Part

 1 1 |   elgondolom, kedves Nincsi, mint vala az midőn estvénként együtt
 2 3 |     szemeimbe. A patak megáradott vala, s az egyik hab a másika
 3 4 |        kapkodtak, hogy lehetetlen vala reá érnem; ez a sok látogatás,
 4 6 |    szánozás előze meg. Mely napom vala, ha azt együtt tölthettem
 5 7 |            ez a szerencse nagyobb vala, mint hogy egy óráig is
 6 7 |     szerzett jusáról, de már késő vala ajánlásom; öszvekelések
 7 7 |      volna. Oh barátom, mely hang vala az! még most is hallom.
 8 8 |    körülted szélylyelfolyt, s nem vala erőm elrántani. Kiáltani
 9 8 |            Kiáltani akarék, s nem vala hangom. E rettenetes csüggedésben
10 8 |         Örömeimnek mértéke teljes vala: hadd teljen meg tehát poharam
11 9 |        valamely rettentő hegy áll vala szemeim előtt, semmivé lohad
12 12|         oly könnyen boldogíthatád vala magadat, a hogyan már egynél
13 17|          fölugrani és menni - egy vala. Szívem döbögve vert. Magam
14 21|         Barátom, ha elnézem, mint vala minden kész engem boldoggá
15 21|        társaság alkalmasan együtt vala már, midőn a szála ajtajának
16 21|     szemébe tűntem. Eléggé kegyes vala, mihelyt megsejtett, ott
17 21|          Mióta Budára érkezém, ez vala feleletem, szünet nélkül
18 21|     leltem lélegzetet. Nincsi nem vala kisebb szorongásban, s talán
19 21|       melyből még föl nem eszmélt vala egészen. Vad kevélységgel
20 21|       gyönge ellenvetés elégséges vala arra, hogy szívem az ezelőtt
21 21|         csak perczekig világított vala. Karomra fűztem Nincsit,
22 21|   szerelem egészen vakká nem tevé vala, mondám, egy könnyed visszapillantás
23 21|      magamat rontom. Szemébe kell vala tekintenem, de hol veheték
24 21|           az őrült. Jótét gyanánt vala, hogy ez örvénytánczban
25 21|           tánczosnét fárasztottam vala ki, s már a negyedikhez
26 21|           hitetlen! Ez a négy szó vala egyetemben a mit mondhaték.
27 23|    felfedi belső kínjait. Kikötém vala az ángyomnál, hogy fel legyek
28 23|        volt, s hogy neki reám nem vala szüksége. Kényére eresztém,
29 23|   emlékeztete. A tág szálában nem vala hely, hol vele nem álltam,
30 24|      nékem, akkor, ha szívem szűk vala boldogságom teljének, te
31 24|         volt. Az a szultánöltözet vala rajta, melyet tőlem kapott,
32 24|            bizony, ha kimondhatám vala a mit szívem e pillantatban
33 26|          unszolt, hogy lehetetlen vala neki magamat meg nem adnom.
34 27|       szirtok. - Ő nekem mindenem vala! mindenem! határa minden
35 36|         Az éj, mely környülfogott vala, elmult fölöttem, s együtt
36 42|          ülénk együtt! mely szent vala nekünk minden percze az
37 43|          Marosi! mely iszonyú est vala ez! A bátyám elhitette magával,
38 43|        lassú szózatja, lehetetlen vala megmozdulnom helyemből.
39 43|     esküvésünk szent estéjén jött vala föl; tündér dísze egykori
40 43|      tetszék mintha összeakadának vala tekinteteink; úgy tetszék
41 43|  pillanték az ablakra. Nincsi nem vala már.~Mostan, Marosi, e kedves
42 44|       andalgásban, de végre ideje vala visszatérnem, mert megígértem
43 44|     visszatérnem, mert megígértem vala a bátyámnak, hogy nála töltöm
44 44|            Klárid már a bátyámnál vala midőn beléptem, s nem bírt
45 44|            Erőm annyira elfogyott vala, hogy mindjárt ebéd után
46 44|          keltetett volna, elalvám vala az esketést. Klári az ő
47 44|        szokott változni, alkalmam vala látnom, mint igyekeztek
48 44|     eltölt habzó szívemre szoktam vala szorítani, s ölelései közben
49 44|           elég eltökélésem s erőm vala nyugodt képpel s elmével
50 44|      utolsó stróphájáig mélyen el vala merülve, de ekkor egyszerre
51 44|            s midőn ott el kellett vala eresztenem ujjait, hogy
52 44| szerencsére a contredansznak vége vala. Négy felé széledni kezdének
53 44|           kevéssel ezelőtt Nincsi vala egyetlen tárgyok, most,
54 45|       esztelen ifjat; Endrédi nem vala jelen, mások reá nem ügyeltek,
55 47|        mely szép napokat élheténk vala a bátyámnál; ilyenkor elmerülvén
56 51|        Buda, nov. 4.~Tegnap nálam vala a Nincsi bátyja. A szeretetre
57 52|          Házam nekem még soha nem vala kedvesebb mint most, midőn
58 52|       melyben mint gyermek laktam vala. Ha benne mulatok, elevenebben
59 55|        foszta meg makacsságom: ez vala azon egy pillantása hátra
60 58|      MAROSIHOZ~Dorog, május 4.~Az vala ám a keserves pillantás,
61 59|      látom, hogy boldogságom álom vala, s boldogtalanságomnak érezése
62 64|       reggel, hogy másnak karjára vala szükségem, midőn neki elébe
63 64|           szín alatt, hogy álomra vala szükségem, engedelmet kértem
64 68|         nyájaskodásaik föl kezdék vala már vidítani, midőn kürtölést
65 68|          ezekben csaknem oly nagy vala, mint a mi szegény barátunkban,
66 70|         társaság már régen együtt vala, midőn mi is közéjök lépénk. -
67 70|  pillantott volna, örömest vevénk vala más útat, de így többé őtet
68 70|         leányka! Jülie! találd mi vala a könyv? - A te Bácsmegyeid! -