
 5 7 |               ínsége az életnek, s ti még akarva szaporítjátok azoknak
 6 7 |           barátom, mely hang vala az! még most is hallom. Irtózatos!
 7 8 |       lelkeinket összekapcsolva tartá még minekelőtte testbe költöztenek.
 8 9 |      érzéseivel nem bírtam tovább, és még sem mertem neked megvallani,
 9 9 |         megint gyötör hitszegésed. Ma még kettőkor nézettem a postát,
10 9 |                nem repülhetek hozzád! Még nehány nap itt kell mulatnom,
11 11|             felelt, s kívánsz hallani még egy és-t? - s Nincsi hozzá
12 12|            üres főkkel együtt sokszor még a jók is oly sokat keresnek;
13 14|              a mit kértél, s túl azon még annyi, egyéb szükségeidre.
14 15|            nem engemet boldoggá. - De még ez nem a legnagyobb; képzeld
15 15|         Marosimon és Endrédimen kívül még vagyon egy barátom. Az segíthetne
16 15|        nyújtanám felé karjaimat, mint még kevéssel ezelőtt Nincsi
17 19|             került, igen sokba! - hát még ennyit látni, ennyit várni! -
18 20|          tagadhatok. Míg engem Nincsi még szeretett, míg még az az
19 20|             Nincsi még szeretett, míg még az az édes remény táplált,
20 21|             hogy az nem vétkem, mivel még szolgálat nélkül valék,
21 21|       csábulásba dőle vissza, melyből még föl nem eszmélt vala egészen.
22 21|            kit ezelőtt kevés hetekkel még exaltált lélekkel imádék,
23 21|          leány álla előttem: én pedig még soha nem állék leány előtt
24 21|              árjain. Ki tudja? hát ha még szeret? Ezer meg ezer okok
25 21|                hogy szívem az ezelőtt még kevéssel kárhoztatott leánynak
26 21|            egykor szeretett és egykor még szerető leány képévé változott
27 21|                reám rohantak, mind ez még inkább eltüzesítette szívemnek
28 22|            azt. Isten tudja, mi érend még. A miben egykor gyönyörűségemet
29 22|          volnál, te lehetnél itt. Míg még karjaid közzé vethetém magamat,
30 22|          Megborzadok e gondolatra; és még is - magányos estvéimben,
31 22|           napjain tekintek végig - és még is oly valón, oly bizonyosan
32 24|          volna panaszaimban. De midőn még a felkelő hajnal mindég
33 24|           fakadozásaiban, kevés időre még jussit!~Tovább a bál felől. -
34 24|             hagyá mutatni magának. Ez még inkább megzavart. S tudja-e
35 24|              szép fátyolt. - Ez kelle még! Ezt érzi a szerelmes ifjú,
36 24|     szívreszorítással mondhatnám neki még egyszer, hogy őtet szívem
37 24|            kegyetlenségében azonfelül még kevély nem volna, mondám
38 25|                hogy távozzam. De most még nem távozhatom, még most
39 25|              most még nem távozhatom, még most nem kell távoznom.~ ~
40 28|               nem enyhülnek, s szívem még olvadoz a megszokott lángban. -
41 31|             ha földi bújdosásom alatt még támogathat, éleszthet valami,
42 32|            légy, hogy neved hallására még késő maradékaid is kevélykedhessenek.
43 36|              helyre állott, csak hogy még néha gyöngélkedem. A hugommal
44 37|            efféléket, s ezeken kívűl, még két három gazdag portefeuillt
45 37|           támasztotta lelkemben, noha még azt az enyhületet, melyet
46 38|              mértéke kínjaimnak, hogy még ennek is reám kelle jönni?
47 39|       hajlékony csapodár édes hanggal még nem hallám énekelni. Az
48 39|              dalnak, megfogá kezemet. Még nem tértem volt magamhoz
49 41|     jószágodat az ellenség elrabolja, még gazdag vagy, mert nyitva
50 42|              mennem kellett, de hevem még tartóztatott nála, fölkaptam
51 43|          Muzsikát hallok.~Ennek valék még híjával! - a muzsika Nincsinek
52 43|               volna az enyéimbe. Ezek még azok a kik akkor voltanak:
53 43|               voltanak: az övéi - - - Még egyszer pillanték az ablakra.
54 43|            enyém ő! egyedül enyém! És még is kénytelen leszek látni,
55 44|             árnyban, miket szenvedék. Még minden ereimben ég a tűz,
56 44|              ereimben ég a tűz, velőm még minden csontomban össze
57 44|           egyetlen gondolatom, melyet még teheték: bár soha fel ne
58 44|         Szenvedéseimnek egész mértéke még meg nem tölt; ma midőn felköltem,
59 44|              mások érkeztek volt, kik még beszédben valának vele.
60 44|               a kiket tornai utam óta még nem láték, nem tudták, miként
61 44|             melyeket a mai nap örömei még neveltek, de titkolni óhajtott
62 45|               csak szavokat fogadjam, még ki fogok gyógyulhatni. Vigasztald
63 47|               magát, azt mondja, mert még történhetne, hogy egymást
64 49|       irtóztató emlékezetekkel kínoz.~Még egyszernél többet nem voltam
65 49|            Nincsi, Nincsi? a te neved még mindig kimondhatatlan szerelemmel
66 50|             lészen. S íme, te kedves, még kevés napot ide alant, hogy
67 50|              közé. Oh, hogy az a tied még távol legyen, és hogy Kláriddal
68 52|           ittmaradásomat.~Házam nekem még soha nem vala kedvesebb
69 54|              úgy, hogy Szentpéterinek még egyszer ne legyek látogatására,
70 55|            fosztom azon örömtől, hogy még láthasson elindulásom előtt;
71 57|           tőled nehezen maradok el, s még nehezebben fognék - ekkor
72 57|               láthatlan erő kapa meg; még egyszer akarám venni tőle
73 57|          tiszteletet támasztott volna még az angyalokban is, elakaszta;
74 58|          szekér már készen várt, s én még egyszer végig mentem a szobákon,
75 62|             érdemlené. Characterben ő még felülhaladja Nincsit; de
76 68|              nyájasság, ezek a gondok még ingerlették a szenvedő gyötrelmeit,
77 70|              bővebben fessem képét, s még külsőjére is kiterjeszkedjem,
78 70|          Hymen két összeillőbb lelket még együvé nem szőtt. - De feledni
79 70|               imponál, s felsőbbségét még a gondatlanokkal is érezteti,
80 70|         kiindúlánk a széles alléen, s még távolról meglátánk a generált,
81 70|    figyelmessé, kit gyönyörködve néze még a nap felkelte előtt olvasni
82 70|               hivatal is egyesítette, még szorosbb lett. Szót adtak
83 70|            egy házat csináltak; s én, még gyermek, az iskolából haza
84 70|               melyben szertelen lelke még gyönyörűségeit találta.~
85 70|             kar tiszteletesbb alakban még meg nem jelent, mint mióta
86 70|        pántlikája, de vitézsége felől még világosabban szól az a gyönyörű