Part

 1 3 |      fognám e állhatni? kérdém, s azon pillanatban egy fiatal nyár
 2 6 |        magára, hogy elhívén magát azon, hogy ő a szán királynéja,
 3 6 |    gyűjtött szemeimbe. Emlékezzél azon nyomorultakra, kik születések,
 4 6 |     titulusok, s óh hányszor nem! azon gunya miatt, mely hátukon
 5 7 |        gyermekek Halasiné legyen, azon minden tekintetet lenyomó
 6 7 |        magamat el nem vonom, mert azon ő neki is meg kell jelenni,
 7 7 |          látó szemekkel tekintesz azon jövendőbe, mely téged elfogadni
 8 8 |      szerelem. Korán kóstolám meg azon boldogságot, melyet ember
 9 9 |           meg ismét előttem. - Ha azon édes pillantatokra emlékezem,
10 9 |       szemeid löveltenek reám, ha azon édes hangot hallom, mely
11 9 |           búva a hold felhői mögé azon szent este, s mint jöve
12 9 |           esküvénk. Emlékezzél rá azon szent esküvésre, s maradj
13 12|           eszes atya; s érdemének azon érzésével, mely oly sok
14 14|         Imhol a mit kértél, s túl azon még annyi, egyéb szükségeidre.
15 15|       régi barátságunk szerént és azon jótét tetézéséül, melyet
16 15| szerencsétleneknek! Az engem mind azon kínjaimtól, melyek most
17 17|       kiürült, kínála meg. Kegyét azon hálás tisztelettel vettem,
18 19|           láttam őtet! Túl vagyok azon veszélyes pillantaton, melytől
19 21|          elvesztvén eszméletemet, azon hóhérló emlékezetektől is
20 21|           fenyítést érdemelne; de azon nemesség miatt, melylyel
21 21|           alatt, vetettem volt, s azon csábulásba dőle vissza,
22 21|      leány képévé változott át, s azon útálatos színek, melyekkel
23 21|      szemei közzé tekintgetett, s azon boldog órák emlékezete,
24 21|         félre barátjait, kik mind azon részt, szíves részt vesznek
25 22|          szerettelek, s te azután azon este, azzal a tekintettel,
26 22|           megsugta volna, hogy te azon első szent csókoddal soha
27 24|       boldog szeretőnek panaszlom azon kínokat, melyek szegény
28 24|           alak megálla előttem, s azon kérdéssel riaszta fel andalgásomból,
29 31|           úgy az minden bizonnyal azon pillantások, a melyekben
30 32|      benned vetett reményeknek, s azon légy, hogy neved hallására
31 36|       együtt tűntek el vele, mind azon káprázolatok, melyek kínzottanak.
32 36|         éd minden kínjaim mellett azon gondolatban, hogy nyomorúságom
33 37|          s az öreg Csengeri által azon nyájassággal s örömmel fogadtatott,
34 39|         ki állhatott volna ellene azon tekintetnek, melylyel azt
35 39|       csak neked kell mondanom. - Azon pillantatban belépe a cseléd
36 39|          mely bizony mind kinyomá azon hálát, melylyel ezen jó
37 40|         29.~Nem írok neked semmit azon öröm felől, melylyel a bátyámat
38 40|           nékem oly buborék, mely azon pillantatban enyész el,
39 43|       minden negyed közelebb vonz azon rettenetes pillantáshoz,
40 44|         nem nyele el engem a föld azon látás alatt, mely itten
41 44|        igyekeztek előttem elfedni azon szemrehányásokat, melyekkel
42 44| Reszketett minden tetemem. Nincsi azon öltözetben, melylyel már
43 44|       lemenék a grádicson, s épen azon pillantatban érék annak
44 44|    éntőlem örökre el vagyon véve, azon szíves, azon nyugtalan kívánsággá,
45 44|         vagyon véve, azon szíves, azon nyugtalan kívánsággá, hogy
46 47|          s felőled szólok vele, s azon boldogságokról, melyek őreá
47 49|      iszol. Én pedig elzárva ülök azon helyt, mely annyi irtóztató
48 51|          élet serkedezzen. Oh, ha azon virágokat, melyek sírom
49 55|     ágyban vagyon, de bízik, hogy azon föl nem akadok, s meg nem
50 55|         akadok, s meg nem fosztom azon örömtől, hogy még láthasson
51 55|          meg makacsságom: ez vala azon egy pillantása hátra való
52 58|  kifáradva hivatalomnak dolgaiban azon örömmel vetem magamat neki,
53 62|      hozná; de hát én? nem semmit azon bizonytalan reménynél, hogy
54 63|          már életben nem lelem, s azon édes örömtől is megfosztatom,
55 65|      kívánta: nem kriptába, hanem azon diófa alá, melyet első ifjúságában
56 68|        hála érzései mondathatnak, azon hévvel ömledezteték, melyet
57 70|          mondják, hogy nekem épen azon mértékben tulajdonom a jóknak
58 70|  olvassa-e először, vagy az talán azon olvasásai közé tartozik,
59 70|           terhelve van festve, de azon felakadni nem lehet; ha
60 70|       mentségeit tapasztalhatnánk azon félreértéseknek jutalmául,
61 70|   szerettetett, mint én. Belépvén azon koromba, midőn már elmélkedhetém,
62 70|          jó eleve megismertetének azon pálya örömeivel s veszélyivel,