| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1 69| ENDRÉDI MAROSIHOZ~Buda, októb. 10.~Az éjjel aludt, de keveset 2 9 | El nem tudék távozni az ablak mellől, valamíg megláttam, 3 42| felkölt, s látásom után vár ablakában - ah mint nyargalék Végig 4 43| ah! ezután ne repüljetek ablakához! szárnyaitoknak csattogása 5 39| magamhoz tértem. Teréz a bástya ablakán könyöklött, s kendőmmel 6 39| elválás. Teréz felkölt, s egy ablakba vonszott. A nap hanyatlani 7 42| a szomszédok is mind az ablakhoz futottak; s ha ilyenkor 8 58| mindent oly pusztán, az ablakokat mind nyitva láttam, s elgondolám, 9 51| arra ébredék fel, midőn ablakom alatt egy fiatal leány koporsóját 10 1 | s haza jövök, s megállok ablakomnál, s elnézem mint megyen itt 11 24| ízről-ízre s kiszórtam az ablakon. A szél felkapta őket, s 12 43| Még egyszer pillanték az ablakra. Nincsi nem vala már.~Mostan, 13 44| tánczolók közt. Nincsinek ábráza ragyogott az örömtől, s 14 21| harsogó muzsika, annyi víg ábrázok szemlélése, az a szózatos 15 50| élet sebes futását látánk ábrázolva, oly gyakran mondogatánk 16 14| minden. Ha elfonnyadott ábrázt látok, azt hiszem, hogy 17 70| a mint mondám, egy szép ábrázu, deli és lelkes férfi: ez 18 7 | mulasztja el, vérrel befutott ábrázzal jelenteni, hogy huga asszonya 19 43| szerencsétlen szerelem accentjeit, hogy a hitetlen lyány szívében, 20 23| Reháknénak közönségesen csudált actiója - mikor mindez elterjed 21 60| balzsamcsepp volna, de tüzes aczélra. - Marosi! mely boldogtalan 22 12| leányát mégis Szentpéterihez adá, holott az elsőség bármely 23 22| első tüzes szent csókját adád úgy, hogy minden érzékem 24 64| megsújtotta, egy újabb csapást adhat neki, s eloltja életét.~ 25 9 | fogna neked adhatni; de nem adhatna oly szívet, mint ím ez itt, 26 9 | több bőséget fogna neked adhatni; de nem adhatna oly szívet, 27 19| csak - oh Isten! szánj meg; adj könnyűt, hogy kisírhassam, 28 12| kívánják, hogy válasz nélkül adjam által az urnak. Jelentse 29 43| egykori érzéseinek életet adjanak ismét. - -~A fuvalló istrumentek 30 52| míg én élek, sem el nem adjátok, sem belé idegent nem szállítattok. 31 7 | leend, ha Mariet máshoz adjuk. - Gyönyörű kor, melyben 32 26| vala neki magamat meg nem adnom. Tornára mégyek vele; azaz, 33 70| nyelven, nem elég, anyát adnunk: nevezze atyjának a tiszteletre 34 10| jaj annak, a ki, ha elébe adom jusaimat, tőle félre nem 35 70| még szorosbb lett. Szót adtak egymásnak, hogy ha az az 36 21| tekintetemet, melyet reá, kezet adván a táncz kezdete alatt, vetettem 37 70| nem a románt olvassa, noha aestheticai s psychologiai tekintetekből 38 70| kivül élni akarjon; s nem affectálván semmit, minden mesterségeiket 39 17| láttam! - a Nincsi kisded agarát! Ezt látni, elgondolni, 40 42| mint szökött akkor, miért ágaskodott alattam a paripa, hogy a 41 27| emelkednek az ég felé, s agg fejek minden perczben összeomlással 42 6 | zárva tartja az a homályos aggás, melyet neked minden levelem 43 1 | egymást szeretjük, de ez aggást szívem még soha nem érzette. - 44 44| virág és gyöngykötelékekbe aggatva - s megette az esketés oltára, 45 52| kényére éli a jelenvalót s nem aggódik a jövendőn.~ ~ 46 65| véget szép életének. Én ágya mellett voltam, s örvendek, 47 43| képzeléssel feküdt egyes ágyába: utolszor! - Holnap - mely 48 70| későbben kele ki ferdeje után ágyából mint máskor szokott, s így 49 15| fogadnom kérését. - Az én agyam nem arra való, hogy megfontolja, 50 47| Klári ritkán távozik el ágyam mellől. Ki akarja élni velem 51 44| tovább vánszoroghatok, míg agyamban marad valami eszmélet, addig 52 68| magához hozta; felszökött ágyáról; régi erejét visszaadá a 53 55| elindulásom előtt; ha az ágyból kikelhetne, úgy mond, maga 54 42| egy fonadékját s azt elébb ajakihoz, orczájához illentém, s 55 36| csókommal, melyet reszkető ajakim szép kezére nyomtak. Teréz 56 39| jó Teréz, mondám neki, ajakimhoz vivén kezét. - Higyjük! 57 70| maga az a szózat, mely ajakiról foly, olyan, hogy a hallót 58 70| bölcsebb és jobb, minthogy ez ajándékokkal s szerzeményekkel szükségtelen 59 31| onkelem nekem nevezetes ajándékot külde ismét. Parancsolja, 60 52| akarom hagyni. Vegyétek azt ajándékul tőlem, de oly kötés, alatt, 61 70| nem fogadhatád el az anyám ajánlását, hogy velünk együtt jőjj 62 7 | jusáról, de már késő vala ajánlásom; öszvekelések harmad napra 63 17| érdemel; de nem fogadtam el az ajánlást. Soha nem kaptam a hivatalok 64 68| Nincsinek lábaihoz rogyott. Ajkaik véletlenül összeforradtak, 65 39| megszédült, átöleltem Terézt, s ajkaink egymáson pattantak széjjel. 66 44| ő karjain értem a szála ajtajáig, melynek szárnyai egyszerre 67 21| vala már, midőn a szála ajtajának két szárnyai egyszerre megnyilának, 68 7 | kérdés alatt: Szereted-e? az ajtó megnyílt, Halasi belépett, 69 44| midőn a legérzéketlenebb ájulgások között rogytam ágyamba, 70 35| összerontok mindent ha mi kezembe akad; s akkor osztán szégyellem 71 44| kellett vezetnem! Szentpéteri akada reám. Jer, barátom, mondá 72 14| minden fel fogott volna akadni, de nem én. Nekem az fölötte 73 21| általellent függő tükrön akadtanak meg. Elrémültem. Tovább 74 37| jönnek, hol a Magyar-Tyrólt akarák, magok a boldog alföld lakósai 75 8 | bájjal simultál mellére. Ki akarálak tépni karjaiból, feléd szaladtam, 76 12| bizodalmad megtisztelni akarand, híven eljárni fő tisztem 77 26| Tornára; mert nekem nincs akarásom. Olyanná levék, mint a gépely, 78 22| hogy egy lélek, és egy akarat leve a kettőből, nekik jő 79 9 | teérted ver, melynek csak egy akaratja van, a te akaratod! Oh, 80 9 | csak egy akaratja van, a te akaratod! Oh, nem repülhetek hozzád! 81 21| menjen. A dolog nekem hírem s akaratom nélkül készüle meg. Ő lássa 82 41| vettek volna a fúriák. De akárhová megyek, mindenütt nyakamon 83 23| vér szül, ész sugallatának akarjátok tartatni; mutassatok egyet 84 70| szükségtelen és helyén kivül élni akarjon; s nem affectálván semmit, 85 1 | Felszököm, néked eredek, meg akarlak ölelni, kiterjesztem utánad 86 62| megszóllítani? vagy elkapnád előle akármint fityogna? S elménk mikor 87 8 | szívet, mely szerelemmel akarná általfogni az egész világot? - 88 12| és születési fény nélkül akarnál is valamely házhoz csatlattatni, 89 49| borzadni. És mégis sokért nem akarnám, hogy miattam egy bús órája 90 36| nyelv nem mondhatja ki a mit akarnék. - Könyűim öszveelegyedtek 91 18| rontatott! De ha erőltetni akarod, úgy jársz vele mint az 92 70| az ifjú szorgalmát, látni akarta ki légyen, s szorgalma mely 93 7 | hogy az öregek soha nem akarták, hogy gyermekek Halasiné 94 8 | magadnak, hogy nincs ember, aki téged oly híven, oly valón, 95 54| hogy az nekem árthat, és akik minden kigondolhatókban 96 43| mintha az Etna kénköves aknájába kellene fulnom - olykor 97 70| mert a gyermekké fogadás aktja óta vagyok igazán az elválhatatlan - 98 23| vonom meg magamat, s az aktok közhézagjaik alatt a muzsika 99 23| teszi, s mind azzal a mi alacsony és rút, ily ellenkezésben 100 14| megaláza, s cselekedetemnek alacsonyságát velem annyira érezteté, 101 44| epedést, melybe engemet az ő alacsonyságok sülyeszte, s a szerint, 102 40| vetem magamat vezérlésének alája: de ah! azok a ti együttléteitek 103 24| midőn itt egy asszonyi alak megálla előttem, s azon 104 23| miért-miért nem ő tudja, alakbált adott. Szalainál reám köték 105 70| ez a kar tiszteletesbb alakban még meg nem jelent, mint 106 21| lélekkel imádék, most való alakjában, mint csalfa, mint hiteszegett 107 24| midőn először együtt menénk alakos bálba, s én neki rózsalánczokba 108 31| s osztogatjuk a kisded alamizsnát. - Azt látni, hogy Teréz 109 50| kedves, még kevés napot ide alant, hogy e földi virág letörettessék, 110 8 | szakasztanom e gondolatot! Alatta meghűl az érzék, s minden 111 65| itt mindent, cselédjeit s alattvalóit elfoglalta, szükségtelenné 112 20| látnád, térdre rogynál, s áldanád a napot, mely őtet tenéked 113 50| MAROSIHOZ~Buda, okt. 28.~Ezer áldás, ezer szerencse összekeléstekre! 114 32| hazudtolod a szerelem minden áldásait öntse ki reád. Ha te is 115 70| voltak a kiket nekem ada áldásul az ég, a gyermek soha inkább 116 9 | már nem volnál Nincsi. - Áldd meg a kötést, melyet a szerelem 117 44| esketés oltára, mely már várá áldozatját! Szerencsém, hogy kevés 118 8 | rettenetes éj követte - Ismét egy áldozatot láttam az oltár előtt. De 119 17| istenség, melynek minden készen áldozik, ha érző szív ver mellyében. - 120 37| Magyar-Tyrólt akarák, magok a boldog alföld lakósai látni, s visszafelé 121 27| fekete homlokaikat vidítja; aljai közt setét éj lakozik. Csendes 122 44| csapodársággá szokott változni, alkalmam vala látnom, mint igyekeztek 123 4 | elválás így elbúsít, ily alkalmatlanná tészen mindenre. De ha a 124 53| nem állottak, s csaknem az alkalmatlanságig tudakoztatták mint vagyok. 125 6 | ne tűrne inkább bármely alkalmatlanságot, mint hogy azt a gyanút 126 44| annyit ülél velem, hol a hold alkonyló fényében együtt síránk, 127 20| búsan fénylik falamra, s alkonyodó világgal deríti szobámnak 128 17| Kifáradva a görbedezésbe, alkonytájban kimentem a szőlők alá, hogy 129 18| gyümölcscsel. A természet nagy alkotója mind belé nyomta azt az 130 40| ki előtt az emberi test alkotványa felől hosszasan prédikáltatok, 131 12| tegye bizonyossá hálás s állandó barátságom felől. Kővé váltam 132 51| egészségem teljesen helyre fog állani. Helyreállani? kérdém, s 133 39| est borította el. Szótlan állánk ottan sokáig. - Bácsmegyei! 134 44| érzém.~Közel éjfélig e kínos állapotban valék, s Endrédi reá veve, 135 62| Elhallgatom a mit beteg állapotom mondhatna; értsd meg, s 136 36| jó emberek! nem akarják állapotomat való nevén nevezni. Elkövettek 137 23| magát. Szavának zengése, állása, járása, minden felfedi 138 3 | mondám; míg még erősen állasz, nem tarthatsz a víz dühétől: 139 70| elválhatatlan - kiindúlánk a széles alléen, s még távolról meglátánk 140 70| Így én magam s szüléim az állhatatlanság, hívtelenség, fortélyos 141 49| mint viselem képemen az ő állhatatlansága következéseit! El fogna 142 21| Annak elgondolása, hogy az állhatatlant mint szerettem, hogy neki 143 44| jutalom gyanánt, mint az állhatatos, lángoló szerelmesnek az 144 39| ártanak az effélék. De ki állhatott volna ellene azon tekintetnek, 145 44| megfogám karját, s oltár elébe állítám. Nekem vele általellent 146 12| itt e tettetés? - Elhitte állításomat, hogy semmit nem tudok, 147 44| s ragyogásával semminek állítottam. Kérdém magamat, ha ez emlékezetek 148 12| hogy a mélt. úr szavát állja, noha kérdés, ha gyermeke 149 44| Szentpéteri intett, hogy álljon elő szekere. Reszketett 150 53| semminemű szövetkezésben nem állottak, s csaknem az alkalmatlanságig 151 23| vala hely, hol vele nem álltam, ültem, nem sétáltam, nem 152 7 | kegyetlen atyja, általellenben állván vele, értette hallgatását, 153 1 | ébresztél fel édes csókod által álmaimból, s angyaltekinteted mint 154 51| jobbomnak! - Ma reggel, egy álmatlanul töltött éj után, bágyadt 155 39| felbátorodott hanggal; s te álmélkodhatol ezen? ennyi édeskeserü pillantás, 156 7 | gyermek, ki ezt meg sem álmodá, elijed, reszket minden 157 13| rajta Nincsit megvehessem. - Álmodhatál-e ilyet felőlem? - Tudom én, 158 1 | Soprony, jan. 18.~Mintha csak álmodnám, szép és jó Nincsi, hogy 159 51| kénytelen valék ágyba menni - s álmomban Nincsit látám, hogy magányába 160 67| életet önt a földre, csöndes álmot fogok aludni a sírban. Akkor 161 40| csoportjokba vezetnétek. A kit álnokságtok szemessé teve, azt többé 162 51| töltött éj után, bágyadt álomba szendergettem, s arra ébredék 163 64| s oly szín alatt, hogy álomra vala szükségem, engedelmet 164 65| Holnapután fogjuk szent tetemeit általadni a földnek, a szerint, a 165 7 | ellen, s kegyetlen atyja, általellenben állván vele, értette hallgatását, 166 67| Nem sokára, te kedves, általesem szenvedéseimen, itt a hideg 167 69| Szemei ázva vannak.~4 órakor.~Általesett rajta! - Írtóztató phantasieből 168 50| ha majd menyei karjaival általfog, s édes lehellete vérző 169 8 | mely szerelemmel akarná általfogni az egész világot? - Halál! - 170 21| A beteg látása másokra általhat, s nem szeretném magamat 171 69| Képedet és feleségedét általhozatá fekvő szobájába. - Írd meg 172 70| felelt, hogyha úgy volna, nem általlaná megvallani; az öreg kornak 173 54| Engedek Endrédim unszolásának; általláttam, hogy Budáról nem távozhatom 174 7 | teteme, Halasinak emlékezete általszök fején, s a szerelem azt 175 44| izzadás cseppjeit, karját általvetette vállamon, megcsókolt; a 176 67| földre, csöndes álmot fogok aludni a sírban. Akkor járulj te 177 69| Buda, októb. 10.~Az éjjel aludt, de keveset s hánykódással. - 178 44| ére a tour, hogy Nincsivel alulról felig jőjek, s midőn ott 179 44| arról nem emlékezem. Vas alvás szálla reám, s adta volna, 180 69| hugomat s férjét! s a halál alvása csöndesen vitte által az 181 70| teljes mértékben ne érezze. Amaz a mint mondám, egy szép 182 44| rettenetes szókat mondá: Amit Isten összekötött, azt ember 183 44| tartott ottan a legboldogabb andalgásban, de végre ideje vala visszatérnem, 184 1 | töltök, s az éj a szerelmes andalgót ott éri, s haza jövök, s 185 70| Göttingába, onnan pedig Ángol-, Franczia- és Olaszországba 186 1 | egyszerre előttem terem angyalképed, s szent csókokra szóllít 187 21| Nincsi mint mosolyga reám egy angyalnak mosolygásával, s mind gyönyörködénk 188 13| eresztének. Azt nekik a jó angyalok sugallák. Ha első tüzemben 189 57| támasztott volna még az angyalokban is, elakaszta; némán néztem 190 44| szemekkel nézem most őtet, az angyalszépségűt. Üdvözlésem egyszerű volt 191 1 | csókod által álmaimból, s angyaltekinteted mint ragadott el, hogy rólad, 192 23| által gyötrelmeimet. Az ángyom, ki spanyol donna-alakba 193 23| kínjait. Kikötém vala az ángyomnál, hogy fel legyek szabadítva 194 21| mondám, szavaiban szökvén; annyiban mondám, hogy az nem vétkem, 195 4 | ideje, hogy itt vagyok; annyifelé kapkodtak, hogy lehetetlen 196 61| vatikáni Apoll, s a szép Antinousz, a Medicsiszek Vénusza és 197 18| falun, egy bölcs és gondos anya szemei előtt; mely ártatlanság, 198 18| mind belé nyomta azt az anyagba, melybe ülteted a fát, a 199 7 | édes atyámuramtól s édes anyámasszonytól megtanúlánk, hogy gyermeknek 200 4 | kinek új ruháját elzárá az anyja, és a ki minden órát számlál 201 70| szorított s megengedé, hogy anyjának szólítsam. Érzéseim nem 202 51| csemetét, barátom, öntözzed, ápoljad, hogy nevekedjék, s virulmányra 203 61| bolondságaival! a midőn a vatikáni Apoll, s a szép Antinousz, a Medicsiszek 204 23| Igy lesz ezer meg ezer aprólék a legvalóbb örömeknek forrásává 205 24| ekképen igyekszém neki ezer apróságok által bizonyítgatni szívem 206 24| karjaidat, s megengedéd, hogy áradozó szívemnek habjait kebledbe 207 40| nyavalyásságaitokat, melyek az arany és gyémánt alól is kitetszenek. 208 41| annak vagy híjával, öltözzél aranyba, ha nemzetek buknak is meg 209 31| kit a szerelem mint az árbocztalan hajót A szél, ide a tova 210 21| ha lelnék-e ottan s szép arczának vonásai közt valamely szerelmet, 211 21| elsülyedté tesznek s sápadt arczczal, bús képpel nem örömest 212 21| megvetetté! elhervadott arczom s a csüggedés pillantásai 213 62| vannak a megszabaduláshoz, s arczomról letörlé az egészség és ifjúság 214 70| lépjenek, hogy a köz veszettség árja által el ne kapattassam: 215 21| tartozhatatlanul hordja el árjain. Ki tudja? hát ha még szeret? 216 45| kisegélém magamat, minden árnak ellent fogok állhatni. Ezen 217 44| soraim fessék tenéked mintegy árnyban, miket szenvedék. Még minden 218 51| legszelídebb fuvalat is árt s hervadást okoz.~Plántálj 219 64| hogy ez az ellágyulás neki ártalmas, s oly szín alatt, hogy 220 39| Elijedék, mert tudom mennyit ártanak az effélék. De ki állhatott 221 45| Siess elvinni őtet! neki ártására lehet, hogy szüntelen körültem 222 50| megpiszkolt, segéd nélkül hagyott ártatlanságnak mocska nem fertőzteti: az 223 32| útálatra, mint a ki nyelvét árúba veti, s kövesd lelkiismereted 224 31| jótétet, hanem a helyett árvíz módra szakadnak szemeikből 225 40| együttléteztek csömört szül az néki s ásítozást.~ ~ 226 7 | ábrázzal jelenteni, hogy huga asszonya szépsége, derék magaviselése 227 70| közéjök lépénk. - Egy lengyel asszonyság Belényesiné felé intézte 228 23| tudakozd meg bölcs uraságokat s asszonyságokat, élteknek melyik szakát 229 70| mióta ezt a nagy, ezt a jó asszonyt látom, bátortalanul forgok 230 44| engedte, s nem volt senki az asztalnál, a ki szenvedéseimet megsejthette 231 21| szerető leány képévé változott át, s azon útálatos színek, 232 45| kevés órával ezelőtt nem átallott; nem tartóztatá az esztelen 233 34| pillantatban az egész világot átfogom, hóhérom énnekem. - Mikor 234 44| lángolva égett a arczát ellepé, áthatott reám. Elborzadtam látására, 235 35| fejem! hideg kezem egészen áthevül tőle!" - Nincsi, Nincsi! 236 42| keltekor lovat nyergelteték, s átmentem Pestre, és Endrédit fölvertem, 237 21| mindenféle illatok fulasztó atmoszpheráját vonják körülte; s ha veszteségem 238 39| csókomat, főm megszédült, átöleltem Terézt, s ajkaink egymáson 239 51| béfogadjon. Véremet már ezer atóm szomjan várja, hogy belőle 240 21| elaltat és megszelidít. Átteszi magát a töltésen, melyet 241 12| tulajdon érdemeidre nézve mind atyád emlékezetéért óhajtotta 242 7 | Előhívatják Mariet, s Veszprémi úr atyai egész hatalmát éreztető 243 14| milyetént az én második atyámtól lehetett várnom. Olvassd 244 7 | nem jutott, mert azt édes atyámuramtól s édes anyámasszonytól megtanúlánk, 245 38| földulnom? egy tisztelt ősz atyán kellett-e, minden irántam 246 12| gyermekeit szerető s bölcs atyának, hogy leányát, mihelyt érette 247 37| mesterség titkaiba föl vagy avatva, szint úgy érted mint én.~ ~ 248 26| adnom. Tornára mégyek vele; azaz, ő viszen magával Tornára; 249 44| hogy kevés pillantatokkal azelőtt hogy felléptem, mások érkeztek 250 21| szemeimet köd lepte el, hogy azokból a mik körültem történtek, 251 53| hogy az effélék mint mennek azoknál, a kik azt hiszik, hogy 252 21| könnyed visszapillantás azokra, a mik többé nincsenek, 253 48| lepnek el bennünket, midőn azoktól maradunk el, a kikkel szoros 254 24| kegyetlen s kegyetlenségében azonfelül még kevély nem volna, mondám 255 70| gyönyörűségeit találta.~Azonközben Bácsmegyeinek atyja meghalt, 256 13| Szentpéterinek, s ő mátkájáról azonnal lemondott volna; szeretetből, 257 43| ismeretlen érzés hánykódtatá azóta szívemet! mennyi nem ismert, 258 70| kék mint az ég legtisztább azurja, életet nem öntene el. Valamit 259 22| szeretettel szerettelek, s te azután azon este, azzal a tekintettel, 260 42| vonulnia? - Jaj nekem ha azzá levék! de jaj, jaj neki 261 70| mi vala a könyv? - A te Bácsmegyeid! - A consiliárius tudakozá, 262 12| ENDRÉDY BÁCSMEGYEIHEZ~Buda, febr. 25.~Legújabb 263 68| nyájassággal, barátsággal üdvezlék Bácsmegyeinket. Ez renge egész testében. 264 51| álmatlanul töltött éj után, bágyadt álomba szendergettem, s 265 44| körül, melyen alig lehete baj nélkül a házig érni. Kiszállván 266 70| élni merészlettem; de az a báj, mely ezt a páratlan teremtést 267 8 | te neki kibeszélhetetlen bájjal simultál mellére. Ki akarálak 268 15| szemei által téged elysiumba bájol, épen az ezelőtt kevés hónapokkal 269 23| tudott tekinteni! - inkább bájola el, mint Reháknénak közönségesen 270 70| csinál lármát, és a kinek bájoló hatalma kaczérságnak látszik; 271 56| minthogy az olajfestést útamra bajosan vihettem volna, s legyen 272 45| viseleteket, mely nekik annyi bájt ad menyegzőjök napja után - 273 24| időre még jussit!~Tovább a bál felől. - Az a szála ezer 274 6 | BÁCSMEGYEI~Soprony, jan. 27.~Bálból jövök, lelkemnek kedves 275 7 | vetheti a haszonnak a bevett balgatagságoknak! Emlékezel mint örvendénk 276 45| szüléinek meghívásokat egy bálra. Megjelentem, s ez az elmenetel 277 60| közzé. - Igen is; az enyhítő balzsamcsepp volna, de tüzes aczélra. - 278 28| egyik szép sonettjét, miként bán velem a szerelem, s mely 279 52| kornak tulajdon gondja és bánatja s tulajdon örömei vannak, 280 9 | örömest mulatnék. Midőn szívem bánatjában csaknem meghasad, elmétlen 281 27| leveleid fogják enyhíthetni bánatját, melybe miattam sülyede.~ ~ 282 67| mondd magadnak, hogy én a te bánatodnak s e név nélkül való érzéseknek 283 33| vettenek. Visszarogyván bánatomba, fájdalmaim is visszatérnek. 284 20| kebeledben nagy részét kisírnám bánatomnak.~A hold búsan fénylik falamra, 285 44| felém. Látták képemen a bánatot és epedést, melybe engemet 286 39| vagyunk keseredve; enyhítse bánatunkat im ez! s fortepianojára 287 52| igen is, úgy velök könnyen bánhatnál. De egészen másként vagyon 288 70| megintette, hogy idejével bánjon eszesebben. De az ifju felelt, 289 21| ezer okok indíthaták így bánni! Ezer meg ezer okok cselekedheték, 290 18| mintha egyenesen magát bántaná valami engem ér! - Mely 291 49| neked minden kínt, minden bántást e szerelem kedvéért, mert 292 44| mennyire az által magamat akkor bántva, ingerelve érzém.~Közel 293 17| Fogadd el köszönetemet baráti leveledért. Az neked melegen 294 70| nem engede az intésnek, s barátjai el kezdének hűlni iránta. 295 21| nyugvónak, ki nem sokkal ezelőtt barátjainak víg körében élt, együtt 296 21| magával nem gondol, gondoljon barátjaival, véreivel. - Ily jó! és 297 12| úgymond, íme e leveleket az úr barátjától vettem. Környülményeim úgy 298 12| a hogyan már egynél több barátodat boldogítottad; örökséged 299 44| emberi nemzet ellen, egy barátommal a legbelsőbb szobába mentem 300 53| miként járék némely képzelt barátomnál föllépvén, midőn egy meleg 301 14| akadok. Hasztalan keresek itt barátot, kinek keblében kínjaimat 302 13| lemondott volna; szeretetből, barátságból, hálának érzéséből, és miért 303 68| mind felesége nyájassággal, barátsággal üdvezlék Bácsmegyeinket. 304 70| házassági egyességnek s barátságnak, jó eleve megismertetének 305 14| Soprony, márcz. 16.~Köszönöm barátságodat, hogy elmétlen lépésemet 306 21| örvendettek volna ők, hogy egykori barátságok bennünk megkoronáztatik - 307 12| bizonyossá hálás s állandó barátságom felől. Kővé váltam előtte, 308 12| parancsaidban, melyekkel barátságos bizodalmad megtisztelni 309 21| megrövidítettem. Az úr fölötte barátságtalan, mondá zavarodott képpel 310 70| terheltethetnék hálátlansággal, barátságtalansággal; mert, ha a kiadó azt világosan 311 15| Szentpéteri úgy akarja, hogy régi barátságunk szerént és azon jótét tetézéséül, 312 68| s fölnyújtotta azt a mi barátunk csókjára. Ennek lelke nem 313 68| vala, mint a mi szegény barátunkban, de ezek csak első pillantattal 314 70| fognánk, ha egy tisztelt barátunknak részvétét s mentségeit tapasztalhatnánk 315 70| alig kezdő haja, színes és barázdátlan képe, ép egészsége, és kivált 316 70| TOLDALÉK~SZALIE JÜLIEHEZ~A bártfai feredőben.~Harmadik és negyedik 317 39| magamhoz tértem. Teréz a bástya ablakán könyöklött, s kendőmmel 318 1 | estvénként együtt sétálánk a bástyán, vagy alól a hídon - a hold 319 26| s akkor oly csendes, oly bátor lélekkel vezetem Nincsit 320 7 | jelenni, s szüksége lészen bátorításomra. E szerént tanúja valék 321 31| szeretetre méltó leereszkedéssel bátorítja a félénk és elszégyenült 322 50| megett elterjed, s mely bátorító gondolat, midőn látjuk, 323 17| futok egy lyány előtt. De ha bátortalanságom okát tekintem, érzem, hogy 324 70| ezt a jó asszonyt látom, bátortalanul forgok körülte, s minden 325 44| nyújtám neki kezemet, hogy bátran, rettegés nélkül fogadhatá 326 44| Lolott szekerén, én pedig a bátyámén a bátyámmal. Csaknem későbben 327 32| rakáska levelem érkezék. A bátyámét ide zárom. Olyan az a milyent 328 44| szekerén, én pedig a bátyámén a bátyámmal. Csaknem későbben jelenénk 329 51| Tegnap nálam vala a Nincsi bátyja. A szeretetre oly igen méltó 330 68| nélkűl meg ne lássa; a hír bátyját illeti.~Hasztalanok voltak 331 21| emele nálánál és magamnál. Becsemnek érezése bátorrá tett; érzette 332 37| oltártábla vonzá, melyet Csengeri bécsi prof. Maurer által festetett. 333 20| erőm van azt tenni, a mit a becsület és - engedd mondanom - érdemem 334 32| sokaknak, hanem a jóknak becsűléseket, szereteteket! Ennél dicsőbb 335 51| kebelét, hogy engem abba béfogadjon. Véremet már ezer atóm szomjan 336 65| örvendek, hogy szemeinek befogásával én tehetém körülte az utolsó 337 14| nincs nekem ő, a szeretett! Befutok minden kertet, minden társaságot, 338 7 | sem mulasztja el, vérrel befutott ábrázzal jelenteni, hogy 339 50| lehellete vérző minden sebeimet begyógyítja, s a megdicsőült, gyötrelmeimnek 340 70| magát hajlandóságom felől, bejelentést tett szüleimnél, kik őtet 341 68| ázott arczát. Szentpéteri bejött. - Utolszor ez életben! 342 7 | megértvén, hogy itt vagyok, bejöve hozzám s szerencsétlenségét 343 40| Különben, úgymond, sem én nem békélhetek meg a világgal, sem a világ 344 13| Szentpéteri miatt? Bírja békével a mit a sors neki ada, s 345 44| indulatosan esdeklő hangon, hogy beléborzadás futa végig minden tetemeimen; 346 34| mindent összetördelő villám, belém csap s eldőlök, mintha minden 347 21| mondva, hogy küszöbömön belépni ne merjenek. - Oh! ha láttad 348 23| ifju esztendeiket; s menj beljebb detailba, kérdd, mi tette 349 22| közzé vethetém magamat, ha belrészemet fájdalom és bánat dulá, 350 51| őtet, kiálta belőlem egy belszózat; s a gyengeség miatt, mely 351 37| Olaszországot ismét meglátom, s a Belvedér eltávozott Isteneit fölkeresem 352 61| Itt vagyok; s óráimat a Belvederben töltöm és a művészek dolgozóiban. - 353 21| s őket az öregnek akará bemutatni, közzénk nem jött volna. 354 40| megnyitnátok szemét, s sántáknak és bénáknak csoportjokba vezetnétek. 355 32| választott. Felelj meg a benned vetett reményeknek, s azon 356 23| ti bölcsek, kik, a mit bennetek az eltelés és csömör, vagy 357 21| hogy egykori barátságok bennünk megkoronáztatik - ah! akkor 358 14| elébb, barátom! Tudod mely bér várja azt, a ki epedő barátjának 359 18| legteljesbb gyümölcsbe is berágja.~ ~ 360 27| legsivatagabb, legmeredekebb bérczeket; s ha osztán kifáradva eldőlök 361 29| sírásra olvasztja. Ez a bére a legszebb érzésnek. De 362 37| Midőn minapi levelemet épen berekeszteném, két idegen jelenteté be 363 44| mások érkeztek volt, kik még beszédben valának vele. E szerint 364 45| tudománynyal s széles, hosszas, bő beszéddel mutogatják, hogy ez nem 365 42| hoza, mely föloldhatatlan beszédes némaságban ülénk együtt! 366 68| eljövénk.~Budáig eltiltott a beszédtől, s magába sülyedve ült a 367 44| rogytam lábaihoz. Endrédi beszélé mit csináltak velem, mert 368 70| scénát, melyet neked sírva beszélek. - Tegnapelőtt reggel az 369 7 | hajótörést szenved. - De hagyd beszélnem a történetet.~Halasi kényére 370 19| környüllebegé, az édes lég, melyet beszítt és kilihegett, szívemig 371 53| estem által. Azalatt míg betegen fekvém, sokan méltóztattak 372 52| MAROSIHOZ~Buda, febr. 6.~Hosszas betegeskedéseim után annyira magamhoz tértem, 373 44| továbbra, s hogy Nincsi betegeskedésimnek s az erőltetett tántznak 374 7 | taszítátok nyomorúságba, betegeskedve vonják egy napról más napra 375 47| miként fogyasztott meg a betegség, s nem bír magával; s eldől 376 7 | utána vetheti a haszonnak a bevett balgatagságoknak! Emlékezel 377 51| mely azt kisérte. A zölddel bevont koporsón egy koszoru virított. 378 14| míg egyedül valék, ismét bezáródik, mihelyt emberre akadok. 379 25| MAROSIHOZ~Buda, máj. 13.~Bezzeg, ha a rabláncz széjjeltépdelése 380 25| ah! a szerelem reám oly bilincseket vere, melyeket csak a halál 381 21| fejek rázásaikon s karok billengésein kaczagva tudtam volna nevetni. 382 7 | és Veszpréminének. Hadd billenjen a ház! S íme a gyermekek 383 70| nádor-ispán, s az ország bírája s mások nagyjaink közzül, 384 44| helyekben lebeg, legtöbb erővel bírhat, fájdalmaimat, ha csak perczekig 385 13| most Szentpéteri miatt? Bírja békével a mit a sors neki 386 1 | boldog leszek - oh! akkor nem bírok hevemmel, ki kell mennem 387 44| vala midőn beléptem, s nem bírt elég erővel rámpillantani, 388 68| csókjára. Ennek lelke nem birta súlyát, s kénytelenek valánk 389 40| ürét, az elsőségenkapást, a birtok és születés büszkélkedését 390 8 | téged azért vádolni foglak. Birtokod engem eddig oly felette 391 12| miatt, elmulasztottad, s birtokodnak egy része onkelednek rendelésétől 392 70| nevezett el, önmagától találna birtokom után vágyni, s ha én iránta 393 70| s méltónak látta, hogy birtokomért a veszedelmes lépést megtegye, 394 45| ezen erőmbe vetett kevély bizakodással fogadám el a Nincsi szüléinek 395 12| volt, ismeri charakteredet, bízhatott hozzád, s leányát mégis 396 55| ugyan ágyban vagyon, de bízik, hogy azon föl nem akadok, 397 45| részeg hevemben elvesztém bizodalmamat hozzá, s azt véltem, hogy 398 70| mívelt, s tónja olyan, hogy bizodalommal s szeretettel tölt el túl 399 31| éleszthet valami, úgy az minden bizonnyal azon pillantások, a melyekben 400 17| fogada, s nagy megelégedést bizonyíta reám bízott dolgainak végrehajtásával, 401 24| neki ezer apróságok által bizonyítgatni szívem érzéseit, melyeket 402 70| Kategorischer Imperativot bizonyítja. Nyaka körül függ a Tereziai 403 70| felelt, hogy a mint excerptái bizonyítják, ő a románban nem a románt 404 15| hivatalának elnyerésében is bizonyítottam, legyek; vőfélye. - Hogy 405 39| rohana, s mindig valóbbá, bizonyosabbá, s egyszersmind mindig gyötrőbbé 406 44| hatalmasabban ragada meg a bizonyosság, hogy az álom nem volt, 407 12| soha nem jelentetted, s ő a bizonyost a bizonytalanért el nem 408 62| hát én? nem semmit azon bizonytalan reménynél, hogy tiszteletem, 409 12| jelentetted, s ő a bizonyost a bizonytalanért el nem szalaszthatá; Szentpéterinek 410 17| megelégedést bizonyíta reám bízott dolgainak végrehajtásával, 411 7 | akartam Veszprémivel, kihez bíztam, hogy más gondolatra fogom 412 50| szemeinket, nekünk azt a biztatást nyújtják, hogy egykor csendesen 413 57| hajához nyult - ha ez nem biztatna, hogy egymás nélkül nem 414 30| koporsókon túl jobb élettel biztatnak. De oh mely tündér az ily 415 51| irást hagya asztalomon, s biztatott, hogy ha magamat rendeléseihez 416 17| hogy az nem félénkség; bízvást léphetek én őneki elébe, 417 12| mint igen hív barát, s reám bízza, hogy már most tekintsem 418 45| tudománynyal s széles, hosszas, bő beszéddel mutogatják, hogy 419 42| kebelén nem sírhatom ki bocsánatomat. - Volt egy idő, mikor én 420 44| tekintetet vete reám. - Bocsánatot! kiálték, s szemeim ázva 421 70| coquetterienek mondunk. - Bocsásson meg az igazság, hogy őfelőle 422 44| fehér öltözetben, violakék bodrokkal, s hosszú fekete haját virág 423 23| gyermekieknek, ízetleneknek, ti bölcsek, kik, a mit bennetek az 424 56| mivel egyike vagy másika a bölcseknek azt mondaná, hogy az sebedbe 425 23| az ősz haju philosophusok bölcseségével, mert a természet minden 426 21| nem volt volna ily nagy, e bohó emberkék csuszamlásaikon, 427 6 | gunyájokkal. - A nevetséges bohók!~ ~ 428 53| hogy fekszik, az ilyetén bohókat épen oly hidegen tekinteni 429 19| foszthatám magamat. Egy leveles bokor mellé feküdtem, noha tartanom 430 30| körülvéve a virággal elhalmozott bokroktól kikötök, s csónakomban végig 431 44| élet van! ott bennünket boldogabb lak vár! Mint szélesedik 432 12| megkülönböztetvén oly könnyen boldogíthatád vala magadat, a hogyan már 433 12| már egynél több barátodat boldogítottad; örökséged pedig kérdést 434 21| képpel nem örömest járok boldogok között. A beteg látása másokra 435 44| Elfojtám a kínt, s követtem a boldogot. Belépvén a szálába, s látván, 436 44| mindent? az élet legfentebb boldogságait, kedvemet, nyugalmamat, 437 43| oboáját. Elragadtatva közelítő boldogságának előérzései által, nem érté 438 7 | a ház! S íme a gyermekek boldogságát értő s óhajtó szülék szerencsének 439 47| hogy én is élhettem volna e boldogsággal, s hogy te, ő, Nincsi és 440 21| szerelmünknek - oh Marosi! e boldogságok emlékezete, melyek most 441 9 | szeretlek - ha mind ez örömekre, boldogságokra emlékezem, az a gondolat, 442 47| felőled szólok vele, s azon boldogságokról, melyek őreá a te karjaid 443 8 | Korán kóstolám meg azon boldogságot, melyet ember kóstolhat; 444 19| erőm. Őtet látni - e rövid boldogságtól meg nem foszthatám magamat. 445 7 | egészen boldoggá vagy egészen boldogtalanná teheti, magának neki is 446 23| magamat s szánni foglak. - A boldogtalanok! mint szédelgenek akart 447 59| boldogságom álom vala, s boldogtalanságomnak érezése gyilkosan rohan 448 70| kimélések, utána járások által boldogulni nem lehet, s méltónak látta, 449 23| forrásává a szerelem kelyhétől boldogult részeg ifjunak. A hidegvérű 450 61| minden boldogságaival és bolondságaival! a midőn a vatikáni Apoll, 451 7 | Halasival lehet szerencsés. Bolondságok! a hol a gyermek vak, ott 452 43| ragyog fölöttem az ég szép boltozatja, elhintve csillagainak számtalan 453 37| hogyha egészségem újabb bomlást nem szenved, a jövő tavaszszal 454 68| hozzád, hanem tiszttartódnak borítékja alatt megyen, már gyanítathatja 455 9 | utánuk kapék, nézem az írást borítékjaikon, s egyike sem tiéd? Nincsi! 456 41| szaladozással? - Ha tűz borítja el házadat s mindened hamuvá 457 32| megfutásában. Így osztán térj meg borostyánnal Kláridnak karjai közzé; 458 44| Nincsitől. Megszállott a szesz borral ölni el bánatomat, de Endrédi 459 33| sugarai, midőn a tornyos borúlatok rajtok erőt vettenek. Visszarogyván 460 50| miként eshetik, midőn a ködbe borult jövendő előttünk, a múlt 461 40| annak szívét, a ki hidegen borzad vissza, midőn az örök tolongásban 462 22| szomjjá változtatja teutánad - borzadással fejtettem volna ki magamat 463 49| következéseit! El fogna tőlem borzadni. És mégis sokért nem akarnám, 464 27| keskeny nyilások, melyek közt borzadozva teszi hangzó lépteit a bús 465 29| útjain, míg az éjjeli őr borzasztó ordításával reánk nem kiáltja, 466 9 | fényt, több ragyogást, több bőséget fogna neked adhatni; de 467 21| tekintetem vádlója leve és bosszulóm. Nem tűrheté sokáig, reszketve 468 23| jelenlétével, mint valamely bosszús démon. Ha bálba megyek, 469 22| Ezereket látok munkásan botorkázó léptekkel szédelegni körülöttem, 470 70| hasonlíthatatlannak, újabban s bővebben fessem képét, s még külsőjére 471 40| megölelém. Az öröm nékem oly buborék, mely azon pillantatban 472 51| felé pillantottam. Ment, s búcsúja alatt érzékeny könyű reszkete 473 57| egyszer akarám venni tőle búcsúmat, s visszatértem. De Marosi, 474 44| szekér felé, tére hozzám bucsúzni. Ez oly véletlen történt, 475 68| Minden lépés, mely bennünket Budához közelebb juttatott, szemmel 476 68| igyekezeteim elvonni őtet budai útjától, hol be nem hegedett 477 68| mindkettőjöket, s eljövénk.~Budáig eltiltott a beszédtől, s 478 17| tölthessem. Ismered a kilátást: Budának egy része a Margitsziget 479 21| azonban míg én távol valék Budától, Szentpéteri megelőzött, 480 21| mentségedre, megkíméllek; elég büntetés neked, hogy övé nem lészesz. 481 15| Jaj neked; ha a hitszegés büntetése, melyet ő érdemel, tereád 482 40| elsőségenkapást, a birtok és születés büszkélkedését s több ezekhez hasonló nyavalyásságaitokat, 483 15| gyötrenek és a melyek utánam bujdosásom hátra való útján ólálkodni 484 31| maga nemében; és ha földi bújdosásom alatt még támogathat, éleszthet 485 14| vigasztalást, mint az elalélt bujdosó a forrás vizét. Írj minél 486 3 | felhője ment a pusztában bujdosóknak. - Tegnap egy patak szélén 487 41| öltözzél aranyba, ha nemzetek buknak is meg lábaid előtt, nincs 488 20| kisírnám bánatomnak.~A hold búsan fénylik falamra, s alkonyodó 489 21| érzem magamat. Változásaim bússá, elsülyedté tesznek s sápadt 490 9 | esküvénk! Emlékezel? mint búva a hold felhői mögé azon 491 43| értette nyögdeléseiket, s buzaszemeket hintegete nekik. De most - 492 17| kérésének teljesítésére buzdítasz, megegyeznek ön gondolkozásommal.~ 493 70| egyéb mint az én kedves Cecilem, és hogy én a hűségtelen, 494 53| pótolja ki személyemet. Characteremben fekszik, s akarom, hogy 495 70| óhajtotta? Az atyám valóbb characterű ember volt, minthogy ezt 496 70| különösségeit, s tudta, hogy az ily characterüekkel kimélések, utána járások 497 70| itél generál úr a Nincsi charaktere felől? - Az, feletti Vasvári, 498 12| előtte tudva volt, ismeri charakteredet, bízhatott hozzád, s leányát 499 44| melyet két énekes énekelt. A chorál előtt szabad ömlengést engede 500 43| egész orcheszter egy harsogó chórba csapott. Azt hittem összeroskadok.