| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
4015 69| fogom.~Dél után 2 órakor.~Rendbe hozatá mindenét, s resignálva 4016 70| szava a rendhez szokott, rendben gyakorlott embert festi; 4017 51| biztatott, hogy ha magamat rendeléseihez szabandom, nem sokára egészségem 4018 12| birtokodnak egy része onkelednek rendelésétől függ, mely annak csudálatosságai 4019 7 | öszvekelések harmad napra rendeltetett, s Halasi megígérteté velem 4020 23| egész reggeligre ki valának rendelve tánczosai; ekkor nyíltak 4021 27| kerengésben csaponganak végig a rengetegek égig halmozott derekaikon, 4022 42| nyargalék Végig Pesten! mint rengett alattam a híd! mint nem 4023 21| szálának, s szemeim nyugtalanul repdestek mindenfelé. Véletlenül egy 4024 44| között, s alattam a szirt repedéseiben a fecskék reggeli dalaikhoz, 4025 27| egy földalatti világnak. E repedéseknek keskeny fenekeikben a nap 4026 23| véletlenül Nincsimnek portréjára reppent - Nincsimnek-e?! - elzárja 4027 9 | a te akaratod! Oh, nem repülhetek hozzád! Még nehány nap itt 4028 43| De most - ah! ezután ne repüljetek ablakához! szárnyaitoknak 4029 9 | hallgatnom. ... Oh, ha repülnöm lehetne, hogy bánatomat 4030 21| hogy kevés hetek előtt itt repültem el a karjaim közzé zárt 4031 44| emelte zsákmányát, s vele repülve ment. Én is hazajövék. De 4032 24| szeretett volna! - Egy egészen resignált vágyás az ő birtoka után! 4033 69| Rendbe hozatá mindenét, s resignálva van. Csöndesen várja a gyógyulást, 4034 70| hamisnak. De Szentpéterinek e részben nem kelle világosítás; ő 4035 70| útjaikat kerülteté, mely őtet a részegek nagy seregében józanon tartotta; 4036 15| száll belőle. El vagyon részegülve édjeitől, s nékem, ó Marosi, 4037 70| egészen megrázza, s belső részeig rezeg. Termete s testessége 4038 51| Ártatlan! s te örülsz nekik? reszkess; annak vérével híztak, a 4039 68| gyöngeségeinek, s erőlködött titkolt reszketések alatt elfojtani könyűit, 4040 44| hogy álljon elő szekere. Reszketett minden tetemem. Nincsi azon 4041 68| szertelenül élessé leve, hogy reszketnem kelle egészségeért. Sokáig 4042 34| mered, míg végre elgyöngül, reszketni kezd s elvakul, hogy végre 4043 44| a jövendőnek előérzései reszkettenek végig, itt irok meg, és 4044 30| nézhetek ez életre, mig más részről elragadott szent érzéseim 4045 29| érzésnek. De az ő könyűi részvevő érzésnek könyűi, s a fájdalom, 4046 65| 12. ~Megtörtént a mitől rettegék: a bátyám nincs többé. Egy 4047 69| itt van vége, de attól nem rettegett. - Minek harangoznak? kérdé, 4048 44| addig tőlem az effélét nem retteghetitek. - Klárid már a bátyámnál 4049 27| minden perczben összeomlással rettegtet. Mély és keskeny nyilások, 4050 64| az orvos mind én is attól rettegünk, hogy a szél, mely bal részét 4051 16| elszórhasson. - Marosim! mely rettenetessé nem tette nekem egyetlen 4052 67| hiheted-e, hogy ez engem rettent? Kedves nekem, igen kedves 4053 17| érhetném hamar! Nincsen rév hol menedéket leljek; hosszú 4054 70| megrázza, s belső részeig rezeg. Termete s testessége középszerű, 4055 37| Raphael, Hogarth s Dürer rezeit szobámban téteté le, - ki 4056 24| Ily név nélkül való érzés rezge végig egy pillantatban lelkemen. - 4057 24| vánszorogni a kanapéhoz. S mint rezzenék meg, midőn itt egy asszonyi 4058 29| hogy az éjfél már elütötte rezzentő óráját.~ ~ 4059 7 | szerelemnek minden dühével riada a "szeretem" kimondása ellen, 4060 24| előttem, s azon kérdéssel riaszta fel andalgásomból, hogy 4061 70| rajta látunk, őszülni s ritkulni alig kezdő haja, színes 4062 20| könyűje! Ha ezt látnád, térdre rogynál, s áldanád a napot, mely 4063 68| szerelem; s Nincsinek lábaihoz rogyott. Ajkaik véletlenül összeforradtak, 4064 59| boldogtalanságomnak érezése gyilkosan rohan az ál boldogság helyébe 4065 68| könyűit, melyek egyszerre rohanának elő, s csöndes szenvedései 4066 33| azt! kettőztetve fog reám rohanni, s tartok, igen, tartok 4067 21| midőn Nincsi karjaim közzé rohant. Mit csinál? kérdé. Nem 4068 21| mint valamely gyilkos, reám rohantak, mind ez még inkább eltüzesítette 4069 39| legindulatosabb zivatarjában rohantam fellépő atyjának karjai 4070 20| enyém lészen, úgy néztem rokonait, mint tulajdon véreimet, 4071 70| mondá a grófné, s emlékezzél róla, hogy e szerencsét nekem 4072 1 | angyaltekinteted mint ragadott el, hogy rólad, magamról, s az egész világról 4073 8 | elő képemet, s emlékezzél rólam, midőn azt nézelled, s mondd 4074 37| régiségek köteteit, a Piranési Rómáját, s a Raphael, Hogarth s 4075 11| ment. - Nem illene-e ez románba? - Te nem nevetsz? Én nevetek. - 4076 70| excerptái bizonyítják, ő a románban nem a románt olvassa, noha 4077 70| hogy a férjem, vagy a maga románi nevével Szentpéteri, tudta, 4078 26| ide érkezett, meghallotta románomat, felkeresett, s addig kért, 4079 70| bizonyítják, ő a románban nem a románt olvassa, noha aestheticai 4080 44| csontomban össze vagyon roncsolva. Ennyit küzdék őmiatta - 4081 55| meglátása össze fogott volna rontani. Érzettem én, mely örömtől 4082 18| egyengetések által el nem rontatott! De ha erőltetni akarod, 4083 18| józan értelemben, gyakorta rontó féreggé vál, mely a legkecsegtetőbb 4084 21| én vagyok-e a ki magamat rontom. Szemébe kell vala tekintenem, 4085 21| hanggal; kímélje magát, ne rontsa el akarva magát, ne ismérje 4086 62| szenvedések által meg vannak rontva, s kedvetlenségem igen is 4087 19| hogy terhem alatt le ne roskadjak.~ ~ 4088 45| hatott által reám. Le akarék roskadni az elviselhetetlen súly 4089 44| mint a mi alatt lelkem roskadoz. Nem vesztettem-e el mindent? 4090 15| rajtam, az könnyíthetne roskasztó terhemen - az orvosa, barátja, 4091 50| útunkat semmi akarva tett rossz cselekedetnek, semmi megölt, 4092 51| elrontották éjemet, s most sokkal rosszabbul vagyok, mint jó idő óta 4093 69| Októb. 11. 2 órakor reggel.~Rosszabbúl van. Nem szólhat. Szemei 4094 7 | egészséges testi és mennyi rosszat az ellenkezők! Magzatjaitok, 4095 21| feleletem, szünet nélkül rosszul érzem magamat. Változásaim 4096 51| Korán fonnyada el a szép rózsa, s hiteszegett kezeknek 4097 24| ittlétednek semmi nyoma, mint ím e rózsáknak nem maradt!~ ~ 4098 24| alakos bálba, s én neki rózsalánczokba vert rabja, követém lépéseit. 4099 4 | mint a kis leány, kinek új ruháját elzárá az anyja, és a ki 4100 23| mind azzal a mi alacsony és rút, ily ellenkezésben légyen, 4101 49| MAROSIHOZ~Buda, okt. 12.~Eddig Sághon vagy, s öleled mindkettejöket, 4102 63| engemet, s ez órában indulok Sághra. Oh, ha a szegény bátyámat 4103 68| s férjéére s onkeljéére Sándornak neveztetett, s fölnyújtotta 4104 40| pillantatig megnyitnátok szemét, s sántáknak és bénáknak csoportjokba 4105 70| ki szüléimet az ő bölcsen sanyarú nevelésekben ismerte. - 4106 21| bússá, elsülyedté tesznek s sápadt arczczal, bús képpel nem 4107 53| felelt. Alig vártam, hogy sarkomon megfordulhassak, s a lárvák 4108 21| volna, mint állék e gyilkoló scén alatt! Alig leltem lélegzetet. 4109 70| Mert hogy azok az épületes scének, melyeket e levelek emlegetnek, 4110 56| bölcseknek azt mondaná, hogy az sebedbe mérget önt? S Nincsi nem 4111 19| jóltevőleg folyt elmérgesült sebeimbe. Hirtelen Nincsinek szavát 4112 50| édes lehellete vérző minden sebeimet begyógyítja, s a megdicsőült, 4113 29| Az ő társasága ír az én sebeimre. - Ha a hold a vacsoránál 4114 68| útjától, hol be nem hegedett sebeit ezer emlékezeteknek kelle 4115 39| szemeim elől, s a lovak sebesen vivének le a dombon.~ ~ 4116 38| vendéglésért, épen ott ejtenem sebet, a hol az őtet leghalálosabban 4117 22| enyhítő olaj volt a vert sebnek. De ez a szegény halandók 4118 11| által az országbiró előtt, secretáriussá lett a helytartó tanácsnál, 4119 50| semmi megölt, megpiszkolt, segéd nélkül hagyott ártatlanságnak 4120 44| és Endrédinek köszöném a segédet. Endrédire támaszkodva lemenék 4121 68| volna, ha nem siettem volna segédjekre. - Ez életben el vagy rabolva 4122 48| tudom én mely keveset ér segédök, mily keveset árthat tilalmok.~ ~ 4123 70| mi az egésznek hatását ne segélje. Osztán - mert ki kell mondanom, 4124 18| tudassam vele bajomat, s ő segíteni fog. - Mely határtalanul 4125 44| hogy Endrédi rajtam nem segíthet, de intése s jelenléte annyira 4126 15| még vagyon egy barátom. Az segíthetne rajtam, az könnyíthetne 4127 70| mindezek felől semmit sem sejdítve, közzéjek érék, mindnyájan 4128 10| házoknál holmi készületeket sejt. - Marosi, mit teszen az? 4129 47| lelkében végre felébred annak sejtése, hogy egymást csak túl a 4130 44| úgy teve, mintha meg nem sejtette volna szenvedéseimet s fogatni 4131 17| hozzám valamely mozdulást sejtettem meg. Fölrezzenve tekinték 4132 23| látják mit szenvedek, s nem sejtik meg mint nevelik enyhítések 4133 67| hozzája visszatérsz, meg ne sejtse.~ ~ 4134 37| műveinek csudálása nyújt, semmiben nem leltem. Oh, ha ez, mint 4135 41| meg lábaid előtt, nincs semmid, szegény vagy; szegényebb 4136 44| kincseivel s ragyogásával semminek állítottam. Kérdém magamat, 4137 53| egészségem iránt, noha velem semminemű szövetkezésben nem állottak, 4138 70| melyet én itt, elveszve semmiségemnek mély érzésében, religiói 4139 7 | Mariejának szerelmében, nem tart semmitől és senkitől; azonban consiliárius 4140 9 | áll vala szemeim előtt, semmivé lohad el, s szent szerelmed 4141 70| egy szerény asszony, a ki semmivel sem csinál lármát, és a 4142 70| fogadta a grófné kérését, mely senkinek nem lehet inkább tulajdona, 4143 7 | szerelmében, nem tart semmitől és senkitől; azonban consiliárius Nagyfalvi, 4144 70| mely őtet a részegek nagy seregében józanon tartotta; de az 4145 44| miként fogtak a madarak sok seregei a szőlők között, s alattam 4146 51| temetőbe. Sokáig néztem a sereget, mely azt kisérte. A zölddel 4147 21| hagyni imádóinak csillogó seregét s nekem jöve. Képzelheted, 4148 51| várja, hogy belőle új élet serkedezzen. Oh, ha azon virágokat, 4149 70| esküvései, azok a magányos sétálások, csak a kiadó czifrázmányai, 4150 3 | papirosomon képed! s midőn sétálni indulok, vezérem leszen 4151 23| vele nem álltam, ültem, nem sétáltam, nem tánczoltam. Amott nyújtotta 4152 27| homlokaikat vidítja; aljai közt setét éj lakozik. Csendes minden 4153 44| ki látá, hogy reszketek, siete véget érni. Színleltem, 4154 7 | magát, hogy viceispánjától siető parancsolatjai érkeztenek. 4155 68| összerogytak volna, ha nem siettem volna segédjekre. - Ez életben 4156 66| Mihelyt egészségem, mely a siettetett út és ezen halál által oly 4157 23| akarom szórni magamat, de sikeretlenek igyekezeteim. Valahová megyek, 4158 32| maradékaid is kevélykedhessenek. Siketülj meg a sokaság elmétlen magaszalásai 4159 44| könnyűséggel, milyetén kedves siklásokkal, repüle végig a tánczolók 4160 59| örömemben, hogy álmom elfut sikoltásomra. S midőn csak most látom, 4161 44| oly véletlen történt, hogy sikoltva rogytam lábaihoz. Endrédi 4162 8 | kibeszélhetetlen bájjal simultál mellére. Ki akarálak tépni 4163 9 | örökre enyém! Ezer közt sincs egy, a ki kedvesét úgy szeresse, 4164 14| térdig érő homokpusztán sippadoz, s szomjúzom a vigasztalást, 4165 44| alkonyló fényében együtt síránk, midőn mellyemen a jövendőnek 4166 39| kevély örömmel fog utánad siránkozni, - Teréz! mondám; nagysád-e 4167 35| sírva lelem. Ez részvétnek sírása. - Mit sír nagysád? mondám 4168 47| találtassam, mi forog lelkemben, s sírásaim az ő sírásait ne igazolják.~ ~ 4169 47| lelkemben, s sírásaim az ő sírásait ne igazolják.~ ~ 4170 29| szenvedéseimnek, s részvéte gyakor sírásra olvasztja. Ez a bére a legszebb 4171 51| hogy magányába zárkózva siratá a megholtat, kit ő öle meg.~ ~ 4172 67| csöndes álmot fogok aludni a sírban. Akkor járulj te a boldoggá 4173 39| megnyiták szívemet, hogy sírhaték. Teréz elővevé kendőjét, 4174 9 | hogy bánatomat kebeledben sírhatnám ki! Csókold fel e cseppet, 4175 42| szenvedni látom s kebelén nem sírhatom ki bocsánatomat. - Volt 4176 55| nélkül fájdalmaimat mellyén sírhattam volna; de kénytelen valék 4177 26| léptekkel rángatnak közelébbre a sírhoz. Talán, talán elaltatja 4178 47| nyomorúságát vánkosaimon sirja ki, olyankor gyakran megkörnyékez 4179 67| járulj te a boldoggá lettnek sírjához, s mondd magadnak, hogy 4180 29| kiterjesztett karjai, hogy sírjam ki fájdalmaimat - ha mikor 4181 57| húztam. Kalapomhoz nyúlván, sírni kezdénk mindketten, s nehéz 4182 51| ha azon virágokat, melyek sírom felett fognak teremni, a 4183 47| hogy egymást csak túl a síron látjuk meg. Ilyenkor fel 4184 68| karjai közzé fogván a szép sírót. Nincsi, te sírsz? Oh sírj! 4185 70| tartozik, melyet bizonyos situátiók közt megszerete, s most 4186 24| csaknem elkeseredett hangon. Sklávommal! felele. Nincsi! mondám, 4187 9 | vannak-e leveleim. Már a sobák kezében valának. El nem 4188 20| szerelmében beteg hugom a szomszéd sötét szobában kesereg fortepiánoja 4189 21| iránt tekintettel voltam, ha sógora lenni nem akarok is. Elakadtam 4190 39| az úr elhágy? monda mély sóhajtással s elhalványodott képpel, 4191 43| előérzései által, nem érté sóhajtozásaimat, melyek egy panaszos hárántsíp 4192 8 | elhagynál, Nincsi, magányosan sóhajtoznám utánad, elfonnyadnék, s 4193 36| gondolatban, hogy nyomorúságom oly sokakat meghatott? hogy inségemet 4194 53| Azalatt míg betegen fekvém, sokan méltóztattak gondban lenni 4195 32| kevélykedhessenek. Siketülj meg a sokaság elmétlen magaszalásai iránt; 4196 44| érvén, oly sűrűn összetódult sokaságot lelénk a ház körül, melyen 4197 18| leányt, ki távol a városi sokaságtól, magának hagyva nevekedik 4198 49| tőlem borzadni. És mégis sokért nem akarnám, hogy miattam 4199 7 | miatt, mert Halasinak nincs sokja. Hogy a fiatal pár szereti 4200 27| mélyen hatnak rám. Kesergő sonettjeivel kalandozom be a mezőt és 4201 28| kezdi Petrarca egyik szép sonettjét, miként bán velem a szerelem, 4202 16| Holnap tehát itt hagyom Sopronyt. De más útat veszek, hogy 4203 21| fölléptem vele a tánczosok sorában. A megbántott, elárúlt, 4204 44| indulataimnak cseréik alatt mázgolt soraim fessék tenéked mintegy árnyban, 4205 44| repüle végig a tánczolók sorain! Ki valék forgatva magamból, 4206 21| ezeket mind, úgy a mint itt sorban függenek, az egymást szerető 4207 44| részvéttel nézhetém. Szülei kik soromban valának, és a kiket tornai 4208 22| De ez a szegény halandók sorsa, ha fellelik egymást, ha 4209 23| gyötrelmeimet. Az ángyom, ki spanyol donna-alakba öltözék s engemet 4210 39| hallám énekelni. Az utolsó strophában kicsapott, a oly phantasiekben 4211 44| közöttök. Nincsi az ének utolsó stróphájáig mélyen el vala merülve, 4212 44| nem volt, annál mélyebben sülyedék el eltünt örömeimnek szemléletekben. - 4213 62| nem derülhető komorsággá sülyedez. Oda van az egykori szelídségem, 4214 50| nyújtják, hogy egykor csendesen sülyedünk a halál hideg karjai közé. 4215 68| eltiltott a beszédtől, s magába sülyedve ült a szekérben. Rettegtem 4216 19| kimentem a szőlők alá. Melegen sütött a nap, s kedves tavaszi 4217 39| jelt, hogy néz utánam. Én süvegemmel intettem néki, midőn hirtelen 4218 57| nehezebben fognék - ekkor levonta süvegét s ősz hajához nyult - ha 4219 57| szoba közepén állott, levont süveggel, összefogott tenyérrel, 4220 13| Azt nekik a jó angyalok sugallák. Ha első tüzemben mehettem 4221 70| kifejezésekkel, hogy ezt másoknak súgallásokból ugyan, de tulajdon mozdulatából 4222 23| a meghült vér szül, ész sugallatának akarjátok tartatni; mutassatok 4223 62| szánakozás, a leghűbb barátság sugallotta. Megengedj, hogy el nem 4224 39| az ott ragyogó napnak egy sugára, el fogják feledtetni ez 4225 33| a leszálló napnak utolsó sugarai, midőn a tornyos borúlatok 4226 21| a csüggedés pillantásai sugárlották vissza. Most pedig egyszerre, 4227 43| vagy! Vagy talán Géniuszom sugdosá neked az elhagyott, kesergő, 4228 14| nem ínyem szerint valók; sugorgó gonddal élnek egy napról 4229 44| mely a szőlők felől nyögve suhogott: de minekutána a királyi 4230 45| roskadni az elviselhetetlen súly alatt. Nem bírván tovább 4231 34| nyögök terhem elviselhetetlen súlya alatt, mint fetrengek a 4232 68| csókjára. Ennek lelke nem birta súlyát, s kénytelenek valánk őtet 4233 57| april 25.~Tegnap az öreg Surányinál kelle vacsorálnom. - Nagy 4234 12| tartalék nélkül szólani Surányival, s kimondám neki, hogy cselekedetén 4235 57| magamat, s ott sírtam ki sűrű könyűimet, s szaladtam. - 4236 44| Nincsi utczájába érvén, oly sűrűn összetódult sokaságot lelénk 4237 44| vagy balra. A nézők közt suttogások támadtanak, s Nincsi, a 4238 1 | hevemmel, ki kell mennem a szabadba, s ott neki eresztem szivemet, 4239 15| megmenthetne. Oh jőne, jőne bár a szabadító! Úgy nyújtanám felé karjaimat, 4240 15| terhemen - az orvosa, barátja, szabadítója a szerencsétleneknek! Az 4241 23| ángyomnál, hogy fel legyek szabadítva minden táncztól; s alig 4242 70| tartottak; s e látszatos szabadságban senki nem lehete kevésbbé 4243 7 | rabságba vetni, melyből nincs szabadulás, látni, miként vesznek óráról 4244 51| ha magamat rendeléseihez szabandom, nem sokára egészségem teljesen 4245 21| magát a rendhez s szokáshoz szabni. Hogy azonban míg én távol 4246 4 | közepette is pityergőre áll szája.~Valóban barátom, szégyenlem, 4247 21| ül s kezemet tartja, míg szájából nevem nem zengett. Az az 4248 52| e valóban a legboldogabb szaka életünknek? Ezt kérdem gyakorta, 4249 8 | Halál! - Nincsi, hagyd félbe szakasztanom e gondolatot! Alatta meghűl 4250 22| vezéreink; s íme el vagyunk szakasztva, és talán örökre el! Megborzadok 4251 23| asszonyságokat, élteknek melyik szakát vélik legszebbiknek, s azt 4252 53| 8.~Egy fölötte kedvetlen szakmányon estem által. Azalatt míg 4253 44| követtem a boldogot. Belépvén a szálába, s látván, hogy nemtaláltatásom 4254 51| könyű reszkete szemében. Igy szalad előlem minden, valakinek 4255 34| lebben Nincsinek képe, s néki szaladok, s látom, hogy hasztalan 4256 41| magamnak, s mit nyertem a szaladozással? - Ha tűz borítja el házadat 4257 1 | utoljára örvendő csattogásokkal szaladt fel és ismét alá a húrokon - 4258 23| ő tudja, alakbált adott. Szalainál reám köték magokat; mennem 4259 21| Épen közepében állék a szálának, s szemeim nyugtalanul repdestek 4260 12| a bizonytalanért el nem szalaszthatá; Szentpéterinek személyes 4261 70| TOLDALÉK~SZALIE JÜLIEHEZ~A bártfai feredőben.~ 4262 44| nem emlékezem. Vas alvás szálla reám, s adta volna, a ki 4263 15| melyet ő érdemel, tereád is szálland! - Már fekvő beteg voltam. 4264 52| adjátok, sem belé idegent nem szállítattok. Nem nézhetném, hogy annyi 4265 56| gondod, hogy ez a kép együtt szálljon sírba velem. Ne mondd, hogy 4266 23| tőlem vett, s maga tevé számba felét, hogy forró könyűim 4267 28| érő gyötrelmet, e meg nem számítható könyűket, melyek nem tudnak 4268 7 | akarva szaporítjátok azoknak számokat? Az ily eseteket össze kellene 4269 43| boltozatja, elhintve csillagainak számtalan ezredeivel; hasztalan csalogat 4270 6 | elhívén magát azon, hogy ő a szán királynéja, szégyelli isméretségeket; 4271 51| mellyében emberi szív ver, hogy szánakozásra olvadott tekinteteiben, 4272 7 | vonják egy napról más napra szánást érdemlő élteket; kínjaikat 4273 12| eléggé álmélkodni nem tudok. Szándékod előtte tudva volt, ismeri 4274 7 | kedves hugaasszonyát elvenni szándékozik. A szegény gyermek, ki ezt 4275 52| teljesithetni fogom a mit régen szándékozom - itt hagyom Budát. Nincsit - 4276 70| hagyva, Bácsmegyeit nem fogná szánhatni az olvasó, s a román eltévesztette 4277 57| némely jók ily érzékenyül szánnak. - Az öreg gondosan eltávoztata 4278 7 | Sír, tördeli kezét, kéri, szánnák meg, ő csak Halasival lehet 4279 23| légyen, s megadom magamat s szánni foglak. - A boldogtalanok! 4280 6 | imádott leány!~Tóni az én szánomban ült. A mint a faluba kiérénk, 4281 6 | barátnéja, melyet tegnap egy szánozás előze meg. Mely napom vala, 4282 6 | tolakodik látásunkra, s szántam őtet, hogy a sok köszöngetés 4283 47| hosszasan ül mellettem, s szánva néz, miként fogyasztott 4284 7 | életnek, s ti még akarva szaporítjátok azoknak számokat? Az ily 4285 44| Nincsi épen gyönyörű könyűit szárasztotta fel. Bár ezek legyenek az 4286 39| magát, s phantasiejének szárnyain az érzés mélyeibe hatott, 4287 43| ne repüljetek ablakához! szárnyaitoknak csattogása fölrettenthetné 4288 70| Minden cselekedete, minden szava a rendhez szokott, rendben 4289 70| consiliárusnénak utolsó szavai által a maga kedvelt ideáinak 4290 21| nem láttam. Nem! mondám, szavaiban szökvén; annyiban mondám, 4291 21| mondhaték. Könyűim elfojtották szavaimat. Kiszöktem, s egy kocsiba 4292 70| azt mesterkélésnek venni. Szavainak már csak hangzása is, maga 4293 21| elhűlésre? Elijedtem dörgő szavaitól; mert ily hevületben őtet 4294 21| s a fájdalom úgy elfogta szavamat, hogy ennél többet nem mondhattam, 4295 45| ez nem halálos, hogy csak szavokat fogadjam, még ki fogok gyógyulhatni. 4296 39| ily szelíd nem lesz; annál szebb lesz az estvét követő reggel; 4297 51| teremni, a szeretett leány szedegetné! Nincsinek mellyén ők elevenebb 4298 22| munkásan botorkázó léptekkel szédelegni körülöttem, meg megállok 4299 23| A boldogtalanok! mint szédelgenek akart csalódásaikban! - 4300 19| lehajolt, tavaszi virágot szedett s a legbájosbb pillantással 4301 7 | ily eseteket össze kellene szedni tanúlságul, hogy a tapasztalatlan 4302 8 | minden indulatját, s meg nem szegem hitemet. - Te nékem nem 4303 41| nincs semmid, szegény vagy; szegényebb a koldusnál, ki mindennapi 4304 31| nyújt. Minap a helybeli szegények felől szólván Terézzel, 4305 13| megvetés nehezet nyom, mint a szegénység.~ ~ 4306 51| játszanék velök, a hite szegett talán azt fogná mondani 4307 35| kezembe akad; s akkor osztán szégyellem elmétlenségemet s sírok. 4308 6 | hogy ő a szán királynéja, szégyelli isméretségeket; a kevély 4309 68| föltépni; oly makacsul ellene szegzé magát tartóztatásaimnak, 4310 57| összefogott tenyérrel, égre szegzett szemekkel, - éretem könyörgött 4311 34| fetrengek a földön, mint a széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok föl 4312 34| mely előttem itt elnyult, széjjeltekintek, s szemem addig mered, míg 4313 25| 13.~Bezzeg, ha a rabláncz széjjeltépdelése jóvá tehetné a dolgot! Úgy 4314 68| s magába sülyedve ült a szekérben. Rettegtem életéért, mely 4315 44| házig érni. Kiszállván itt a szekérből, jusson eszedbe, mondá a 4316 44| intett, hogy álljon elő szekere. Reszketett minden tetemem. 4317 44| fordulójára, midőn Szentpéteri szekerébe emelte zsákmányát, s vele 4318 42| hídon vagy a vár dombján a szekerek megrekedtek s késnem kellett! 4319 44| Lolottjával méne, a Lolott szekerén, én pedig a bátyámén a bátyámmal. 4320 68| lelkében, s Dorogon, hol szekerünknek megigazítása miatt nem meheténk 4321 17| s a kőszegi tábla egyé székével, mely most kiürült, kínála 4322 39| mélyeibe hatott, felszöktem a székről; s elmerűlve jártam föl 4323 44| contredansznak vége vala. Négy felé széledni kezdének a vendégek, Szentpéteri 4324 67| igen kedves e gondolat: Szélen állok! - Midőn a tavasz 4325 47| esztendeig sem; mert Erdélynek széléről jönni Budára, nem könnyű, 4326 44| boldogabb lak vár! Mint szélesedik szívem ezen odavágyással! 4327 26| legalább nem szunnyaszthat-e szelídebb kesergésbe; mert e hánykódásai, 4328 62| sülyedez. Oda van az egykori szelídségem, s annak helyébe most hajthatatlan 4329 44| napnak felkelésével élet és szellem ömle ki mindenre, miként 4330 44| ital annyira feléleszté szellememet, hogy egyszerre derült elmével 4331 44| lenni, egy lassu tavaszi szellőn kívül, mely a szőlők felől 4332 31| ugyan látni őtet, de az ezer szélvész, ezer inség szünetlenül 4333 26| kesergésbe; mert e hánykódásai, e szélvésze határt nem ismerő gyulongásaimnak, 4334 8 | árny valék mely körülted szélylyelfolyt, s nem vala erőm elrántani. 4335 51| kezeknek nem lehete azt szélylyelfoszlathatni! - Követni fogod őtet, kiálta 4336 70| mind addig, míg a társaság szélylyeloszol s kiki nyugalomra tér.~Consiliárius 4337 51| érzékeny könyű reszkete szemében. Igy szalad előlem minden, 4338 9 | emlékezem, Nincsi, melyeket szép szemeid löveltenek reám, ha azon 4339 31| helyett árvíz módra szakadnak szemeikből a hála könyűi - ezt látni 4340 65| voltam, s örvendek, hogy szemeinek befogásával én tehetém körülte 4341 50| melyek olyankor elfutották szemeinket, nekünk azt a biztatást 4342 39| pillantásokkal a Nincsi bájos szemeire emlékeztetének, megnyiták 4343 1 | esik ki a megcsalatkozott szemekből, s vigasztalhatlan sírok. 4344 44| azt tudom, hogy e szép szemekről egy tekintet repüle reám, 4345 70| Valamit egy jószületésü személyben találni óhajtunk, mind azt 4346 53| hátrahagyott czédula pótolja ki személyemet. Characteremben fekszik, 4347 12| szalaszthatá; Szentpéterinek személyes érdemein s ifjuságán kivül 4348 4 | ha a Nincsimnek portréja szemembe ötöl, oda vagyok. Úgy teszek 4349 44| vagy. Megcsókolám kezeit, s szememből egy forró csepp hullott 4350 21| rejteni könyűimet, melyek szememet elfutották. A fájdalmat 4351 70| társalkodásomban legyek szemes és magamat semmire ne kötelezzem. 4352 7 | vak, ott a szüléknek illik szemeseknek lenni. Consiliárius úr eléggé 4353 40| vezetnétek. A kit álnokságtok szemessé teve, azt többé édeskés 4354 40| pillantatig megnyitnátok szemét, s sántáknak és bénáknak 4355 21| muzsika, annyi víg ábrázok szemlélése, az a szózatos néma pillantás, 4356 44| sülyedék el eltünt örömeimnek szemléletekben. - Azalatt minden hivatalosak 4357 70| hogy őtet mint tükörben szemlélhesd - mert őrajta nincs semmi, 4358 44| neki barátja, maga mellett szemléli. Érzettem én, hogy Endrédi 4359 26| a feléledt természetnek szemlélte szívembe nem cseppentheti-e 4360 40| magára, hogy a természet szemléltében igya az élesztő poharat. 4361 44| igyekeztek előttem elfedni azon szemrehányásokat, melyekkel őket a lelkiismeret 4362 7 | Consiliárius úr eléggé szemtelen és pogány, látni hogy a 4363 13| Megvetéssel fog tekinteni reám szemtelenségemért, elmétlenségemért. Pedig 4364 70| Félre tette a könyvet, s szemüvegeit elrakván, nyájasan üdvözle. - 4365 59| ő, a kedves! s így egyik szendergés a másiknak tol karjai közzé - 4366 43| hasztalan csalogat a legédesbb szendergésbe a szökő kút habjainak ömledezése - - - 4367 1 | mentem melletted a legédesebb szendergésben, s te engem miként ébresztél 4368 51| éj után, bágyadt álomba szendergettem, s arra ébredék fel, midőn 4369 39| melybe indulatos éneke szenderíte. Bácsmegyei! úgy mond; az 4370 50| az elmultak emlékezetébe szenderített, Nincsi, mint egy angyal, 4371 17| gyönyörű lapály a kékellő szent-endrei s nógrádi hegyektől addig, 4372 45| elcsendesűlt tüzet, azt a szentelt gyönyör elcsendesült tüzét, 4373 8 | egy életem, s az néked van szentelve. Én ama boldog este néked 4374 21| nevezetesen magát Nincsit, ki Szentpéteriben egy szeretetre méltó férjet 4375 12| hozzád, s leányát mégis Szentpéterihez adá, holott az elsőség bármely 4376 45| magammal az őrülésig tánczolok. Szentpéteriné már nem cselekvé a mit Nincsi 4377 52| nem Nincsit többé, hanem Szentpéterinét! mindennap látni, s nemsokára 4378 12| tudok, s jelentette, hogy Szentpéterivel jegyben vagyon. - Az Istenért! 4379 20| elvesztette, kit oly igazán, oly szentül szeretett, az mindent hidegen 4380 68| rázkodtatás által sokat szenvede. Az orvos újabbi vérindulástól 4381 37| fölébresztette egykori szenvedelmemet, s el van végezve nálam, 4382 52| boldog korom emlékezete. - Szenvedés és öröm, ők összefonva járnak 4383 68| rohanának elő, s csöndes szenvedései jajgatássá váltak. Ez Bácsmegyeit 4384 67| sokára, te kedves, általesem szenvedéseimen, itt a hideg ősz; s ha a 4385 68| részvéttel igyekezett barátja szenvedéseit enyhíteni; vigasztalta, 4386 62| pillantatom, idegeim a rettenetes szenvedések által meg vannak rontva, 4387 7 | magunk napjaikat pokolbeli szenvedésekkel öldösni?~ ~ 4388 66| ezen halál által oly sokat szenvedett, megengedendi, nálad leszek, 4389 13| s én nézzem e, hogy más szenvedje azt miattam, a mit én szenvedek 4390 42| történet ma sokat hagya szenvednem. - A bátyám tegnap este 4391 68| gondok még ingerlették a szenvedő gyötrelmeit, s Bácsmegyei 4392 19| kedvesének. - Oh! mit nem szenvedtem! mint tola, mint taszíta 4393 30| Gyönyörű időnk van, s tiszták, szépek az éjjelek. Ura vagyok magamnak, 4394 21| egész fényében belépe. Ily szépen, ily pompával kél elő a 4395 37| Maurer által festetett. Szepesből jönnek, hol a Magyar-Tyrólt 4396 21| megitélések alá. - Értelek, széplelkű ember! mondá az öreg könnyűbe 4397 14| tántorodás grádicsait.~Az én széplelkü onkelem nékem többet külde 4398 13| miért ne tegyem ezek mellé? széplelkűségből is. De az én örömeim el 4399 23| mi tette ezen korokat oly széppé, s látni fogod, hogy épen 4400 20| meg nem romlott szíve - szépségét el fogja hervasztani a kor - 4401 62| gazdag szívét, ifjúságot s a szépségnek minden kecseit hozná; de 4402 43| hallgatá fölülről mátkájának szerelemre olvadt oboáját. Elragadtatva 4403 39| Az ő hajlandósága, az ő szerelme, bár mely kicsinynek akarám 4404 9 | Nincsi! Mi lelt? kérlek az ég szerelméért! Beteg nem vagy; azt nékem 4405 24| íme most, midőn eltépett szerelmemnek öldöklő gyötrelmeit többé 4406 68| legbarátibb indulat s egykori szerelmének emlékezete, férje, valamint 4407 44| mint az állhatatos, lángoló szerelmesnek az a tántorodásból eszméletre 4408 21| ketten a képen, tanúján szerelmünknek - oh Marosi! e boldogságok 4409 7 | gyakran egész életebeli szerencséje hajótörést szenved. - De 4410 7 | boldogságát értő s óhajtó szülék szerencsének tartják, hogy házok egy 4411 44| rettegés nélkül fogadhatá el, s szerencsére a contredansznak vége vala. 4412 62| szeretetre méltó leány birtoka szerencséssé tehet engem és őtet az enyém. 4413 70| emlékezzél róla, hogy e szerencsét nekem köszönheted. A tiszteletreméltó 4414 15| barátja, szabadítója a szerencsétleneknek! Az engem mind azon kínjaimtól, 4415 7 | halotti hörgése volt. E hangja szerencsétlenségbe taszított gyermekednek, 4416 70| eredtek panaszai, vádjai, szerencsétlensége, melyet makacsul ön maga 4417 7 | vagyok, bejöve hozzám s szerencsétlenségét elpanaszlá. Szóllani akartam 4418 70| és lelkes férfi: ez egy szerény asszony, a ki semmivel sem 4419 70| consiliáriusnét, hogy a kis szerényt köszöntené leányának. Ez 4420 50| s nekem nyújtja!~Klárim! szeresd férjedet; légy hív iránta 4421 1 | boldogul, kedves leány! s szeress oly kimondhatlanul mint 4422 9 | sincs egy, a ki kedvesét úgy szeresse, mint én szeretlek téged; 4423 7 | fogott, s e kérdés alatt: Szereted-e? az ajtó megnyílt, Halasi 4424 70| ennyire csudálok, ennyire szeretek. Oh miért, de miért nem 4425 13| azonnal lemondott volna; szeretetből, barátságból, hálának érzéséből, 4426 14| ugyanezt tennék; úgy sok szeretetlen itéletek maradnának el, 4427 70| eltola tőle, s őtet, a ki szeretetni kivánt, nekem félelmessé 4428 62| tiszteletem, idővel talán szeretetté fogna válhatni. Elhallgatom 4429 58| örömmel vetem magamat neki, a szeretettnek karjai közzé, hogy nem éltem 4430 8 | oly valón, oly forróan szerethessen, mint én. Emlékezzél vissza 4431 62| nem találtam senkit, a kit szerethetnék, a ki hajlandóságomat inkább 4432 27| senkit sem fog rajtam kívül szerethetni. S íme most - -~Tegnap levelem 4433 1 | tőled először mióta egymást szeretjük, de ez aggást szívem még 4434 12| megromlásában, midőn ifjaink nőtelen szeretnek maradni, az a tiszte minden 4435 24| barátom, hogy én neked, boldog szeretőnek panaszlom azon kínokat, 4436 23| akarsz, a szerencsétlen szeretőt minden maszk alatt kiismerik. 4437 70| mint az atyám előttem is szerette emlegetni, a mi nemünknek 4438 43| kesergő furuglyával! Te is szeretted-e őtet? Oh, úgy nekem testvérem 4439 51| meg ne lássam. Ennekelőtte szerettek a gyermekek, most elborzadva 4440 22| kimondhatatlan szeretettel szerettelek, s te azután azon este, 4441 70| gyermek soha inkább nem szerettetett, mint én. Belépvén azon 4442 62| gyermeki korhoz, mint midőn szeretünk?~Hagyd el tanácsaidat, kedves! 4443 70| a kik, engemet dicsérni szeretvén, felőlem azt mondják, hogy 4444 40| irántam, de ő nem érzi, hogy szerfelett gondoskodván fájdalmaimnak 4445 70| ingerlett, és a melyben szertelen lelke még gyönyörűségeit 4446 70| minthogy ez ajándékokkal s szerzeményekkel szükségtelen és helyén kivül 4447 7 | csuda mondana le erőszakosan szerzett jusáról, de már késő vala 4448 44| Nincsitől. Megszállott a szesz borral ölni el bánatomat, 4449 44| fájdalmaimat, ha csak perczekig is, szétoszlathatni.~Erőm annyira elfogyott 4450 24| kevélykedve hordottam volt, széttéptem ízről-ízre s kiszórtam az 4451 30| egy csapással ezer ezüst szikrákat vet, fülem semmit nem hall - 4452 45| nem ügyeltek, s - lásd e szilke vért előttem - ez annak 4453 64| ellágyulás neki ártalmas, s oly szín alatt, hogy álomra vala 4454 70| középszerű, hajai szögek, szine halvány, s az egész physionomie 4455 21| mint a szivárvány gyönge színei, midőn a horizonon ismét 4456 21| változott át, s azon útálatos színek, melyekkel őtet a megbántott 4457 14| s a tettek a magok való színekben jelennének meg, holott mostan 4458 23| oly eleven, oly csábító színekkel, mintha most is úgy volna: - 4459 70| ritkulni alig kezdő haja, színes és barázdátlan képe, ép 4460 62| letörlé az egészség és ifjúság színét.~ ~ 4461 18| mely szent fedtelenség s színetlen rény mosolyg neki szemeiből, 4462 44| reszketek, siete véget érni. Színleltem, hogy egészségem nem engedi, 4463 51| Nincsinek mellyén ők elevenebb színnel, édesebb illattal ragyognának. 4464 44| reggeli dalaikhoz, s új színre költ minden a legutolsó 4465 37| titkaiba föl vagy avatva, szint úgy érted mint én.~ ~ 4466 70| olvasásában? kérdé Belényesiné. Szintén a gyászos katasztrófig, 4467 44| többé! A halál ölelése nekem szintoly kedves fogott volna lenni, 4468 44| szőlők között, s alattam a szirt repedéseiben a fecskék reggeli 4469 27| csüggedt szerelemnek. Iszonyú szirtmasszák emelkednek az ég felé, s 4470 27| kireppen, utánam jajdulnak a szirtok. - Ő nekem mindenem vala! 4471 21| el lelkem előtt, mint a szivárvány gyönge színei, midőn a horizonon 4472 38| érdekli? kedves gyermekének szívébe kellett e halál és emésztő 4473 43| accentjeit, hogy a hitetlen lyány szívében, elaltatott egykori érzéseinek 4474 17| Az neked melegen ömlött szívedből. Tanácsodat követni fogom. 4475 1 | tesztek ti mibennünket! ti szíveinkkel együtt vészitek el azt az 4476 7 | vissza! Gyermekeiteknek szívekbe ütni a kést véteknek tartjátok, 4477 38| mely leginkább a legjobb szíveket hatja meg! - E gondolat 4478 30| a szerént élhetek a mint szivem kivánja; s ez néha oly homály 4479 39| felelék. Jó; úgy tehát szívemen fogom hordani e nékem ezentúl 4480 19| melyet beszítt és kilihegett, szívemig hata el, s a tüzet, mely 4481 44| én ilyenkor eltölt habzó szívemre szoktam vala szorítani, 4482 70| mozdulatából cselekszi, szívére szorított s megengedé, hogy 4483 21| nekem jutott volna, s az ő szives részvéte mint lett volna 4484 12| hogy esetedben nálamnál szívesebb részt nincs senki a ki vehessen.~ ~ 4485 20| kivált e tisztelt öreget szívesen szerettem. S viszont ez 4486 39| édeskeserü pillantás, ennyi szívetható scéna után nem kell-e tenéked 4487 19| döbögő szerelemmel eltölt szívre. Ah! erő nélkül rogytam 4488 24| megbocsátom, ha e forró szívreszorítással mondhatnám neki még egyszer, 4489 24| elváltozik? s te azt szent szívreszorulással esküvéd nekem; s íme most, 4490 35| ah, mely nyilalás, mely szívszorulat, s a fejem! hideg kezem 4491 18| minden cselekedetén. - Szívünknek piperés formálása egy bizonyos 4492 57| látott volna, eljövék. A szoba közepén állott, levont süveggel, 4493 70| szorgalma mely könyvet illet, szóba eredt vele, elszomorodott 4494 58| Az a szép remény, hogy e szobákban valaha boldog napokat fogok 4495 58| még egyszer végig mentem a szobákon, s mindent oly pusztán, 4496 20| alkonyodó világgal deríti szobámnak hátulját. Elől asztalomon 4497 53| tartathassam - a hálátlanság itt szóban nem foroghat - megtevém 4498 52| Leginkább azt a kisded szobát szeretem most, melyben mint 4499 64| mondhatott, e két jelentős szóból álla: Szegény öcsém! - Láttam, 4500 29| félre vonom magamat egy szögbe, Teréz utánam jő, s összeöltött 4501 70| testessége középszerű, hajai szögek, szine halvány, s az egész 4502 19| valami, hogy keljek föl, hogy szökjem hozzá, hogy ragadjam ki 4503 43| legédesbb szendergésbe a szökő kút habjainak ömledezése - - - 4504 21| Nem! mondám, szavaiban szökvén; annyiban mondám, hogy az 4505 53| iránt, noha velem semminemű szövetkezésben nem állottak, s csaknem 4506 21| kénytelen magát a rendhez s szokáshoz szabni. Hogy azonban míg 4507 44| midőn a pap e rettenetes szókat mondá: Amit Isten összekötött, 4508 37| megtenni ez útat; s ez az oka szokatlan hallgatásomnak. - A mit 4509 65| hiúságát az ál szomorúság szokta leplezni.~ ~ 4510 70| sok társaink a nevetségest szokták hajhászni, s azoknak felfedezésekben 4511 70| kedves barátném, s várj, mint szoktál, kiterjesztett karokkal!~ 4512 44| ilyenkor eltölt habzó szívemre szoktam vala szorítani, s ölelései 4513 21| hagyám, hozzánk lépe, s így szóla nieszéhez: Igen is lányom, 4514 44| A muzsika contredanszt szólaltata meg. Lelkemben egykori és 4515 50| a hév, melylyel olyankor szólánk, azok a könyűk, melyek olyankor