Part

 1 1 |  vigasztalhatlan sírok. Nincsi! én nem most jövék el tőled először mióta
 2 3 |        napjaidat mint ím ezeket töltöd most? Ha ezt ki fognám e állhatni?
 3 6 |              felderíteni. Szívemet még most is zárva tartja az a homályos
 4 7 |              érzéketlen tud lenni! Ime most világosodék ki, hogy az
 5 7 |                 mely hang vala az! még most is hallom. Irtózatos! a
 6 7 |             atya, melyet csábulásodban most nem hallál, e hang, majd
 7 10|          ötödik levelemre nem felel, s most veszem Endrédinek tudósítását,
 8 12|                 s reám bízza, hogy már most tekintsem mint eszes atya;
 9 13|               tüzemben mehettem volna, most Szentpéterinek gyilkosa
10 13|            miattam, a mit én szenvedek most Szentpéteri miatt? Bírja
11 15|             ember! ime az a csalfa, ki most igéző mosolygásai, édes
12 15|                azon kínjaimtól, melyek most gyötrenek és a melyek utánam
13 16|               Buda felé indulni! s íme most, hogy oda Nincsi. - Oh,
14 17|              tábla egyé székével, mely most kiürült, kínála meg. Kegyét
15 17|               a hivatalok csillogásán, most pedig szolgálni teljesen
16 21|               szeretett téged, s talán most is szeret. Te neki reményt
17 21|              volna, ha Szentpéteri, ki most új érkezőkkel lépe be s
18 21|              exaltált lélekkel imádék, most való alakjában, mint csalfa,
19 21|           leány előtt kevélyebben mint most. Annak elgondolása, hogy
20 21|            szálában éltem, és a melyek most minden örömeikkel s minden
21 21|        pillantásai sugárlották vissza. Most pedig egyszerre, egészen
22 21|         boldogságok emlékezete, melyek most oly újan, oly elevenen lebegtek
23 21|             kocsiba vetém fel magamat.~Most itt ülök lakó szobámban.
24 21|       örvendett minden körültem; s ime most egyedül elhagyva, mindentől
25 21|              élt, együtt mulata velek, most pedig kiszakasztva társaságokból,
26 22|              gyönyörűségemet lelém, az most gyötrésemre vál. Könnyebben
27 22|               meg többé egymást! - Oh! most ismét szakadnak könyűim,
28 22|           volna, s szaladtam volna - - Most engemet az tesz nyomorúvá,
29 23|              csábító színekkel, mintha most is úgy volna: - megyek,
30 23|                gyönyörűségek, melyeket most kaczagnak, gyaláznak, kárhoztatnak,
31 24| szívreszorulással esküvéd nekem; s íme most, midőn eltépett szerelmemnek
32 24|          elkeseredés hangjával, úgy én most nem volnék nyomoru, s nagysád
33 25|                  az, hogy távozzam. De most még nem távozhatom, még
34 25|                még nem távozhatom, még most nem kell távoznom.~ ~
35 27|               kívül szerethetni. S íme most - -~Tegnap levelem érkezék
36 31|               kiosztok közöttök. S ime most együtt járjuk az utczákat,
37 33|               mely ezelőtt elkínzott s most tágulást engede, nem sokára,
38 35|                nyugtalansággal számlál most Nincsi minden órát, minden
39 39|           némely hangot ütni rajta; de most egyszerre az epedésnek szívet
40 39|                az ereklyét, mint Teréz most az én portrémat. De ezt
41 42|             nála, fölkaptam valamijét, most egy virágot, majd egy fonadékját
42 42|                megszenteltetett. S íme most - mint változott el most
43 42|               most - mint változott el most minden! Ha ezelőtt nap keltekor
44 43|          elhitette magával, hogy nekem most nem tanácsos magamban maradnom,
45 43|       buzaszemeket hintegete nekik. De most - ah! ezután ne repüljetek
46 44|             megszokott szemekkel nézem most őtet, az angyalszépségűt.
47 44|              elölte volna, ha azt csak most veszthettem volna el. A
48 44|                távozott el mellőlem; s most annyira köszönöm alkalmatlan
49 44|           lépheték a tánczolók közé, s most az önte másokba is vígasságot,
50 44|          Nincsi vala egyetlen tárgyok, most, midőn ő éntőlem örökre
51 45|               elcsendesült tüzét, mely most epedve s titkosan lángolt
52 49|              nem lakoltam. - Ha Nincsi most látna! ha látná mint viselem
53 51|            leve, elrontották éjemet, s most sokkal rosszabbul vagyok,
54 51|     Ennekelőtte szerettek a gyermekek, most elborzadva futnak látásom
55 52|                nem vala kedvesebb mint most, midőn el akarom hagyni.
56 52|               a kisded szobát szeretem most, melyben mint gyermek laktam
57 58|                s elgondolám, hogy őket most mindjárt be fogják tenni,
58 59|             sikoltásomra. S midőn csak most látom, hogy boldogságom
59 62|           szelídségem, s annak helyébe most hajthatatlan fejesség, makacsság
60 62|               képe mi voltam egykor, s most szerencsétlen vagyok. Ha
61 64|           MAROSIHOZ~Ipolyságh, jun. 8.~Most csak azt, hogy a bátyámat
62 64|             nevemben, őtet, s a kedves most szülöttet!~ ~
63 68|              vagy rabolva tőlem, mondá most neki több eszmélettel, több
64 69|               monda, hogy szereteteket most meg nem köszönhetem; de
65 70|               is! mily nagy volt volna most örömed, megtestesülve látván
66 70|        mulatságot lelnek; s ha valaha, most érzem magam is, hogy e magasztalást,
67 70|                 ha a generál a könyvet most olvassa-e először, vagy
68 70|           situátiók közt megszerete, s most nem magáért a könyvért,