| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
2504 44| miattam, s érteni, hogy kimenésemet megtudván, gondokba sülyede, 2505 54| Megjövék tőlök. Szentpéteri kiment volt, Nincsije pedig, a 2506 7 | dühével riada a "szeretem" kimondása ellen, s kegyetlen atyja, 2507 24| bizony, Marosi! bizony, ha kimondhatám vala a mit szívem e pillantatban 2508 1 | kedves leány! s szeress oly kimondhatlanul mint én téged.~ ~ 2509 70| nem lesz kedvetlen, ha kimondom, hogy az a Nincsi, a kit 2510 17| székével, mely most kiürült, kínála meg. Kegyét azon hálás tisztelettel 2511 44| minden boldogságaival, minden kincseivel s ragyogásával semminek 2512 12| talán nem is tudja, hogy e kincstől barátját, jóltevőjét fosztotta 2513 50| élt boldog óráinkra - mely kinézés az! Te pedig, barátom, - 2514 46| órában minden öröme, reménye, kinézései füstté lettenek, mint van 2515 21| életemet, nyugalmamat, legszebb kinézéseimet; annak érzése a mit érette 2516 35| inségem, mikor hasad meg kínjaiban ez a beteg szegény szív. ~ ~ 2517 7 | szánást érdemlő élteket; kínjaikat minden óra öregbíti, s őket 2518 21| minden örömeikkel s minden kínjaikkal, mint valamely gyilkos, 2519 36| De nincs-e elég éd minden kínjaim mellett azon gondolatban, 2520 44| hogy halhassak meg! hogy kínjaimból te oldozz fel, halál! te 2521 43| percz, hogy esném által kínjaimon! De mikor ismét tágulást 2522 15| szerencsétleneknek! Az engem mind azon kínjaimtól, melyek most gyötrenek és 2523 23| járása, minden felfedi belső kínjait. Kikötém vala az ángyomnál, 2524 7 | eltaposott szerelemnek minden kínjaival a pap elébe lépett; s midőn 2525 49| egyszernél többet nem voltam kinn. Kibeszélhetetlen rettegések 2526 10| MAROSIHOZ~Soprony, febr. 18.~Oly kínok, oly hánykódások közt folynak 2527 24| szeretőnek panaszlom azon kínokat, melyek szegény szívemet 2528 19| kértem Istent - tudom, látta kínomat - kértem, ölne meg. A szellő, 2529 44| ingerelve érzém.~Közel éjfélig e kínos állapotban valék, s Endrédi 2530 21| melyek engemet szünet nélkül kínoznak. - A társaság alkalmasan 2531 21| nagysádnak hatalmat engem így kínozni? Föleszméltem s hallgattam. - 2532 7 | szerencsétlen gyermek miatta kínoztatik; s Veszprémi él hatalmával, 2533 4 | egymással vetekedve gyötrik, kínozzák... - Osztán - szólljunk 2534 39| ölelés után, mely bizony mind kinyomá azon hálát, melylyel ezen 2535 44| továbbá oly erővel, oly való kinyomással, hogy észrevétlen lelkem 2536 17| ráczkevi torony a vizek közül kinyúl, s Veszprém felé a hanyatló 2537 36| azon káprázolatok, melyek kínzottanak. Úgy mondják, tegnap magamon 2538 6 | engednék neki itt újabb kiömlést; és így csak egy rövid történetét 2539 14| kinek keblében kínjaimat kiönthessem. Egy-két jó embert itt is 2540 31| példáját, s valamit én is kiosztok közöttök. S ime most együtt 2541 14| azt, a mit elvesztettem, kipótolhatjátok, - az egész világot! Nincsit! - 2542 43| látni, hogy karjaim közzül kiragadják! - S ki fogja ezt? Ki fogja 2543 6 | magát azon, hogy ő a szán királynéja, szégyelli isméretségeket; 2544 43| élet végét, a hóhérpadot, a kirántott pallost; az élet szeretete 2545 27| szívből Nincsimnek neve kireppen, utánam jajdulnak a szirtok. - 2546 51| hervadnának az ő mellyén, s kisdede parányi kezeivel játszanék 2547 21| lélegzetet. Nincsi nem vala kisebb szorongásban, s talán összerogyott 2548 45| ki egy-két ízben magam is kisegélém magamat, minden árnak ellent 2549 59| 14.~Mikor az ő emlékezete kísér ágyamba, s elképzelem, mely 2550 17| előttem, s legdühödtebb kísérők vevének körül, kik a legfenébb 2551 27| szüntelen, s Petrarca a kisérőm. Panaszai mélyen hatnak 2552 51| néztem a sereget, mely azt kisérte. A zölddel bevont koporsón 2553 43| panaszos hárántsíp szólóját kísérték; nem hallá könyűimnek csöppenéseit, 2554 70| erővel bír, hogy látója kisértetbe jő azt mesterkélésnek venni. 2555 20| te kebeledben nagy részét kisírnám bánatomnak.~A hold búsan 2556 17| felülhaladó scéna nézésében, kisírt szemekkel sok ideig hanyatt 2557 45| tudtam azt kiállani; azt a kisugárzását a leghevesebb, legboldogabb 2558 44| verdesé. Egy csoport vendég kiszabadíta kezeik közül. Unalmamban, 2559 53| megfordulhassak, s a lárvák közzül kiszabadulván, ismét emberek közzé léphessek.~ ~ 2560 23| természet minden kornak kiszabta a maga örömeit, tehát a 2561 21| mulata velek, most pedig kiszakasztva társaságokból, keskeny sírba 2562 21| Hirtelen letörlöttem könyűimet, kiszaladtam s úgy tánczoltam, mint az 2563 44| baj nélkül a házig érni. Kiszállván itt a szekérből, jusson 2564 3 | éltető nedvedet a férgek kiszívják, s a patak úgy kezd ismét 2565 30| felvezetem a kertből s ismét kiszököm a kapun, lemegyek a tóhoz, 2566 21| Könyűim elfojtották szavaimat. Kiszöktem, s egy kocsiba vetém fel 2567 24| széttéptem ízről-ízre s kiszórtam az ablakon. A szél felkapta 2568 7 | engedni teljességgel nem akar, kitagadást, elkergetést harsog. Marie 2569 12| kényszerítetett? azt lehetetlen volt kitanulnom. Előttem az legcsudálatosabb, 2570 70| férjül találom választani, s kitapogatván hajlandóságaimat, intett, 2571 21| izben próbáltam magamat kitépni karjai közzül. Menjen tehát! 2572 70| képét, s még külsőjére is kiterjeszkedjem, hogy őtet mint tükörben 2573 24| boldogságom teljének, te kedves, kiterjesztéd karjaidat, s megengedéd, 2574 40| arany és gyémánt alól is kitetszenek. Ha ezt nem tészitek, úgy 2575 17| egyé székével, mely most kiürült, kínála meg. Kegyét azon 2576 62| el nem fogadhatom. Annak kívánása, hogy engemet szerencsésnek 2577 44| tettetés nélkül, szíves kívánásaival mind annak, a mit önmaga 2578 62| Teréz, osztatlan szívet kívánhat. Mely hasonlatlan volna 2579 52| ti, kiknek jusotok vagyon kívánhatni ittmaradásomat.~Házam nekem 2580 12| vettem. Környülményeim úgy kívánják, hogy válasz nélkül adjam 2581 24| pillantatig tartó utána kívánkozás! őutána! egyedül csak őutána! 2582 20| tekinteni; s jobb életre kivánkozik, hol szívének enyhületet 2583 21| megkoronáztatik - ah! akkor kivánnám, hogy halálos elbutulás 2584 9 | gyötör e hasztalan várás! Nem kívánnék neked ily kínt, ha megváltoztál 2585 14| szép czélra; s ez okból nem kivánom tudni mire fordítatott."~ 2586 28| szerelem, s mely éltet élek. Kivánságaim nem enyhülnek, s szívem 2587 44| odavágyással! mint olvadnak minden kívánságaim, melyeknek kevéssel ezelőtt 2588 22| virágát megemészti s minden kivánságaimat örök szomjjá változtatja 2589 32| várnom lehete; megelőzi kívánságaimat tiszteletet érdemlő jóságával. - 2590 27| mindenem! határa minden kivánságaimnak, minden reményeimnek! S 2591 44| azon szíves, azon nyugtalan kívánsággá, hogy halhassak meg! hogy 2592 11| Surányi kedvezve felelt, s kívánsz hallani még egy és-t? - 2593 70| s őtet, a ki szeretetni kivánt, nekem félelmessé tevé. 2594 51| felpillantottak s tudni kívánták, honnan jött az. Korán fonnyada 2595 44| s fogatni parancsolt, s kivitt magával oly tájakra, hol 2596 37| több efféléket, s ezeken kívűl, még két három gazdag portefeuillt 2597 39| összekelésteknek napján a te Kláridat készültem megajándékozni. 2598 50| még távol legyen, és hogy Kláriddal összefonva gyönyörűségek 2599 32| osztán térj meg borostyánnal Kláridnak karjai közzé; és ha reményeinket 2600 47| között, küzdenem kell, hogy Klárival ki ne találtassam, mi forog 2601 39| lélegzet nélkül mentem a kocsi felé. - Már messze valék 2602 21| szavaimat. Kiszöktem, s egy kocsiba vetém fel magamat.~Most 2603 68| nekem vissza lészesz adva. - Kocsisunk jelt adott, s én emlékeztetém 2604 4 | ozsonára hívás, a sok vacsorák, kocsizások, melylyel vendég urat régi 2605 49| Kibeszélhetetlen rettegések közt kocsiztam ki, s kevésbe mult, hogy 2606 50| miként eshetik, midőn a ködbe borult jövendő előttünk, 2607 70| maga czélját. Az effélék költemények, s oly könnyedén kell vennünk, 2608 70| könnyedén kell vennünk, mint költeményeket venni illik. Az olvasó nem 2609 70| történetet olvas-e vagy költeményt; néki elég, ha szíve az 2610 8 | tartá még minekelőtte testbe költöztenek. Ha te engem elhagynál, 2611 10| oroszlán, kinek elszedték kölykeit; s jaj annak, a ki, ha elébe 2612 43| sokaknak másoknak talán könnyebbedést hozol. - Már oly világos 2613 21| nem tevé vala, mondám, egy könnyed visszapillantás azokra, 2614 70| effélék költemények, s oly könnyedén kell vennünk, mint költeményeket 2615 19| elolthassam, melylyel magamon könnyíthessek, nem semmit mást csak - 2616 15| Az segíthetne rajtam, az könnyíthetne roskasztó terhemen - az 2617 21| széplelkű ember! mondá az öreg könnyűbe lábbadván, s elfordult. - 2618 23| mondá ilyenkor, ezek a te könnyűid; s én feléje hajlottam, 2619 44| ragyogott az örömtől, s oh mely könnyűséggel, milyetén kedves siklásokkal, 2620 19| oh Isten! szánj meg; adj könnyűt, hogy kisírhassam, s erőt, 2621 39| Bácsmegyei! monda: ennyi köny közül nincsen-e egy énérettem 2622 67| tavaszi szellő fújja el könycseppedet, hogy azt Klárid orczádon, 2623 44| ekkor egyszerre omlottak könyei. Azt hinni, hogy ezek érettem 2624 39| Teréz a bástya ablakán könyöklött, s kendőmmel ada jelt, hogy 2625 57| szegzett szemekkel, - éretem könyörgött s oh! mely gondolat ez, 2626 51| s búcsúja alatt érzékeny könyű reszkete szemében. Igy szalad 2627 51| tekinteteiben, hogy elfojtani akart könyűiben nyomorúságom nagy voltát 2628 39| oly igen kedves, ezt a te könyűid által megszentelt gyolcsot; 2629 22| jól voltak akkor dolgaim! Könyűidnek mindenike enyhítő olaj volt 2630 43| szólóját kísérték; nem hallá könyűimnek csöppenéseit, melyek az 2631 20| szemeiben mint reszket a hála könyűje! Ha ezt látnád, térdre rogynál, 2632 39| hallására elfordítá fejét, s egy könyűt törle ki szemeiből. - Nékem 2633 70| egy gyepszéken, hogy egy könyvben elmerülve olvas. Ha meg 2634 70| megszerete, s most nem magáért a könyvért, hanem az általa megujított 2635 21| ezelőtt barátjainak víg körében élt, együtt mulata velek, 2636 34| telje, melylyel e vadonszép környet s e pillantatban az egész 2637 36| Torna, jul. 8.~Az éj, mely környülfogott vala, elmult fölöttem, s 2638 19| ölne meg. A szellő, mely környüllebegé, az édes lég, melyet beszítt 2639 12| az úr barátjától vettem. Környülményeim úgy kívánják, hogy válasz 2640 45| ura magadnak. Ha pedig a körülmények veszedelmes pontba ütődnek, 2641 22| botorkázó léptekkel szédelegni körülöttem, meg megállok az ezer és 2642 8 | ah! csak árny valék mely körülted szélylyelfolyt, s nem vala 2643 22| az ezer és ezer között, s körültekintek, ha láthatnék e egyet a 2644 30| visszatérek öblömbe, s ott körülvéve a virággal elhalmozott bokroktól 2645 42| s e szerint míg magunkat körűltekinténk, a Nincsi ablaka alatt valánk. 2646 44| Szentpéterinek és Endrédinek köszöném a segédet. Endrédire támaszkodva 2647 17| Buda, april. 7.~Fogadd el köszönetemet baráti leveledért. Az neked 2648 6 | szántam őtet, hogy a sok köszöngetés kifárasztja. Mit tészen 2649 70| hogy e szerencsét nekem köszönheted. A tiszteletreméltó öreg 2650 69| szereteteket most meg nem köszönhetem; de lesz idő, melyben fogom.~ 2651 8 | fogom köszönni örökké, neked köszönném, ha szívemben irántad nem 2652 8 | köszönöm ezt, s neked fogom köszönni örökké, neked köszönném, 2653 53| nem foroghat - megtevém köszönő látogatásaimat, de úgy ejtvén, 2654 70| consiliáriusnét, hogy a kis szerényt köszöntené leányának. Ez a mint az 2655 23| alakbált adott. Szalainál reám köték magokat; mennem kellett. 2656 70| szemes és magamat semmire ne kötelezzem. E rettegések közt a férjem, 2657 9 | volnál Nincsi. - Áldd meg a kötést, melyet a szerelem előtt 2658 37| a Herculánumi régiségek köteteit, a Piranési Rómáját, s a 2659 43| csöppenéseit, melyek az utcza köveire hullottanak. - Te ismeretlen 2660 27| osztán kifáradva eldőlök egy köven, s a világ előttem elalkonyodik, 2661 32| ki nyelvét árúba veti, s kövesd lelkiismereted szent szavát 2662 24| rózsalánczokba vert rabja, követém lépéseit. Ekképen játszik 2663 12| Az Istenért! mondám, mit követett el nagysád? s mit Szentpéteri, 2664 45| vért előttem - ez annak következése.~Ágyban vagyok, erő nélkül; 2665 49| képemen az ő állhatatlansága következéseit! El fogna tőlem borzadni. 2666 15| legnagyobb; képzeld a mi következik: Szentpéteri úgy akarja, 2667 32| melyben írod, hogy vármegyéd követnek választott. Felelj meg a 2668 39| annál szebb lesz az estvét követő reggel; s egy lélegzése 2669 21| Nincsinek szemei nyomban követték onkelét, s ezen alkalommal 2670 44| alatt! Elfojtám a kínt, s követtem a boldogot. Belépvén a szálába, 2671 7 | a szerelem azt a vétket követteti el vele, hogy ellenkezzék 2672 70| társaságomba ne lépjenek, hogy a köz veszettség árja által el 2673 51| immár nincsen messze. A mi közanyánk, a föld, megnyitja kebelét, 2674 11| ir: - Szentpéteri, az én közbenjárásom által az országbiró előtt, 2675 70| együtt vala, midőn mi is közéjök lépénk. - Egy lengyel asszonyság 2676 70| kellene csalnom magamat, ha közelébb nem volna a hatvanhoz, mint 2677 26| óriási léptekkel rángatnak közelébbre a sírhoz. Talán, talán elaltatja 2678 8 | ismeretlen kiterjesztett karral közelíte feléd, hogy téged megcsókola, 2679 21| és melegülést. Tolongva közelített felé a társaság; de kivált 2680 43| olvadt oboáját. Elragadtatva közelítő boldogságának előérzései 2681 44| láték, nem tudták, miként közelítsenek felém. Látták képemen a 2682 21| elhevült érzékeny voltát. Épen közepében állék a szálának, s szemeim 2683 4 | a leglármásb mulatságnak közepette is pityergőre áll szája.~ 2684 70| rezeg. Termete s testessége középszerű, hajai szögek, szine halvány, 2685 23| meg magamat, s az aktok közhézagjaik alatt a muzsika elszenderít, 2686 7 | használhatlanabbakká teszi a köznek szolgálatjára. - Hah! nem 2687 65| czifra emlék nélkül. - Az a közönséges szomorúság, mely itt mindent, 2688 23| bájola el, mint Reháknénak közönségesen csudált actiója - mikor 2689 44| vígasságot, a ki kevéssel elébb a közörömet el látszott fojtani akarni. 2690 12| vérem, látván, hogy egy köztiszteletü s különben valóban nagy 2691 70| felől semmit sem sejdítve, közzéjek érék, mindnyájan kérék a 2692 21| öregnek akará bemutatni, közzénk nem jött volna. Azonban 2693 41| szegény vagy; szegényebb a koldusnál, ki mindennapi élelmét küszöbről-küszöbre 2694 70| voltak, hogy a kezdést valami komoly fogja felváltani, mely meg 2695 62| gyakran föl nem derülhető komorsággá sülyedez. Oda van az egykori 2696 21| néma, hideg, holt! - Képe a koporsóban nyugvónak, ki nem sokkal 2697 22| nyújtson, s elkísérjen a koporsóig, melytől már nem vagyok 2698 51| ablakom alatt egy fiatal leány koporsóját vivék temetőbe. Sokáig néztem 2699 30| elragadott szent érzéseim a koporsókon túl jobb élettel biztatnak. 2700 51| kisérte. A zölddel bevont koporsón egy koszoru virított. Boldog, 2701 70| midőn ő, húsz esztendős korában, iskoláit elvégezte, s Göttingába, 2702 17| gyötrelmekkel fognak határig korbácsolni. ~ ~ 2703 62| hasonlít inkább a gyermeki korhoz, mint midőn szeretünk?~Hagyd 2704 52| mindenben egyébben. Ha legény korodban volnának gyermeki gondjaid, 2705 23| detailba, kérdd, mi tette ezen korokat oly széppé, s látni fogod, 2706 52| egykori gondatlan s boldog korom emlékezete. - Szenvedés 2707 70| mint én. Belépvén azon koromba, midőn már elmélkedhetém, 2708 8 | kibeszélhetetlen szerelem. Korán kóstolám meg azon boldogságot, melyet 2709 8 | boldogságot, melyet ember kóstolhat; s íme mind éltem azzal 2710 17| dolgainak végrehajtásával, s a kőszegi tábla egyé székével, mely 2711 51| zölddel bevont koporsón egy koszoru virított. Boldog, boldog 2712 37| vevék útjokat, hogy itt a Krakker festéseivel gazdag templomot, 2713 65| hogy azt maga kívánta: nem kriptába, hanem azon diófa alá, melyet 2714 17| Veszprém felé a hanyatló nap, krókusszínű királyi palástjában.~Elrészegülve 2715 70| Franczia- és Olaszországba küldetett. Az atyám és az ő atyja, 2716 39| tőlem meg egy kérést! - küldje meg nékem képét! Elijedék, 2717 20| hallja, hogy a vett csókot te küldöd neki, mely természeti ártatlan 2718 70| mehettek vele semmire; a különös útakat szerető nem engede 2719 70| világosítás; ő ismerte barátjának különösségeit, s tudta, hogy az ily characterüekkel 2720 12| magadét, Isten tudja, mely különösségek miatt, elmulasztottad, s 2721 70| bővebben fessem képét, s még külsőjére is kiterjeszkedjem, hogy 2722 68| vala már vidítani, midőn kürtölést hallánk, s kevés pillantatok 2723 21| szüleinek meg van mondva, hogy küszöbömön belépni ne merjenek. - Oh! 2724 41| koldusnál, ki mindennapi élelmét küszöbről-küszöbre keresi.~ ~ 2725 44| vagyon roncsolva. Ennyit küzdék őmiatta - s mi leve jutalmam? 2726 47| elmerülvén képzeleteim között, küzdenem kell, hogy Klárival ki ne 2727 43| legédesbb szendergésbe a szökő kút habjainak ömledezése - - - 2728 21| tud adni. Azt hittem, hogy lábai előtt dőlök el. Fölpillantottam, 2729 41| ha nemzetek buknak is meg lábaid előtt, nincs semmid, szegény 2730 8 | rettenetes csüggedésben lábaidhoz rogytam, s álmom eloszlott. - 2731 21| mondá az öreg könnyűbe lábbadván, s elfordult. - Barátom, 2732 27| hangzó lépteit a bús vándor, labyrinthi kerengésben csaponganak 2733 44| ott bennünket boldogabb lak vár! Mint szélesedik szívem 2734 35| órát, minden perczet, mely lakadalmát késleli. Összetépek, összerontok 2735 42| gondoskodott, melyik utczán ki lakik, én pedig merültebb voltam, 2736 21| characterben leendek. Ha falun laknám, erre szükség nem volna: 2737 21| fel magamat.~Most itt ülök lakó szobámban. Körültem éjféli 2738 31| halasztom sokára, s mindjárt a lakodalom után kimegyek hozzá, s társaságában 2739 7 | megígérteté velem magának, hogy a lakodalomtól, melyre bizonyosan meg leszek 2740 52| szenvedéseimnek helye érdemetlen lakók által profanáltatik. Leginkább 2741 58| nyitja meg. Többé benne nem lakol! nem többé soha! soha! Elborzadtam, 2742 49| korán próbámért meg nem lakoltam. - Ha Nincsi most látna! 2743 37| akarák, magok a boldog alföld lakósai látni, s visszafelé Szomolnoknak 2744 27| vidítja; aljai közt setét éj lakozik. Csendes minden körültem, 2745 52| most, melyben mint gyermek laktam vala. Ha benne mulatok, 2746 22| legszentebb, legédesebb lánczot kérlelhetetlenül eltépdeli, 2747 39| lelkemben mint valamely láng az éj homályában, s egyszerre 2748 28| még olvadoz a megszokott lángban. - Igen is, Marosi te, én 2749 19| tüzet, mely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette. Nem láttam 2750 44| gondolt szerelem ismét magas lángokban ége keblemben. Ezen pillantatban 2751 20| tetőtől fogva talpig, s lángol érted. Látnád csak mint 2752 44| gyanánt, mint az állhatatos, lángoló szerelmesnek az a tántorodásból 2753 45| mely most epedve s titkosan lángolt Nincsinek szemeiben, azt 2754 44| tüze, mely minden erében lángolva égett a arczát ellepé, áthatott 2755 70| s az egész physionomie lankadást mutatna, ha rajta a legszebb 2756 44| illetve, a kétszer-háromszor lankadni kezdettem, kivált, midőn 2757 23| maszk alatt kiismerik. A lankadó lélek minden mozdulatban 2758 21| szóla nieszéhez: Igen is lányom, azt hittem, hogy valaha 2759 17| messze terjedő gyönyörű lapály a kékellő szent-endrei s 2760 30| körültem minden hallgat, s lapátomnak loccsanásain kívül, mely 2761 70| a ki semmivel sem csinál lármát, és a kinek bájoló hatalma 2762 53| sarkomon megfordulhassak, s a lárvák közzül kiszabadulván, ismét 2763 45| mások reá nem ügyeltek, s - lásd e szilke vért előttem - 2764 64| őtet, s ő viszont engemet. Lassadán meggyűltek könyűi, s mind 2765 51| nyomorúságom nagy voltát meg ne lássam. Ennekelőtte szerettek a 2766 44| érzettem azt, s - Isten! te látád könyűimet. Szívem minden 2767 21| egészen meg volnának fosztva látásának örömeitől, - Barátom! mint 2768 44| áthatott reám. Elborzadtam látására, de magamhoz térvén legottan, 2769 16| összejövök, miként állom ki látását! Mert, kerüljem a hogyan 2770 68| voltak megzavarva; a váratlan látásból eredő megszeppenést a legszívesebb, 2771 54| Marosi! hogyan fogom kiállani látásokat? Reszketek.~~Megjövék tőlök. 2772 6 | nézze mennyi nép tolakodik látásunkra, s szántam őtet, hogy a 2773 53| minden kegyelem; elküldenek látatni, de midőn a cseléd a hírt 2774 62| hogy engemet szerencsésnek láthass, tégedet igazságtalanná 2775 20| nekem, hogy minél elébb láthassa ha írtál-e neki; s ha osztán 2776 44| hogy a kelő nap pompáját láthassam. Eléggé korán juték fel 2777 55| fosztom azon örömtől, hogy még láthasson elindulásom előtt; ha az 2778 44| s ah ezen óhajtásom sem láthata teljesedést. Szenvedéseimnek 2779 21| körültem történtek, semmit sem láthaték. Nincsi vette észre miért, 2780 24| lyánykáját csak a szép estéken láthatja, midőn a sok esős éjjelek 2781 57| A ház kapujánál valamely láthatlan erő kapa meg; még egyszer 2782 22| között, s körültekintek, ha láthatnék e egyet a ki nekem, úgy 2783 68| közelebb juttatott, szemmel látható zavarodást szüle lelkében, 2784 23| mennem kellett. A jó emberek! látják mit szenvedek, s nem sejtik 2785 49| lakoltam. - Ha Nincsi most látna! ha látná mint viselem képemen 2786 49| Ha Nincsi most látna! ha látná mint viselem képemen az 2787 7 | majd midőn világosabban látó szemekkel tekintesz azon 2788 4 | vala reá érnem; ez a sok látogatás, viszontlátogatás, ez a 2789 53| foroghat - megtevém köszönő látogatásaimat, de úgy ejtvén, hogy az 2790 54| Szentpéterinek még egyszer ne legyek látogatására, ki feleségestűl gyöngélkedésem 2791 17| vagyok. - Egyéb időmet a látogatások fogták el, Kifáradva a görbedezésbe, 2792 70| ellenállhatatlan erővel bír, hogy látója kisértetbe jő azt mesterkélésnek 2793 70| szűntelen szemmel tartottak; s e látszatos szabadságban senki nem lehete 2794 70| bájoló hatalma kaczérságnak látszik; ha tudniillik a kaczérság 2795 44| hogy belőle csak a tornyok látszottanak ki. Némán feküdt körültem 2796 37| értelmességgel szóllanak arról, a mit láttak, hogy kedvem érkezék mindjárt 2797 22| akkor, midőn téged először láttalak, midőn úgy tetszett, hogy 2798 70| mégis mindent, a mit rajta látunk, őszülni s ritkulni alig 2799 44| hideg fűven. Gyönyörű nagy látvány! mint nyúla el végig a széles 2800 28| engemet, mint Petrarcát a Lauráé, mindenhova üldöz - tinéktek 2801 44| megpihentem, homlokomról le-letörölgette az izzadás cseppjeit, karját 2802 70| kis szerényt köszöntené leányának. Ez a mint az anyám és én 2803 7 | gazdag ember, belé szeret a leányba, s azt szüléitől megkéri. 2804 70| ismeretlen - sírtam - s leányka! Jülie! találd mi vala a 2805 6 | bátyám tizenhárom esztendős leánykája tudott édes enyelgései s 2806 21| még kevéssel kárhoztatott leánynak heves mentőjévé tegye magát. 2807 45| minek nevezzem? - azt a leányok viseleteket, mely nekik 2808 34| az ő keblében - s előmbe lebben Nincsinek képe, s néki szaladok, 2809 43| Máskor a Nincsi ablaka körül lebdestek, mert érzették, hogy enyéimek 2810 44| emlékezete, mely e vad helyekben lebeg, legtöbb erővel bírhat, 2811 21| nem zengett. Az az édes lebegő hang, melylyel azt zengé, 2812 21| villámsebességgel végig lebegte; vagy midőn a pihenés órájában 2813 21| most oly újan, oly elevenen lebegtek lelkem előtt, egészen elragada, 2814 39| láttam a veszélyt, melyben lebegtem, megszorítám kezét, rányomtam 2815 39| Bácsmegyei! monda ekkor; ily szép leend-e életünknek is estéje? - 2816 31| Teréz mely szeretetre méltó leereszkedéssel bátorítja a félénk és elszégyenült 2817 67| hideg ősz; s ha a fáról leesni látok egy levelet, úgy tetszik, 2818 19| mely környüllebegé, az édes lég, melyet beszítt és kilihegett, 2819 68| Nincsi mind azt a mit a legbarátibb indulat s egykori szerelmének 2820 44| ellen, egy barátommal a legbelsőbb szobába mentem által, hol 2821 22| tesz nyomorúvá, a kit én a legboldogabbá óhajtottam tenni!~ ~ 2822 12| volt kitanulnom. Előttem az legcsudálatosabb, hogy Szentpéteri a te szerelmed 2823 17| fáradságos út nyúl el előttem, s legdühödtebb kísérők vevének körül, kik 2824 43| ezredeivel; hasztalan csalogat a legédesbb szendergésbe a szökő kút 2825 11| levelem érkezék. Felbontám, s legelébb azt vevém elő, melyen Endrédimnek 2826 44| Kiterjesztett karral jöve felém, s a legelevenebb örvendés tüze, mely minden 2827 23| Harag neked! karon ragadta a legelső tánczost, kit előkapa, hogy 2828 52| mint mindenben egyébben. Ha legény korodban volnának gyermeki 2829 44| a halál.~Tegnap, midőn a legérzéketlenebb ájulgások között rogytam 2830 17| kísérők vevének körül, kik a legfenébb gyötrelmekkel fognak határig 2831 44| vesztettem-e el mindent? az élet legfentebb boldogságait, kedvemet, 2832 45| pillantatok, melyekben a leggondosabb vigyázat nélkül nem lehetsz 2833 44| tekinte reám. Bátorrá lesz a leggyávább is, midőn az erősebbet, 2834 43| egészen összerogyok, ha a leggyöngébb szellő ér is, ha egy lassú 2835 38| ejtenem sebet, a hol az őtet leghalálosabban érdekli? kedves gyermekének 2836 45| kiállani; azt a kisugárzását a leghevesebb, legboldogabb érzéseknek, 2837 70| hogy e magasztalást, a leghízelkedőbbet, a mit képzelhetek, valamennyire 2838 23| van. Ha a játékszínben a leghomályosabb szögben vonom meg magamat, 2839 39| Az összetódult fájdalmak legindulatosabb zivatarjában rohantam fellépő 2840 68| tartóztatásaimnak, hogy legjobbnak láttam neki magamat megadnom. 2841 18| rontó féreggé vál, mely a legkecsegtetőbb virulmányt is elemészti, 2842 8 | azzal a mit az ég a maga legkedveltebb szülöttjeinek engedhet. 2843 30| hozzák nekem mindenfelől a legkedvesebb illatokat - oh, mint óhajtom 2844 70| elmondá nekem mi történt, s a legkegyesebb kifejezésekkel, hogy ezt 2845 4 | elhagyott lyánykát, s a leglármásb mulatságnak közepette is 2846 27| erdőket, s a legsivatagabb, legmeredekebb bérczeket; s ha osztán kifáradva 2847 44| látására, de magamhoz térvén legottan, megölelém őtet tettetés 2848 21| volna: társaságban élvén, a legphilosophusabb fej is kénytelen magát a 2849 27| mezőt és az erdőket, s a legsivatagabb, legmeredekebb bérczeket; 2850 23| élteknek melyik szakát vélik legszebbiknek, s azt fogják felelni, hogy 2851 51| alá vitt palánt, melynek a legszelídebb fuvalat is árt s hervadást 2852 14| vesztegetteté el. Kértem őtet, a legszívesbb esdekléssel kértem, ne vonja 2853 18| elemészti, mely magát a legteljesbb gyümölcsbe is berágja.~ ~ 2854 45| megbukám. Elragadtatva a legtüzesebb indulattól, részeg hevemben 2855 43| óráig nem hallék egyebet a legüresbb csevegésnél Nincsinek szépsége, 2856 12| BÁCSMEGYEIHEZ~Buda, febr. 25.~Legújabb hír gyanánt jelenthetem, 2857 44| új színre költ minden a legutolsó fűszálig. A megujuló természet 2858 23| ezer meg ezer aprólék a legvalóbb örömeknek forrásává a szerelem 2859 44| szárasztotta fel. Bár ezek legyenek az utolsó könyűk, melyeket 2860 70| hajlandóságot mutatandok, párok legyünk. Én tizenkét esztendős gyermek 2861 19| mellettem. Végre Nincsi lehajolt, tavaszi virágot szedett 2862 51| gyermek! kiáltám, s a hang lehallatszék, úgy, hogy némelyek felpillantottak 2863 24| mindég kedves nappalt, s a lehanyatló nap mindig csendes éjt igére 2864 50| karjaival általfog, s édes lehellete vérző minden sebeimet begyógyítja, 2865 1 | minket éltet; s akkor osztán lehelletetek nekünk enyhülés, pillantástok 2866 37| gazdag portefeuillt itt lehessen találni? - fölébresztette 2867 6 | tölthettem volna veled! De lehetek e én tenélküled boldog? 2868 42| S ha sokáig együtt nem leheténk, s végre a szerencse együvé 2869 22| barátom, csak te volnál, te lehetnél itt. Míg még karjaid közzé 2870 59| elképzelem, mely boldog fogék lehetni, ha enyém lehetett volna 2871 60| Vaktában tolongunk a lehető és a való között, s ön magunkban 2872 17| palástjában.~Elrészegülve e minden leírást felülhaladó scéna nézésében, 2873 21| elárúlt, megútált szerelem lekapta szemeimről a köteléket. 2874 25| jó volna, s én szabadon lélegzeném. De ah! a szerelem reám 2875 39| estvét követő reggel; s egy lélegzése annak a másik jobb életnek, 2876 39| iránt szívem örökre eltölt, lélegzet nélkül mentem a kocsi felé. - 2877 42| mi őhozzá ért, a mi az ő lélegzete által megszenteltetett. 2878 10| indulat zúdul fel, de nem lelek szót, a mivel kiadjam. - 2879 29| nem lehet nem édes oly léleknek, mint a Terézé. Bár! Az 2880 44| s eltikkadva s csaknem lélektelenül nyultam el a harmatos hideg 2881 44| sűrűn összetódult sokaságot lelénk a ház körül, melyen alig 2882 45| ha ebben vígasztalásodat lelheted. Én - készen vagyok.~ ~ 2883 31| közel Nincsihez soha föl nem lelhetek. Ajándéka azonban nékem 2884 9 | szólj, kérlek; mi lelt? mi lelhetett? - Oh, ha érzenéd mint gyötör 2885 20| minthogy azt - itt nem lelhette. - Csak te, csak te volnál 2886 23| felreppen a lózsiba s ott leli Nincsit, s úgy tetszik, 2887 22| egymást soha többé föl nem lelik. Így menénk jó darabig összeölelkezett 2888 17| Nincsen rév hol menedéket leljek; hosszú fáradságos út nyúl 2889 20| szívének enyhületet s nyugtot leljen, minthogy azt - itt nem 2890 22| ha fellelik egymást, ha lelkeik, érzeményeik úgy összeforradnak, 2891 8 | csábulásodban a köteléket, mely lelkeinket összekapcsolva tartá még 2892 51| látásom elől. - Ártatlan lelkek, s ti érzitek, hogy meg 2893 24| rezge végig egy pillantatban lelkemen. - Oh, ha karjaim közzé 2894 39| dallani: Homályos bánat dulja lelkemet. - Ily indulattal, ily hajlékony 2895 8 | Ezer gondolatok tolakodnak lelkemre; nem tudom mit mondjak. 2896 70| egy szép ábrázu, deli és lelkes férfi: ez egy szerény asszony, 2897 70| elszomorodott látván, hogy lelkét román által gyengíti, s 2898 53| szíves hálámat, az nekem egy lelketlen fagyos mosolygással s eszmélet 2899 6 | téged a gyermeknek szép lelkével megismértessen, s azzal 2900 42| jaj neki is! neki, hogy lelkiismerete vádolja; nekem, hogy őtet 2901 32| nyelvét árúba veti, s kövesd lelkiismereted szent szavát mindenben. 2902 70| ha generál úr időtöltést lelne történeteinknek végighallgatásában, 2903 70| felfedezésekben mulatságot lelnek; s ha valaha, most érzem 2904 21| tekintettem, lestem, ha lelnék-e ottan s szép arczának vonásai 2905 70| valóság, s ámbár benne nem lelni semmit abból, a mi façonnirozott, 2906 44| Haszontalan a kérés! nem lelsz te rettenetesbbet, mint 2907 70| szólítsam. Érzéseim nem leltenek szót, s minden eszmélet 2908 30| ismét kiszököm a kapun, lemegyek a tóhoz, eloldom a csónakot, 2909 44| segédet. Endrédire támaszkodva lemenék a grádicson, s épen azon 2910 39| s épen a kertbe akarék lemenni, hogy míg Teréz haza jő 2911 13| s ő mátkájáról azonnal lemondott volna; szeretetből, barátságból, 2912 42| reggeli kedves pongyolájában lenéze, mint szökött akkor, miért 2913 30| futnak el fölöttem, s a lenge tavaszi hév szellők, mint 2914 19| s kedves tavaszi szellők lengettek. A feléledő természet elfogta 2915 70| is közéjök lépénk. - Egy lengyel asszonyság Belényesiné felé 2916 42| kérdést tétete nálam, ha nem lenne e ma kedvem kilovagolni 2917 7 | azon minden tekintetet lenyomó ok miatt, mert Halasinak 2918 52| s ha gyermek vagy, egy leomlott kártyavár úgy elkedvetlenít, 2919 52| benne mulatok, elevenebben lep meg egykori gondatlan s 2920 70| iránt mindent, a ki körébe lép. S az én asszonyi ideálomnak 2921 68| elkeseredésnek legmélyebb lépcsőjére sülyede. Nincsi próbát tett, 2922 44| magamat; s oly ólomalvás lepe meg, hogy ha bátyám fel 2923 23| minden táncztól; s alig lépék fel, s egész reggeligre 2924 8 | távol tőletek, hosszú fehér lepelbe öltözve állottam, s reszkettem. 2925 68| Szentpéteri s felesége a szobába lépének. A megháborodás ezekben 2926 70| vala, midőn mi is közéjök lépénk. - Egy lengyel asszonyság 2927 44| első helyre. A menüet első lépései alatt már alig bírtam magamat; 2928 24| rózsalánczokba vert rabja, követém lépéseit. Ekképen játszik a szerelem! 2929 46| térni, de felette lassu lépésekkel, felette nehezen. Ennyit 2930 14| barátságodat, hogy elmétlen lépésemet mentegeted, s miatta egyedül 2931 7 | szerént tanúja valék egy lépésnek, mely két ember életét örök 2932 61| és mennyei kis Psyche a lepével, úgy elfogtak, hogy másoknak 2933 53| kiszabadulván, ismét emberek közzé léphessek.~ ~ 2934 17| az nem félénkség; bízvást léphetek én őneki elébe, hanem kímélés; 2935 44| egyszerre derült elmével lépheték a tánczolók közé, s most 2936 32| út nem nyílhat előtted. Lépj szent elszánással pályád 2937 70| asszony, társaságomba ne lépjenek, hogy a köz veszettség árja 2938 65| az ál szomorúság szokta leplezni.~ ~ 2939 48| okt. 5.~Halálnak érzései lepnek el bennünket, midőn azoktól 2940 8 | elfonnyadnék, s ideje előtt lépnék sírba; mert nékem csak egy 2941 44| nyugodt képpel s elmével lépni Nincsi felé, megfogám karját, 2942 21| állott, s szemeimet köd lepte el, hogy azokból a mik körültem 2943 27| borzadozva teszi hangzó lépteit a bús vándor, labyrinthi 2944 70| s minden eszmélet nélkül lerogytam lábaihoz, s itt fogadtam 2945 70| minden szavát, minden intését lesegetem. Ugy hittem, hogy titkomra 2946 21| Fölpillantottam, szemébe tekintettem, lestem, ha lelnék-e ottan s szép 2947 33| is! Úgy fogy el, mint a leszálló napnak utolsó sugarai, midőn 2948 24| elfordúlni s hazajövék. Leszedtem rablánczaimat, melyeket 2949 24| mondám olykor, Marosi! nyitva lesznek-e nékem e karok, ha szerencsém 2950 57| hogy egymás nélkül nem leszünk sokáig. Ez a szíves, való 2951 50| feledésére, megmeríti a Lethéből poharát, s nekem nyújtja!~ 2952 37| ha ez, mint egy itala a Lethének, kínjaimnak emlékezetét 2953 50| alant, hogy e földi virág letörettessék, meghervadjon, elhaljon, 2954 62| megszabaduláshoz, s arczomról letörlé az egészség és ifjúság színét.~ ~ 2955 21| keringőt kezdettek. Hirtelen letörlöttem könyűimet, kiszaladtam s 2956 42| elfordula. - Oly rettentő lettem-e én, hogy tőlem neki vissza 2957 46| reménye, kinézései füstté lettenek, mint van ő, s tudni fogod, 2958 67| Akkor járulj te a boldoggá lettnek sírjához, s mondd magadnak, 2959 23| eresztém, s kifejtőzve nyügéből leülék egy szögben, hol magamat 2960 39| vevék búcsút Teréztől. - Lévai Kassáról kiküldé lovait, 2961 15| tehát, s írd meg mit tegyek; levele addig válasz nélkül fog 2962 14| ne hagyj sokáig várnom leveled után. Úgy vagyok mint a 2963 17| Fogadd el köszönetemet baráti leveledért. Az neked melegen ömlött 2964 3 | Írj hamar! Nyugtalan várom leveledet.~ ~ 2965 15| s nékem, ó Marosi, az ő leveleiből kell olvasnom, az én Nincsim 2966 27| minél előbb. Egyedül a te leveleid fogják enyhíthetni bánatját, 2967 70| feredőben.~Harmadik és negyedik leveleimből, kedves barátném, eléggé 2968 20| levélhordót, mint veszi el tőle leveleimet, mint hozza nekem, hogy 2969 70| melyeket reánk a Bácsmegyei leveleinek kiadója vont. - Belényesiné 2970 70| épületes scének, melyeket e levelek emlegetnek, azok a hűség 2971 12| hozzám. Én, úgymond, íme e leveleket az úr barátjától vettem. 2972 70| Rajzolatomnak, melyet felőle e két levelemben tevék, felette szerencsétlennek 2973 37| Torna, jul. 20.~Midőn minapi levelemet épen berekeszteném, két 2974 10| kiadjam. - Nincsi ötödik levelemre nem felel, s most veszem 2975 19| foszthatám magamat. Egy leveles bokor mellé feküdtem, noha 2976 20| mint várja nyugtalanul a levélhordót, mint veszi el tőle leveleimet, 2977 57| A szoba közepén állott, levont süveggel, összefogott tenyérrel, 2978 57| nehezebben fognék - ekkor levonta süvegét s ősz hajához nyult - 2979 42| magam előtt! Gyakran sem a ló, sem az ura nem tudta mint 2980 39| szeret, ez a gondolat úgy lobbana föl lelkemben mint valamely 2981 43| szerelem boldog ideje úgy lobog előttem mint egy hosszan 2982 19| s a tüzet, mely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette. Nem 2983 30| minden hallgat, s lapátomnak loccsanásain kívül, mely egy csapással 2984 31| inség szünetlenül hány és lökdös. Útamat csakugyan nem halasztom 2985 21| meg, s ő engemet, s mint lökdösénk ujjaink hegyén a tükör képeinek 2986 70| kedvelt ideáinak körébe löketett, s a katonai élet magasztalásába 2987 22| hogy hozzád írjak, el kelle löknöm azt. Isten tudja, mi érend 2988 44| ujjairól a jegygyémánt rám lövelle, annyira összeháborodám, 2989 9 | Nincsi, melyeket szép szemeid löveltenek reám, ha azon édes hangot 2990 9 | vala szemeim előtt, semmivé lohad el, s szent szerelmed képzelte 2991 44| az ő Lolottjával méne, a Lolott szekerén, én pedig a bátyámén 2992 44| az esketést. Klári az ő Lolottjával méne, a Lolott szekerén, 2993 17| része a Margitsziget szép lombú fáival, s az a messze terjedő 2994 29| vacsoránál a gyertyák közt hozzám lopóskodik, s szelíd nyájassága úgy 2995 42| s ha ilyenkor a tajtékos lóról neki egy jóreggelt fölvethettem, 2996 37| eltávozott Isteneit fölkeresem a Louverben. - Mióta Nincsi e gyötrelmeket 2997 39| Lévai Kassáról kiküldé lovait, melyeken eddig jöhessek. 2998 42| utczájára értem, s ő meghallá lovam dobogását, ablakot nyita, 2999 42| Ha ezelőtt nap keltekor lovat nyergelteték, s átmentem 3000 23| azt tudnám, felreppen a lózsiba s ott leli Nincsit, s úgy 3001 24| érzi a szerelmes ifjú, ki lyánykáját csak a szép estéken láthatja, 3002 4 | nem feledheti az elhagyott lyánykát, s a leglármásb mulatságnak 3003 44| mindenre, miként fogtak a madarak sok seregei a szőlők között,