| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
3004 68| eltiltott a beszédtől, s magába sülyedve ült a szekérben. 3005 43| boldogságokat foglal neki magában e szó! De hát nekem Marosi? 3006 26| Nincsit oltár elébe, hogy magad is csudálni fogod. Csengeri 3007 12| tehettem volna.~Hitesd el magaddal, hogy parancsaidban, melyekkel 3008 12| szerencséjét futni elkezdette: te a magadét, Isten tudja, mely különösségek 3009 70| közt megszerete, s most nem magáért a könyvért, hanem az általa 3010 43| nekem most nem tanácsos magamban maradnom, s egy bizonyos 3011 44| sorain! Ki valék forgatva magamból, s az elöltnek gondolt szerelem 3012 45| ellent fogok állhatni. Ezen magamelhivésével, ezen erőmbe vetett kevély 3013 34| látom, hogy hasztalan vívok magammal- s mikor osztán az a gondolat, 3014 21| följebb emele nálánál és magamnál. Becsemnek érezése bátorrá 3015 50| ez a nap reátok nézve és magamra. - Ma éjjel, midőn álmom 3016 1 | ragadott el, hogy rólad, magamról, s az egész világról magam 3017 51| álmomban Nincsit látám, hogy magányába zárkózva siratá a megholtat, 3018 39| Tornán egy leányt hagyál, ki magányában kevély örömmel fog utánad 3019 14| szerelem fonnyasztja, s magányomban gyakorta kesergem az emberek 3020 8 | engem elhagynál, Nincsi, magányosan sóhajtoznám utánad, elfonnyadnék, 3021 44| elöltnek gondolt szerelem ismét magas lángokban ége keblemben. 3022 32| Siketülj meg a sokaság elmétlen magaszalásai iránt; a ki az által engedi 3023 70| löketett, s a katonai élet magasztalásába kezde ömledezni, mely, a 3024 70| most érzem magam is, hogy e magasztalást, a leghízelkedőbbet, a mit 3025 7 | asszonya szépsége, derék magaviselése nem kerülheték el figyelmét, 3026 7 | ösvényein? önmagunknak kell e a magunk napjaikat pokolbeli szenvedésekkel 3027 70| asszonyi rény és érdem felől magunknak mindketten csinálánk, és 3028 38| halál és emésztő gyötrelem magvát hintenem? - És mind ezt 3029 37| Szepesből jönnek, hol a Magyar-Tyrólt akarák, magok a boldog alföld 3030 9 | honnan eredhet e gyötrő, magyarázhatatlan némaság. Az én leveleim 3031 39| előttem ismeretlen s meg nem magyarázható vigasztalás ereje futotta 3032 12| mely másban dölyfnek fogna magyaráztathatni, elhallgatott. - A lépés, 3033 7 | mennyi rosszat az ellenkezők! Magzatjaitok, kiket ti hidegen taszítátok 3034 58| BÁCSMEGYEI MAROSIHOZ~Dorog, május 4.~Az vala ám a keserves 3035 36| szíve, mely valamit fölfog, makacs tapadással fog fel, utoljára 3036 62| most hajthatatlan fejesség, makacsság lépett. S ha mind ez nem 3037 55| mely örömtől foszta meg makacsságom: ez vala azon egy pillantása 3038 32| neved hallására még késő maradékaid is kevélykedhessenek. Siketülj 3039 9 | azon szent esküvésre, s maradj enyém! légy ismét enyém! 3040 24| szórhatna el így a szél, hogy ne maradna ittlétednek semmi nyoma, 3041 14| sok szeretetlen itéletek maradnának el, s a tettek a magok való 3042 12| ifjaink nőtelen szeretnek maradni, az a tiszte minden gyermekeit 3043 43| most nem tanácsos magamban maradnom, s egy bizonyos házhoz vive, 3044 57| zokogással, én tőled nehezen maradok el, s még nehezebben fognék - 3045 48| bennünket, midőn azoktól maradunk el, a kikkel szoros egyességben 3046 24| melyek szegény szívemet marczangolják, Ha szíved érzéketlen volna, 3047 17| kilátást: Budának egy része a Margitsziget szép lombú fáival, s az 3048 60| nélkül nem volna jobb mint a marha! - Vaktában tolongunk a 3049 7 | történetet.~Halasi kényére él Mariejának szerelmében, nem tart semmitől 3050 16| látott vidék elszórhasson. - Marosim! mely rettenetessé nem tette 3051 15| Már fekvő beteg voltam. Marosimon és Endrédimen kívül még 3052 10| kedves, melyeknek nincs mása. Szívemben ezer indulat 3053 12| embert megzavart, és a mely másban dölyfnek fogna magyaráztathatni, 3054 39| s egy lélegzése annak a másik jobb életnek, annak az ott 3055 54| nélkül, hogy egyikét vagy másikát láttam volna.~ ~ 3056 59| s így egyik szendergés a másiknak tol karjai közzé - s mikor 3057 21| Megsiketülve hevem örvényében, másod izben próbáltam magamat 3058 8 | s reszkettem. Az idegen másodízben is megcsókola, s te neki 3059 8 | nélkül való érzés. Olvasd meg másodszor, s harmadszor, s tollhoz 3060 65| bátyám nincs többé. Egy másodszori kemény csapás egyszerre 3061 44| tánczolók közé, s most az önte másokba is vígasságot, a ki kevéssel 3062 21| boldogok között. A beteg látása másokra általhat, s nem szeretném 3063 23| szerencsétlen szeretőt minden maszk alatt kiismerik. A lankadó 3064 12| úr nem tudná, kérdé, hogy mátka vagyok? Mire való itt e 3065 13| szólani Szentpéterinek, s ő mátkájáról azonnal lemondott volna; 3066 37| melyet Csengeri bécsi prof. Maurer által festetett. Szepesből 3067 44| indulataimnak cseréik alatt mázgolt soraim fessék tenéked mintegy 3068 21| kél ki a nap. Elalvék a mécs, melylyel nekem az ész csak 3069 61| Apoll, s a szép Antinousz, a Medicsiszek Vénusza és mennyei kis Psyche 3070 21| oda mindenem? - Nem akarám megadni magamat, kifejtőzém karjaiból, 3071 68| legjobbnak láttam neki magamat megadnom. Minden lépés, mely bennünket 3072 23| ellenkezésben légyen, s megadom magamat s szánni foglak. - 3073 39| a te Kláridat készültem megajándékozni. Ugy csókolja a jámbor zarándok 3074 14| E levél engem annyira megaláza, s cselekedetemnek alacsonyságát 3075 24| midőn itt egy asszonyi alak megálla előttem, s azon kérdéssel 3076 21| órájában egyik előtt véletlenül megállánk, abban magunkat megpillantottuk, 3077 3 | szélén szemeimbe. A patak megáradott vala, s az egyik hab a másika 3078 44| intése s jelenléte annyira megbátorított, hogy elég eltökélésem s 3079 24| volna neki, hogy hitszegését megbocsátom, ha e forró szívreszorítással 3080 22| szakasztva, és talán örökre el! Megborzadok e gondolatra; és még is - 3081 45| próbául a gondviselés, s megbukám. Elragadtatva a legtüzesebb 3082 44| az eltaposott szerelem s megcsalt remény kifakadásainak. Endrédi 3083 68| együvé fogván őtet és férjét, megcsókolá mindkettőjöket, s eljövénk.~ 3084 44| öregségemnek gyámola vagy. Megcsókolám kezeit, s szememből egy 3085 50| sebeimet begyógyítja, s a megdicsőült, gyötrelmeimnek feledésére, 3086 34| kezd s elvakul, hogy végre megdöbbenek a Mindenható, a megfoghatatlan 3087 17| teljesítésére buzdítasz, megegyeznek ön gondolkozásommal.~Harmad 3088 17| kegyével fogada, s nagy megelégedést bizonyíta reám bízott dolgainak 3089 32| milyent tőle várnom lehete; megelőzi kívánságaimat tiszteletet 3090 21| valék Budától, Szentpéteri megelőzött, az merő történet; hogy 3091 34| minden erőmet, minden velőmet megemésztette volna - Isten! te látod 3092 22| szívembe, mely életem virágát megemészti s minden kivánságaimat örök 3093 24| többé nem hordhatom egyedül, megemlékezem fogadásodra, s szívem, midőn 3094 70| cselekszi, szívére szorított s megengedé, hogy anyjának szólítsam. 3095 24| kiterjesztéd karjaidat, s megengedéd, hogy áradozó szívemnek 3096 66| által oly sokat szenvedett, megengedendi, nálad leszek, s a ti karjaitokban 3097 17| gondolkozásommal.~Harmad napja, hogy megérkezém. Az országbiró szokott kegyével 3098 18| ülteted a fát, a mi a gyümölcs megérlelésére szükséges s termése annál 3099 8 | keserüséggel is. Engem kevés napok megérlelhetnek a halálra. - Halálra? Nincsi! 3100 21| itt megpihennem. Nincsi megértette tekintetemet, melyet reá, 3101 47| el talál mulni, felele, megeshetnék, hogy fél esztendeig sem; 3102 44| gyöngykötelékekbe aggatva - s megette az esketés oltára, mely 3103 21| a mik többé nincsenek, megfejthetné, ha én vagyok-e a ki magamat 3104 44| elmével lépni Nincsi felé, megfogám karját, s oltár elébe állítám. 3105 70| legméltóbb férfit is; s megfogván jobbomat, hetven esztendős 3106 7 | is hallom. Irtózatos! a megfojtott természetnek halotti hörgése 3107 15| agyam nem arra való, hogy megfontolja, mit illik és mit kell; 3108 53| Alig vártam, hogy sarkomon megfordulhassak, s a lárvák közzül kiszabadulván, 3109 63| s azon édes örömtől is megfosztatom, hogy neki az ő sok kegyét, 3110 32| megfutására, s légy szerencsés megfutásában. Így osztán térj meg borostyánnal 3111 32| szent elszánással pályád megfutására, s légy szerencsés megfutásában. 3112 14| az fölötte kedves, mert meggyőzött a felől a mit mindenkor 3113 7 | jaj akkor neked! Halasi meggyőzte fájdalmát, s nagyságban 3114 64| viszont engemet. Lassadán meggyűltek könyűi, s mind a mit mondhatott, 3115 68| felesége a szobába lépének. A megháborodás ezekben csaknem oly nagy 3116 12| mondám félig epével, félig megháborodva, s eljöttem.~Mint viselé 3117 50| gondolat, midőn látjuk, hogy meghaladott útunkat semmi akarva tett 3118 63| szeretetét, barátságát meghálálhassam. - Jer te is, késedelem 3119 42| Nincsi utczájára értem, s ő meghallá lovam dobogását, ablakot 3120 39| midőn a grádicsra léptem, meghallám, mint kérdi kiéi a lovak, 3121 62| élni s szenvedni hagya, meghallgatá kiáltásomat. Intésére előállott 3122 26| nehány nappal ide érkezett, meghallotta románomat, felkeresett, 3123 56| gyötrelmeimet. Szólj ha a te Klárid meghalna, elvetnéd e képét, mivel 3124 70| Azonközben Bácsmegyeinek atyja meghalt, s a nádor-ispán, s az ország 3125 9 | szívem bánatjában csaknem meghasad, elmétlen csevegéseket kell 3126 36| nyomorúságom oly sokakat meghatott? hogy inségemet oly sokaknak 3127 32| öntse ki reád. Ha te is meghazudtolod, ha te is! - úgy - Reszketek 3128 50| földi virág letörettessék, meghervadjon, elhaljon, s enyém, enyém 3129 55| láttam volna szemeiben, akár meghidegülést, szívemben új fulánk fogott 3130 45| fogadám el a Nincsi szüléinek meghívásokat egy bálra. Megjelentem, 3131 56| mérget önt? S Nincsi nem megholt e nekem?~ ~ 3132 51| magányába zárkózva siratá a megholtat, kit ő öle meg.~ ~ 3133 53| de midőn a cseléd a hírt meghozza, azt nekik, a mint mondják 3134 23| eltelés és csömör, vagy a meghült vér szül, ész sugallatának 3135 8 | szakasztanom e gondolatot! Alatta meghűl az érzék, s minden enyész 3136 68| Dorogon, hol szekerünknek megigazítása miatt nem meheténk mindjárt 3137 44| vala visszatérnem, mert megígértem vala a bátyámnak, hogy nála 3138 7 | napra rendeltetett, s Halasi megígérteté velem magának, hogy a lakodalomtól, 3139 39| azt képzelni, igen nagyon megilletett, s láttam, mely terhes leend 3140 70| román által gyengíti, s megintette, hogy idejével bánjon eszesebben. 3141 9 | Beteg nem vagy; azt nékem megírta volna Endrédi. Oh írj! írj, 3142 70| tisztelete, a mások érdemeiknek megismerése és az a heves vonszás irántuk, 3143 70| Igazságos valék iránta, megismertem érdemeit, s tiszteltem benne 3144 6 | gyermeknek szép lelkével megismértessen, s azzal jó éjszakát, imádott 3145 70| s barátságnak, jó eleve megismertetének azon pálya örömeivel s veszélyivel, 3146 21| őtet szerető szüléinek jobb megitélések alá. - Értelek, széplelkű 3147 21| az ő tekintetétől, az ő megjelenésétől vett volna életet és melegülést. 3148 50| Nincsi, mint egy angyal, megjelent előttem. Nekem nyújtá jobbját, 3149 54| kiállani látásokat? Reszketek.~~Megjövék tőlök. Szentpéteri kiment 3150 21| képzelnem lehete; pedig megjövendölém, hogy sokat fogok! - Surányi 3151 70| annak sok érdemeit a fiában megjutalmazni. Nem mehettek vele semmire; 3152 70| Budára jött, meglátott, megkedvelt s bizonyossá tévén magát 3153 70| közben jegyzéseket tenni; megkedvelte az ifjú szorgalmát, látni 3154 7 | leányba, s azt szüléitől megkéri. Mit gondolsz? Egy oly valami 3155 7 | hogy ők egyek lesznek? nem megkészültnek nézte e a dolgot minden; 3156 21| ő maga költ mentségedre, megkíméllek; elég büntetés neked, hogy 3157 70| juttatni, hogy jobbjával megkínáljon.~Az öreg generál a consiliárusnénak 3158 21| Nincsit csak akkor akarám megkínálni, mikor characterben leendek. 3159 44| felhőcskének emelkedésével megkönnyebbüle. Mihelyt annyira megvilágosodék, 3160 42| orczájához illentém, s megkönnyedni érzettem szívemnek szorongását, 3161 43| ismét tágulást enged, mikor megkönnyedve érzem magamat, s elterjed 3162 70| természet a nevelésnek nagyon megkönnyítette munkáját: de ő bölcsebb 3163 44| fel, halál! te feloldó, megkönnyítő! - Oh Nincsi! Nincsi!~ ~ 3164 47| sirja ki, olyankor gyakran megkörnyékez a rettegés, hogy lelkében 3165 31| fölsegélteknek nem marad idejek megköszönni a jótétet, hanem a helyett 3166 21| s igen esdeklő hanggal megköszönte, hogy kérése iránt tekintettel 3167 21| egykori barátságok bennünk megkoronáztatik - ah! akkor kivánnám, hogy 3168 41| fáradságait elöljáróinak minden megkülönböztetéseiknél. Akkor megyek, mintha űzőbe 3169 12| elsőjének, s nagyjaink által megkülönböztetvén oly könnyen boldogíthatád 3170 70| széles alléen, s még távolról meglátánk a generált, hátradőlve egy 3171 55| vagyon szükségem, s ezt az ő meglátása össze fogott volna rontani. 3172 51| emlékezet, mely lelkemben az ő meglátására új leve, elrontották éjemet, 3173 37| tavaszszal Olaszországot ismét meglátom, s a Belvedér eltávozott 3174 70| iskolai barátja, Budára jött, meglátott, megkedvelt s bizonyossá 3175 7 | Halasi belépett, s Marie őtet meglátta, elhalványult, s szíve a 3176 9 | az ablak mellől, valamíg megláttam, hogy jő. Két levél, Nincsi, 3177 39| megfoghatatlan zavarjában meglepe a Nincsi emlékezete, ki 3178 34| nélkül való, kimondhatatlan, megmagyarázhatatlan érzést kisírhassam az ő 3179 44| lehetett, vevém kalapomat, s megmásztam a Gellérthegyet, hogy a 3180 15| ólálkodni fognak, egyszerre megmenthetne. Oh jőne, jőne bár a szabadító! 3181 50| gyötrelmeimnek feledésére, megmeríti a Lethéből poharát, s nekem 3182 57| mindketten, s nehéz volna megmondanom, melyikünk kezdette. Öcsém, 3183 24| közzé szoríthattam volna, ha megmondhattam volna neki, hogy hitszegését 3184 43| szózatja, lehetetlen vala megmozdulnom helyemből. Ő veszteg maradt 3185 60| S ha előjőne is, ha tőle megnyernéd is azt a kézszorítást, melyet 3186 21| ajtajának két szárnyai egyszerre megnyilának, s Nincsi mátkájának karjain 3187 7 | alatt: Szereted-e? az ajtó megnyílt, Halasi belépett, s Marie 3188 39| szemeire emlékeztetének, megnyiták szívemet, hogy sírhaték. 3189 40| prédikáltatok, egy-két pillantatig megnyitnátok szemét, s sántáknak és bénáknak 3190 24| szívem, midőn magamat vádlom, megnyugtatást talál. Érzem én, hogy nem 3191 68| ez enyhítést. Ekkor újra megölelé őtet, s mindketten összerogytak 3192 20| ha osztán a te nevedben megölelem, ha hallja, hogy a vett 3193 50| rossz cselekedetnek, semmi megölt, megpiszkolt, segéd nélkül 3194 21| hajnalcsillagnak karjain a hegyek megől a nap. - Úgy tetszett, hogy 3195 43| annyira forr, hogy csaknem megpattanok, majd ismét szívemet összeszorítja, 3196 21| volna. Azonban a muzsika megpendült, a tánczosok kiállának, 3197 44| ki midőn a táncz után itt megpihentem, homlokomról le-letörölgette 3198 21| megállánk, abban magunkat megpillantottuk, s én őtet csókoltam meg, 3199 50| cselekedetnek, semmi megölt, megpiszkolt, segéd nélkül hagyott ártatlanságnak 3200 70| olyan, hogy a hallót egészen megrázza, s belső részeig rezeg. 3201 42| a vár dombján a szekerek megrekedtek s késnem kellett! S mikor 3202 21| Képzelheted, hogy útját megrövidítettem. Az úr fölötte barátságtalan, 3203 12| házasság; az erkölcsöknek megromlásában, midőn ifjaink nőtelen szeretnek 3204 70| kezdének hűlni iránta. Az atyám megsejté benne az erőt vevő hypochondrie 3205 19| tartanom lehetett, hogy megsejtend. Szentpéterijének karjain 3206 21| Eléggé kegyes vala, mihelyt megsejtett, ott hagyni imádóinak csillogó 3207 44| asztalnál, a ki szenvedéseimet megsejthette volna. - Vacsora után Szentpéteri 3208 55| melyben az illendőségnek megsértése nélkül fájdalmaimat mellyén 3209 21| tartóztata. Nem eresztem. Megsiketülve hevem örvényében, másod 3210 7 | midőn ezt hallotta. Szíve megsugá neki miért távozott légyen 3211 22| ha nékem akkor Géniuszom megsugta volna, hogy te azon első 3212 64| a szél, mely bal részét megsújtotta, egy újabb csapást adhat 3213 62| jegyekkel, kik közel vannak a megszabaduláshoz, s arczomról letörlé az 3214 21| hóhérló emlékezetektől is megszabadulhatnék, melyek engemet szünet nélkül 3215 24| fonák mentséggel akartam megszabadulni tőle. Nincsi az erőszakig 3216 43| fulnom - olykor engem is megszáll az a kivánság, hogy bár 3217 44| helyet, jó távol Nincsitől. Megszállott a szesz borral ölni el bánatomat, 3218 19| Elveszve láttam magamat ezen megszámíthatatlan életben, s egy jobb világ 3219 39| rányomtam forró csókomat, főm megszédült, átöleltem Terézt, s ajkaink 3220 21| minden indulatot elaltat és megszelidít. Átteszi magát a töltésen, 3221 39| ezt a te könyűid által megszentelt gyolcsot; monda. - Szívem 3222 42| mi az ő lélegzete által megszenteltetett. S íme most - mint változott 3223 68| váratlan látásból eredő megszeppenést a legszívesebb, legforróbb 3224 70| bizonyos situátiók közt megszerete, s most nem magáért a könyvért, 3225 1 | egy ablakban véletlenül megszóllamlott a guitarr, sírt, nyögdelt, 3226 62| nyúl, elégnek tartanád e megszóllítani? vagy elkapnád előle akármint 3227 21| nem akarok is. Elakadtam megszóllításán. Az nem az én vétkem, felelék, 3228 47| én mint ő, meddig nem; de megszomorítani kegyetlenség volt volna. 3229 39| veszélyt, melyben lebegtem, megszorítám kezét, rányomtam forró csókomat, 3230 55| volna hozzám jőni. Kereken megtagadám neki a kérést. Én Nincsit 3231 7 | a maga érzéseit annyira megtagadhatja, s utána vetheti a haszonnak 3232 21| s végre elgyöngült inai megtagadtak tőle minden lépést. Láttam 3233 7 | atyámuramtól s édes anyámasszonytól megtanúlánk, hogy gyermeknek nem szabad 3234 70| birtokomért a veszedelmes lépést megtegye, s annál inkább, mivel bizonyos 3235 37| mindjárt a hogy ők elmentek, megtenni ez útat; s ez az oka szokatlan 3236 70| volt volna most örömed, megtestesülve látván azt az ideált, melyet 3237 70| consiliáriusnéban egynél több megtéved első látása alatt: de nincs 3238 53| itt szóban nem foroghat - megtevém köszönő látogatásaimat, 3239 12| melyekkel barátságos bizodalmad megtisztelni akarand, híven eljárni fő 3240 70| mintha az neki volt volna megtiszteltetése, gyermekének. Hagyj megpihennem, 3241 7 | ily tekintetű uraság által megtiszteltetett, s a leányt oda ígérik. 3242 65| MAROSIHOZ~Ipolyságh, jun. 12. ~Megtörtént a mitől rettegék: a bátyám 3243 44| érteni, hogy kimenésemet megtudván, gondokba sülyede, nehogy 3244 70| könyvért, hanem az általa megujított emlékezetek miatt olvas. 3245 70| térhessek: de gróf Odolinszkyné megújította a scénát. Egy ily jó gyermeknek, 3246 44| a legutolsó fűszálig. A megujuló természet csudálása két 3247 51| a gyengeség miatt, mely megujult hatalommal rohana reám, 3248 21| A megbántott, elárúlt, megútált szerelem lekapta szemeimről 3249 9 | kívánnék neked ily kínt, ha megváltoztál volna, ha hitedet megszegted 3250 13| minek? - hogy rajta Nincsit megvehessem. - Álmodhatál-e ilyet felőlem? - 3251 13| elmétlenségemért. Pedig a megvetés nehezet nyom, mint a szegénység.~ ~ 3252 24| szíves odaengedésével, megvetésével mindennek egyébnek, a világ 3253 13| az onkelem! az onkelem! Megvetéssel fog tekinteni reám szemtelenségemért, 3254 21| képem, az elhagyott képe! a megvetetté! elhervadott arczom s a 3255 64| öreget jelenléted által megvigasztalni. Csókold őtet nevemben, 3256 44| megkönnyebbüle. Mihelyt annyira megvilágosodék, hogy gyertya nélkül látni 3257 26| magamat meg nem adnom. Tornára mégyek vele; azaz, ő viszen magával 3258 23| mentegetőzéseim; el kellett mennem Megyerihez, ki, miért-miért nem ő tudja, 3259 68| első pillantattal voltak megzavarva; a váratlan látásból eredő 3260 50| összefonva gyönyörűségek közt mehess végig hosszú útadon!~ ~ 3261 13| s tudják az egek mikor mehetek el. Már egy izben útnak 3262 68| szekerünknek megigazítása miatt nem meheténk mindjárt tovább, oly szertelenül 3263 64| engedelmet kértem tőle ágyba mehetni.~Mihelyt a húgomat magára 3264 70| fiában megjutalmazni. Nem mehettek vele semmire; a különös 3265 13| sugallák. Ha első tüzemben mehettem volna, most Szentpéterinek 3266 1 | melengeti őket mint a tavasz melege, hogy nem gondolnak a hideg 3267 6 | emlékezeted minden érzést, mint melegíti fel szívemet, mely egész 3268 6 | szívből eredő felelet a maga melegségében, könyűket gyűjtött szemeimbe. 3269 21| megjelenésétől vett volna életet és melegülést. Tolongva közelített felé 3270 1 | hogy együtt vannak, miként melengeti őket mint a tavasz melege, 3271 8 | kibeszélhetetlen bájjal simultál mellére. Ki akarálak tépni karjaiból, 3272 1 | végezés nyujta, miként mentem melletted a legédesebb szendergésben, 3273 70| de így többé őtet el nem mellőzheténk. Félre tette a könyvet, 3274 57| melyikünk kezdette. Öcsém, monda mellyéhez szorítván, elfojtott zokogással, 3275 44| fényében együtt síránk, midőn mellyemen a jövendőnek előérzései 3276 12| csatlattatni, azok által a kik reád méltók, nagy örömmel fogadtatnál. 3277 70| boldogulni nem lehet, s méltónak látta, hogy birtokomért 3278 7 | gondolsz? Egy oly valami a mit méltóságnak tituláznak, ha merő törzsök 3279 53| míg betegen fekvém, sokan méltóztattak gondban lenni egészségem 3280 70| figyelmet, melyre általa magamat méltóztatva látám, mennyei jóságának 3281 44| az álom nem volt, annál mélyebben sülyedék el eltünt örömeimnek 3282 21| egy kanapéig, mely a szála mélyében állott, s szemeimet köd 3283 39| phantasiejének szárnyain az érzés mélyeibe hatott, felszöktem a székről; 3284 39| Kassáról kiküldé lovait, melyeken eddig jöhessek. Teréz valahova 3285 23| legédesebb örömei, s oly örömek, melyekre pályánknak vége felé is 3286 43| vetettem föl reá, s kilestem, melyiket nézi a csillagok közzül, 3287 57| nehéz volna megmondanom, melyikünk kezdette. Öcsém, monda mellyéhez 3288 37| nyájassággal s örömmel fogadtatott, melyről ez a jó öreg országszerte 3289 17| érhetném hamar! Nincsen rév hol menedéket leljek; hosszú fáradságos 3290 44| magammal, én is feléjök menék. Nincsi épen gyönyörű könyűit 3291 25| látok magam előtt semmi menekedést, semmi nyugtot. Egy mód 3292 35| elmétlenségemet s sírok. Mennék innen, de nem eresztenek, 3293 68| emlékeztetém Bácsmegyeit, hogy mennünk kell. Merően néze szemeimbe. 3294 44| alkalmatlan barátságát, a mennyire az által magamat akkor bántva, 3295 41| kedveskéjének nyájasságai mennyivel édesebben jutalmazzák unalmas 3296 50| sétálánk, s a víznek sebes mentében az élet sebes futását látánk 3297 14| hogy elmétlen lépésemet mentegeted, s miatta egyedül a magával 3298 23| álla.~Hasztalanok valának mentegetőzéseim; el kellett mennem Megyerihez, 3299 21| kényemnek föláldozám. Míg hosszú mentegetőzésem véget ére, az öreg Surányi 3300 7 | eltünt, s egy barátja által menteté ki magát, hogy viceispánjától 3301 21| kárhoztatott leánynak heves mentőjévé tegye magát. A hiteszegettnek 3302 21| miatt, melylyel ő maga költ mentségedre, megkíméllek; elég büntetés 3303 70| barátunknak részvétét s mentségeit tapasztalhatnánk azon félreértéseknek 3304 24| feleleten, s végre egy fonák mentséggel akartam megszabadulni tőle. 3305 44| kiállék vele az első helyre. A menüet első lépései alatt már alig 3306 44| a tánczot nyissam meg a menyasszonynyal, s teljesítettem kérését. 3307 44| találtatott, én, kinek a menyasszonyt oltár elébe kellett vezetnem! 3308 45| mely nekik annyi bájt ad menyegzőjök napja után - nem tudtam 3309 50| Mely pillantat, ha majd menyei karjaival általfog, s édes 3310 34| széjjeltekintek, s szemem addig mered, míg végre elgyöngül, reszketni 3311 27| nap déli teljes ragyogása meredek falaimnak csak fekete homlokaikat 3312 70| gyalázatos nevezettel élni merészlettem; de az a báj, mely ezt a 3313 12| örömeidet kétszeresen el nem mérgesítené. Barátom, légy férfi, s 3314 13| az én örömeim el vannak mérgesítve örökre, s én nézzem e, hogy 3315 43| órája; de ah, én abból nem merítettem semmi enyhületet! Hasztalan 3316 17| a kinek szemébe nézni ne merjek, s ime reszketve futok egy 3317 21| hogy küszöbömön belépni ne merjenek. - Oh! ha láttad volna, 3318 43| fogja ezt? Ki fogja ezt merni? - Mihez fogjak? Mit kezdjek?~ 3319 68| Bácsmegyeit, hogy mennünk kell. Merően néze szemeimbe. Nincsi zsebkendőjébe 3320 14| tulajdon hidegsége szerint mérsékli az idegen tántorodás grádicsait.~ 3321 39| emlékezete, ki engem ily mérték és határ nélkül teve szerencsétlenné, 3322 42| utczán ki lakik, én pedig merültebb voltam, mint hogy az olyas 3323 44| stróphájáig mélyen el vala merülve, de ekkor egyszerre omlottak 3324 30| közt tévelygünk, s alig merünk félve pillantani a távol 3325 37| kedvelői, hanem értői is a mesterégnek, s ide őket leginkább az 3326 70| látója kisértetbe jő azt mesterkélésnek venni. Szavainak már csak 3327 18| ízletesbb lesz, minél kevesebbé mesterkélsz körülte. Ám nézd a leányt, 3328 70| affectálván semmit, minden mesterségeiket a ravaszkodóknak végtelenül 3329 27| sonettjeivel kalandozom be a mezőt és az erdőket, s a legsivatagabb, 3330 22| Isten tudja, mi érend még. A miben egykor gyönyörűségemet lelém, 3331 1 | lyánykák, mikké nem tesztek ti mibennünket! ti szíveinkkel együtt vészitek 3332 9 | két oly szívnek, mint a miénk? - S íme képed egész kedvességében 3333 23| kellett mennem Megyerihez, ki, miért-miért nem ő tudja, alakbált adott. 3334 30| elmével nézhetek ez életre, mig más részről elragadott szent 3335 43| ezt? Ki fogja ezt merni? - Mihez fogjak? Mit kezdjek?~Virrad, 3336 1 | tőled. Lyánykák, lyánykák, mikké nem tesztek ti mibennünket! 3337 61| Hová levének az idők mikoron engem a Corregio szép Iója 3338 62| engemet ismer, hogy tudja milyen vagyok; ezt kérdeném tőled: 3339 32| bátyámét ide zárom. Olyan az a milyent tőle várnom lehete; megelőzi 3340 44| s oh mely könnyűséggel, milyetén kedves siklásokkal, repüle 3341 31| igen édes örömöket nyújt. Minap a helybeli szegények felől 3342 37| MAROSIHOZ~Torna, jul. 20.~Midőn minapi levelemet épen berekeszteném, 3343 41| tűz borítja el házadat s mindened hamuvá ég, ha földeidet 3344 44| lévén a czeremoniának, midőn mindenek az uj pár felé tolakodtanak, 3345 21| hogy neki mint áldoztam föl mindenemet, életemet, nyugalmamat, 3346 69| 2 órakor.~Rendbe hozatá mindenét, s resignálva van. Csöndesen 3347 21| szemeim nyugtalanul repdestek mindenfelé. Véletlenül egy általellent 3348 21| tarták szükségesnek, hogy a mindenféle illatok fulasztó atmoszpheráját 3349 30| szellők, mint hozzák nekem mindenfelől a legkedvesebb illatokat - 3350 3 | emberi sors képe mindenben és mindenhol, kedves leány! - Élj boldogul! 3351 28| mint Petrarcát a Lauráé, mindenhova üldöz - tinéktek panaszlom 3352 22| akkor dolgaim! Könyűidnek mindenike enyhítő olaj volt a vert 3353 19| szívemet és érzékeimnek mindenikét. Elveszve láttam magamat 3354 6 | tészen az, felelé szívének mindenkori nyájasságával; ki ne tűrne 3355 52| többé, hanem Szentpéterinét! mindennap látni, s nemsokára mint 3356 41| szegényebb a koldusnál, ki mindennapi élelmét küszöbről-küszöbre 3357 7 | kor, melyben az ily esetek mindennapiak! Rettenetes látni, hogy 3358 24| odaengedésével, megvetésével mindennek egyébnek, a világ minden 3359 23| csudált actiója - mikor mindez elterjed szemeim előtt, 3360 70| itéle felőlem, s míg én, mindezek felől semmit sem sejdítve, 3361 49| Eddig Sághon vagy, s öleled mindkettejöket, s a szerelem legtisztább 3362 68| őtet és férjét, megcsókolá mindkettőjöket, s eljövénk.~Budáig eltiltott 3363 70| sejdítve, közzéjek érék, mindnyájan kérék a consiliáriusnét, 3364 30| szemeimről a fátyol, mely mindnyájunkat halandókat vakon tart, midőn 3365 44| felől nyögve suhogott: de minekutána a királyi napnak felkelésével 3366 1 | el azt az erőt is, mely minket éltet; s akkor osztán lehelletetek 3367 39| BÁCSMEGYEI MAROSIHOZ~Miskolcz, jul. 24.~Ma nyugodtabb 3368 70| legtisztább, elméje igen mívelt, s tónja olyan, hogy bizodalommal 3369 50| nélkül hagyott ártatlanságnak mocska nem fertőzteti: az a hév, 3370 25| menekedést, semmi nyugtot. Egy mód van hátra - az, hogy távozzam. 3371 21| Surányi a maga tipegő, szíves módjával jőve felém, s igen esdeklő 3372 14| azt velem fölötte nemtelen módon nem vesztegetteté el. Kértem 3373 19| gerjesztette. Nem láttam módot, melylyel elolthassam, melylyel 3374 9 | mint búva a hold felhői mögé azon szent este, s mint 3375 7 | vehetni, csak az a csuda mondana le erőszakosan szerzett 3376 62| szerencsétlen vagyok. Ha ezekre azt mondanád, hogy Teréz engemet ismer, 3377 7 | egymást, azt elnézték; annak mondának, úgy is vége leend, ha Mariet 3378 21| mondhattam, s mélyen elsülyedtem mondásomnak igazságába. Hogyan? kérdé 3379 68| hűség és a hála érzései mondathatnak, azon hévvel ömledezteték, 3380 21| szó vala egyetemben a mit mondhaték. Könyűim elfojtották szavaimat. 3381 36| jóságát; emberi nyelv nem mondhatja ki a mit akarnék. - Könyűim 3382 62| Elhallgatom a mit beteg állapotom mondhatna; értsd meg, s vedd a mondottakhoz, 3383 24| forró szívreszorítással mondhatnám neki még egyszer, hogy őtet 3384 24| csillogásának! - oh, nem mondhatom ki mit érzettem. - Ha nagysád 3385 64| meggyűltek könyűi, s mind a mit mondhatott, e két jelentős szóból álla: 3386 8 | lelkemre; nem tudom mit mondjak. Ah, vedd elő képemet, s 3387 50| pedig, barátom, - de minek mondjam én azt neked? neked, kivel, 3388 62| teve.~Teréz engem szeret, mondod: s én az ő birtokában boldog 3389 50| látánk ábrázolva, oly gyakran mondogatánk egymásnak, mely fontos pillantása 3390 21| kiálték, nem is tudván mit mondok; halált? Oh, annál jobb, 3391 57| kézszorítás, melylyel ezt mondotta, elnémítottak. Karjai közzé 3392 62| mondhatna; értsd meg, s vedd a mondottakhoz, hogy nekem alig van egy 3393 35| könyűit. - Értenie kellett mit mondottam, mert az az "ah, mely nyilalás, 3394 70| mint a mit coquetterienek mondunk. - Bocsásson meg az igazság, 3395 21| csinál, de szüleinek meg van mondva, hogy küszöbömön belépni 3396 70| ifjabbnak akarják tartatni. Moralitása a legtisztább, elméje igen 3397 18| fedtelenség s színetlen rény mosolyg neki szemeiből, mely természeti 3398 23| mintha rám nézne s nekem mosolygana. Ha így álmodozom, s az 3399 15| a csalfa, ki most igéző mosolygásai, édes kék szemei által téged 3400 19| Flóra jő a holt vidéket mosolygásaival Tempévé varázslani - szótlan 3401 21| mosolyga reám egy angyalnak mosolygásával, s mind gyönyörködénk mind 3402 51| mint életnek italát! s mint mosolygok neki, mintha a megint hív 3403 27| pillantottam, mikor ő reám mosolygott, reá mertem volna tenni 3404 70| mely történetet neked e mostani levelem viszen, az úgy kívánja, 3405 17| véletlenül közel hozzám valamely mozdulást sejtettem meg. Fölrezzenve 3406 17| Fölrezzenve tekinték a mozdulat felé, s képzeld, oh képzeld, 3407 70| súgallásokból ugyan, de tulajdon mozdulatából cselekszi, szívére szorított 3408 18| természeti kellem vagyon mozdulatain, minden cselekedetén. - 3409 23| A lankadó lélek minden mozdulatban festi magát. Szavának zengése, 3410 44| zsibongást okoza, meg nem tudék mozdulni helyemből, míg Endrédi intve 3411 7 | légyen el Halasi, s minden mozdultán látszott, mely szertelenül 3412 21| felsőbbségemet, s minden mozdultom, minden reá vetett tekintetem 3413 70| kelleme, valamint könnyű mozgása s ízletes öltözete, tíz 3414 39| hogy míg Teréz haza jő ott mulassak; s midőn a grádicsra léptem, 3415 7 | Consiliárius úr maga sem mulasztja el, vérrel befutott ábrázzal 3416 21| víg körében élt, együtt mulata velek, most pedig kiszakasztva 3417 42| És ha csak egy negyedig mulathattam körülte, oh, mi boldog voltam 3418 9 | késtemet, mintha örömest mulatnék. Midőn szívem bánatjában 3419 9 | Még nehány nap itt kell mulatnom, s úgy kell tennem, a mi 3420 52| gyermek laktam vala. Ha benne mulatok, elevenebben lep meg egykori 3421 36| ízben, s Teréz mind addig mulatott fekvésem körül, míg az illendőség 3422 4 | lyánykát, s a leglármásb mulatságnak közepette is pityergőre 3423 70| azoknak felfedezésekben mulatságot lelnek; s ha valaha, most 3424 47| meddig nem. Ha útad el talál mulni, felele, megeshetnék, hogy 3425 50| borult jövendő előttünk, a múlt pedig hátunk megett elterjed, 3426 70| fogadtam, midőn öt esztendő múlva útazásaiból haza jött. Igazságos 3427 70| nevelésnek nagyon megkönnyítette munkáját: de ő bölcsebb és jobb, 3428 22| szenvedek! Ezereket látok munkásan botorkázó léptekkel szédelegni 3429 37| járulván, hogy Csengeri a Museum Pio-Clementinumot, a Herculánumi 3430 21| midőn ismét hallám szavának musikális zengését, melynek ő oly 3431 23| sugallatának akarjátok tartatni; mutassatok egyet örömeitek közül, mely 3432 24| legédesebb zengésű szózat azt mutatá, hogy a kérdő Nincsi volt. 3433 44| Nekem vele általellent mutaták ki a helyet. Szívem nagy 3434 70| én iránta hajlandóságot mutatandok, párok legyünk. Én tizenkét 3435 70| egész physionomie lankadást mutatna, ha rajta a legszebb két 3436 24| s az útat ki nem hagyá mutatni magának. Ez még inkább megzavart. 3437 45| széles, hosszas, bő beszéddel mutogatják, hogy ez nem halálos, hogy 3438 61| mind csak eseményeknek műve; s értsd a művész kifejezését! - 3439 37| nehány nap óta e mesterség műveinek csudálása nyújt, semmiben 3440 29| lelke érzékeny és jó, s művelve van. Tudja okát szenvedéseimnek, 3441 61| eseményeknek műve; s értsd a művész kifejezését! - egy ölelésnek 3442 61| Belvederben töltöm és a művészek dolgozóiban. - Az is haszontalan! 3443 43| ömledezése - - - Mi ez? - Muzsikát hallok.~Ennek valék még 3444 70| Bácsmegyeinek atyja meghalt, s a nádor-ispán, s az ország bírája s mások 3445 39| siránkozni, - Teréz! mondám; nagysád-e énutánam? - Hogyan, nemesszívű 3446 7 | Halasi meggyőzte fájdalmát, s nagyságban álla ott, melyet annak érzése 3447 9 | Drágább az, mintha annyi nagyságú gyémántot vennél; mert ez 3448 12| lesz, és hogy esetedben nálamnál szívesebb részt nincs senki 3449 21| szenvedek, följebb emele nálánál és magamnál. Becsemnek érezése 3450 66| Szívem azt inkább tanácsolja, náloknál. Mihelyt egészségem, mely 3451 37| két idegen jelenteté be nálunk magát, s az öreg Csengeri 3452 26| kínjaimat, talán ad egy-két napi pihenést; s akkor oly csendes, 3453 3 | kellene eltöltened nélküle napjaidat mint ím ezeket töltöd most? 3454 7 | önmagunknak kell e a magunk napjaikat pokolbeli szenvedésekkel 3455 10| hánykódások közt folynak napjaim, kedves, melyeknek nincs 3456 21| összekelni; az volt öreg napjaimnak minden óhajtása. Ő szeretett 3457 3 | s veled töltött boldog napjaimra gondolkozám, s abban kerestem, 3458 22| tekintettel éltemnek jövendő napjain tekintek végig - és még 3459 39| melylyel összekelésteknek napján a te Kláridat készültem 3460 8 | keserüséggel is. Engem kevés napok megérlelhetnek a halálra. - 3461 6 | szánozás előze meg. Mely napom vala, ha azt együtt tölthettem 3462 8 | 12.~Tegnapi rettenetes napomat rettenetes éj követte - 3463 26| Csengeri ezelőtt nehány nappal ide érkezett, meghallotta 3464 24| felkelő hajnal mindég kedves nappalt, s a lehanyatló nap mindig 3465 3 | kapva a föld, ha éltető nedvedet a férgek kiszívják, s a 3466 36| felől semmit ne tudass. Négy-öt nap mulva útnak indulok, 3467 43| óraütést hallok, mert minden negyed közelebb vonz azon rettenetes 3468 42| keresett engem. És ha csak egy negyedig mulathattam körülte, oh, 3469 70| bártfai feredőben.~Harmadik és negyedik leveleimből, kedves barátném, 3470 21| fárasztottam vala ki, s már a negyedikhez kaptam, midőn Nincsi karjaim 3471 57| sírni kezdénk mindketten, s nehéz volna megmondanom, melyikünk 3472 9 | s úgy kell tennem, a mi nehezebbé teszi késtemet, mintha örömest 3473 57| nehezen maradok el, s még nehezebben fognék - ekkor levonta süvegét 3474 13| elmétlenségemért. Pedig a megvetés nehezet nyom, mint a szegénység.~ ~ 3475 44| Isten, hogy azt hamisság és neheztelés nélkül mondhattam; hogy 3476 21| közzül. Menjen tehát! monda neheztelésének hangjával, s eltola; de 3477 44| fordulhatott. Egy parancsoló neheztelő tekintetet vete reám. - 3478 69| fekvő szobájába. - Írd meg nekiek, monda, hogy szereteteket 3479 44| a tánczolók közé, s ott nekieresztém magamat az eltaposott szerelem 3480 23| hol magamat kesergésemnek nekiereszthetém háborítás nélkül. Minden 3481 7 | boldogtalan. - Miért ád néktek a törvény, miért maga a 3482 3 | szerint kellene eltöltened nélküle napjaidat mint ím ezeket 3483 3 | órára inkább érzem, hogy nélküled nem élhetek. Reád emlékeztet 3484 9 | gyötrő, magyarázhatatlan némaság. Az én leveleim kezedhez 3485 42| föloldhatatlan beszédes némaságban ülénk együtt! mely szent 3486 31| barátom, egyetlen öröm a maga nemében; és ha földi bújdosásom 3487 51| lehallatszék, úgy, hogy némelyek felpillantottak s tudni 3488 8 | iránt a mi szép, nagy és nemes. Neked köszönöm ezt, s neked 3489 23| a szívet ily jóvá, ily nemessé teszi, s mind azzal a mi 3490 39| nagysád-e énutánam? - Hogyan, nemesszívű férfi? monda felbátorodott 3491 52| Szentpéterinét! mindennap látni, s nemsokára mint anyát látni, nem - 3492 44| szálába, s látván, hogy nemtaláltatásom zsibongást okoza, meg nem 3493 14| ifjúság tüze azt velem fölötte nemtelen módon nem vesztegetteté 3494 70| szerette emlegetni, a mi nemünknek egyetlen ösvénye. Szüléimnek 3495 41| híjával, öltözzél aranyba, ha nemzetek buknak is meg lábaid előtt, 3496 6 | tevém, hogy nézze mennyi nép tolakodik látásunkra, s 3497 27| összeszorult szívből Nincsimnek neve kireppen, utánam jajdulnak 3498 20| írtál-e neki; s ha osztán a te nevedben megölelem, ha hallja, hogy 3499 18| sokaságtól, magának hagyva nevekedik falun, egy bölcs és gondos 3500 51| öntözzed, ápoljad, hogy nevekedjék, s virulmányra fakadjon, 3501 24| fejezheték ki minél inkább nevekedtenek. Elakadtam a feleleten, 3502 70| teljes mértékben megadta a nevelés, s a természet a nevelésnek 3503 70| szüléimet az ő bölcsen sanyarú nevelésekben ismerte. - Az én barátom 3504 70| nevelés, s a természet a nevelésnek nagyon megkönnyítette munkáját: 3505 20| barátom! Valami körültem van, neveli keserűségemet. A te kebeledben 3506 23| szenvedek, s nem sejtik meg mint nevelik enyhítések által gyötrelmeimet. 3507 44| melyeket a mai nap örömei még neveltek, de titkolni óhajtott háborodással, 3508 70| elhallgathatta volna, s én úgy valék nevelve, hogy neki mindent elmondjak,