Part

 1 1 |  olyankor az örömpoharat, melyet nekem a végezés nyujta, miként
 2 3 |        Soprony, jan. 21.~Nincsi, nekem te vagy minden gondolatom.
 3 8 |    embert a társaság közül, mely nekem kedves, oly igen kedves
 4 9 |       szeretlek téged; s épen ez nekem az az egy érdemem, mely
 5 13|        felőlem? - Tudom én, hogy nekem elég volt volna csak egy
 6 14|         volna akadni, de nem én. Nekem az fölötte kedves, mert
 7 14|     előttem a világ, mióta nincs nekem ő, a szeretett! Befutok
 8 14|        vagytok, kedveseim, a kik nekem mind azt, a mit elvesztettem,
 9 15|         ezelőtt kevés hónapokkal nekem esküvék örökös bonthatatlan
10 16|      mely rettenetessé nem tette nekem egyetlen percz ez utat!
11 16|           mely kedves volt volna nekem Buda felé indulni! s íme
12 20|      tőle leveleimet, mint hozza nekem, hogy minél elébb láthassa
13 21|          ez a jó öreg, ha Nincsi nekem jutott volna, s az ő szives
14 21|     imádóinak csillogó seregét s nekem jöve. Képzelheted, hogy
15 21|         akarám mondani az úrnak; nekem nem tetszésem, és soha nem
16 21|         ő máshoz menjen. A dolog nekem hírem s akaratom nélkül
17 21|         Elalvék a mécs, melylyel nekem az ész csak perczekig világított
18 22|        ha láthatnék e egyet a ki nekem, úgy mint te, kezet nyújtson,
19 22|     messze. - Nincsi, Nincsi! ha nekem akkor, midőn téged először
20 23|      tetszik, mintha rám nézne s nekem mosolygana. Ha így álmodozom,
21 23|      tánczoltam. Amott nyújtotta nekem szép kezét, midőn csendes
22 24|        szívreszorulással esküvéd nekem; s íme most, midőn eltépett
23 26|     viszen magával Tornára; mert nekem nincs akarásom. Olyanná
24 27|         jajdulnak a szirtok. - Ő nekem mindenem vala! mindenem!
25 28|         S te Marosi vagy-e, hogy nekem ezt írhatd? Tartóztass fel
26 30|     nélkül való pillantatokat ad nekem, hogy nyugodt elmével nézhetek
27 30|         hév szellők, mint hozzák nekem mindenfelől a legkedvesebb
28 31|           jún. 20.~Az én onkelem nekem nevezetes ajándékot külde
29 37|        azt az enyhületet, melyet nekem nehány nap óta e mesterség
30 39|        ismét egymást? s mit hagy nekem? Forró hálás tiszteletemet,
31 39|          én csak néked mondom, s nekem ezt csak neked kell mondanom. -
32 42|      vissza kell vonulnia? - Jaj nekem ha azzá levék! de jaj, jaj
33 42|      hogy lelkiismerete vádolja; nekem, hogy őtet szenvedni látom
34 43|          elhitette magával, hogy nekem most nem tanácsos magamban
35 43|        szeretted-e őtet? Oh, úgy nekem testvérem vagy! Vagy talán
36 43|       neki magában e szó! De hát nekem Marosi? hát nekem? Mi lesz
37 43|         De hát nekem Marosi? hát nekem? Mi lesz belőlem? Nem, nem!
38 43|  följöveteledet! Ime itt vagy, s nekem és sokaknak másoknak talán
39 44|  ébredjek többé! A halál ölelése nekem szintoly kedves fogott volna
40 44|           s oltár elébe állítám. Nekem vele általellent mutaták
41 44|        hogy innánk puncsot, mely nekem kedvet fogna adni és erőt.
42 49|       szerelem kedvéért, mert ez nekem így is boldogságom. ~ ~
43 50| szerencse összekeléstekre! szent nekem ez a nap reátok nézve és
44 50|       angyal, megjelent előttem. Nekem nyújtá jobbját, s esküdt,
45 50|  megmeríti a Lethéből poharát, s nekem nyújtja!~Klárim! szeresd
46 52| kívánhatni ittmaradásomat.~Házam nekem még soha nem vala kedvesebb
47 53|       festeni szíves hálámat, az nekem egy lelketlen fagyos mosolygással
48 54|        tudatott, félvén, hogy az nekem árthat, és akik minden kigondolhatókban
49 56|        Buda, april 9.~Ne csinálj nekem abból vétket, hogy a Nincsi
50 56|           S Nincsi nem megholt e nekem?~ ~
51 57|  vacsorálnom. - Nagy vigasztalás nekem látni, hogy némely jók ily
52 59|        egészséges vagyok, hogy ő nekem hitvesem, - oh ilyenkor
53 60|  MAROSIHOZ~Pozsony, máj. 16.~Jaj nekem, hogy az a boldogság, hogy
54 60|          hogy az az öröm, melyet nekem ő csinált, úgy futa el mint
55 62|        volna a mi egyességünk! Ő nekem a maga teljes gazdag szívét,
56 62|        vedd a mondottakhoz, hogy nekem alig van egy csöndes pillantatom,
57 62|           Elmult az idő, melyben nekem szabad volt reménylenem,
58 67|         ez engem rettent? Kedves nekem, igen kedves e gondolat:
59 68|          más jobb élet, s te ott nekem vissza lészesz adva. - Kocsisunk
60 70|        felőlem azt mondják, hogy nekem épen azon mértékben tulajdonom
61 70|         és én fellépénk, elmondá nekem mi történt, s a legkegyesebb
62 70|          róla, hogy e szerencsét nekem köszönheted. A tiszteletreméltó
63 70|         mint azok voltak a kiket nekem ada áldásul az ég, a gyermek
64 70|        ki az ifjúság örvényeire, nekem mindenkor a házasság tétetett
65 70|          a ki szeretetni kivánt, nekem félelmessé tevé. Mert hogy
66 70|    legjobb gyógyító helyek. Soha nekem édes Jüliem, ez a kar tiszteletesbb