Part

 1 1 |            s elképzelem, hogy ez az oly nyugtalanul várt idő majd
 2 1 |        irhatok tovább; pedig szívem oly igen tele van. - Élj boldogul,
 3 1 |             kedves leány! s szeress oly kimondhatlanul mint én téged.~ ~
 4 7 |            Veszprémi Mariet egymást oly híven szeretni látánk? Nem
 5 7 |   Rettenetes látni, hogy az emberek oly reményeket táplálnak, melyeket
 6 7 |          megkéri. Mit gondolsz? Egy oly valami a mit méltóságnak
 7 7 |        hatalmat szülék, ha ti azzal oly kárhozatosan éltek vissza!
 8 7 |         véteknek tartjátok, de őket oly rabságba vetni, melyből
 9 8 |         hogy nincs ember, aki téged oly híven, oly valón, oly forróan
10 8 |         ember, aki téged oly híven, oly valón, oly forróan szerethessen,
11 8 |         téged oly híven, oly valón, oly forróan szerethessen, mint
12 8 |        foglak. Birtokod engem eddig oly felette boldoggá teve; szerelmed
13 8 |           közül, mely nekem kedves, oly igen kedves volt, mert benne
14 9 |           Lehet-e azt megszegni két oly szívnek, mint a miénk? -
15 9 |             adhatni; de nem adhatna oly szívet, mint ím ez itt,
16 9 |          elmétlen csevegéseket kell oly társaságokban, melyeket
17 10|        MAROSIHOZ~Soprony, febr. 18.~Oly kínok, oly hánykódások közt
18 10|       Soprony, febr. 18.~Oly kínok, oly hánykódások közt folynak
19 12|       leányát, mihelyt érette magát oly ifju jelenti, a kivel neki
20 12|         együtt sokszor még a jók is oly sokat keresnek; s ha kedved
21 12|             által megkülönböztetvén oly könnyen boldogíthatád vala
22 12|      érdemének azon érzésével, mely oly sok embert megzavart, és
23 13|             sors neki ada, s legyen oly boldog Nincsimnek birtokában,
24 14|             Te nékem, kedves Nevőm, oly kérést tevél, melyen talán
25 17|             hanem kímélés; ez pedig oly istenség, melynek minden
26 20|           kedvesét elvesztette, kit oly igazán, oly szentül szeretett,
27 20|        elvesztette, kit oly igazán, oly szentül szeretett, az mindent
28 21|       musikális zengését, melynek ő oly kibeszélhetetlenül csapodár
29 21|             emlékezete, melyek most oly újan, oly elevenen lebegtek
30 21|   emlékezete, melyek most oly újan, oly elevenen lebegtek lelkem
31 22|          tekintek végig - és még is oly valón, oly bizonyosan áll
32 22|        végig - és még is oly valón, oly bizonyosan áll lelkem előtt
33 23|             elterjed szemeim előtt, oly eleven, oly csábító színekkel,
34 23|          szemeim előtt, oly eleven, oly csábító színekkel, mintha
35 23|            hogy táncza végét várom, oly hosszan tánczola, hogy kénytelen
36 23|   legtisztább, legédesebb örömei, s oly örömek, melyekre pályánknak
37 23|        kérdd, mi tette ezen korokat oly széppé, s látni fogod, hogy
38 23|              elzárja a szívet, mely oly hév ömledezésekre fakadott
39 25|              De ah! a szerelem reám oly bilincseket vere, melyeket
40 26|      egy-két napi pihenést; s akkor oly csendes, oly bátor lélekkel
41 26|      pihenést; s akkor oly csendes, oly bátor lélekkel vezetem Nincsit
42 27|              minden reményeimnek! S oly jó volt! Mikor neki szemébe
43 29|    fakasztgatja, nem lehet nem édes oly léleknek, mint a Terézé.
44 30|           szivem kivánja; s ez néha oly homály nélkül való pillantatokat
45 36|      gondolatban, hogy nyomorúságom oly sokakat meghatott? hogy
46 36|           meghatott? hogy inségemet oly sokaknak panaszolhatom?~
47 37|          Katalinját csudálhassák; s oly melegen, oly értelmességgel
48 37|        csudálhassák; s oly melegen, oly értelmességgel szóllanak
49 39|             strophában kicsapott, a oly phantasiekben veszté el
50 39|             hordani e nékem ezentúl oly igen kedves, ezt a te könyűid
51 40|            megölelém. Az öröm nékem oly buborék, mely azon pillantatban
52 42|          észrevétlenül elfordula. - Oly rettentő lettem-e én, hogy
53 43|          könnyebbedést hozol. - Már oly világos van, hogy kiláthatom
54 44|        parancsolt, s kivitt magával oly tájakra, hol sok esztendők
55 44|        valék ágyba vetni magamat; s oly ólomalvás lepe meg, hogy
56 44|             Nincsi utczájába érvén, oly sűrűn összetódult sokaságot
57 44|           reám. Jer, barátom, mondá oly indulatosan esdeklő hangon,
58 44|             phantasiejének; eleinte oly lassan, oly epedve, továbbá
59 44| phantasiejének; eleinte oly lassan, oly epedve, továbbá oly erővel,
60 44|         lassan, oly epedve, továbbá oly erővel, oly való kinyomással,
61 44|         epedve, továbbá oly erővel, oly való kinyomással, hogy észrevétlen
62 44|            essünk, eltüzesedésemben oly erővel találám tartani,
63 44|            a tour ismét reánk jöve, oly tágan nyújtám neki kezemet,
64 44|            tére hozzám bucsúzni. Ez oly véletlen történt, hogy sikoltva
65 48|           és a te Klárid elhagytak, oly puszta előttem a ház, hogy
66 50|          hív iránta mindenben; légy oly jó, mint mindig valál. Oh
67 50|           futását látánk ábrázolva, oly gyakran mondogatánk egymásnak,
68 51|         Nincsi bátyja. A szeretetre oly igen méltó öregnek könyűi,
69 52|             azt ajándékul tőlem, de oly kötés, alatt, hogy míg én
70 53|             az ilyetén bohókat épen oly hidegen tekinteni s nevetni,
71 58|        mentem a szobákon, s mindent oly pusztán, az ablakokat mind
72 64|             neki, s eloltja életét.~Oly tikkadtan, oly elerőtlenedve
73 64|      eloltja életét.~Oly tikkadtan, oly elerőtlenedve érkezém ide
74 64|         ellágyulás neki ártalmas, s oly szín alatt, hogy álomra
75 66|   siettetett út és ezen halál által oly sokat szenvedett, megengedendi,
76 68|      emlékezeteknek kelle föltépni; oly makacsul ellene szegzé magát
77 68|           meheténk mindjárt tovább, oly szertelenül élessé leve,
78 68|        megháborodás ezekben csaknem oly nagy vala, mint a mi szegény
79 70|         első látása alatt: de nincs oly gondatlan, elmétlen, hogy
80 70|          abból, a mi façonnirozott, oly ellenállhatatlan erővel
81 70|           Az effélék költemények, s oly könnyedén kell vennünk,