Part

 1 3 |             férgek kiszívják, s a patak úgy kezd ismét ingatni, óh,
 2 4 |              szemembe ötöl, oda vagyok. Úgy teszek mint a kis leány,
 3 7 |               elnézték; annak mondának, úgy is vége leend, ha Mariet
 4 9 |                 Nem olvastad talán? Ah, úgy nem láttad cseppjeimet,
 5 9 |                sincs egy, a ki kedvesét úgy szeresse, mint én szeretlek
 6 9 |                nap itt kell mulatnom, s úgy kell tennem, a mi nehezebbé
 7 12|       barátjától vettem. Környülményeim úgy kívánják, hogy válasz nélkül
 8 12|             tetszetes zavarodással, ezt úgy kívánja. - Nem értettem. -
 9 12|              Azt felelte, hogy a dolgot úgy tekintem mint igen hív barát,
10 14|               mások is ugyanezt tennék; úgy sok szeretetlen itéletek
11 14|             sokáig várnom leveled után. Úgy vagyok mint a ki térdig
12 15|                 következik: Szentpéteri úgy akarja, hogy régi barátságunk
13 15|             jőne, jőne bár a szabadító! Úgy nyújtanám felé karjaimat,
14 16|           MAROSIHOZ~Soprony, márcz. 28.~Úgy kivánja az országbiró, hogy
15 18|              Fölakadt e kifejezésemen: "úgy is elég szerencsétlen vagyok,"
16 18|                 De ha erőltetni akarod, úgy jársz vele mint az érlelt
17 20|               idegenek kedvéért tart, s úgy kivánja, hogy jelenjek meg
18 20|           táplált, hogy ő enyém lészen, úgy néztem rokonait, mint tulajdon
19 21|           vétkem, felelék, s a fájdalom úgy elfogta szavamat, hogy ennél
20 21|                 a hegyek megől a nap. - Úgy tetszett, hogy minden az
21 21|                 kevélység festé előttem úgy tűntek el lelkem előtt,
22 21|              előtt, s hogy ezeket mind, úgy a mint itt sorban függenek,
23 21|                könyűimet, kiszaladtam s úgy tánczoltam, mint az őrült.
24 22|                 ha lelkeik, érzeményeik úgy összeforradnak, hogy egy
25 22| kérlelhetetlenül eltépdeli, s íme útjok úgy hajol el, hogy össze soha
26 22|           láthatnék e egyet a ki nekem, úgy mint te, kezet nyújtson,
27 22|                 először láttalak, midőn úgy tetszett, hogy föltaláltuk
28 22|                tüzes szent csókját adád úgy, hogy minden érzékem eltompult,
29 23|           lózsiba s ott leli Nincsit, s úgy tetszik, mintha rám nézne
30 23|               színekkel, mintha most is úgy volna: - megyek, futok,
31 23|                mi ketten együtt menénk. Úgy véltem, senki nem fog reám
32 24|                 igazságtalan és kemény, úgy mond, s a maga hasonlíthatatlan
33 24|       legmélyebb elkeseredés hangjával, úgy én most nem volnék nyomoru,
34 25| széjjeltépdelése jóvá tehetné a dolgot! Úgy minden jó volna, s én szabadon
35 27|                 halmozott derekaikon, s úgy néznek ki, mint kapui egy
36 29|         lopóskodik, s szelíd nyájassága úgy vonz maga felé mint a barátság
37 31|                 falusiakat, s mint ejti úgy dolgát, hogy a fölsegélteknek
38 31|           támogathat, éleszthet valami, úgy az minden bizonnyal azon
39 32|              meghazudtolod, ha te is! - úgy - Reszketek gondolni a gondolatot.~ ~
40 33|           hajnaltán támadott örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló
41 36|       káprázolatok, melyek kínzottanak. Úgy mondják, tegnap magamon
42 37|         titkaiba föl vagy avatva, szint úgy érted mint én.~ ~
43 38|                 hatja meg! - E gondolat úgy hembereg érről érre, mint
44 39|             talán szeret, ez a gondolat úgy lobbana föl lelkemben mint
45 39|                 szenderíte. Bácsmegyei! úgy mond; az úr itt hágy engem.
46 39|                erejét összeszedé. Menj! úgy mond; de jusson eszedbe,
47 39|            tisztelt Teréz! felelék. Jó; úgy tehát szívemen fogom hordani
48 40|       kitetszenek. Ha ezt nem tészitek, úgy hasztalan minden igyekezet,
49 40|              nem nyitja meg szívét, óh, úgy az örökre zárva marad! úgy
50 40|              úgy az örökre zárva marad! úgy neki használhatatlanok a
51 42|                szív; fölpillantottam, s úgy hittem, hogy elsülyedek,
52 43|              alig vehetek lélegzetet, s úgy vagyok, mintha az Etna kénköves
53 43|            eltünt szerelem boldog ideje úgy lobog előttem mint egy hosszan
54 43|                is szeretted-e őtet? Oh, úgy nekem testvérem vagy! Vagy
55 43|    Szentpéterinek, mely az éji csendben úgy hangzott mint egy angyal
56 43|                egykori boldogságaimnak! Úgy tetszék mintha összeakadának
57 43|        összeakadának vala tekinteteink; úgy tetszék mintha szép szemei
58 44|                egykor a Nincsié; én azt úgy fogadtam volna jutalom gyanánt,
59 44|        elfojthatni könyűit. A bátyám is úgy teve, mintha meg nem sejtette
60 51|                  s a hang lehallatszék, úgy, hogy némelyek felpillantottak
61 52|               emberek e pontban is épen úgy csalják magokat, mint mindenben
62 52|             gyermeki gondjaid, igen is, úgy velök könnyen bánhatnál.
63 52|                  egy leomlott kártyavár úgy elkedvetlenít, mint megcsalatkozott
64 52|            évnek van valamely elsősége, úgy azt nevezem annak, hogy
65 53|              köszönő látogatásaimat, de úgy ejtvén, hogy az ilyeneknél
66 54|               Budáról nem távozhatom el úgy, hogy Szentpéterinek még
67 55|                ha az ágyból kikelhetne, úgy mond, maga fogott volna
68 60|                 melyet nekem ő csinált, úgy futa el mint a sebes Duna
69 61|                 magamon kívül ragadott, úgy hogy szemem előtt eltűne
70 61|           mennyei kis Psyche a lepével, úgy elfogtak, hogy másoknak
71 62|              birtokában boldog leendek. Úgy van, kedves barátom! ő irántam
72 67|               leesni látok egy levelet, úgy tetszik, mintha az életnek
73 70|              mostani levelem viszen, az úgy kívánja, hogy az egyetlennek,
74 70|              vezete. Jer, kedves leány, úgy mondá a grófné, s emlékezzél
75 70|       gyermekének. Hagyj megpihennem, s úgy osztán a történetet, melyet
76 70|              Gyermekké teve ez a könyv, úgy monda, s egy gyönyörrel
77 70|                  Vasvári felelt, hogyha úgy volna, nem általlaná megvallani;
78 70|             hagyva érzettem magamat, de úgy, hogy szüléim szűntelen
79 70|                 Az atyám és az ő atyja, úgy szólván, egy házat csináltak;
80 70|           hónapok mulva elutazott ifjat úgy néztem mint testvéremet,
81 70|              néztem mint testvéremet, s úgy fogadtam, midőn öt esztendő
82 70|              elhallgathatta volna, s én úgy valék nevelve, hogy neki