| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
2002 70| mondunk. - Bocsásson meg az igazság, hogy őfelőle szóllván, 2003 21| elsülyedtem mondásomnak igazságába. Hogyan? kérdé tűzbe jövén, 2004 70| múlva útazásaiból haza jött. Igazságos valék iránta, megismertem 2005 24| nagysád kegyetlen! Mint az úr igazságtalan és kemény, úgy mond, s a 2006 62| szerencsésnek láthass, tégedet igazságtalanná teve.~Teréz engem szeret, 2007 24| lehanyatló nap mindig csendes éjt igére nékem, akkor, ha szívem 2008 12| kivel neki boldog életet igérhet, kiadja; volt egy idő, melyben 2009 7 | megtiszteltetett, s a leányt oda ígérik. Hogy egy dologhoz, mely 2010 15| ime az a csalfa, ki most igéző mosolygásai, édes kék szemei 2011 40| a természet szemléltében igya az élesztő poharat. Ha őtet 2012 40| tészitek, úgy hasztalan minden igyekezet, s annyira mentek, mintha 2013 24| játszik a szerelem! ekképen igyekszém neki ezer apróságok által 2014 38| képzelheted-e s nem dőlsz e el ijedtedben? Teréz ég érettem! Ég, és 2015 21| szükségesnek, hogy a mindenféle illatok fulasztó atmoszpheráját 2016 30| mindenfelől a legkedvesebb illatokat - oh, mint óhajtom olyankor, 2017 51| elevenebb színnel, édesebb illattal ragyognának. S ha csüggő 2018 36| mulatott fekvésem körül, míg az illendőség engedé. - Kedves leány! 2019 55| egész életemnek, melyben az illendőségnek megsértése nélkül fájdalmaimat 2020 11| Nincsi hozzá ment. - Nem illene-e ez románba? - Te nem nevetsz? 2021 42| elébb ajakihoz, orczájához illentém, s megkönnyedni érzettem 2022 70| s szorgalma mely könyvet illet, szóba eredt vele, elszomorodott 2023 44| későbben jelenénk meg mint illett, s elijedék, midőn a Nincsi 2024 53| de úgy ejtvén, hogy az ilyeneknél egy hátrahagyott czédula 2025 13| megvehessem. - Álmodhatál-e ilyet felőlem? - Tudom én, hogy 2026 53| akarom, hogy fekszik, az ilyetén bohókat épen oly hidegen 2027 39| keseredve; enyhítse bánatunkat im ez! s fortepianojára mutatott. 2028 21| hetekkel még exaltált lélekkel imádék, most való alakjában, mint 2029 21| mihelyt megsejtett, ott hagyni imádóinak csillogó seregét s nekem 2030 6 | megismértessen, s azzal jó éjszakát, imádott leány!~Tóni az én szánomban 2031 14| határtalan bizodalmad vagyon. Imhol a mit kértél, s túl azon 2032 51| mikor én kihalandok. Az immár nincsen messze. A mi közanyánk, 2033 70| kinek élete a Kategorischer Imperativot bizonyítja. Nyaka körül 2034 70| Belényesi első pillantással imponál, s felsőbbségét még a gondatlanokkal 2035 21| tánczolt, s végre elgyöngült inai megtagadtak tőle minden 2036 21| szeret? Ezer meg ezer okok indíthaták így bánni! Ezer meg ezer 2037 12| nem foghatám, mi ok által indíttatik. - A lépés, melyet tevék, 2038 11| nem nevetsz? Én nevetek. - Indúl a posta. Isten hozzád!~ ~ 2039 8 | szerelmed felébreszté szunnyadó indulataimat, szivemet érzékenynyé tette 2040 44| mindent tegnapról.~Eltüzesült indulataimnak cseréik alatt mázgolt soraim 2041 8 | minden érzéseit, minden indulatját, s meg nem szegem hitemet. - 2042 39| magamhoz andalgásomból, melybe indulatos éneke szenderíte. Bácsmegyei! 2043 44| Jer, barátom, mondá oly indulatosan esdeklő hangon, hogy beléborzadás 2044 21| magadnak, de a természet minden indulatot elaltat és megszelidít. 2045 39| bánat dulja lelkemet. - Ily indulattal, ily hajlékony csapodár 2046 45| Elragadtatva a legtüzesebb indulattól, részeg hevemben elvesztém 2047 16| volt volna nekem Buda felé indulni! s íme most, hogy oda Nincsi. - 2048 39| érkezett, s miatta kell sietve indulnom, elholt. Megfogá kezemet, 2049 44| öltözetben, melylyel már indult a szekér felé, tére hozzám 2050 3 | s a patak úgy kezd ismét ingatni, óh, akkor oda lészesz! - 2051 44| által magamat akkor bántva, ingerelve érzém.~Közel éjfélig e kínos 2052 62| Bécs, máj. 28.~Tanácsod ingerlené fájdalmamat s elkeseríthetne 2053 70| melyet makacsul ön maga ingerlett, és a melyben szertelen 2054 68| nyájasság, ezek a gondok még ingerlették a szenvedő gyötrelmeit, 2055 56| mondd, hogy ez a kép csak ingerli gyötrelmeimet. Szólj ha 2056 44| s Endrédi reá veve, hogy innánk puncsot, mely nekem kedvet 2057 31| de az ezer szélvész, ezer inség szünetlenül hány és lökdös. 2058 7 | nincs-e különben is elég ínsége az életnek, s ti még akarva 2059 14| gyakorta kesergem az emberek inségeit. Puszta előttem a világ, 2060 35| Oh Marosi, mikor ér véget inségem, mikor hasad meg kínjaiban 2061 68| érzése, hogy a Bácsmegyei inségének ők az okai. De ez a nyájasság, 2062 39| el fogják feledtetni ez inséget itt. - Elhallgatott. Láttam 2063 70| figyelmessé tevé, hogy az inséparable is jő. A társaság kegyesen 2064 44| rajtam nem segíthet, de intése s jelenléte annyira megbátorított, 2065 62| meghallgatá kiáltásomat. Intésére előállott a halál, s kijegyzett 2066 70| s minden szavát, minden intését lesegetem. Ugy hittem, hogy 2067 70| útakat szerető nem engede az intésnek, s barátjai el kezdének 2068 39| néz utánam. Én süvegemmel intettem néki, midőn hirtelen ő, 2069 26| mely vaktában enged minden intézetnek.~ ~ 2070 70| asszonyság Belényesiné felé intézte szavait, s figyelmessé tevé, 2071 44| mozdulni helyemből, míg Endrédi intve nem tekinte reám. Bátorrá 2072 14| találtam ugyan, de ők nem ínyem szerint valók; sugorgó gonddal 2073 61| mikoron engem a Corregio szép Iója magamon kívül ragadott, 2074 11| kezére ismertem. Halljad mit ir: - Szentpéteri, az én közbenjárásom 2075 29| Terézé. Bár! Az ő társasága ír az én sebeimre. - Ha a hold 2076 70| megismerése és az a heves vonszás irántuk, a mely mértékben sok társaink 2077 70| szóval pótolom ki sietve tett írásom hézagjait. Élj boldogul 2078 3 | legnagyobb figyelemmel neki állok írásomnak, huss, papirosomon képed! 2079 12| Megjelentem. Egy csomó írással jött ki hozzám. Én, úgymond, 2080 51| képzelmények! - Orvosom egy hosszú irást hagya asztalomon, s biztatott, 2081 9 | utánuk kapék, nézem az írást borítékjaikon, s egyike 2082 28| Marosi vagy-e, hogy nekem ezt írhatd? Tartóztass fel egy omló 2083 1 | Abba kell hagynom; nem irhatok tovább; pedig szívem oly 2084 27| el van telve szerelemmel. Irj neki, s írj minél előbb. 2085 45| okozza, hogy idegen kéz írja e levelet. A bátyám nem 2086 22| tollhoz nyulék, hogy hozzád írjak, el kelle löknöm azt. Isten 2087 41| meg Szentpéteri egésznapi irkálásai után Nincsinek karjai között, 2088 12| Szentpéteri megérkezett. Örvendve írnám ezt neked, barátom, hahogy 2089 44| reszkettenek végig, itt irok meg, és mostan, midőn már 2090 40| MAROSIHOZ~Buda, jul. 29.~Nem írok neked semmit azon öröm felől, 2091 8 | hitemet. - Te nékem nem írsz. Nem tűrhetem tovább hallgatásodat. 2092 20| minél elébb láthassa ha írtál-e neki; s ha osztán a te nevedben 2093 49| ülök azon helyt, mely annyi irtóztató emlékezetekkel kínoz.~Még 2094 69| órakor.~Általesett rajta! - Írtóztató phantasieből tért magához. 2095 70| csináltak; s én, még gyermek, az iskolából haza jött s kevés hónapok 2096 70| a férjem, Bácsmegyeinek iskolai barátja, Budára jött, meglátott, 2097 70| húsz esztendős korában, iskoláit elvégezte, s Göttingába, 2098 37| ez a jó öreg országszerte isméretes. Mind ketten nem csak kedvelői, 2099 70| én nem fogtam volna az ő ismeretsége nélkül is soha arra hajtatni, 2100 6 | szán királynéja, szégyelli isméretségeket; a kevély lélek mindég romlott 2101 12| Szándékod előtte tudva volt, ismeri charakteredet, bízhatott 2102 21| rontsa el akarva magát, ne ismérje félre barátjait, kik mind 2103 26| e szélvésze határt nem ismerő gyulongásaimnak, végtére 2104 4 | melylyel vendég urat régi ismerősei egymással vetekedve gyötrik, 2105 70| leány, - te őbenne egy régi ismerősödre találsz, s álmélkodni fogsz, 2106 70| készebb lévén vétkesnek ismertetni, mint hamisnak. De Szentpéterinek 2107 37| s a Belvedér eltávozott Isteneit fölkeresem a Louverben. - 2108 17| hanem kímélés; ez pedig oly istenség, melynek minden készen áldozik, 2109 19| rogytam el a hanton, s kértem Istent - tudom, látta kínomat - 2110 43| adjanak ismét. - -~A fuvalló istrumentek szólót játszának, s végre 2111 41| ha földeidet ellepi az iszap, ha jószágodat az ellenség 2112 49| örömet és boldogságokat iszol. Én pedig elzárva ülök azon 2113 37| leltem. Oh, ha ez, mint egy itala a Lethének, kínjaimnak emlékezetét 2114 51| gondolatot mint életnek italát! s mint mosolygok neki, 2115 70| jő. A társaság kegyesen itéle felőlem, s míg én, mindezek 2116 14| tennék; úgy sok szeretetlen itéletek maradnának el, s a tettek 2117 14| hogy mind kegyére, mind jó ítéletére érdemetlen vagyok, mert 2118 43| minden perczentést a halálra ítélt; maga előtt látja az élet 2119 44| esztendők óta nem valék; azt itélvén, és igen bölcsen, hogy első 2120 24| a szél, hogy ne maradna ittlétednek semmi nyoma, mint ím e rózsáknak 2121 7 | Emlékezel mint örvendénk tavalyi ittléttünk alatt, midőn Halasit és 2122 52| jusotok vagyon kívánhatni ittmaradásomat.~Házam nekem még soha nem 2123 23| Nevezzétek őket gyermekieknek, ízetleneknek, ti bölcsek, kik, a mit 2124 70| valamint könnyű mozgása s ízletes öltözete, tíz esztendővel 2125 18| szükséges s termése annál ízletesbb lesz, minél kevesebbé mesterkélsz 2126 24| hordottam volt, széttéptem ízről-ízre s kiszórtam az ablakon. 2127 44| homlokomról le-letörölgette az izzadás cseppjeit, karját általvetette 2128 27| Nincsimnek neve kireppen, utánam jajdulnak a szirtok. - Ő nekem mindenem 2129 68| elő, s csöndes szenvedései jajgatássá váltak. Ez Bácsmegyeit magához 2130 39| megajándékozni. Ugy csókolja a jámbor zarándok az ereklyét, mint 2131 23| Szavának zengése, állása, járása, minden felfedi belső kínjait. 2132 70| characterüekkel kimélések, utána járások által boldogulni nem lehet, 2133 53| szeretem; s képzelhetd miként járék némely képzelt barátomnál 2134 31| közöttök. S ime most együtt járjuk az utczákat, s osztogatjuk 2135 52| Szenvedés és öröm, ők összefonva járnak mindenütt. - A gyermeki 2136 18| ha erőltetni akarod, úgy jársz vele mint az érlelt gyümölcscsel. 2137 39| felszöktem a székről; s elmerűlve jártam föl s alá a szobában. Az 2138 67| fogok aludni a sírban. Akkor járulj te a boldoggá lettnek sírjához, 2139 37| Szomolnokon láték, hozzá járulván, hogy Csengeri a Museum 2140 29| összeöltött karral addig járunk szent fénye alatt a kertnek 2141 37| hallgatásomnak. - A mit Jászón és osztán Szomolnokon láték, 2142 37| visszafelé Szomolnoknak és Jászónak vevék útjokat, hogy itt 2143 23| hogy a dolog kicsinált játék volt, s hogy neki reám nem 2144 23| bálba megyek, ott van. Ha a játékszínben a leghomályosabb szögben 2145 44| mellé üle, s azt az éneket játszá, melyet két énekes énekelt. 2146 43| fuvalló istrumentek szólót játszának, s végre az egész orcheszter 2147 51| kisdede parányi kezeivel játszanék velök, a hite szegett talán 2148 24| követém lépéseit. Ekképen játszik a szerelem! ekképen igyekszém 2149 12| jelentette, hogy Szentpéterivel jegyben vagyon. - Az Istenért! mondám, 2150 62| halál, s kijegyzett azoknak jegyekkel, kik közel vannak a megszabaduláshoz, 2151 44| nézém többé a Szentpéteri jegyesét, hanem azt a csapodár szerelmes 2152 44| el-elsuhinta, midőn szép ujjairól a jegygyémánt rám lövelle, annyira összeháborodám, 2153 70| belőle az olvasás közben jegyzéseket tenni; megkedvelte az ifjú 2154 23| megyek, futok, s néma cseppek jegyzik a helyet, hol a szerencsétlen 2155 70| az erőt vevő hypochondrie jeleit, reszkete, hogy férjül találom 2156 45| ifjat; Endrédi nem vala jelen, mások reá nem ügyeltek, 2157 9 | képed egész kedvességében jelene meg ismét előttem. - Ha 2158 44| bátyámmal. Csaknem későbben jelenénk meg mint illett, s elijedék, 2159 20| tart, s úgy kivánja, hogy jelenjek meg korábban. - Meg fogok 2160 44| nem segíthet, de intése s jelenléte annyira megbátorított, hogy 2161 21| jobbomat, ezt én a hugom jelenlétében akarám mondani az úrnak; 2162 64| tiszteletünkre méltó öreget jelenléted által megvigasztalni. Csókold 2163 23| gyötör a történet Nincsinek jelenlétével, mint valamely bosszús démon. 2164 14| tettek a magok való színekben jelennének meg, holott mostan kiki 2165 70| tiszteletesbb alakban még meg nem jelent, mint mióta ezt az urat 2166 31| felől szólván Terézzel, jelentém néki, hogy követni akarom 2167 37| berekeszteném, két idegen jelenteté be nálunk magát, s az öreg 2168 12| hogy semmit nem tudok, s jelentette, hogy Szentpéterivel jegyben 2169 12| de te magadat soha nem jelentetted, s ő a bizonyost a bizonytalanért 2170 12| 25.~Legújabb hír gyanánt jelenthetem, hogy Szentpéteri megérkezett. 2171 12| mihelyt érette magát oly ifju jelenti, a kivel neki boldog életet 2172 64| a mit mondhatott, e két jelentős szóból álla: Szegény öcsém! - 2173 12| nélkül adjam által az urnak. Jelentse neki szíves tiszteletemet, 2174 70| gyermeki hív tiszteletet. A jelenvalók látták, hogy mélyen meg 2175 52| annak, hogy ez kényére éli a jelenvalót s nem aggódik a jövendőn.~ ~ 2176 47| hogy te jőjj hozzánk. - Jobban tudom én mint ő, meddig 2177 15| pazarolja reá nyájasságait, s jobbja és szeretete által mint 2178 31| a melyekben a jó Teréz jobbján függve, embertársaimnak 2179 70| soha arra juttatni, hogy jobbjával megkínáljon.~Az öreg generál 2180 21| szolgálat nélkül valék, s jobbommal Nincsit csak akkor akarám 2181 51| tavaszeste nyujtaná kezét jobbomnak! - Ma reggel, egy álmatlanul 2182 70| minthogy ezt az előtt a ki jobbomra vágyott, elhallgathatta 2183 39| kiküldé lovait, melyeken eddig jöhessek. Teréz valahova kifordult 2184 68| nagyobb csenddel: de Nincsi, jön egy más élet, egy más jobb 2185 37| által festetett. Szepesből jönnek, hol a Magyar-Tyrólt akarák, 2186 16| akarom, végre össze kell jönünk, s az az egy pillantat - - 2187 21| igazságába. Hogyan? kérdé tűzbe jövén, s Nincsi adott volna okot 2188 52| jelenvalót s nem aggódik a jövendőn.~ ~ 2189 44| síránk, midőn mellyemen a jövendőnek előérzései reszkettenek 2190 37| újabb bomlást nem szenved, a jövő tavaszszal Olaszországot 2191 44| Nincsivel alulról felig jőjek, s midőn ott el kellett 2192 39| mint tusakodék magával. - Jőjjön kedves barátom! mondá; mindketten, 2193 43| eltaszított kedvesére. - - Jóltevő reggel, hányan óhajták velem 2194 19| s egy jobb világ reménye jóltevőleg folyt elmérgesült sebeimbe. 2195 42| tajtékos lóról neki egy jóreggelt fölvethettem, s ő azt a 2196 43| cultúrája, nyájassága, jósága, gazdaasszonysága s a holnapi 2197 70| méltóztatva látám, mennyei jóságának kezdettem tulajdonítani: 2198 36| jobb világban köszönöm meg jóságát; emberi nyelv nem mondhatja 2199 32| kívánságaimat tiszteletet érdemlő jóságával. - Együtt vevém vele a tiédet 2200 41| földeidet ellepi az iszap, ha jószágodat az ellenség elrabolja, még 2201 70| nem öntene el. Valamit egy jószületésü személyben találni óhajtunk, 2202 7 | véteknek nem tetszik. Mi jót szülhet az emberi társaságban 2203 31| marad idejek megköszönni a jótétet, hanem a helyett árvíz módra 2204 21| tipegő, szíves módjával jőve felém, s igen esdeklő hanggal 2205 18| formálása egy bizonyos és józan értelemben, gyakorta rontó 2206 70| részegek nagy seregében józanon tartotta; de az a hajthatatlanság, 2207 70| ismeretlen - sírtam - s leányka! Jülie! találd mi vala a könyv? - 2208 70| TOLDALÉK~SZALIE JÜLIEHEZ~A bártfai feredőben.~Harmadik 2209 70| helyek. Soha nekem édes Jüliem, ez a kar tiszteletesbb 2210 10| annak, a ki, ha elébe adom jusaimat, tőle félre nem áll!~ ~ 2211 7 | le erőszakosan szerzett jusáról, de már késő vala ajánlásom; 2212 52| Engedjetek meg, ti, kiknek jusotok vagyon kívánhatni ittmaradásomat.~ 2213 24| fakadozásaiban, kevés időre még jussit!~Tovább a bál felől. - Az 2214 13| magam előtt mikor eszembe jut. Pénzt kértem az onkelemtől - 2215 53| hideg városiság hasonló jutalmat érdemel, s hogy gorombának 2216 70| tapasztalhatnánk azon félreértéseknek jutalmául, melyeket reánk a Bácsmegyei 2217 41| nyájasságai mennyivel édesebben jutalmazzák unalmas fáradságait elöljáróinak 2218 44| én azt úgy fogadtam volna jutalom gyanánt, mint az állhatatos, 2219 44| láthassam. Eléggé korán juték fel tetejére, s eltikkadva 2220 42| mint hogy az olyas eszembe juthasson; s e szerint míg magunkat 2221 70| tudta volna magát soha arra juttatni, hogy jobbjával megkínáljon.~ 2222 68| bennünket Budához közelebb juttatott, szemmel látható zavarodást 2223 23| gyönyörűségek, melyeket most kaczagnak, gyaláznak, kárhoztatnak, 2224 21| rázásaikon s karok billengésein kaczagva tudtam volna nevetni. Én 2225 70| látszik; ha tudniillik a kaczérság többet nem talál tenni, 2226 70| és a kinek bájoló hatalma kaczérságnak látszik; ha tudniillik a 2227 27| rám. Kesergő sonettjeivel kalandozom be a mezőt és az erdőket, 2228 44| nélkül látni lehetett, vevém kalapomat, s megmásztam a Gellérthegyet, 2229 57| búcsút, s azt sokára húztam. Kalapomhoz nyúlván, sírni kezdénk mindketten, 2230 3 | indulok, vezérem leszen s kalauzom, előttem megyen, mint a 2231 24| nehezen tudtam vánszorogni a kanapéhoz. S mint rezzenék meg, midőn 2232 57| kapujánál valamely láthatlan erő kapa meg; még egyszer akarám 2233 70| veszettség árja által el ne kapattassam: de a jókat önmagok vezették 2234 4 | hogy itt vagyok; annyifelé kapkodtak, hogy lehetetlen vala reá 2235 23| valék magam is tánczosnét kapni. S mikor sokára abba hagyánk, 2236 36| tűntek el vele, mind azon káprázolatok, melyek kínzottanak. Úgy 2237 27| derekaikon, s úgy néznek ki, mint kapui egy földalatti világnak. 2238 57| könyűimet, s szaladtam. - A ház kapujánál valamely láthatlan erő kapa 2239 30| kertből s ismét kiszököm a kapun, lemegyek a tóhoz, eloldom 2240 3 | gyökereid közül el lészen kapva a föld, ha éltető nedvedet 2241 70| nekem édes Jüliem, ez a kar tiszteletesbb alakban még 2242 28| másnak karjaiba vezetvén, kárhozatos vétekké teszen minden utánavágyást. 2243 7 | szülék, ha ti azzal oly kárhozatosan éltek vissza! Gyermekeiteknek 2244 23| most kaczagnak, gyaláznak, kárhoztatnak, tilalmaznak. Egy tekintetem, 2245 21| az ezelőtt még kevéssel kárhoztatott leánynak heves mentőjévé 2246 28| kötés, mely Nincsit másnak karjaiba vezetvén, kárhozatos vétekké 2247 24| te kedves, kiterjesztéd karjaidat, s megengedéd, hogy áradozó 2248 66| megengedendi, nálad leszek, s a ti karjaitokban fogok éledni új életre. ~ ~ 2249 50| pillantat, ha majd menyei karjaival általfog, s édes lehellete 2250 68| előmutatásával, kit cselédje karján tartott, szerencsétlen barátját 2251 64| ide ma reggel, hogy másnak karjára vala szükségem, midőn neki 2252 21| perczekig világított vala. Karomra fűztem Nincsit, s a kanapéig 2253 23| ezt kiáltván: Harag neked! karon ragadta a legelső tánczost, 2254 52| gyermek vagy, egy leomlott kártyavár úgy elkedvetlenít, mint 2255 39| búcsút Teréztől. - Lévai Kassáról kiküldé lovait, melyeken 2256 37| templomot, amott a Fűger szent Katalinját csudálhassák; s oly melegen, 2257 70| Belényesiné. Szintén a gyászos katasztrófig, mélt. asszony, felele Vasvári. - 2258 70| valakit a kinek élete a Kategorischer Imperativot bizonyítja. 2259 70| ideáinak körébe löketett, s a katonai élet magasztalásába kezde 2260 42| hogy őtet szenvedni látom s kebelén nem sírhatom ki bocsánatomat. - 2261 51| közanyánk, a föld, megnyitja kebelét, hogy engem abba béfogadjon. 2262 24| áradozó szívemnek habjait kebledbe öntsem ki. Marosi! mondám 2263 44| ismét magas lángokban ége keblemben. Ezen pillantatban engemet 2264 44| s Nincsi, elöntve minden kecscsel, melyeket a mai nap örömei 2265 45| érzéseknek, mely neki minden kecseiből hatott által reám. Le akarék 2266 7 | teremtés, melynek a természet, kedvében-e vagy haragjában? legtöbb 2267 12| oly sokat keresnek; s ha kedved volt volna szolgálatot venni, 2268 37| isméretes. Mind ketten nem csak kedvelői, hanem értői is a mesterégnek, 2269 70| utolsó szavai által a maga kedvelt ideáinak körébe löketett, 2270 44| legfentebb boldogságait, kedvemet, nyugalmamat, egészségemet? 2271 39| felszárasztá ázott orczáimat. Kedven Bácsmegyei! monda: ennyi 2272 70| édes-keserű érzései közt kedvére gyötrettetik. - Belényesiné 2273 39| kedvessé lenned? sokkal kedvesebbé, mint valamit valaha láttam, 2274 14| Ti, egyedűl ti vagytok, kedveseim, a kik nekem mind azt, a 2275 43| emlékeztethetné, eltaszított kedvesére. - - Jóltevő reggel, hányan 2276 41| Nincsinek karjai között, s kedveskéjének nyájasságai mennyivel édesebben 2277 21| az egymást szerető két kedvesnek képe villámsebességgel végig 2278 39| tenéked az én szívem előtt kedvessé lenned? sokkal kedvesebbé, 2279 9 | miénk? - S íme képed egész kedvességében jelene meg ismét előttem. - 2280 62| által meg vannak rontva, s kedvetlenségem igen is gyakran föl nem 2281 11| Nincsit. Megkérte, s Surányi kedvezve felelt, s kívánsz hallani 2282 21| kérdé. Nem engedem tovább! Kedvezzen egészségének; az ily elhevülés 2283 68| egészségeért. Sokáig tartó kedvtelenségéből a postamester gyermekeinek 2284 23| pályánknak vége felé is derült kedvvel tekinthetünk. Nevezzétek 2285 38| minden irántam mutatott kegyeiért s e szíves vendéglésért, 2286 53| hiszik, hogy tőlök minden kegyelem; elküldenek látatni, de 2287 12| volna szolgálatot venni, kegyelmében lévén a nemzet elsőjének, 2288 32| által nyerni meg az udvar kegyelmeit, s nem a sokaknak, hanem 2289 14| neki válaszomban, hogy mind kegyére, mind jó ítéletére érdemetlen 2290 21| alkalommal szemébe tűntem. Eléggé kegyes vala, mihelyt megsejtett, 2291 70| inséparable is jő. A társaság kegyesen itéle felőlem, s míg én, 2292 47| meddig nem; de megszomorítani kegyetlenség volt volna. Midőn hosszasan 2293 24| Ha nagysád kegyetlen s kegyetlenségében azonfelül még kevély nem 2294 17| megérkezém. Az országbiró szokott kegyével fogada, s nagy megelégedést 2295 17| terjedő gyönyörű lapály a kékellő szent-endrei s nógrádi hegyektől 2296 70| reggel az anyám későbben kele ki ferdeje után ágyából 2297 19| mint taszíta valami, hogy keljek föl, hogy szökjem hozzá, 2298 18| szemeiből, mely természeti kellem vagyon mozdulatain, minden 2299 70| kivált lelkének vidámsága s kelleme, valamint könnyű mozgása 2300 7 | egy óráig is elmélkedni kellessék Veszpréminek és Veszpréminének. 2301 44| a Gellérthegyet, hogy a kelő nap pompáját láthassam. 2302 42| most minden! Ha ezelőtt nap keltekor lovat nyergelteték, s átmentem 2303 44| hogy ha bátyám fel nem keltetett volna, elalvám vala az esketést. 2304 23| örömeknek forrásává a szerelem kelyhétől boldogult részeg ifjunak. 2305 70| gyakorta a kevélységig s keménységig ment, eltola tőle, s őtet, 2306 21| iránt! Szívem elborzadt e kémlés alatt, s egyszerre holt 2307 43| Posztózatomban vonulva kémtekinteteket vetettem föl reá, s kilestem, 2308 39| bástya ablakán könyöklött, s kendőmmel ada jelt, hogy néz utánam. 2309 43| úgy vagyok, mintha az Etna kénköves aknájába kellene fulnom - 2310 21| másoknak örömeiket a magam kényemnek föláldozám. Míg hosszú mentegetőzésem 2311 17| tavaszi szép napnak estét kényemre tölthessem. Ismered a kilátást: 2312 41| Ilyenkor elképzelem, mely kénynyel pihen meg Szentpéteri egésznapi 2313 12| önként hajlott-e, vagy kényszerítetett? azt lehetetlen volt kitanulnom. 2314 68| lelke nem birta súlyát, s kénytelenek valánk őtet ágyba tenni. 2315 69| keveset s hánykódással. - Képedet és feleségedét általhozatá 2316 21| lökdösénk ujjaink hegyén a tükör képeinek csókjainkat, s boldogságom 2317 44| itten élt boldogságaimnak képeit. Benne nem nézém többé a 2318 21| s minden tükörből az én képem, az elhagyott képe! a megvetetté! 2319 8 | mit mondjak. Ah, vedd elő képemet, s emlékezzél rólam, midőn 2320 21| gyönyörködénk mind ketten a képen, tanúján szerelmünknek - 2321 20| ártatlan öröm terjed el képén, s szemeiben mint reszket 2322 21| egykor még szerető leány képévé változott át, s azon útálatos 2323 35| Magamon kívül vagyok, midőn képzelem, mely nyugtalansággal számlál 2324 44| kifacsarni! mondám. Hevült képzelésem csalt-e meg, vagy talán 2325 43| Mostan, Marosi, e kedves képzeléssel feküdt egyes ágyába: utolszor! - 2326 19| látni, ennyit várni! - E képzeletben egész pokol fekszik.~Tegnap 2327 47| bátyámnál; ilyenkor elmerülvén képzeleteim között, küzdenem kell, hogy 2328 53| jókat forrón szeretem; s képzelhetd miként járék némely képzelt 2329 21| csillogó seregét s nekem jöve. Képzelheted, hogy útját megrövidítettem. 2330 38| oda vagyok! Teréz - ah, képzelheted-e s nem dőlsz e el ijedtedben? 2331 70| leghízelkedőbbet, a mit képzelhetek, valamennyire érdemlem. 2332 51| gyötörnek engem halálig ezek a képzelmények! - Orvosom egy hosszú irást 2333 21| Ma többet szenvedék mint képzelnem lehete; pedig megjövendölém, 2334 53| képzelhetd miként járék némely képzelt barátomnál föllépvén, midőn 2335 9 | lohad el, s szent szerelmed képzelte ismét felvidítja elszomorodott 2336 70| a maga becsét, s nem is képzelvén, hogy másként fogadtathatnék 2337 52| legboldogabb szaka életünknek? Ezt kérdem gyakorta, s látom, hogy 2338 62| tudja milyen vagyok; ezt kérdeném tőled: Ha látnád, hogy a 2339 12| Nincsi eltünt, minekelőtte kérdéseimre felelhetett volna. Jónak 2340 24| megálla előttem, s azon kérdéssel riaszta fel andalgásomból, 2341 39| léptem, meghallám, mint kérdi kiéi a lovak, s mit akarna. 2342 24| szózat azt mutatá, hogy a kérdő Nincsi volt. Az a szultánöltözet 2343 70| mely meg is lett. Belényesi kérdőleg és kérőleg tekintett hitvesének 2344 70| közzéjek érék, mindnyájan kérék a consiliáriusnét, hogy 2345 55| fogott volna hozzám jőni. Kereken megtagadám neki a kérést. 2346 27| a bús vándor, labyrinthi kerengésben csaponganak végig a rengetegek 2347 30| nem hall - midőn hosszas kerengésem után végre fáradtan visszatérek 2348 21| örvénytánczban föl és alá kerengheték. Már három tánczosnét fárasztottam 2349 40| örök tolongásban embert keres s vázat lel. Estveli gyülekezeteitekből 2350 44| csüggedjek egészen. Haszontalan a kérés! nem lelsz te rettenetesbbet, 2351 21| hanggal megköszönte, hogy kérése iránt tekintettel voltam, 2352 14| emberre akadok. Hasztalan keresek itt barátot, kinek keblében 2353 17| melyekkel engemet a Szentpéteri kérésének teljesítésére buzdítasz, 2354 42| kerestem őtet, s olykor ő is keresett engem. És ha csak egy negyedig 2355 41| élelmét küszöbről-küszöbre keresi.~ ~ 2356 12| sokszor még a jók is oly sokat keresnek; s ha kedved volt volna 2357 31| hozzá, s társaságában fogom keresni nyugtomat, melyet közel 2358 70| Nyaka körül függ a Tereziai kereszt pántlikája, de vitézsége 2359 3 | között? e gondolat szökött keresztűl fejemen. Hát ha a szerint 2360 7 | szüléivel. Sír, tördeli kezét, kéri, szánnák meg, ő csak Halasival 2361 21| követte a csüggedés. Épen keringőt kezdettek. Hirtelen letörlöttem 2362 22| legszentebb, legédesebb lánczot kérlelhetetlenül eltépdeli, s íme útjok úgy 2363 43| lábaihoz vetem magamat, s kérni fogom, ne tégye meg a rettenetes 2364 70| lett. Belényesi kérdőleg és kérőleg tekintett hitvesének szemeibe 2365 30| mikor Terézt felvezetem a kertből s ismét kiszököm a kapun, 2366 14| bizodalmad vagyon. Imhol a mit kértél, s túl azon még annyi, egyéb 2367 14| szeretett! Befutok minden kertet, minden társaságot, hogy 2368 42| Endrédit fölvertem, s az Orczi kertjébe vevénk magunkat s olvasgattunk; 2369 29| járunk szent fénye alatt a kertnek tágas útjain, míg az éjjeli 2370 7 | derék magaviselése nem kerülheték el figyelmét, s ő kedves 2371 10| valaminek kell esni, mert kerüli a velelételt, s házoknál 2372 16| állom ki látását! Mert, kerüljem a hogyan akarom, végre össze 2373 7 | készülne el jó korán, s kerülné az örvényeket, melyekben 2374 19| annyit reszkettem. Sokba került, igen sokba! - hát még ennyit 2375 70| véle az őrűltek útjaikat kerülteté, mely őtet a részegek nagy 2376 63| meghálálhassam. - Jer te is, késedelem nélkűl.~ ~ 2377 39| mindketten, el vagyunk keseredve; enyhítse bánatunkat im 2378 20| szomszéd sötét szobában kesereg fortepiánoja mellett utánad, 2379 14| s magányomban gyakorta kesergem az emberek inségeit. Puszta 2380 26| szunnyaszthat-e szelídebb kesergésbe; mert e hánykódásai, e szélvésze 2381 23| egy szögben, hol magamat kesergésemnek nekiereszthetém háborítás 2382 8 | teljen meg tehát poharam keserüséggel is. Engem kevés napok megérlelhetnek 2383 20| Valami körültem van, neveli keserűségemet. A te kebeledben nagy részét 2384 58| Dorog, május 4.~Az vala ám a keserves pillantás, midőn a szekér 2385 62| Ha látnád, hogy a gyermek késhez nyúl, elégnek tartanád e 2386 35| perczet, mely lakadalmát késleli. Összetépek, összerontok 2387 42| a szekerek megrekedtek s késnem kellett! S mikor végre a 2388 12| barátját, jóltevőjét. Hogyha későnek nem látnám, szólnék vele; 2389 7 | Gyermekeiteknek szívekbe ütni a kést véteknek tartjátok, de őket 2390 9 | tennem, a mi nehezebbé teszi késtemet, mintha örömest mulatnék. 2391 70| neki mindent elmondjak, készebb lévén vétkesnek ismertetni, 2392 47| magamnak veszedelmes mérget készítek, mert, ha elgondolom, hogy 2393 7 | jövendőbe, mely téged elfogadni készül, csengeni fog füleidben, 2394 21| hírem s akaratom nélkül készüle meg. Ő lássa mit csinál, 2395 10| velelételt, s házoknál holmi készületeket sejt. - Marosi, mit teszen 2396 12| Barátom, légy férfi, s készülj egy váratlan történet értéséhez - 2397 7 | tanúlságul, hogy a tapasztalatlan készülne el jó korán, s kerülné az 2398 39| összekelésteknek napján a te Kláridat készültem megajándékozni. Ugy csókolja 2399 70| czifrázmányai, arról senki nem kételkedik, ha engem félre érteni akarna 2400 23| ültem mellette; ott törte kétfelé édes nyájassággal a piskótát, 2401 7 | kicsikarta s Marie azt a kétségbeesésnek minden kínjai közt nyögte 2402 30| vakon tart, midőn rettegő kétségeink közt tévelygünk, s alig 2403 42| valék ha fölpillantsak-e; de kétségemet elintézte a szív; fölpillantottam, 2404 42| ablakot nyita s alá tekintett. Kétséges valék ha fölpillantsak-e; 2405 12| annak csudálatosságai miatt kétséget szenved; s több ehhez hasonló 2406 44| nagyon meg valék illetve, a kétszer-háromszor lankadni kezdettem, kivált, 2407 12| minden örömeimet s örömeidet kétszeresen el nem mérgesítené. Barátom, 2408 22| lélek, és egy akarat leve a kettőből, nekik jő a történet, s 2409 9 | gyötör hitszegésed. Ma még kettőkor nézettem a postát, ha vannak-e 2410 33| nem sokára, ah, érzem azt! kettőztetve fog reám rohanni, s tartok, 2411 21| soha nem állék leány előtt kevélyebben mint most. Annak elgondolása, 2412 32| hallására még késő maradékaid is kevélykedhessenek. Siketülj meg a sokaság 2413 24| melyeket egykor gyönyörködve, kevélykedve hordottam volt, széttéptem 2414 21| melyekkel őtet a megbántott kevélység festé előttem úgy tűntek 2415 21| eszmélt vala egészen. Vad kevélységgel nyultam keze után, s fölléptem 2416 70| mely igen is gyakorta a kevélységig s keménységig ment, eltola 2417 24| szíved érzéketlen volna, kevesebb indiscretio volna panaszaimban. 2418 18| annál ízletesbb lesz, minél kevesebbé mesterkélsz körülte. Ám 2419 45| s ez okozza, hogy idegen kéz írja e levelet. A bátyám 2420 39| hangjaiba csapott, s el kezdé verni s dallani: Homályos 2421 68| gyermekeinek nyájaskodásaik föl kezdék vala már vidítani, midőn 2422 70| nem szőtt. - De feledni kezdem, hogy itt nem az úr, hanem 2423 57| Kalapomhoz nyúlván, sírni kezdénk mindketten, s nehéz volna 2424 70| előérzéseim voltak, hogy a kezdést valami komoly fogja felváltani, 2425 21| reá, kezet adván a táncz kezdete alatt, vetettem volt, s 2426 57| volna megmondanom, melyikünk kezdette. Öcsém, monda mellyéhez 2427 21| csüggedés. Épen keringőt kezdettek. Hirtelen letörlöttem könyűimet, 2428 28| kedves Sennuccióm! így kezdi Petrarca egyik szép sonettjét, 2429 43| merni? - Mihez fogjak? Mit kezdjek?~Virrad, s könnyebben érzem 2430 21| viseljem képét s a tánczot kezdjem az ő kedves Nincsijével. - 2431 70| őszülni s ritkulni alig kezdő haja, színes és barázdátlan 2432 70| vont. - Belényesiné igy kezdte beszélni a történetet: ~ 2433 9 | vannak-e leveleim. Már a sobák kezében valának. El nem tudék távozni 2434 9 | némaság. Az én leveleim kezedhez mentek; Endrédi maga adta 2435 44| csoport vendég kiszabadíta kezeik közül. Unalmamban, sőt minek 2436 44| gyámola vagy. Megcsókolám kezeit, s szememből egy forró csepp 2437 51| mellyén, s kisdede parányi kezeivel játszanék velök, a hite 2438 51| szép rózsa, s hiteszegett kezeknek nem lehete azt szélylyelfoszlathatni! - 2439 35| összerontok mindent ha mi kezembe akad; s akkor osztán szégyellem 2440 23| együtt ülék mellette, keze kezemben nyugodott, s tekintete - 2441 44| csepp hullott a megcsókolt kézre.~Szentpéteri a grádicson 2442 70| szüleimnél, kik őtet két kézzel fogadták. Így én magam s 2443 12| neki boldog életet igérhet, kiadja; volt egy idő, melyben mind 2444 10| nem lelek szót, a mivel kiadjam. - Nincsi ötödik levelemre 2445 70| a Bácsmegyei leveleinek kiadója vont. - Belényesiné igy 2446 21| megpendült, a tánczosok kiállának, s Szentpéteri kért, hogy 2447 44| tántorogva léptem Nincsihez, s kiállék vele az első helyre. A menüet 2448 8 | nem vala erőm elrántani. Kiáltani akarék, s nem vala hangom. 2449 62| szenvedni hagya, meghallgatá kiáltásomat. Intésére előállott a halál, 2450 29| borzasztó ordításával reánk nem kiáltja, hogy az éjfél már elütötte 2451 34| széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok föl hozzád, hogy szánj meg, 2452 23| nem tudám mi lel, s ezt kiáltván: Harag neked! karon ragadta 2453 39| énekelni. Az utolsó strophában kicsapott, a oly phantasiekben veszté 2454 7 | szerencsétlen szót belőle kicsikarta s Marie azt a kétségbeesésnek 2455 23| meg szemeim, hogy a dolog kicsinált játék volt, s hogy neki 2456 12| különben valóban nagy ember ily kicsiny módra gondolkozik, kimondám 2457 56| vétket, hogy a Nincsi képét kicsinyben hagyám festeni, minthogy 2458 39| az ő szerelme, bár mely kicsinynek akarám is azt képzelni, 2459 3 | Reád emlékeztet minden kicsinység. Ha dolgaim mindentől elvonszanak, 2460 39| léptem, meghallám, mint kérdi kiéi a lovak, s mit akarna. Megértvén 2461 6 | szánomban ült. A mint a faluba kiérénk, figyelmessé tevém, hogy 2462 43| mint egy hosszan elnyult kies táj - ah! olykor oda ismét 2463 44| szemeiből fájdalmas érzés fog kifacsarni! mondám. Hevült képzelésem 2464 44| szerelem s megcsalt remény kifakadásainak. Endrédi látta mit szenvedek, 2465 6 | hogy a sok köszöngetés kifárasztja. Mit tészen az, felelé szívének 2466 57| sokáig. Ez a szíves, való kifejezés s az a forró kézszorítás, 2467 70| történt, s a legkegyesebb kifejezésekkel, hogy ezt másoknak súgallásokból 2468 18| hozzá menjek ki. Fölakadt e kifejezésemen: "úgy is elég szerencsétlen 2469 61| eseményeknek műve; s értsd a művész kifejezését! - egy ölelésnek gyümölcse.~ ~ 2470 39| és a legmélyebb fájdalom kifejezésével, s ezt kérdé: hát az úr, 2471 21| akarám megadni magamat, kifejtőzém karjaiból, s táncznak eredék 2472 23| szüksége. Kényére eresztém, s kifejtőzve nyügéből leülék egy szögben, 2473 20| elméje, mondom és szíve kifogyhatatlan forrásai lesznek a te gyönyörjeidnek. 2474 39| jöhessek. Teréz valahova kifordult volt. Én azalatt búcsút 2475 69| harangoznak? kérdé, midőn én épen kifordultam. Egy gondolatlan azt felelé, 2476 54| nekem árthat, és akik minden kigondolhatókban igyekeztek szenvedéseimet 2477 51| virulmányra fakadjon, mikor én kihalandok. Az immár nincsen messze. 2478 7 | Szóllani akartam Veszprémivel, kihez bíztam, hogy más gondolatra 2479 23| háborítás nélkül. Minden kiholt víg érzés felélede bennem, 2480 70| igazán az elválhatatlan - kiindúlánk a széles alléen, s még távolról 2481 23| szeretőt minden maszk alatt kiismerik. A lankadó lélek minden 2482 62| Intésére előállott a halál, s kijegyzett azoknak jegyekkel, kik közel 2483 55| elindulásom előtt; ha az ágyból kikelhetne, úgy mond, maga fogott volna 2484 39| Elővevém zsebkönyvemet, s kikerestem azt a festést, melylyel 2485 48| midőn azoktól maradunk el, a kikkel szoros egyességben éltünk. 2486 52| erőm. Engedjetek meg, ti, kiknek jusotok vagyon kívánhatni 2487 23| minden felfedi belső kínjait. Kikötém vala az ángyomnál, hogy 2488 30| virággal elhalmozott bokroktól kikötök, s csónakomban végig nyúlok, 2489 39| Teréztől. - Lévai Kassáról kiküldé lovait, melyeken eddig jöhessek. 2490 58| levének mind azok a ragyogó kilátások? - Oda minden! minden! és 2491 17| kényemre tölthessem. Ismered a kilátást: Budának egy része a Margitsziget 2492 44| végszobába vonám magamat, honnan kiláthaték a tánczolók közé, s ott 2493 43| Már oly világos van, hogy kiláthatom a helyet, hol őtet először 2494 43| kémtekinteteket vetettem föl reá, s kilestem, melyiket nézi a csillagok 2495 19| édes lég, melyet beszítt és kilihegett, szívemig hata el, s a tüzet, 2496 6 | enyelgései s ártatlan lelkének kilövellései által egyszer-kétszer felderíteni. 2497 42| ha nem lenne e ma kedvem kilovagolni vele; s én elfogadám hívását. 2498 21| zavarodott képpel és hanggal, de kimagyarázhatatlanúl bájos mosolygással; mióta 2499 31| mindjárt a lakodalom után kimegyek hozzá, s társaságában fogom 2500 17| léphetek én őneki elébe, hanem kímélés; ez pedig oly istenség, 2501 70| hogy az ily characterüekkel kimélések, utána járások által boldogulni 2502 70| Az, feletti Vasvári, kiméletlenül s terhelve van festve, de 2503 21| neki tulajdon édes hanggal; kímélje magát, ne rontsa el akarva