| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1002 21| tűrök és szenvedek, följebb emele nálánál és magamnál. Becsemnek 1003 44| minden derülő felhőcskének emelkedésével megkönnyebbüle. Mihelyt 1004 24| fellegtelen csillagos égen emelkedni. Ily név nélkül való érzés 1005 44| midőn Szentpéteri szekerébe emelte zsákmányát, s vele repülve 1006 38| szívébe kellett e halál és emésztő gyötrelem magvát hintenem? - 1007 70| scének, melyeket e levelek emlegetnek, azok a hűség esküvései, 1008 70| atyám előttem is szerette emlegetni, a mi nemünknek egyetlen 1009 65| ültetett, minden czifra emlék nélkül. - Az a közönséges 1010 51| öregnek könyűi, s némely emlékezet, mely lelkemben az ő meglátására 1011 50| midőn álmom az elmultak emlékezetébe szenderített, Nincsi, mint 1012 12| érdemeidre nézve mind atyád emlékezetéért óhajtotta és remélte is, 1013 24| felől. - Az a szála ezer emlékezeteket ébreszt bennem; s oh! bár 1014 49| helyt, mely annyi irtóztató emlékezetekkel kínoz.~Még egyszernél többet 1015 68| nem hegedett sebeit ezer emlékezeteknek kelle föltépni; oly makacsul 1016 21| eszméletemet, azon hóhérló emlékezetektől is megszabadulhatnék, melyek 1017 14| szükségeidre. Az én kedves emlékezetű bátyám fia, kinek minden 1018 50| Oh ott, ama jobb életben, emlékezhetnünk az itt élt boldog óráinkra - 1019 3 | nélküled nem élhetek. Reád emlékeztet minden kicsinység. Ha dolgaim 1020 23| bennem, minden Nincsire emlékeztete. A tág szálában nem vala 1021 68| Kocsisunk jelt adott, s én emlékeztetém Bácsmegyeit, hogy mennünk 1022 39| a Nincsi bájos szemeire emlékeztetének, megnyiták szívemet, hogy 1023 57| a mi bennünket Nincsire emlékeztethetett volna; de rettegtem a búcsút, 1024 43| Szentpéterinek karjai közzül, s reám emlékeztethetné, eltaszított kedvesére. - - 1025 61| elfogtak, hogy másoknak kelle emlékeztetni, hogy már ideje mennem. - 1026 39| szemeiből. - Nékem ugyan nincs emlékeztetőre szükségem, ugy mond; de 1027 23| így álmodozom, s az időt említem, mikor ottan együtt ülék 1028 54| Buda, márcz. 14.~Engedek Endrédim unszolásának; általláttam, 1029 15| beteg voltam. Marosimon és Endrédimen kívül még vagyon egy barátom. 1030 21| volna nevetni. Én az én Endrédimmel egy ablakban állék, s pislongó 1031 11| legelébb azt vevém elő, melyen Endrédimnek kezére ismertem. Halljad 1032 44| Endrédinek köszöném a segédet. Endrédire támaszkodva lemenék a grádicson, 1033 42| nyergelteték, s átmentem Pestre, és Endrédit fölvertem, s az Orczi kertjébe 1034 12| ENDRÉDY BÁCSMEGYEIHEZ~Buda, febr. 1035 44| állék közöttök. Nincsi az ének utolsó stróphájáig mélyen 1036 39| andalgásomból, melybe indulatos éneke szenderíte. Bácsmegyei! 1037 43| hallatá kedves szózatját; énekel, mert érzi, hogy a természetre 1038 39| édes hanggal még nem hallám énekelni. Az utolsó strophában kicsapott, 1039 44| játszá, melyet két énekes énekelt. A chorál előtt szabad ömlengést 1040 44| éneket játszá, melyet két énekes énekelt. A chorál előtt 1041 44| fortepiano-orgona mellé üle, s azt az éneket játszá, melyet két énekes 1042 39| magát, hogy fortepianoja énekével együtt látszott elhalni. 1043 39| köny közül nincsen-e egy énérettem sírva? - Mind, mind! tisztelt 1044 36| körül, míg az illendőség engedé. - Kedves leány! mondám 1045 54| MAROSIHOZ~Buda, márcz. 14.~Engedek Endrédim unszolásának; általláttam, 1046 7 | szabad akarni, hogy annak engedelmeskednie illik. Előhívatják Mariet, 1047 64| hogy álomra vala szükségem, engedelmet kértem tőle ágyba mehetni.~ 1048 8 | legkedveltebb szülöttjeinek engedhet. Örömeimnek mértéke teljes 1049 53| mint mondják magok, oda engedik; s így világos, hogy a mit 1050 52| arra nincs elég erőm. Engedjetek meg, ti, kiknek jusotok 1051 6 | panaszol, s nem örömest engednék neki itt újabb kiömlést; 1052 7 | a midőn a fejes gyermek engedni teljességgel nem akar, kitagadást, 1053 44| bánatomat, de Endrédi nem engedte, s nem volt senki az asztalnál, 1054 70| csendes, látni mint áll ő énnálam, s érezvén a maga becsét, 1055 51| nagy voltát meg ne lássam. Ennekelőtte szerettek a gyermekek, most 1056 34| világot átfogom, hóhérom énnekem. - Mikor e nagy mindenben, 1057 44| egyetlen tárgyok, most, midőn ő éntőlem örökre el vagyon véve, azon 1058 39| Teréz! mondám; nagysád-e énutánam? - Hogyan, nemesszívű férfi? 1059 43| szerelemmel pillantottak volna az enyéimbe. Ezek még azok a kik akkor 1060 43| lebdestek, mert érzették, hogy enyéimek lévén, neki is övéik; s 1061 6 | esztendős leánykája tudott édes enyelgései s ártatlan lelkének kilövellései 1062 8 | ha boldog akarsz lenni, enyémnek kell lenned. Ne tépd el 1063 23| sejtik meg mint nevelik enyhítések által gyötrelmeimet. Az 1064 40| gondoskodván fájdalmaimnak enyhítéseken ezen kevés idő alatt is 1065 68| véremmel érdemeltem ez enyhítést. Ekkor újra megölelé őtet, 1066 31| embertársaimnak nyomorúságaikat enyhíthetem.~ ~ 1067 27| Egyedül a te leveleid fogják enyhíthetni bánatját, melybe miattam 1068 39| mindketten, el vagyunk keseredve; enyhítse bánatunkat im ez! s fortepianojára 1069 1 | osztán lehelletetek nekünk enyhülés, pillantástok nekünk táplálat. 1070 24| viaskodó természetnek, mely enyhülést lel fakadozásaiban, kevés 1071 60| egy, csak egy csöppet a te enyhületéidből, Mindenható! csak egy kézszorítást 1072 28| éltet élek. Kivánságaim nem enyhülnek, s szívem még olvadoz a 1073 70| színes és barázdátlan képe, ép egészsége, és kivált lelkének 1074 44| Látták képemen a bánatot és epedést, melybe engemet az ő alacsonyságok 1075 14| mely bér várja azt, a ki epedő barátjának egy ital vizet 1076 12| nem veszt-e, mondám félig epével, félig megháborodva, s eljöttem.~ 1077 70| tevé. Mert hogy azok az épületes scének, melyeket e levelek 1078 15| Hogy a román ugyancsak érdeklő légyen, el kellene fogadnom 1079 47| fél esztendeig sem; mert Erdélynek széléről jönni Budára, nem 1080 70| melyet az asszonyi rény és érdem felől magunknak mindketten 1081 12| idő, melyben mind tulajdon érdemeidre nézve mind atyád emlékezetéért 1082 70| jóknak tisztelete, a mások érdemeiknek megismerése és az a heves 1083 12| Szentpéterinek személyes érdemein s ifjuságán kivül fényes 1084 21| csalva. Ez a bánás fenyítést érdemelne; de azon nemesség miatt, 1085 68| Oh sírj! sírj! véremmel érdemeltem ez enyhítést. Ekkor újra 1086 12| tekintsem mint eszes atya; s érdemének azon érzésével, mely oly 1087 6 | nem akarnak ismerni némely érdemes emberre, ki ezerszerte többet 1088 58| védettem, itt egy elakadott érdemet elősegéltem, egy gonoszt 1089 70| képzelhetek, valamennyire érdemlem. Mert mióta ezt a nagy, 1090 62| ki hajlandóságomat inkább érdemlené. Characterben ő még felülhaladja 1091 7 | szerencsétlennek, hogy nem érdemli esetét. Kevéssel az esketés 1092 62| után ne vágyjak. A ki annyi érdemmel bír, mint Teréz, osztatlan 1093 27| kalandozom be a mezőt és az erdőket, s a legsivatagabb, legmeredekebb 1094 44| örvendés tüze, mely minden erében lángolva égett a arczát 1095 1 | közzé. Felszököm, néked eredek, meg akarlak ölelni, kiterjesztem 1096 21| kifejtőzém karjaiból, s táncznak eredék ismét. Nem! monda, s erősebben 1097 9 | veended, s tudasd velem honnan eredhet e gyötrő, magyarázhatatlan 1098 70| mely könyvet illet, szóba eredt vele, elszomorodott látván, 1099 70| hajlandóság gyanánt vette; s innen eredtek panaszai, vádjai, szerencsétlensége, 1100 39| magyarázható vigasztalás ereje futotta el. Ha esténk ily 1101 39| csókolja a jámbor zarándok az ereklyét, mint Teréz most az én portrémat. 1102 22| löknöm azt. Isten tudja, mi érend még. A miben egykor gyönyörűségemet 1103 23| nem vala szüksége. Kényére eresztém, s kifejtőzve nyügéből leülék 1104 35| sírok. Mennék innen, de nem eresztenek, s tartok tőle, hogy szem 1105 13| útnak valék készülve, de nem eresztének. Azt nekik a jó angyalok 1106 44| midőn ott el kellett vala eresztenem ujjait, hogy ő jobbra, én 1107 36| használhatónak gondoltak; eret nyittatának rajtam, nem 1108 57| égre szegzett szemekkel, - éretem könyörgött s oh! mely gondolat 1109 52| megcsalatkozott reményeid érettebb esztendeidben. - Ha a gyermeki 1110 61| megnyitja a szívet mind annak érezésére a mi szép, a mi a nagy; 1111 14| alacsonyságát velem annyira érezteté, hogy tisztemnek érzém megvallani 1112 70| még a gondatlanokkal is érezteti, a consiliáriusnéban egynél 1113 7 | úr atyai egész hatalmát éreztető tekintetével vezeti jövendő 1114 70| látni mint áll ő énnálam, s érezvén a maga becsét, s nem is 1115 21| gyönyörködtem diadalomon - de mit érhet az? Kevés időig ura lehetsz 1116 23| kit előkapa, hogy el nem érhetém; s ha látá, hogy táncza 1117 17| ver mellyében. - Bár végét érhetném hamar! Nincsen rév hol menedéket 1118 21| Szentpéteri, ki most új érkezőkkel lépe be s őket az öregnek 1119 44| azelőtt hogy felléptem, mások érkeztek volt, kik még beszédben 1120 7 | viceispánjától siető parancsolatjai érkeztenek. Mariet kellett volna látnod, 1121 12| destinatiója a házasság; az erkölcsöknek megromlásában, midőn ifjaink 1122 18| úgy jársz vele mint az érlelt gyümölcscsel. A természet 1123 51| érzitek, hogy meg vagyok érlelve a halálnak? Hah! mint hörbölöm 1124 4 | hogy lehetetlen vala reá érnem; ez a sok látogatás, viszontlátogatás, 1125 70| tökélletesen szabadon hagyva érném magamat. Az atyám szoros 1126 44| Nincsit?~Itt, Marosi, ez ernyőben, hol annyit ülék vele, hol 1127 68| hizelkedett gyöngeségeinek, s erőlködött titkolt reszketések alatt 1128 18| el nem rontatott! De ha erőltetni akarod, úgy jársz vele mint 1129 45| Ezen magamelhivésével, ezen erőmbe vetett kevély bizakodással 1130 34| s eldőlök, mintha minden erőmet, minden velőmet megemésztette 1131 55| Nincsit többé meg nem látom; erőre vagyon szükségem, s ezt 1132 25| vere, melyeket csak a halál erős keze téphet széjjel. Nem 1133 21| eredék ismét. Nem! monda, s erősebben tartóztata. Nem eresztem. 1134 44| leggyávább is, midőn az erősebbet, a ki neki barátja, maga 1135 3 | vagyon, mondám; míg még erősen állasz, nem tarthatsz a 1136 24| megszabadulni tőle. Nincsi az erőszakig vitte tolakodását, s az 1137 44| gondokba sülyede, nehogy erőszakos halállal vessek véget szenvedéseimnek. 1138 7 | csak az a csuda mondana le erőszakosan szerzett jusáról, de már 1139 38| gondolat úgy hembereg érről érre, mint egy tűzpatak szívemben, 1140 38| E gondolat úgy hembereg érről érre, mint egy tűzpatak 1141 42| valami nálam, a mi őhozzá ért, a mi az ő lélegzete által 1142 43| boldogságának előérzései által, nem érté sóhajtozásaimat, melyek 1143 21| jobb megitélések alá. - Értelek, széplelkű ember! mondá 1144 18| formálása egy bizonyos és józan értelemben, gyakorta rontó féreggé 1145 20| ha az én jó Klárim minden értelmében a szónak tiéd leend. Víg 1146 37| csudálhassák; s oly melegen, oly értelmességgel szóllanak arról, a mit láttak, 1147 35| tartsa továbbra könyűit. - Értenie kellett mit mondottam, mert 1148 12| készülj egy váratlan történet értéséhez - az Nincsit illeti. Tegnap 1149 12| ezt úgy kívánja. - Nem értettem. - S az úr nem tudná, kérdé, 1150 70| kedves barátném, eléggé érthetéd, mely boldog napokat élek 1151 70| világosan nem mondja is, ki nem érti, hogy a férjem, vagy a maga 1152 7 | a gyermekek boldogságát értő s óhajtó szülék szerencsének 1153 37| nem csak kedvelői, hanem értői is a mesterégnek, s ide 1154 1 | minden pillantatban, minden érütésben érzem híjodat, érzem, hogy 1155 44| ki a helyet. Szívem nagy érütésekkel vert. Endrédi a fortepiano-orgona 1156 8 | gondolatot! Alatta meghűl az érzék, s minden enyész szemeim 1157 21| hányja habjait, s minden érzékeidet, minden gondolatodat tartozhatatlanul 1158 19| természet elfogta szívemet és érzékeimnek mindenikét. Elveszve láttam 1159 14| rázza, azt nem érzik. Nincs érzékek a szerencsétlen szerelem 1160 22| csókját adád úgy, hogy minden érzékem eltompult, minden eszméletem 1161 8 | szunnyadó indulataimat, szivemet érzékenynyé tette mind az iránt a mi 1162 57| látni, hogy némely jók ily érzékenyül szánnak. - Az öreg gondosan 1163 22| fellelik egymást, ha lelkeik, érzeményeik úgy összeforradnak, hogy 1164 21| valamely elejteni akart szíves érzeményt irántam, - s ah! szerelmet, 1165 9 | mi lelhetett? - Oh, ha érzenéd mint gyötör e hasztalan 1166 70| elveszve semmiségemnek mély érzésében, religiói tisztelettel látok 1167 13| szeretetből, barátságból, hálának érzéséből, és miért ne tegyem ezek 1168 70| mellett, s így őket a szív érzésein felül a hivatal is egyesítette, 1169 43| szívében, elaltatott egykori érzéseinek életet adjanak ismét. - -~ 1170 9 | mert a szerelem felolvadt érzéseivel nem bírtam tovább, és még 1171 70| visszaemlékezés, s ő az emberi tiszta érzésekért nem pirúl: de a könyv előtte 1172 12| eszes atya; s érdemének azon érzésével, mely oly sok embert megzavart, 1173 43| ablaka körül lebdestek, mert érzették, hogy enyéimek lévén, neki 1174 14| őket meg nem rázza, azt nem érzik. Nincs érzékek a szerencsétlen 1175 51| Ártatlan lelkek, s ti érzitek, hogy meg vagyok érlelve 1176 17| minden készen áldozik, ha érző szív ver mellyében. - Bár 1177 11| kívánsz hallani még egy és-t? - s Nincsi hozzá ment. - 1178 14| Kértem őtet, a legszívesbb esdekléssel kértem, ne vonja meg tőlem 1179 21| hamar ugyanazon csábulásba esém mellette, melyben ő volt. 1180 61| gyönyörködés, mind csak eseményeknek műve; s értsd a művész kifejezését! - 1181 12| tisztem s örömem lesz, és hogy esetedben nálamnál szívesebb részt 1182 7 | Gyönyörű kor, melyben az ily esetek mindennapiak! Rettenetes 1183 7 | azoknak számokat? Az ily eseteket össze kellene szedni tanúlságul, 1184 7 | szerencsétlennek, hogy nem érdemli esetét. Kevéssel az esketés után 1185 50| életnek a halál, s miként eshetik, midőn a ködbe borult jövendő 1186 1 | által. Olyankor nagy csepp esik ki a megcsalatkozott szemekből, 1187 7 | lépett; s midőn a pap az esketéshez hozzá fogott, s e kérdés 1188 44| keltetett volna, elalvám vala az esketést. Klári az ő Lolottjával 1189 7 | consiliárius Nagyfalvi úrhoz eskettetett! - Hogy az a teremtés, melynek 1190 24| szent szívreszorulással esküvéd nekem; s íme most, midőn 1191 15| ezelőtt kevés hónapokkal nekem esküvék örökös bonthatatlan hűséget. 1192 70| emlegetnek, azok a hűség esküvései, azok a magányos sétálások, 1193 9 | Emlékezzél rá azon szent esküvésre, s maradj enyém! légy ismét 1194 43| láttam, épen azt, a mely esküvésünk szent estéjén jött vala 1195 43| az irtózatos percz, hogy esném által kínjaimon! De mikor 1196 10| Nincsivel valaminek kell esni, mert kerüli a velelételt, 1197 24| estéken láthatja, midőn a sok esős éjjelek után ismét egész 1198 44| hogy ő jobbra, én balra essünk, eltüzesedésemben oly erővel 1199 39| szép leend-e életünknek is estéje? - Higyjük azt, jó Teréz, 1200 43| a mely esküvésünk szent estéjén jött vala föl; tündér dísze 1201 24| ki lyánykáját csak a szép estéken láthatja, midőn a sok esős 1202 53| fölötte kedvetlen szakmányon estem által. Azalatt míg betegen 1203 39| vigasztalás ereje futotta el. Ha esténk ily tiszta nem lesz, ily 1204 41| nem szenvedek többet, mint esténként. Ilyenkor elképzelem, mely 1205 17| első tavaszi szép napnak estét kényemre tölthessem. Ismered 1206 22| gondolatra; és még is - magányos estvéimben, midőn a mult idők emlékezete 1207 40| embert keres s vázat lel. Estveli gyülekezeteitekből hányjátok 1208 1 | Nincsi, mint vala az midőn estvénként együtt sétálánk a bástyán, 1209 39| lesz; annál szebb lesz az estvét követő reggel; s egy lélegzése 1210 7 | is van szóllója, az nekik eszekbe nem jutott, mert azt édes 1211 12| már most tekintsem mint eszes atya; s érdemének azon érzésével, 1212 70| megintette, hogy idejével bánjon eszesebben. De az ifju felelt, hogy 1213 70| hogy titkomra senki nem eszmél, s a figyelmet, melyre általa 1214 22| érzékem eltompult, minden eszméletem oda lett - ha nékem akkor 1215 21| fogna el, hogy elvesztvén eszméletemet, azon hóhérló emlékezetektől 1216 44| szerelmesnek az a tántorodásból eszméletre térő leány keze; s ah ezen 1217 68| tőlem, mondá most neki több eszmélettel, több erővel, nagyobb csenddel: 1218 44| életre hozni. Látván, hogy eszmélni kezdek, jónak látta elveszni 1219 21| vissza, melyből még föl nem eszmélt vala egészen. Vad kevélységgel 1220 21| sem láthaték. Nincsi vette észre miért, s felém jött, s helyt 1221 44| oly való kinyomással, hogy észrevétlen lelkem is erőt kapott. Ennek, 1222 7 | is akarnak teljesíteni. Esztelenek! nincs-e különben is elég 1223 52| megcsalatkozott reményeid érettebb esztendeidben. - Ha a gyermeki évnek van 1224 47| felele, megeshetnék, hogy fél esztendeig sem; mert Erdélynek széléről 1225 23| fogják felelni, hogy ifju esztendeiket; s menj beljebb detailba, 1226 44| magával oly tájakra, hol sok esztendők óta nem valék; azt itélvén, 1227 70| s ízletes öltözete, tíz esztendővel ifjabbnak akarják tartatni. 1228 43| s úgy vagyok, mintha az Etna kénköves aknájába kellene 1229 30| kastély alatt föl és alá evezek, midőn ilyenkor körültem 1230 52| esztendeidben. - Ha a gyermeki évnek van valamely elsősége, úgy 1231 21| ezelőtt kevés hetekkel még exaltált lélekkel imádék, most való 1232 70| ifju felelt, hogy a mint excerptái bizonyítják, ő a románban 1233 12| hinni felőled, hogy neked ezáltal szolgálatot tehettem volna.~ 1234 68| lépének. A megháborodás ezekben csaknem oly nagy vala, mint 1235 37| ezeket s több efféléket, s ezeken kívűl, még két három gazdag 1236 40| születés büszkélkedését s több ezekhez hasonló nyavalyásságaitokat, 1237 70| önmagok vezették felém, s ezekkel társalkodván, tökélletesen 1238 62| szerencsétlen vagyok. Ha ezekre azt mondanád, hogy Teréz 1239 7 | megadta magát. - Én mind ezekről semmit nem tudtam valamig 1240 39| szívemen fogom hordani e nékem ezentúl oly igen kedves, ezt a te 1241 22| tudod, mit nem szenvedek! Ezereket látok munkásan botorkázó 1242 6 | némely érdemes emberre, ki ezerszerte többet ér mint ők, minden 1243 43| elhintve csillagainak számtalan ezredeivel; hasztalan csalogat a legédesbb 1244 30| mely egy csapással ezer ezüst szikrákat vet, fülem semmit 1245 43| hintegete nekik. De most - ah! ezután ne repüljetek ablakához! 1246 60| mely nyomorulttá tevélek, s ezzel visszatérne Szentpéterijének 1247 70| lelni semmit abból, a mi façonnirozott, oly ellenállhatatlan erővel 1248 53| az nekem egy lelketlen fagyos mosolygással s eszmélet 1249 17| Margitsziget szép lombú fáival, s az a messze terjedő gyönyörű 1250 33| Visszarogyván bánatomba, fájdalmaim is visszatérnek. A szerelem, 1251 40| szerfelett gondoskodván fájdalmaimnak enyhítéseken ezen kevés 1252 39| összeszőtt veled. Az összetódult fájdalmak legindulatosabb zivatarjában 1253 62| 28.~Tanácsod ingerlené fájdalmamat s elkeseríthetne ellened, 1254 44| melyeket nagysádnak szemeiből fájdalmas érzés fog kifacsarni! mondám. 1255 21| melyek szememet elfutották. A fájdalmat nyomban követte a csüggedés. 1256 7 | neked! Halasi meggyőzte fájdalmát, s nagyságban álla ott, 1257 44| nála töltöm a reggelt. - Fájt nékem látni, hogy ez a jó 1258 23| mely ily tiszta forrásból fakad, a szívet ily jóvá, ily 1259 51| nevekedjék, s virulmányra fakadjon, mikor én kihalandok. Az 1260 38| remélt nyugalomnak minden fakadó csemetéjét.~ ~ 1261 23| mely oly hév ömledezésekre fakadott irántad.~ ~ 1262 24| természetnek, mely enyhülést lel fakadozásaiban, kevés időre még jussit!~ 1263 1 | továbbad vígabb hangzatokra fakadt, s utoljára örvendő csattogásokkal 1264 28| meg új emlékezetek által fakasztatnak. - Azt írod, hogy meg van 1265 29| a fájdalom, mely ezeket fakasztgatja, nem lehet nem édes oly 1266 27| teljes ragyogása meredek falaimnak csak fekete homlokaikat 1267 20| bánatomnak.~A hold búsan fénylik falamra, s alkonyodó világgal deríti 1268 6 | szánomban ült. A mint a faluba kiérénk, figyelmessé tevém, 1269 31| a félénk és elszégyenült falusiakat, s mint ejti úgy dolgát, 1270 41| édesebben jutalmazzák unalmas fáradságait elöljáróinak minden megkülönböztetéseiknél. 1271 17| menedéket leljek; hosszú fáradságos út nyúl el előttem, s legdühödtebb 1272 30| hosszas kerengésem után végre fáradtan visszatérek öblömbe, s ott 1273 21| kerengheték. Már három tánczosnét fárasztottam vala ki, s már a negyedikhez 1274 67| itt a hideg ősz; s ha a fáról leesni látok egy levelet, 1275 18| anyagba, melybe ülteted a fát, a mi a gyümölcs megérlelésére 1276 30| hullana le szemeimről a fátyol, mely mindnyájunkat halandókat 1277 44| széles harsogó folyamon a fátyolforma köd, s mint borította el 1278 24| hátravetette a hosszú szép fátyolt. - Ez kelle még! Ezt érzi 1279 44| alattam a szirt repedéseiben a fecskék reggeli dalaikhoz, s új 1280 18| ártatlanság, a mely szent fedtelenség s színetlen rény mosolyg 1281 21| élvén, a legphilosophusabb fej is kénytelen magát a rendhez 1282 35| mely szívszorulat, s a fejem! hideg kezem egészen áthevül 1283 3 | gondolat szökött keresztűl fejemen. Hát ha a szerint kellene 1284 7 | Halasinak emlékezete általszök fején, s a szerelem azt a vétket 1285 7 | él hatalmával, a midőn a fejes gyermek engedni teljességgel 1286 62| helyébe most hajthatatlan fejesség, makacsság lépett. S ha 1287 39| szónak hallására elfordítá fejét, s egy könyűt törle ki szemeiből. - 1288 24| melyeket annál inkább nem fejezheték ki minél inkább nevekedtenek. 1289 22| változtatja teutánad - borzadással fejtettem volna ki magamat karjaid 1290 44| De mint jövék haza, mint fektetének le, arról nem emlékezem. 1291 19| Egy leveles bokor mellé feküdtem, noha tartanom lehetett, 1292 36| Teréz mind addig mulatott fekvésem körül, míg az illendőség 1293 47| felele, megeshetnék, hogy fél esztendeig sem; mert Erdélynek 1294 70| terhelve van festve, de azon felakadni nem lehet; ha a leány és 1295 39| nemesszívű férfi? monda felbátorodott hanggal; s te álmélkodhatol 1296 8 | Halál! - Nincsi, hagyd félbe szakasztanom e gondolatot! 1297 11| egy csomó levelem érkezék. Felbontám, s legelébb azt vevém elő, 1298 6 | kilövellései által egyszer-kétszer felderíteni. Szívemet még most is zárva 1299 47| rettegés, hogy lelkében végre felébred annak sejtése, hogy egymást 1300 8 | boldoggá teve; szerelmed felébreszté szunnyadó indulataimat, 1301 42| mosolygással fogadta, oh! mint feledék akkor mindent! mely nagy 1302 44| tudtam tenni, sőt azt is feledém, ha jobbra kell-e mennem, 1303 50| megdicsőült, gyötrelmeimnek feledésére, megmeríti a Lethéből poharát, 1304 44| nélkül mondhattam; hogy feledhetém kínjaimat, melyekkel elgyötre, 1305 70| gyönyörű, s nékem ugyan feledhetetlen helyet, s így nem sokára 1306 4 | is, - a szerencsétlen nem feledheti az elhagyott lyánykát, s 1307 21| régi barátjait egészen feledi, s ha a történet harmadik 1308 70| még együvé nem szőtt. - De feledni kezdem, hogy itt nem az 1309 39| napnak egy sugára, el fogják feledtetni ez inséget itt. - Elhallgatott. 1310 23| ezek a te könnyűid; s én feléje hajlottam, s érzéseimnek 1311 44| alkalmasan bírván magammal, én is feléjök menék. Nincsi épen gyönyörű 1312 10| Nincsi ötödik levelemre nem felel, s most veszem Endrédinek 1313 23| Minden kiholt víg érzés felélede bennem, minden Nincsire 1314 19| tavaszi szellők lengettek. A feléledő természet elfogta szívemet 1315 26| ki s próbát teszek, ha a feléledt természetnek szemlélte szívembe 1316 44| és erőt. Az ital annyira feléleszté szellememet, hogy egyszerre 1317 6 | lélek. - E szívből eredő felelet a maga melegségében, könyűket 1318 21| Budára érkezém, ez vala feleletem, szünet nélkül rosszul érzem 1319 24| nevekedtenek. Elakadtam a feleleten, s végre egy fonák mentséggel 1320 12| minekelőtte kérdéseimre felelhetett volna. Jónak láttam tartalék 1321 32| vármegyéd követnek választott. Felelj meg a benned vetett reményeknek, 1322 70| szeretetni kivánt, nekem félelmessé tevé. Mert hogy azok az 1323 23| legszebbiknek, s azt fogják felelni, hogy ifju esztendeiket; 1324 12| örömmel fogadtatnál. Azt felelte, hogy a dolgot úgy tekintem 1325 31| leereszkedéssel bátorítja a félénk és elszégyenült falusiakat, 1326 17| tekintem, érzem, hogy az nem félénkség; bízvást léphetek én őneki 1327 44| hogy a vétkes lelkiismeret félénkséggé, hunyászkodássá, csapodársággá 1328 69| hánykódással. - Képedet és feleségedét általhozatá fekvő szobájába. - 1329 54| legyek látogatására, ki feleségestűl gyöngélkedésem alatt sokszor 1330 23| vett, s maga tevé számba felét, hogy forró könyűim pajkosan 1331 51| virágokat, melyek sírom felett fognak teremni, a szeretett 1332 70| charaktere felől? - Az, feletti Vasvári, kiméletlenül s 1333 70| szokták hajhászni, s azoknak felfedezésekben mulatságot lelnek; s ha 1334 23| állása, járása, minden felfedi belső kínjait. Kikötém vala 1335 44| könyűimet. Szívem minden derülő felhőcskének emelkedésével megkönnyebbüle. 1336 9 | Emlékezel? mint búva a hold felhői mögé azon szent este, s 1337 3 | megyen, mint a világosság felhője ment a pusztában bujdosóknak. - 1338 43| magamat. Mint emelkednek a felhők, mintha őket a Mindenható 1339 62| enyém. Egy zivatar korán felhozá reám az őszt. Hagyj engem! 1340 44| hogy Nincsivel alulról felig jőjek, s midőn ott el kellett 1341 24| kiszórtam az ablakon. A szél felkapta őket, s egyenesen vitte 1342 44| minekutána a királyi napnak felkelésével élet és szellem ömle ki 1343 24| panaszaimban. De midőn még a felkelő hajnal mindég kedves nappalt, 1344 70| gyönyörködve néze még a nap felkelte előtt olvasni és belőle 1345 26| meghallotta románomat, felkeresett, s addig kért, addig unszolt, 1346 44| még meg nem tölt; ma midőn felköltem, s a jövendő elsuhant szemeim 1347 44| előtt, mint egy vészthozó felleg, érzettem azt, s - Isten! 1348 24| fényében látja a holdat a fellegtelen csillagos égen emelkedni. 1349 22| szegény halandók sorsa, ha fellelik egymást, ha lelkeik, érzeményeik 1350 70| Ez a mint az anyám és én fellépénk, elmondá nekem mi történt, 1351 39| legindulatosabb zivatarjában rohantam fellépő atyjának karjai közzé, s 1352 44| pillantatokkal azelőtt hogy felléptem, mások érkeztek volt, kik 1353 44| te oldozz fel, halál! te feloldó, megkönnyítő! - Oh Nincsi! 1354 70| csudálásában. Rajzolatomnak, melyet felőle e két levelemben tevék, 1355 9 | mentem, mert a szerelem felolvadt érzéseivel nem bírtam tovább, 1356 51| lehallatszék, úgy, hogy némelyek felpillantottak s tudni kívánták, honnan 1357 70| mentségeit tapasztalhatnánk azon félreértéseknek jutalmául, melyeket reánk 1358 23| nélkül, hogy azt tudnám, felreppen a lózsiba s ott leli Nincsit, 1359 21| érezése bátorrá tett; érzette felsőbbségemet, s minden mozdultom, minden 1360 70| pillantással imponál, s felsőbbségét még a gondatlanokkal is 1361 39| Teréz elővevé kendőjét, s felszárasztá ázott orczáimat. Kedven 1362 1 | csókokra szóllít karjaid közzé. Felszököm, néked eredek, meg akarlak 1363 39| az érzés mélyeibe hatott, felszöktem a székről; s elmerűlve jártam 1364 70| így őket a szív érzésein felül a hivatal is egyesítette, 1365 62| érdemlené. Characterben ő még felülhaladja Nincsit; de épen e két tekintet 1366 17| Elrészegülve e minden leírást felülhaladó scéna nézésében, kisírt 1367 70| kezdést valami komoly fogja felváltani, mely meg is lett. Belényesi 1368 30| tévelygünk, s alig merünk félve pillantani a távol jövendőbe!~ ~ 1369 30| akarom. - Ha mikor Terézt felvezetem a kertből s ismét kiszököm 1370 9 | szerelmed képzelte ismét felvidítja elszomorodott elmémet, s 1371 26| a gépely, melyet minden felvonhat, a kinek tetszik, és a mely 1372 27| E repedéseknek keskeny fenekeikben a nap déli teljes ragyogása 1373 12| minden pénz és születési fény nélkül akarnál is valamely 1374 29| karral addig járunk szent fénye alatt a kertnek tágas útjain, 1375 12| érdemein s ifjuságán kivül fényes születése s szép birtoka 1376 21| meg van csalva. Ez a bánás fenyítést érdemelne; de azon nemesség 1377 20| bánatomnak.~A hold búsan fénylik falamra, s alkonyodó világgal 1378 9 | engem te szeretsz. Más több fényt, több ragyogást, több bőséget 1379 23| Mivel az ily öröm nem jól fér össze az ősz haju philosophusok 1380 70| az anyám későbben kele ki ferdeje után ágyából mint máskor 1381 70| SZALIE JÜLIEHEZ~A bártfai feredőben.~Harmadik és negyedik leveleimből, 1382 34| mint a széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok föl hozzád, 1383 18| értelemben, gyakorta rontó féreggé vál, mely a legkecsegtetőbb 1384 70| a szeretetre legméltóbb férfiaknak. Nagyon meg kellene csalnom 1385 70| asszonyi ideálomnak ez a férfiideál leve férje! Soha Hymen két 1386 70| a tiszteletre legméltóbb férfit is; s megfogván jobbomat, 1387 3 | föld, ha éltető nedvedet a férgek kiszívják, s a patak úgy 1388 50| nyújtja!~Klárim! szeresd férjedet; légy hív iránta mindenben; 1389 68| kit a Bácsmegyei nevére s férjéére s onkeljéére Sándornak neveztetett, 1390 21| Szentpéteriben egy szeretetre méltó férjet választott, s ki tudja, 1391 70| hypochondrie jeleit, reszkete, hogy férjül találom választani, s kitapogatván 1392 50| ártatlanságnak mocska nem fertőzteti: az a hév, melylyel olyankor 1393 44| cseréik alatt mázgolt soraim fessék tenéked mintegy árnyban, 1394 70| hasonlíthatatlannak, újabban s bővebben fessem képét, s még külsőjére is 1395 47| karjaid közt várnak. De e kép festegetései által magamnak veszedelmes 1396 37| útjokat, hogy itt a Krakker festéseivel gazdag templomot, amott 1397 39| zsebkönyvemet, s kikerestem azt a festést, melylyel összekelésteknek 1398 37| bécsi prof. Maurer által festetett. Szepesből jönnek, hol a 1399 34| elviselhetetlen súlya alatt, mint fetrengek a földön, mint a széjjeltaposott 1400 14| kedves emlékezetű bátyám fia, kinek minden cselekedetein 1401 70| igyekeztek annak sok érdemeit a fiában megjutalmazni. Nem mehettek 1402 68| Nincsi próbát tett, ha fiának előmutatásával, kit cselédje 1403 3 | a másika után csapkodá a fiatalt. Ez elhajlék, s ha a víz 1404 3 | elvonszanak, ha a legnagyobb figyelemmel neki állok írásomnak, huss, 1405 70| titkomra senki nem eszmél, s a figyelmet, melyre általa magamat méltóztatva 1406 7 | magaviselése nem kerülheték el figyelmét, s ő kedves hugaasszonyát 1407 6 | gunya miatt, mely hátukon fityeg, nem akarnak ismerni némely 1408 62| elkapnád előle akármint fityogna? S elménk mikor hasonlít 1409 19| karjain jöve felém, mint mikor Flóra jő a holt vidéket mosolygásaival 1410 12| megtisztelni akarand, híven eljárni fő tisztem s örömem lesz, és 1411 18| parancsolja, hogy hozzá menjek ki. Fölakadt e kifejezésemen: "úgy is 1412 21| örömeiket a magam kényemnek föláldozám. Míg hosszú mentegetőzésem 1413 27| néznek ki, mint kapui egy földalatti világnak. E repedéseknek 1414 41| s mindened hamuvá ég, ha földeidet ellepi az iszap, ha jószágodat 1415 65| szent tetemeit általadni a földnek, a szerint, a hogy azt maga 1416 34| alatt, mint fetrengek a földön, mint a széjjeltaposott 1417 67| virágot s új életet önt a földre, csöndes álmot fogok aludni 1418 38| leány nyugalmát kellett-e földulnom? egy tisztelt ősz atyán 1419 37| itt lehessen találni? - fölébresztette egykori szenvedelmemet, 1420 68| lelkemnek? kérdé Bácsmegyei, fölemelkedvén s karjai közzé fogván a 1421 21| hatalmat engem így kínozni? Föleszméltem s hallgattam. - Édes barátom, 1422 36| érzékeny szíve, mely valamit fölfog, makacs tapadással fog fel, 1423 21| régóta tűrök és szenvedek, följebb emele nálánál és magamnál. 1424 43| óhajták velem együtt a te följöveteledet! Ime itt vagy, s nekem és 1425 42| hevem még tartóztatott nála, fölkaptam valamijét, most egy virágot, 1426 37| Belvedér eltávozott Isteneit fölkeresem a Louverben. - Mióta Nincsi 1427 21| kevélységgel nyultam keze után, s fölléptem vele a tánczosok sorában. 1428 53| némely képzelt barátomnál föllépvén, midőn egy meleg kézszorítás 1429 68| Sándornak neveztetett, s fölnyújtotta azt a mi barátunk csókjára. 1430 42| szerencse együvé hoza, mely föloldhatatlan beszédes némaságban ülénk 1431 43| veszteg maradt az ablakban, fölpillantott az égre. Posztózatomban 1432 42| tekintett. Kétséges valék ha fölpillantsak-e; de kétségemet elintézte 1433 43| szárnyaitoknak csattogása fölrettenthetné Szentpéterinek karjai közzül, 1434 17| mozdulást sejtettem meg. Fölrezzenve tekinték a mozdulat felé, 1435 68| régi erejét visszaadá a fölriadt szerelem; s Nincsinek lábaihoz 1436 31| ejti úgy dolgát, hogy a fölsegélteknek nem marad idejek megköszönni 1437 59| hitvesem, - oh ilyenkor fölsikoltozom örömemben, hogy álmom elfut 1438 22| midőn úgy tetszett, hogy föltaláltuk egymást, te elpirultál, 1439 68| ezer emlékezeteknek kelle föltépni; oly makacsul ellene szegzé 1440 43| félig vetkezve hallgatá fölülről mátkájának szerelemre olvadt 1441 17| hogy maga sem lehet messze, fölugrani és menni - egy vala. Szívem 1442 42| átmentem Pestre, és Endrédit fölvertem, s az Orczi kertjébe vevénk 1443 21| talán jobb életre szóllít. Fölvetettem szemeimet, s Nincsit mellettem, 1444 42| lóról neki egy jóreggelt fölvethettem, s ő azt a legbájosbb mosolygással 1445 68| szerencsétlen barátját fölvidíthatná e, s nevén szóllítá a gyermeket, 1446 21| miért, s felém jött, s helyt foga mellettem. Nem tudtam, hogy 1447 17| országbiró szokott kegyével fogada, s nagy megelégedést bizonyíta 1448 45| vetett kevély bizakodással fogadám el a Nincsi szüléinek meghívásokat 1449 70| és én - mert a gyermekké fogadás aktja óta vagyok igazán 1450 24| hordhatom egyedül, megemlékezem fogadásodra, s szívem, midőn magamat 1451 17| MAROSIHOZ~Buda, april. 7.~Fogadd el köszönetemet baráti leveledért. 1452 44| bátran, rettegés nélkül fogadhatá el, s szerencsére a contredansznak 1453 70| Oh miért, de miért nem fogadhatád el az anyám ajánlását, hogy 1454 62| Megengedj, hogy el nem fogadhatom. Annak kívánása, hogy engemet 1455 45| halálos, hogy csak szavokat fogadjam, még ki fogok gyógyulhatni. 1456 15| érdeklő légyen, el kellene fogadnom kérését. - Az én agyam nem 1457 70| inkább tulajdona, s örülve fogadott, mintha az neki volt volna 1458 70| szüleimnél, kik őtet két kézzel fogadták. Így én magam s szüléim 1459 70| képzelvén, hogy másként fogadtathatnék mint fogadtatni akart, barátságomat 1460 12| reád méltók, nagy örömmel fogadtatnál. Azt felelte, hogy a dolgot 1461 70| másként fogadtathatnék mint fogadtatni akart, barátságomat hajlandóság 1462 37| azon nyájassággal s örömmel fogadtatott, melyről ez a jó öreg országszerte 1463 44| sejtette volna szenvedéseimet s fogatni parancsolt, s kivitt magával 1464 12| váltam előtte, s meg nem foghatám, mi ok által indíttatik. - 1465 8 | minden enyész szemeim előtt.~Fogjad e levelet, Nincsi! Ezer 1466 43| fogja ezt merni? - Mihez fogjak? Mit kezdjek?~Virrad, s 1467 40| többé édeskés szóval meg nem fogjátok csalhatni, s inkább hagyjátok 1468 43| Holnap - mely boldogságokat foglal neki magában e szó! De hát 1469 3 | ezeket töltöd most? Ha ezt ki fognám e állhatni? kérdém, s azon 1470 70| barátném és én örvendeni fognánk, ha egy tisztelt barátunknak 1471 57| maradok el, s még nehezebben fognék - ekkor levonta süvegét 1472 70| kevésbbé szabad s inkább fogoly mint én valék. Atyám és 1473 70| ismerősödre találsz, s álmélkodni fogsz, ha majd való nevét hallandod, 1474 17| Egyéb időmet a látogatások fogták el, Kifáradva a görbedezésbe, 1475 20| tégedet! szerelem tetőtől fogva talpig, s lángol érted. 1476 33| támadott örömem is! Úgy fogy el, mint a leszálló napnak 1477 47| mellettem, s szánva néz, miként fogyasztott meg a betegség, s nem bír 1478 44| a közörömet el látszott fojtani akarni. A muzsika contredanszt 1479 12| titulus, melyben az üres főkkel együtt sokszor még a jók 1480 70| a szózat, mely ajakiról foly, olyan, hogy a hallót egészen 1481 44| el végig a széles harsogó folyamon a fátyolforma köd, s mint 1482 28| Tartóztass fel egy omló folyamot, ha tartóztatni tudod.~ ~ 1483 10| kínok, oly hánykódások közt folynak napjaim, kedves, melyeknek 1484 19| világ reménye jóltevőleg folyt elmérgesült sebeimbe. Hirtelen 1485 44| hinni, hogy ezek érettem folytak, nem valék eléggé hiu, de 1486 39| rányomtam forró csókomat, főm megszédült, átöleltem Terézt, 1487 42| most egy virágot, majd egy fonadékját s azt elébb ajakihoz, orczájához 1488 24| a feleleten, s végre egy fonák mentséggel akartam megszabadulni 1489 51| kívánták, honnan jött az. Korán fonnyada el a szép rózsa, s hiteszegett 1490 62| őszt. Hagyj engem! Én már fonnyadok. A ki engem élni s szenvedni 1491 14| azt szerencsétlen szerelem fonnyasztja, s magányomban gyakorta 1492 15| mit illik és mit kell; te fontold meg tehát, s írd meg mit 1493 50| mondogatánk egymásnak, mely fontos pillantása az emberi életnek 1494 14| okból nem kivánom tudni mire fordítatott."~E levél engem annyira 1495 44| találám tartani, hogy el nem fordulhatott. Egy parancsoló neheztelő 1496 44| pillantatban érék annak fordulójára, midőn Szentpéteri szekerébe 1497 44| tánczolók sorain! Ki valék forgatva magamból, s az elöltnek 1498 70| asszonyt látom, bátortalanul forgok körülte, s minden szavát, 1499 7 | Nagyfalvi, egy rettenetes formájú vén, de gazdag ember, belé 1500 18| cselekedetén. - Szívünknek piperés formálása egy bizonyos és józan értelemben, 1501 53| eszmélet nélkül elmondott formulával felelt. Alig vártam, hogy