| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1502 47| Klárival ki ne találtassam, mi forog lelkemben, s sírásaim az 1503 53| hálátlanság itt szóban nem foroghat - megtevém köszönő látogatásaimat, 1504 43| minden ereimben annyira forr, hogy csaknem megpattanok, 1505 14| mint az elalélt bujdosó a forrás vizét. Írj minél elébb, 1506 49| s a szerelem legtisztább forrásából örömet és boldogságokat 1507 20| és szíve kifogyhatatlan forrásai lesznek a te gyönyörjeidnek. 1508 21| részvéte mint lett volna új forrásaivá örömeimnek, s a Nincsi onkele 1509 23| aprólék a legvalóbb örömeknek forrásává a szerelem kelyhétől boldogult 1510 23| örömeitek közül, mely ily tiszta forrásból fakad, a szívet ily jóvá, 1511 8 | oly híven, oly valón, oly forróan szerethessen, mint én. Emlékezzél 1512 23| szép kezére cseppenének. Forrók, mondá ilyenkor, ezek a 1513 53| nevetni, mint a hogyan a jókat forrón szeretem; s képzelhetd miként 1514 12| ehhez hasonló dolgokat. Forrott vérem, látván, hogy egy 1515 70| állhatatlanság, hívtelenség, fortélyos bánás vétke alól alkalmasan 1516 44| érütésekkel vert. Endrédi a fortepiano-orgona mellé üle, s azt az éneket 1517 39| phantasiekben veszté el magát, hogy fortepianoja énekével együtt látszott 1518 39| gyötrőbbé is vála; s midőn fortepianója mellé vetette le magát, 1519 20| szomszéd sötét szobában kesereg fortepiánoja mellett utánad, a távol 1520 39| enyhítse bánatunkat im ez! s fortepianojára mutatott. Gondolat nélkűl 1521 55| Érzettem én, mely örömtől foszta meg makacsságom: ez vala 1522 19| rövid boldogságtól meg nem foszthatám magamat. Egy leveles bokor 1523 55| föl nem akadok, s meg nem fosztom azon örömtől, hogy még láthasson 1524 21| össze, egészen meg volnának fosztva látásának örömeitől, - Barátom! 1525 51| ragyognának. S ha csüggő fővel hervadnának az ő mellyén, 1526 70| ily jó gyermeknek, mondá franczia nyelven, nem elég, anyát 1527 70| Göttingába, onnan pedig Ángol-, Franczia- és Olaszországba küldetett. 1528 21| mind, úgy a mint itt sorban függenek, az egymást szerető két 1529 21| Véletlenül egy általellent függő tükrön akadtanak meg. Elrémültem. 1530 31| melyekben a jó Teréz jobbján függve, embertársaimnak nyomorúságaikat 1531 7 | elfogadni készül, csengeni fog füleidben, s jaj akkor neked! Halasi 1532 30| ezer ezüst szikrákat vet, fülem semmit nem hall - midőn 1533 43| lassú zördület illeti is meg fülemet.~Oh Marosi! mely iszonyú 1534 46| öröme, reménye, kinézései füstté lettenek, mint van ő, s 1535 17| hanyatt fekvém a gyönge füvön, midőn véletlenül közel 1536 37| gazdag templomot, amott a Fűger szent Katalinját csudálhassák; 1537 67| egy gyönge tavaszi szellő fújja el könycseppedet, hogy azt 1538 24| Elhagyott minden erő; ki kelle fujnom magamat, s így jónak láttam 1539 55| meghidegülést, szívemben új fulánk fogott volna lenni mind 1540 21| hogy a mindenféle illatok fulasztó atmoszpheráját vonják körülte; 1541 43| kénköves aknájába kellene fulnom - olykor engem is megszáll 1542 41| mintha űzőbe vettek volna a fúriák. De akárhová megyek, mindenütt 1543 43| ismeretlen barát, azzal a kesergő furuglyával! Te is szeretted-e őtet? 1544 44| költ minden a legutolsó fűszálig. A megujuló természet csudálása 1545 43| MAROSIHOZ~Buda, aug. 5.~Borzadás fut végig minden tetememen valamikor 1546 50| sebes mentében az élet sebes futását látánk ábrázolva, oly gyakran 1547 12| birtoka vagyon, s szerencséjét futni elkezdette: te a magadét, 1548 7 | nyomorúsággá tevé. Hideg borzadás futott végig rajtam, midőn Marie 1549 39| magyarázható vigasztalás ereje futotta el. Ha esténk ily tiszta 1550 42| szomszédok is mind az ablakhoz futottak; s ha ilyenkor a tajtékos 1551 51| melynek a legszelídebb fuvalat is árt s hervadást okoz.~ 1552 43| életet adjanak ismét. - -~A fuvalló istrumentek szólót játszának, 1553 44| nyultam el a harmatos hideg fűven. Gyönyörű nagy látvány! 1554 21| világított vala. Karomra fűztem Nincsit, s a kanapéig vezettem 1555 43| világ száll és élet. Hát galambjaim? Máskor a Nincsi ablaka 1556 43| cultúrája, nyájassága, jósága, gazdaasszonysága s a holnapi nap ragyogó 1557 44| kalapomat, s megmásztam a Gellérthegyet, hogy a kelő nap pompáját 1558 70| még távolról meglátánk a generált, hátradőlve egy gyepszéken, 1559 26| akarásom. Olyanná levék, mint a gépely, melyet minden felvonhat, 1560 21| magát a töltésen, melyet gerjedezései ellen raktál, s annál nagyobb 1561 19| mely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette. Nem láttam módot, melylyel 1562 17| látogatások fogták el, Kifáradva a görbedezésbe, alkonytájban kimentem a 1563 70| korában, iskoláit elvégezte, s Göttingába, onnan pedig Ángol-, Franczia- 1564 23| örömeit, tehát a grávis urak gőggel pillantanak alá az ifjak 1565 70| imponál, s felsőbbségét még a gondatlanokkal is érezteti, a consiliáriusnéban 1566 14| ínyem szerint valók; sugorgó gonddal élnek egy napról más napra, 1567 52| korodban volnának gyermeki gondjaid, igen is, úgy velök könnyen 1568 56| vihettem volna, s legyen gondod, hogy ez a kép együtt szálljon 1569 68| De ez a nyájasság, ezek a gondok még ingerlették a szenvedő 1570 44| hogy kimenésemet megtudván, gondokba sülyede, nehogy erőszakos 1571 52| vagyon a dolog: a gyermeki gondokhoz, szükségekhez, gyermeki 1572 36| minden kínjaim mellett azon gondolatban, hogy nyomorúságom oly sokakat 1573 69| én épen kifordultam. Egy gondolatlan azt felelé, hogy valaki 1574 21| minden érzékeidet, minden gondolatodat tartozhatatlanul hordja 1575 8 | álom előérzés volna! - Ezer gondolatok tolakodnak lelkemre; nem 1576 21| de ha magával nem gondol, gondoljon barátjaival, véreivel. - 1577 3 | töltött boldog napjaimra gondolkozám, s abban kerestem, abban 1578 70| Generál urnak, monda rövid gondolkozás után Belényesi, nem lesz 1579 17| buzdítasz, megegyeznek ön gondolkozásommal.~Harmad napja, hogy megérkezém. 1580 12| ember ily kicsiny módra gondolkozik, kimondám neki, hogy te 1581 1 | tavasz melege, hogy nem gondolnak a hideg csípősségével - 1582 32| te is! - úgy - Reszketek gondolni a gondolatot.~ ~ 1583 7 | azt szüléitől megkéri. Mit gondolsz? Egy oly valami a mit méltóságnak 1584 44| magamból, s az elöltnek gondolt szerelem ismét magas lángokban 1585 36| Elkövettek valamit használhatónak gondoltak; eret nyittatának rajtam, 1586 21| hozott. Egy angyal szavának gondoltam, ki talán jobb életre szóllít. 1587 18| nevekedik falun, egy bölcs és gondos anya szemei előtt; mely 1588 70| beszélni a történetet: ~Gondosabb, bölcsebb szüléket képzelni 1589 57| érzékenyül szánnak. - Az öreg gondosan eltávoztata mindent, a mi 1590 42| elfogadám hívását. Ő nem sokat gondoskodott, melyik utczán ki lakik, 1591 40| nem érzi, hogy szerfelett gondoskodván fájdalmaimnak enyhítéseken 1592 45| pillantatot ada nékem próbául a gondviselés, s megbukám. Elragadtatva 1593 58| érdemet elősegéltem, egy gonoszt visszatoltam, - ah Marosi! 1594 53| jutalmat érdemel, s hogy gorombának ne tartathassam - a hálátlanság 1595 14| mérsékli az idegen tántorodás grádicsait.~Az én széplelkü onkelem 1596 39| ott mulassak; s midőn a grádicsra léptem, meghallám, mint 1597 23| a maga örömeit, tehát a grávis urak gőggel pillantanak 1598 70| hogy magamhoz térhessek: de gróf Odolinszkyné megújította 1599 1 | véletlenül megszóllamlott a guitarr, sírt, nyögdelt, panaszkodott; 1600 6 | s óh hányszor nem! azon gunya miatt, mely hátukon fityeg, 1601 6 | többet ér mint ők, minden gunyájokkal. - A nevetséges bohók!~ ~ 1602 29| szenvedéseimnek, s részvéte gyakor sírásra olvasztja. Ez a 1603 70| rendhez szokott, rendben gyakorlott embert festi; s ha haza 1604 70| hogy őfelőle szóllván, e gyalázatos nevezettel élni merészlettem; 1605 23| melyeket most kaczagnak, gyaláznak, kárhoztatnak, tilalmaznak. 1606 44| vigasztalásom, s öregségemnek gyámola vagy. Megcsókolám kezeit, 1607 12| mind ez ideig semmit nem is gyanít. Utálnám, ha tudná, mitől 1608 68| borítékja alatt megyen, már gyanítathatja veled, hogy a hír, melyet 1609 6 | alkalmatlanságot, mint hogy azt a gyanút vonja magára, hogy elhívén 1610 70| kérdé Belényesiné. Szintén a gyászos katasztrófig, mélt. asszony, 1611 40| nyavalyásságaitokat, melyek az arany és gyémánt alól is kitetszenek. Ha 1612 9 | az, mintha annyi nagyságú gyémántot vennél; mert ez a legforróbb 1613 7 | elkergetést harsog. Marie gyenge volt s megadta magát. - 1614 51| belőlem egy belszózat; s a gyengeség miatt, mely megujult hatalommal 1615 70| hogy lelkét román által gyengíti, s megintette, hogy idejével 1616 70| generált, hátradőlve egy gyepszéken, hogy egy könyvben elmerülve 1617 12| szavát állja, noha kérdés, ha gyermeke a cserében nem veszt-e, 1618 7 | szerencsétlenségbe taszított gyermekednek, embertelen atya, melyet 1619 68| kedvtelenségéből a postamester gyermekeinek nyájaskodásaik föl kezdék 1620 12| maradni, az a tiszte minden gyermekeit szerető s bölcs atyának, 1621 7 | kárhozatosan éltek vissza! Gyermekeiteknek szívekbe ütni a kést véteknek 1622 7 | Hogy egy dologhoz, mely gyermekeket egészen boldoggá vagy egészen 1623 68| fölvidíthatná e, s nevén szóllítá a gyermeket, kit a Bácsmegyei nevére 1624 23| tekinthetünk. Nevezzétek őket gyermekieknek, ízetleneknek, ti bölcsek, 1625 44| annyira megvilágosodék, hogy gyertya nélkül látni lehetett, vevém 1626 29| Ha a hold a vacsoránál a gyertyák közt hozzám lopóskodik, 1627 20| asztalomon szomorúan ég magányos gyertyám, s szerelmében beteg hugom 1628 21| láttad volna, mint állék e gyilkoló scén alatt! Alig leltem 1629 21| kínjaikkal, mint valamely gyilkos, reám rohantak, mind ez 1630 13| volna, most Szentpéterinek gyilkosa volnék. Egy esztelen lépést 1631 59| boldogtalanságomnak érezése gyilkosan rohan az ál boldogság helyébe 1632 45| Megjelentem, s ez az elmenetel gyilkosom leve. Azt az elcsendesűlt 1633 3 | tarthatsz a víz dühétől: de ha gyökereid közül el lészen kapva a 1634 36| állott, csak hogy még néha gyöngélkedem. A hugommal változásom felől 1635 54| látogatására, ki feleségestűl gyöngélkedésem alatt sokszor volt nálam, 1636 54| mint cselédjei mondják, gyöngélkedik s ágyban van. Eljöttem tehát 1637 68| vigasztalta, hizelkedett gyöngeségeinek, s erőlködött titkolt reszketések 1638 64| lelém. Nagyon el vagyon gyöngülve; s mind az orvos mind én 1639 44| hosszú fekete haját virág és gyöngykötelékekbe aggatva - s megette az esketés 1640 45| elcsendesűlt tüzet, azt a szentelt gyönyör elcsendesült tüzét, mely 1641 20| kifogyhatatlan forrásai lesznek a te gyönyörjeidnek. És oh, mint szeret ő tégedet! 1642 21| angyalnak mosolygásával, s mind gyönyörködénk mind ketten a képen, tanúján 1643 61| Öröm és bánat, kedv és gyönyörködés, mind csak eseményeknek 1644 21| zavarodását. Eleintén vad örömmel gyönyörködtem diadalomon - de mit érhet 1645 70| könyv, úgy monda, s egy gyönyörrel éltetett, mely előttem már 1646 70| melyben szertelen lelke még gyönyörűségeit találta.~Azonközben Bácsmegyeinek 1647 22| érend még. A miben egykor gyönyörűségemet lelém, az most gyötrésemre 1648 51| barátom, ha látnád, mint gyötörnek engem halálig ezek a képzelmények! - 1649 38| kellett e halál és emésztő gyötrelem magvát hintenem? - És mind 1650 39| barátság és az elszakadás gyötrelmei valának festve. - Hogy talán 1651 50| begyógyítja, s a megdicsőült, gyötrelmeimnek feledésére, megmeríti a 1652 37| Louverben. - Mióta Nincsi e gyötrelmeket támasztotta lelkemben, noha 1653 17| vevének körül, kik a legfenébb gyötrelmekkel fognak határig korbácsolni. ~ ~ 1654 15| kínjaimtól, melyek most gyötrenek és a melyek utánam bujdosásom 1655 22| gyönyörűségemet lelém, az most gyötrésemre vál. Könnyebben viselnék 1656 70| édes-keserű érzései közt kedvére gyötrettetik. - Belényesiné hallgatott: 1657 4 | ismerősei egymással vetekedve gyötrik, kínozzák... - Osztán - 1658 9 | tudasd velem honnan eredhet e gyötrő, magyarázhatatlan némaság. 1659 39| bizonyosabbá, s egyszersmind mindig gyötrőbbé is vála; s midőn fortepianója 1660 70| hypochondriásoknak legjobb gyógyító helyek. Soha nekem édes 1661 69| resignálva van. Csöndesen várja a gyógyulást, vagy kínjainak végét.~Októb. 1662 45| szavokat fogadjam, még ki fogok gyógyulhatni. Vigasztald tehát magadat, 1663 39| könyűid által megszentelt gyolcsot; monda. - Szívem tele volt; 1664 40| keres s vázat lel. Estveli gyülekezeteitekből hányjátok ki a hiuság ürét, 1665 44| hivatalosak fel valának gyülekezve, s egyedül én valék, a ki 1666 18| melybe ülteted a fát, a mi a gyümölcs megérlelésére szükséges 1667 18| mely magát a legteljesbb gyümölcsbe is berágja.~ ~ 1668 18| jársz vele mint az érlelt gyümölcscsel. A természet nagy alkotója 1669 61| kifejezését! - egy ölelésnek gyümölcse.~ ~ 1670 3 | elcsendesedett, uj erőt látszott gyűjteni. Míg még törzsöködben velő 1671 6 | maga melegségében, könyűket gyűjtött szemeimbe. Emlékezzél azon 1672 22| soha el nem oltható tüzet gyulasztasz szívembe, mely életem virágát 1673 9 | társaságokban, melyeket gyűlölök, hallgatnom. ... Oh, ha 1674 26| szélvésze határt nem ismerő gyulongásaimnak, végtére is elrontanak s 1675 3 | megáradott vala, s az egyik hab a másika után csapkodá a 1676 1 | csillámlott a lassan zuhogó Duna habjain, s egy ablakban véletlenül 1677 43| szendergésbe a szökő kút habjainak ömledezése - - - Mi ez? - 1678 23| kesergésemnek nekiereszthetém háborítás nélkül. Minden kiholt víg 1679 44| neveltek, de titkolni óhajtott háborodással, előttem és mellettem el-elsuhinta, 1680 44| a kit én ilyenkor eltölt habzó szívemre szoktam vala szorítani, 1681 45| veszedelmes pontba ütődnek, hágj által bár csak egy hajszálnyit, 1682 39| meg ismét egymást? s mit hagy nekem? Forró hálás tiszteletemet, 1683 39| Bácsmegyei! úgy mond; az úr itt hágy engem. Mikor látjuk meg 1684 24| tolakodását, s az útat ki nem hagyá mutatni magának. Ez még 1685 39| hogy Tornán egy leányt hagyál, ki magányában kevély örömmel 1686 23| kapni. S mikor sokára abba hagyánk, s ismét összeülheténk, 1687 15| addig válasz nélkül fog hagyatni. - Boldogtalan ember! ime 1688 64| Mihelyt a húgomat magára hagyhatod, kérlek, siess ezt a tiszteletünkre 1689 70| ravaszkodóknak végtelenül maga megett hagyja.~Te egyike vagy azoknak, 1690 40| fogjátok csalhatni, s inkább hagyjátok magára, hogy a természet 1691 70| Mi egy hét mulva itt hagyjuk e gyönyörű, s nékem ugyan 1692 4 | hogy leveleim után sokáig hagylak várni, noha már nagy az 1693 1 | reszket belé. - - Abba kell hagynom; nem irhatok tovább; pedig 1694 50| megpiszkolt, segéd nélkül hagyott ártatlanságnak mocska nem 1695 12| írnám ezt neked, barátom, hahogy a toldalék, mely mellé lesz 1696 70| őszülni s ritkulni alig kezdő haja, színes és barázdátlan képe, 1697 57| ekkor levonta süvegét s ősz hajához nyult - ha ez nem biztatna, 1698 70| s testessége középszerű, hajai szögek, szine halvány, s 1699 44| bodrokkal, s hosszú fekete haját virág és gyöngykötelékekbe 1700 70| társaink a nevetségest szokták hajhászni, s azoknak felfedezésekben 1701 70| fogadtatni akart, barátságomat hajlandóság gyanánt vette; s innen eredtek 1702 39| föl s alá a szobában. Az ő hajlandósága, az ő szerelme, bár mely 1703 70| választani, s kitapogatván hajlandóságaimat, intett, hogy társalkodásomban 1704 70| s bizonyossá tévén magát hajlandóságom felől, bejelentést tett 1705 62| a kit szerethetnék, a ki hajlandóságomat inkább érdemlené. Characterben 1706 70| után vágyni, s ha én iránta hajlandóságot mutatandok, párok legyünk. 1707 50| az új szép virág, a jobb hajlékokban! - Mely pillantat, ha majd 1708 39| lelkemet. - Ily indulattal, ily hajlékony csapodár édes hanggal még 1709 21| kibeszélhetetlenül csapodár hajlongást tud adni. Azt hittem, hogy 1710 12| viselé magát Nincsi, önként hajlott-e, vagy kényszerítetett? azt 1711 23| te könnyűid; s én feléje hajlottam, s érzéseimnek teljét az 1712 24| De midőn még a felkelő hajnal mindég kedves nappalt, s 1713 21| ily pompával kél elő a hajnalcsillagnak karjain a hegyek megől a 1714 33| jul. 1.~Oda van dicsőséged hajnaltán támadott örömem is! Úgy 1715 22| eltépdeli, s íme útjok úgy hajol el, hogy össze soha többé 1716 31| szerelem mint az árbocztalan hajót A szél, ide a tova ver, 1717 7 | egész életebeli szerencséje hajótörést szenved. - De hagyd beszélnem 1718 45| hágj által bár csak egy hajszálnyit, s oda vagy örökre. Ily 1719 70| ismeretsége nélkül is soha arra hajtatni, hogy Bácsmegyeinek jobbját 1720 62| szelídségem, s annak helyébe most hajthatatlan fejesség, makacsság lépett. 1721 70| józanon tartotta; de az a hajthatatlanság, mely igen is gyakorta a 1722 1 | húrokon - ó Nincsi! mint hajtottam fel olyankor az örömpoharat, 1723 23| nem jól fér össze az ősz haju philosophusok bölcseségével, 1724 51| engem szeretett s miattam hala meg. - Oh barátom, ha látnád, 1725 70| olvasására. - S generál úr messze haladott olvasásában? kérdé Belényesiné. 1726 51| látnád, mint gyötörnek engem halálig ezek a képzelmények! - Orvosom 1727 44| sülyede, nehogy erőszakos halállal vessek véget szenvedéseimnek. 1728 53| kézszorítás akará festeni szíves hálámat, az nekem egy lelketlen 1729 65| kezére, volt szomorú tolmácsa hálámnak, tiszteletemnek.~Holnapután 1730 13| szeretetből, barátságból, hálának érzéséből, és miért ne tegyem 1731 22| sebnek. De ez a szegény halandók sorsa, ha fellelik egymást, 1732 30| fátyol, mely mindnyájunkat halandókat vakon tart, midőn rettegő 1733 44| tetemeimen; tégy a legboldogabb halandóvá a nap alatt! Elfojtám a 1734 7 | akarták, hogy gyermekek Halasiné legyen, azon minden tekintetet 1735 7 | ittléttünk alatt, midőn Halasit és Veszprémi Mariet egymást 1736 7 | kéri, szánnák meg, ő csak Halasival lehet szerencsés. Bolondságok! 1737 31| lökdös. Útamat csakugyan nem halasztom sokára, s mindjárt a lakodalom 1738 39| bizony mind kinyomá azon hálát, melylyel ezen jó öreg iránt 1739 70| és hogy én a hűségtelen, hálátlan Szentpéteri vagyok, s ha 1740 53| gorombának ne tartathassam - a hálátlanság itt szóban nem foroghat - 1741 70| egyedül férjem terheltethetnék hálátlansággal, barátságtalansággal; mert, 1742 69| azt felelé, hogy valaki haldoklik. Én ezen pillantatban léptem 1743 44| nyugtalan kívánsággá, hogy halhassak meg! hogy kínjaimból te 1744 30| szikrákat vet, fülem semmit nem hall - midőn hosszas kerengésem 1745 43| hárántsíp szólóját kísérték; nem hallá könyűimnek csöppenéseit, 1746 7 | melyet csábulásodban most nem hallál, e hang, majd midőn világosabban 1747 70| fogsz, ha majd való nevét hallandod, ki az, a kit én ennyire 1748 43| Pacsirtám már nehány ízben hallatá kedves szózatját; énekel, 1749 70| kezdettem tulajdonítani: de halld a scénát, melyet neked sírva 1750 43| vive, hol két óráig nem hallék egyebet a legüresbb csevegésnél 1751 30| ilyenkor körültem minden hallgat, s lapátomnak loccsanásain 1752 21| Surányi csendesen állott, s hallgata; de a mint abba hagyám, 1753 43| alatt volt. Ő félig vetkezve hallgatá fölülről mátkájának szerelemre 1754 7 | általellenben állván vele, értette hallgatását, s elkeményedett tekintettel 1755 8 | írsz. Nem tűrhetem tovább hallgatásodat. Kérlek, szóllj, mi lelt? 1756 37| útat; s ez az oka szokatlan hallgatásomnak. - A mit Jászón és osztán 1757 9 | társaságokban, melyeket gyűlölök, hallgatnom. ... Oh, ha repülnöm lehetne, 1758 70| gyötrettetik. - Belényesiné hallgatott: de nékem homályos előérzéseim 1759 21| kínozni? Föleszméltem s hallgattam. - Édes barátom, felele 1760 20| te nevedben megölelem, ha hallja, hogy a vett csókot te küldöd 1761 11| Endrédimnek kezére ismertem. Halljad mit ir: - Szentpéteri, az 1762 70| ajakiról foly, olyan, hogy a hallót egészen megrázza, s belső 1763 7 | volna látnod, midőn ezt hallotta. Szíve megsugá neki miért 1764 27| végig a rengetegek égig halmozott derekaikon, s úgy néznek 1765 7 | megfojtott természetnek halotti hörgése volt. E hangja szerencsétlenségbe 1766 70| középszerű, hajai szögek, szine halvány, s az egész physionomie 1767 70| vétkesnek ismertetni, mint hamisnak. De Szentpéterinek e részben 1768 44| tenéked, nagy Isten, hogy azt hamisság és neheztelés nélkül mondhattam; 1769 41| borítja el házadat s mindened hamuvá ég, ha földeidet ellepi 1770 7 | halotti hörgése volt. E hangja szerencsétlenségbe taszított 1771 39| epedésnek szívet olvasztó hangjaiba csapott, s el kezdé verni 1772 8 | Kiáltani akarék, s nem vala hangom. E rettenetes csüggedésben 1773 70| venni. Szavainak már csak hangzása is, maga az a szózat, mely 1774 1 | panaszkodott; továbbad vígabb hangzatokra fakadt, s utoljára örvendő 1775 27| melyek közt borzadozva teszi hangzó lépteit a bús vándor, labyrinthi 1776 43| mely az éji csendben úgy hangzott mint egy angyal lassú szózatja, 1777 19| erő nélkül rogytam el a hanton, s kértem Istent - tudom, 1778 43| kedvesére. - - Jóltevő reggel, hányan óhajták velem együtt a te 1779 39| ablakba vonszott. A nap hanyatlani kezde, s az eget a legszebb 1780 17| kinyúl, s Veszprém felé a hanyatló nap, krókusszínű királyi 1781 17| kisírt szemekkel sok ideig hanyatt fekvém a gyönge füvön, midőn 1782 21| s annál nagyobb erővel hányja habjait, s minden érzékeidet, 1783 40| Estveli gyülekezeteitekből hányjátok ki a hiuság ürét, az elsőségenkapást, 1784 26| szelídebb kesergésbe; mert e hánykódásai, e szélvésze határt nem 1785 10| febr. 18.~Oly kínok, oly hánykódások közt folynak napjaim, kedves, 1786 69| éjjel aludt, de keveset s hánykódással. - Képedet és feleségedét 1787 43| Mennyi ismeretlen érzés hánykódtatá azóta szívemet! mennyi nem 1788 6 | pénzek, titulusok, s óh hányszor nem! azon gunya miatt, mely 1789 44| meg. Lelkemben egykori és hányszori boldogságaimnak emlékezete 1790 23| mi lel, s ezt kiáltván: Harag neked! karon ragadta a legelső 1791 7 | természet, kedvében-e vagy haragjában? legtöbb érzést ada, ily 1792 69| attól nem rettegett. - Minek harangoznak? kérdé, midőn én épen kifordultam. 1793 43| sóhajtozásaimat, melyek egy panaszos hárántsíp szólóját kísérték; nem hallá 1794 9 | visszakiálta a kertbe, midőn harántsípomon ömledeztetém phantasieimet, 1795 7 | volna-e meg a város két harmada, hogy ők egyek lesznek? 1796 8 | Olvasd meg másodszor, s harmadszor, s tollhoz hamar!~ ~ 1797 44| lélektelenül nyultam el a harmatos hideg fűven. Gyönyörű nagy 1798 7 | kitagadást, elkergetést harsog. Marie gyenge volt s megadta 1799 35| ér véget inségem, mikor hasad meg kínjaiban ez a beteg 1800 62| osztatlan szívet kívánhat. Mely hasonlatlan volna a mi egyességünk! 1801 62| fityogna? S elménk mikor hasonlít inkább a gyermeki korhoz, 1802 24| kemény, úgy mond, s a maga hasonlíthatatlan természetes voltában hátravetette 1803 70| hogy az egyetlennek, a hasonlíthatatlannak, újabban s bővebben fessem 1804 40| örökre zárva marad! úgy neki használhatatlanok a ti csillogó együttléteztek 1805 7 | minden óra öregbíti, s őket használhatlanabbakká teszi a köznek szolgálatjára. - 1806 36| nevezni. Elkövettek valamit használhatónak gondoltak; eret nyittatának 1807 7 | megtagadhatja, s utána vetheti a haszonnak a bevett balgatagságoknak! 1808 19| és kilihegett, szívemig hata el, s a tüzet, mely ott 1809 70| lármát, és a kinek bájoló hatalma kaczérságnak látszik; ha 1810 44| voltanak-e vagy álom; és minél hatalmasabban ragada meg a bizonyosság, 1811 7 | Veszprémi úr atyai egész hatalmát éreztető tekintetével vezeti 1812 7 | kínoztatik; s Veszprémi él hatalmával, a midőn a fejes gyermek 1813 51| gyengeség miatt, mely megujult hatalommal rohana reám, kénytelen valék 1814 39| ki engem ily mérték és határ nélkül teve szerencsétlenné, 1815 27| mindenem vala! mindenem! határa minden kivánságaimnak, minden 1816 17| legfenébb gyötrelmekkel fognak határig korbácsolni. ~ ~ 1817 26| hánykódásai, e szélvésze határt nem ismerő gyulongásaimnak, 1818 14| szeretsz, s hogy bennem határtalan bizodalmad vagyon. Imhol 1819 18| s ő segíteni fog. - Mely határtalanul szeret engem ez a tiszteletet 1820 70| semmi, a mi az egésznek hatását ne segélje. Osztán - mert 1821 38| leginkább a legjobb szíveket hatja meg! - E gondolat úgy hembereg 1822 27| kisérőm. Panaszai mélyen hatnak rám. Kesergő sonettjeivel 1823 70| távolról meglátánk a generált, hátradőlve egy gyepszéken, hogy egy 1824 53| hogy az ilyeneknél egy hátrahagyott czédula pótolja ki személyemet. 1825 24| hasonlíthatatlan természetes voltában hátravetette a hosszú szép fátyolt. - 1826 6 | azon gunya miatt, mely hátukon fityeg, nem akarnak ismerni 1827 20| világgal deríti szobámnak hátulját. Elől asztalomon szomorúan 1828 50| jövendő előttünk, a múlt pedig hátunk megett elterjed, s mely 1829 70| ha közelébb nem volna a hatvanhoz, mint az ötvenhez; és mégis 1830 41| szaladozással? - Ha tűz borítja el házadat s mindened hamuvá ég, ha 1831 52| kívánhatni ittmaradásomat.~Házam nekem még soha nem vala 1832 21| a ki midőn társaság van házánál, mindenütt terem, nekünk 1833 70| anyám, legszebb példái a házassági egyességnek s barátságnak, 1834 70| atyja, úgy szólván, egy házat csináltak; s én, még gyermek, 1835 40| hord magával egy házból más házba. Különben, úgymond, sem 1836 40| mindég hord magával egy házból más házba. Különben, úgymond, 1837 44| alig lehete baj nélkül a házig érni. Kiszállván itt a szekérből, 1838 7 | szerencsének tartják, hogy házok egy ily tekintetű uraság 1839 10| mert kerüli a velelételt, s házoknál holmi készületeket sejt. - 1840 32| ha reményeinket meg nem hazudtolod a szerelem minden áldásait 1841 68| budai útjától, hol be nem hegedett sebeit ezer emlékezeteknek 1842 9 | mint valamely rettentő hegy áll vala szemeim előtt, 1843 21| hajnalcsillagnak karjain a hegyek megől a nap. - Úgy tetszett, 1844 17| kékellő szent-endrei s nógrádi hegyektől addig, hol a ráczkevi torony 1845 21| s mint lökdösénk ujjaink hegyén a tükör képeinek csókjainkat, 1846 31| örömöket nyújt. Minap a helybeli szegények felől szólván 1847 52| örömeimnek, szenvedéseimnek helye érdemetlen lakók által profanáltatik. 1848 70| hypochondriásoknak legjobb gyógyító helyek. Soha nekem édes Jüliem, 1849 44| boldog emlékezete, mely e vad helyekben lebeg, legtöbb erővel bírhat, 1850 70| szerzeményekkel szükségtelen és helyén kivül élni akarjon; s nem 1851 31| megköszönni a jótétet, hanem a helyett árvíz módra szakadnak szemeikből 1852 51| teljesen helyre fog állani. Helyreállani? kérdém, s az ég felé pillantottam. 1853 39| felé. - Már messze valék a helységtől, midőn magamhoz tértem. 1854 38| hatja meg! - E gondolat úgy hembereg érről érre, mint egy tűzpatak 1855 37| Museum Pio-Clementinumot, a Herculánumi régiségek köteteit, a Piranési 1856 51| legszelídebb fuvalat is árt s hervadást okoz.~Plántálj csemetét, 1857 51| ragyognának. S ha csüggő fővel hervadnának az ő mellyén, s kisdede 1858 20| szíve - szépségét el fogja hervasztani a kor - elméje, mondom és 1859 70| orczáján végig nyult. - Mi egy hét mulva itt hagyjuk e gyönyörű, 1860 21| annak emlékezete, hogy kevés hetek előtt itt repültem el a 1861 21| angyal, kit ezelőtt kevés hetekkel még exaltált lélekkel imádék, 1862 70| is; s megfogván jobbomat, hetven esztendős generál Vasvárihoz 1863 45| legtüzesebb indulattól, részeg hevemben elvesztém bizodalmamat hozzá, 1864 1 | leszek - oh! akkor nem bírok hevemmel, ki kell mennem a szabadba, 1865 14| magával tehetetlen szerelem hevét vádlod. Bár mások is ugyanezt 1866 21| dörgő szavaitól; mert ily hevületben őtet soha nem láttam. Nem! 1867 43| olykor oda ismét előbbi hevületem, elcsüggedve dőlök el, hogy 1868 44| fog kifacsarni! mondám. Hevült képzelésem csalt-e meg, 1869 68| érzései mondathatnak, azon hévvel ömledezteték, melyet természetessé 1870 70| pótolom ki sietve tett írásom hézagjait. Élj boldogul kedves barátném, 1871 70| lehet; ha a leány és szülei hibásoknak nem volnának hagyva, Bácsmegyeit 1872 42| mint rengett alattam a híd! mint nem bírtam magammal, 1873 8 | irántam, engedd tudnom. Ne hidd, hogy téged azért vádolni 1874 14| szerint itél, s tulajdon hidegsége szerint mérsékli az idegen 1875 23| boldogult részeg ifjunak. A hidegvérű öreg neveti az ő örömeit; 1876 67| erejét veszteném el - s hiheted-e, hogy ez engem rettent? 1877 1 | minden érütésben érzem híjodat, érzem, hogy távol vagyok 1878 48| benne; minden szögben érzem híjokat. Nem tűröm ki sokáig; útnak 1879 43| nyögdeléseiket, s buzaszemeket hintegete nekik. De most - ah! ezután 1880 38| emésztő gyötrelem magvát hintenem? - És mind ezt mivel? egy 1881 21| máshoz menjen. A dolog nekem hírem s akaratom nélkül készüle 1882 13| Pénzt kértem az onkelemtől - hiszed-e, minek? - hogy rajta Nincsit 1883 14| elfonnyadott ábrázt látok, azt hiszem, hogy azt szerencsétlen 1884 39| hát az úr, édes barátom, hiszi-e, hogy bírni fogja Nincsijének 1885 53| mennek azoknál, a kik azt hiszik, hogy tőlök minden kegyelem; 1886 51| kezeivel játszanék velök, a hite szegett talán azt fogná 1887 8 | indulatját, s meg nem szegem hitemet. - Te nékem nem írsz. Nem 1888 12| szolgálatot tehettem volna.~Hitesd el magaddal, hogy parancsaidban, 1889 21| mentőjévé tegye magát. A hiteszegettnek képe észrevétlenül az egykor 1890 9 | reánk, midőn a bonthatatlan hitet esküvénk. Emlékezzél rá 1891 15| hűséget. Jaj neked; ha a hitszegés büntetése, melyet ő érdemel, 1892 9 | sokáig, s megint gyötör hitszegésed. Ma még kettőkor nézettem 1893 24| megmondhattam volna neki, hogy hitszegését megbocsátom, ha e forró 1894 37| szobámban téteté le, - ki hitte volna, hogy ezeket s több 1895 68| örvendetes. Vigyázz, hogy azt hitvesed elkészülés nélkűl meg ne 1896 59| egészséges vagyok, hogy ő nekem hitvesem, - oh ilyenkor fölsikoltozom 1897 70| kérdőleg és kérőleg tekintett hitvesének szemeibe s az asszony elpirult. - 1898 44| folytak, nem valék eléggé hiu, de mégis nagyon meg valék 1899 40| gyülekezeteitekből hányjátok ki a hiuság ürét, az elsőségenkapást, 1900 65| minden pompát, melylyel hiúságát az ál szomorúság szokta 1901 53| kivánnak nézettetni, nem egyéb hiúságnál. A hideg városiság hasonló 1902 4 | ez a sok ebédre, ozsonára hívás, a sok vacsorák, kocsizások, 1903 42| kilovagolni vele; s én elfogadám hívását. Ő nem sokat gondoskodott, 1904 20| volna. Félek, nem ok nélkül hivat korábban, és hogy szóllani 1905 70| a szív érzésein felül a hivatal is egyesítette, még szorosbb 1906 15| tetézéséül, melyet iránta hivatalának elnyerésében is bizonyítottam, 1907 17| ajánlást. Soha nem kaptam a hivatalok csillogásán, most pedig 1908 58| valaha, ha majd kifáradva hivatalomnak dolgaiban azon örömmel vetem 1909 44| szemléletekben. - Azalatt minden hivatalosak fel valának gyülekezve, 1910 70| szüléim az állhatatlanság, hívtelenség, fortélyos bánás vétke alól 1911 68| enyhíteni; vigasztalta, hizelkedett gyöngeségeinek, s erőlködött 1912 51| reszkess; annak vérével híztak, a ki engem szeretett s 1913 51| érlelve a halálnak? Hah! mint hörbölöm fel e gondolatot mint életnek 1914 7 | megfojtott természetnek halotti hörgése volt. E hangja szerencsétlenségbe 1915 37| Piranési Rómáját, s a Raphael, Hogarth s Dürer rezeit szobámban 1916 21| elvesztvén eszméletemet, azon hóhérló emlékezetektől is megszabadulhatnék, 1917 34| az egész világot átfogom, hóhérom énnekem. - Mikor e nagy 1918 43| előtt látja az élet végét, a hóhérpadot, a kirántott pallost; az 1919 24| ismét egész fényében látja a holdat a fellegtelen csillagos 1920 10| a velelételt, s házoknál holmi készületeket sejt. - Marosi, 1921 43| jósága, gazdaasszonysága s a holnapi nap ragyogó pompája felől. 1922 65| hálámnak, tiszteletemnek.~Holnapután fogjuk szent tetemeit általadni 1923 30| szivem kivánja; s ez néha oly homály nélkül való pillantatokat 1924 39| mint valamely láng az éj homályában, s egyszerre el is tűnt. 1925 27| meredek falaimnak csak fekete homlokaikat vidítja; aljai közt setét 1926 44| táncz után itt megpihentem, homlokomról le-letörölgette az izzadás 1927 14| vagyok mint a ki térdig érő homokpusztán sippadoz, s szomjúzom a 1928 70| iskolából haza jött s kevés hónapok mulva elutazott ifjat úgy 1929 15| bájol, épen az ezelőtt kevés hónapokkal nekem esküvék örökös bonthatatlan 1930 16| egyetlen percz ez utat! Egy hónappal ezelőtt, mely kedves volt 1931 27| vidék itt gyönyörű; való honja a beteg szívnek s csüggedt 1932 40| El akar szórni, s mindég hord magával egy házból más házba. 1933 39| úgy tehát szívemen fogom hordani e nékem ezentúl oly igen 1934 24| öldöklő gyötrelmeit többé nem hordhatom egyedül, megemlékezem fogadásodra, 1935 21| gondolatodat tartozhatatlanul hordja el árjain. Ki tudja? hát 1936 60| való között, s ön magunkban hordjuk a veszélyes ellenséget, 1937 24| gyönyörködve, kevélykedve hordottam volt, széttéptem ízről-ízre 1938 21| szivárvány gyönge színei, midőn a horizonon ismét a maga királyi fényében 1939 68| veled, hogy a hír, melyet hoz, nem lehet örvendetes. Vigyázz, 1940 42| végre a szerencse együvé hoza, mely föloldhatatlan beszédes 1941 69| Dél után 2 órakor.~Rendbe hozatá mindenét, s resignálva van. 1942 44| maga is igyekezett életre hozni. Látván, hogy eszmélni kezdek, 1943 43| másoknak talán könnyebbedést hozol. - Már oly világos van, 1944 21| melylyel azt zengé, magamhoz hozott. Egy angyal szavának gondoltam, 1945 68| Ez Bácsmegyeit magához hozta; felszökött ágyáról; régi 1946 20| el tőle leveleimet, mint hozza nekem, hogy minél elébb 1947 30| tavaszi hév szellők, mint hozzák nekem mindenfelől a legkedvesebb 1948 66| az orvos is, hogy menjek hozzátok. Szívem azt inkább tanácsolja, 1949 7 | ábrázzal jelenteni, hogy huga asszonya szépsége, derék 1950 7 | el figyelmét, s ő kedves hugaasszonyát elvenni szándékozik. A szegény 1951 69| Nincsit, s az én kedves jó hugomat s férjét! s a halál alvása 1952 64| ágyba mehetni.~Mihelyt a húgomat magára hagyhatod, kérlek, 1953 36| még néha gyöngélkedem. A hugommal változásom felől semmit 1954 27| Tegnap levelem érkezék a húgomtól. Az a gyermek el van telve 1955 30| olyankor, hogy végre már hullana le szemeimről a fátyol, 1956 44| szememből egy forró csepp hullott a megcsókolt kézre.~Szentpéteri 1957 43| melyek az utcza köveire hullottanak. - Te ismeretlen barát, 1958 70| s barátjai el kezdének hűlni iránta. Az atyám megsejté 1959 44| lelkiismeret félénkséggé, hunyászkodássá, csapodársággá szokott változni, 1960 1 | szaladt fel és ismét alá a húrokon - ó Nincsi! mint hajtottam 1961 69| Kezem után nyult. Köszönöm hűségedet! monda. Üdvözöld Nincsit, 1962 1 | örömeiket, mind azt az ő szent hűségeket egymás iránt - Nincsi! akkor 1963 15| esküvék örökös bonthatatlan hűséget. Jaj neked; ha a hitszegés 1964 70| kedves Cecilem, és hogy én a hűségtelen, hálátlan Szentpéteri vagyok, 1965 21| cselekedheték, hogy irántad hűségtelenné legyen - e gyönge ellenvetés 1966 3 | figyelemmel neki állok írásomnak, huss, papirosomon képed! s midőn 1967 70| esztendős gyermek valék midőn ő, húsz esztendős korában, iskoláit 1968 57| rettegtem a búcsút, s azt sokára húztam. Kalapomhoz nyúlván, sírni 1969 70| férfiideál leve férje! Soha Hymen két összeillőbb lelket még 1970 70| ömledezni, mely, a mint mondá, a hypochondriásoknak legjobb gyógyító helyek. 1971 70| megsejté benne az erőt vevő hypochondrie jeleit, reszkete, hogy férjül 1972 70| szavai által a maga kedvelt ideáinak körébe löketett, s a katonai 1973 70| körébe lép. S az én asszonyi ideálomnak ez a férfiideál leve férje! 1974 70| megtestesülve látván azt az ideált, melyet az asszonyi rény 1975 14| napról más napra, s a mi idegeiket meg nem rándítja, a mi őket 1976 62| egy csöndes pillantatom, idegeim a rettenetes szenvedések 1977 20| magához, melyet valamely idegenek kedvéért tart, s úgy kivánja, 1978 52| el nem adjátok, sem belé idegent nem szállítattok. Nem nézhetném, 1979 31| fölsegélteknek nem marad idejek megköszönni a jótétet, hanem 1980 70| gyengíti, s megintette, hogy idejével bánjon eszesebben. De az 1981 18| portéka az emberi szív, ha az idétlen egyengetések által el nem 1982 21| de mit érhet az? Kevés időig ura lehetsz magadnak, de 1983 44| valának vele. E szerint időm maradt magamat összeszedni, 1984 17| alkalmatlan vagyok. - Egyéb időmet a látogatások fogták el, 1985 30| Torna, jún. 16.~Gyönyörű időnk van, s tiszták, szépek az 1986 24| lel fakadozásaiban, kevés időre még jussit!~Tovább a bál 1987 20| őtet! látni fogom őtet. Az idősb Surányi bálba híva magához, 1988 23| Ha így álmodozom, s az időt említem, mikor ottan együtt 1989 70| vagyok, s ha generál úr időtöltést lelne történeteinknek végighallgatásában, 1990 62| szíves forró tiszteletem, idővel talán szeretetté fogna válhatni. 1991 70| öltözete, tíz esztendővel ifjabbnak akarják tartatni. Moralitása 1992 12| erkölcsöknek megromlásában, midőn ifjaink nőtelen szeretnek maradni, 1993 23| gőggel pillantanak alá az ifjak boldog örömeikre. S bár 1994 23| kelyhétől boldogult részeg ifjunak. A hidegvérű öreg neveti 1995 65| azon diófa alá, melyet első ifjúságában ültetett, minden czifra 1996 12| Szentpéterinek személyes érdemein s ifjuságán kivül fényes születése s 1997 44| igen bölcsen, hogy első ifjuságom boldog emlékezete, mely 1998 62| maga teljes gazdag szívét, ifjúságot s a szépségnek minden kecseit 1999 21| valaha örömem lesz e derék ifjúval látni összekelni; az volt 2000 32| találtatni, s egyenesség s igaz hűség által nyerni meg az 2001 47| sírásaim az ő sírásait ne igazolják.~ ~