Part

 1 6 |            köszöngetés kifárasztja. Mit tészen az, felelé szívének
 2 7 |            s azt szüléitől megkéri. Mit gondolsz? Egy oly valami
 3 7 |          gondolsz? Egy oly valami a mit méltóságnak tituláznak,
 4 8 |      tolakodnak lelkemre; nem tudom mit mondjak. Ah, vedd elő képemet,
 5 8 |            s íme mind éltem azzal a mit az ég a maga legkedveltebb
 6 10|        készületeket sejt. - Marosi, mit teszen az? Én őtet másnak
 7 11|            kezére ismertem. Halljad mit ir: - Szentpéteri, az én
 8 12|                Az Istenért! mondám, mit követett el nagysád? s mit
 9 12|          mit követett el nagysád? s mit Szentpéteri, ki talán nem
10 12|         becsét, s alkalmasan tudod, mit ér az a titulus, melyben
11 13|            szenvedje azt miattam, a mit én szenvedek most Szentpéteri
12 13|  Szentpéteri miatt? Bírja békével a mit a sors neki ada, s legyen
13 14|           mert meggyőzött a felől a mit mindenkor vártam, óhajtottam,
14 14|          bizodalmad vagyon. Imhol a mit kértél, s túl azon még annyi,
15 14|             a kik nekem mind azt, a mit elvesztettem, kipótolhatjátok, -
16 15|             való, hogy megfontolja, mit illik és mit kell; te fontold
17 15|           megfontolja, mit illik és mit kell; te fontold meg tehát,
18 15|        fontold meg tehát, s írd meg mit tegyek; levele addig válasz
19 16|          soha többé látnom Budát! - Mit csinálok majd ha vele összejövök,
20 17|              s képzeld, oh képzeld, mit láttam! - a Nincsi kisded
21 19|            boldog kedvesének. - Oh! mit nem szenvedtem! mint tola,
22 20|          elég erőm van azt tenni, a mit a becsület és - engedd mondanom -
23 21|         nélkül készüle meg. Ő lássa mit csinál, de szüleinek meg
24 21|        kinézéseimet; annak érzése a mit érette régóta tűrök és szenvedek,
25 21|       gyönyörködtem diadalomon - de mit érhet az? Kevés időig ura
26 21|        Nincsi karjaim közzé rohant. Mit csinál? kérdé. Nem engedem
27 21|              kiálték, nem is tudván mit mondok; halált? Oh, annál
28 21|          négy szó vala egyetemben a mit mondhaték. Könyűim elfojtották
29 22|         könnyebben érzem. Te tudod, mit nem szenvedek! Ezereket
30 23|       kellett. A jó emberek! látják mit szenvedek, s nem sejtik
31 23|          minden reám ismert. Tedd a mit akarsz, a szerencsétlen
32 23|    ízetleneknek, ti bölcsek, kik, a mit bennetek az eltelés és csömör,
33 24|       bizony, ha kimondhatám vala a mit szívem e pillantatban érzett,
34 24|                oh, nem mondhatom ki mit érzettem. - Ha nagysád kegyetlen
35 35|             Ez részvétnek sírása. - Mit sír nagysád? mondám neki;
36 35|          könyűit. - Értenie kellett mit mondottam, mert az az "ah,
37 36|            nyelv nem mondhatja ki a mit akarnék. - Könyűim öszveelegyedtek
38 37|   értelmességgel szóllanak arról, a mit láttak, hogy kedvem érkezék
39 37|       szokatlan hallgatásomnak. - A mit Jászón és osztán Szomolnokon
40 39|          mint kérdi kiéi a lovak, s mit akarna. Megértvén cselédemtől,
41 39|         látjuk meg ismét egymást? s mit hagy nekem? Forró hálás
42 41|            vagyok magam magamnak, s mit nyertem a szaladozással? -
43 43|          ezt merni? - Mihez fogjak? Mit kezdjek?~Virrad, s könnyebben
44 44|           látni, hogy ez a jó ember mit szenved miattam, s érteni,
45 44|          kívánásaival mind annak, a mit önmaga óhajtott, s az ő
46 44|           vagy talán valóság volt a mit láttam, nem tudom, s szorosan
47 44|       kifakadásainak. Endrédi látta mit szenvedek, s nem távozott
48 44|           lábaihoz. Endrédi beszélé mit csináltak velem, mert én
49 45|    Szentpéteriné már nem cselekvé a mit Nincsi cselekedni kevés
50 45|          vigasztalást, s ha látnád, mit szenved Klári!~Siess elvinni
51 47|            nem fogjuk. - Tudakoztam mit vél, meddig nem. Ha útad
52 52|        sokára teljesithetni fogom a mit régen szándékozom - itt
53 53|      engedik; s így világos, hogy a mit részvétnek kivánnak nézettetni,
54 54|            sokszor volt nálam, de a mit Endrédi velem mindig nem
55 55|             kénytelen valék tenni a mit tettem. Akár szerelmet láttam
56 62|             válhatni. Elhallgatom a mit beteg állapotom mondhatna;
57 64|         meggyűltek könyűi, s mind a mit mondhatott, e két jelentős
58 68|         testében. Nincsi mind azt a mit a legbarátibb indulat s
59 70|       ötvenhez; és mégis mindent, a mit rajta látunk, őszülni s
60 70|             nem talál tenni, mint a mit coquetterienek mondunk. -
61 70| magasztalást, a leghízelkedőbbet, a mit képzelhetek, valamennyire
62 70|          szabad volna-e tudakoznom, mit itél generál úr a Nincsi