| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Ferenc Kazinczy Bácsmegyeinek Gyötrelmei IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
4516 21| az nem vétkem, mivel még szolgálat nélkül valék, s jobbommal 4517 7 | használhatlanabbakká teszi a köznek szolgálatjára. - Hah! nem elég tövis van-e 4518 17| csillogásán, most pedig szolgálni teljesen alkalmatlan vagyok. - 4519 69| reggel.~Rosszabbúl van. Nem szólhat. Szemei ázva vannak.~4 órakor.~ 4520 70| megengedé, hogy anyjának szólítsam. Érzéseim nem leltenek szót, 4521 37| melegen, oly értelmességgel szóllanak arról, a mit láttak, hogy 4522 68| fölvidíthatná e, s nevén szóllítá a gyermeket, kit a Bácsmegyei 4523 8 | tovább hallgatásodat. Kérlek, szóllj, mi lelt? mi tartóztathat, 4524 4 | kínozzák... - Osztán - szólljunk valót! a dolognak vagyon 4525 7 | teheti, magának neki is van szóllója, az nekik eszekbe nem jutott, 4526 70| az igazság, hogy őfelőle szóllván, e gyalázatos nevezettel 4527 12| Hogyha későnek nem látnám, szólnék vele; de nem szeretném azt 4528 43| melyek egy panaszos hárántsíp szólóját kísérték; nem hallá könyűimnek 4529 47| akarom vidítgatni s felőled szólok vele, s azon boldogságokról, 4530 43| A fuvalló istrumentek szólót játszának, s végre az egész 4531 51| béfogadjon. Véremet már ezer atóm szomjan várja, hogy belőle új élet 4532 22| minden kivánságaimat örök szomjjá változtatja teutánad - borzadással 4533 14| homokpusztán sippadoz, s szomjúzom a vigasztalást, mint az 4534 37| lakósai látni, s visszafelé Szomolnoknak és Jászónak vevék útjokat, 4535 37| A mit Jászón és osztán Szomolnokon láték, hozzá járulván, hogy 4536 20| hátulját. Elől asztalomon szomorúan ég magányos gyertyám, s 4537 20| szerelmében beteg hugom a szomszéd sötét szobában kesereg fortepiánoja 4538 42| alattam a paripa, hogy a szomszédok is mind az ablakhoz futottak; 4539 70| látni akarta ki légyen, s szorgalma mely könyvet illet, szóba 4540 70| tenni; megkedvelte az ifjú szorgalmát, látni akarta ki légyen, 4541 24| emlékezetét, bár önmagadat szórhatna el így a szél, hogy ne maradna 4542 44| habzó szívemre szoktam vala szorítani, s ölelései közben a világot 4543 24| Oh, ha karjaim közzé szoríthattam volna, ha megmondhattam 4544 1 | karok elhullanak, s magamat szorítom által. Olyankor nagy csepp 4545 70| mozdulatából cselekszi, szívére szorított s megengedé, hogy anyjának 4546 19| Szentpéterinek karjaiból, s szorítsam e döbögő szerelemmel eltölt 4547 57| Öcsém, monda mellyéhez szorítván, elfojtott zokogással, én 4548 22| ismét szakadnak könyűim, s szorongásaim elmulának, magamat könnyebben 4549 42| megkönnyedni érzettem szívemnek szorongását, hogy volt valami nálam, 4550 21| Nincsi nem vala kisebb szorongásban, s talán összerogyott volna, 4551 44| mit láttam, nem tudom, s szorosan vizsgálni nem akarom: azt 4552 70| hivatal is egyesítette, még szorosbb lett. Szót adtak egymásnak, 4553 27| hallani a keskeny partok közé szorult patak zuhanását. Itt járok 4554 70| összeillőbb lelket még együvé nem szőtt. - De feledni kezdem, hogy 4555 43| hangzott mint egy angyal lassú szózatja, lehetetlen vala megmozdulnom 4556 43| nehány ízben hallatá kedves szózatját; énekel, mert érzi, hogy 4557 21| ábrázok szemlélése, az a szózatos néma pillantás, melylyel 4558 21| leendek. Ha falun laknám, erre szükség nem volna: társaságban élvén, 4559 14| túl azon még annyi, egyéb szükségeidre. Az én kedves emlékezetű 4560 52| dolog: a gyermeki gondokhoz, szükségekhez, gyermeki erő vagyon adva. - 4561 18| a gyümölcs megérlelésére szükséges s termése annál ízletesbb 4562 70| nincs semmi, a mi az egészre szükségesképen ne tartozzék, nincs semmi, 4563 21| édeskés kis urak tarták szükségesnek, hogy a mindenféle illatok 4564 70| ajándékokkal s szerzeményekkel szükségtelen és helyén kivül élni akarjon; 4565 65| alattvalóit elfoglalta, szükségtelenné teszen minden pompát, melylyel 4566 68| szemmel látható zavarodást szüle lelkében, s Dorogon, hol 4567 20| napot, mely őtet tenéked szülé!~ ~ 4568 70| félre érteni akarna is, a ki szüléimet az ő bölcsen sanyarú nevelésekben 4569 70| nemünknek egyetlen ösvénye. Szüléimnek nagy gondja volt, hogy romlott 4570 70| felől, bejelentést tett szüleimnél, kik őtet két kézzel fogadták. 4571 21| Ő lássa mit csinál, de szüleinek meg van mondva, hogy küszöbömön 4572 7 | szeret a leányba, s azt szüléitől megkéri. Mit gondolsz? Egy 4573 7 | el vele, hogy ellenkezzék szüléivel. Sír, tördeli kezét, kéri, 4574 70| történetet: ~Gondosabb, bölcsebb szüléket képzelni nem lehet, mint 4575 7 | hol a gyermek vak, ott a szüléknek illik szemeseknek lenni. 4576 40| elsőségenkapást, a birtok és születés büszkélkedését s több ezekhez 4577 12| s ifjuságán kivül fényes születése s szép birtoka vagyon, s 4578 6 | azon nyomorultakra, kik születések, pénzek, titulusok, s óh 4579 12| De ha te minden pénz és születési fény nélkül akarnál is valamely 4580 7 | véteknek nem tetszik. Mi jót szülhet az emberi társaságban a 4581 64| nevemben, őtet, s a kedves most szülöttet!~ ~ 4582 8 | ég a maga legkedveltebb szülöttjeinek engedhet. Örömeimnek mértéke 4583 37| elolthatná, hogy mintegy újjá szülve térhetnék meg onnan! Hogy 4584 31| ezer szélvész, ezer inség szünetlenül hány és lökdös. Útamat csakugyan 4585 24| nékem, akkor, ha szívem szűk vala boldogságom teljének, 4586 24| kérdő Nincsi volt. Az a szultánöltözet vala rajta, melyet tőlem 4587 8 | teve; szerelmed felébreszté szunnyadó indulataimat, szivemet érzékenynyé 4588 26| nyugalomnak; legalább nem szunnyaszthat-e szelídebb kesergésbe; mert 4589 70| magamat, de úgy, hogy szüléim szűntelen szemmel tartottak; s e látszatos 4590 17| végrehajtásával, s a kőszegi tábla egyé székével, mely most 4591 23| Nincsire emlékeztete. A tág szálában nem vala hely, 4592 20| jelenni; ő tőle semmit meg nem tagadhatok. Míg engem Nincsi még szeretett, 4593 39| ugy mond; de mégis, ne tagadjon tőlem meg egy kérést! - 4594 44| tour ismét reánk jöve, oly tágan nyújtám neki kezemet, hogy 4595 29| szent fénye alatt a kertnek tágas útjain, míg az éjjeli őr 4596 43| egy hosszan elnyult kies táj - ah! olykor oda ismét előbbi 4597 44| parancsolt, s kivitt magával oly tájakra, hol sok esztendők óta nem 4598 26| előttem egészen ismeretlen tájra megyek ki s próbát teszek, 4599 42| futottak; s ha ilyenkor a tajtékos lóról neki egy jóreggelt 4600 44| összeháborodám, hogy egy taktot sem tudtam tenni, sőt azt 4601 44| eltüzesedésemben oly erővel találám tartani, hogy el nem fordulhatott. 4602 70| sírtam - s leányka! Jülie! találd mi vala a könyv? - A te 4603 60| kell ez a véget soha nem található kivánság? - S ha előjőne 4604 70| jeleit, reszkete, hogy férjül találom választani, s kitapogatván 4605 70| őbenne egy régi ismerősödre találsz, s álmélkodni fogsz, ha 4606 70| lelke még gyönyörűségeit találta.~Azonközben Bácsmegyeinek 4607 8 | kedves volt, mert benne találtalak tégedet? nem keskeny sírba 4608 47| kell, hogy Klárival ki ne találtassam, mi forog lelkemben, s sírásaim 4609 32| tisztának, tántoríthatatlannak találtatni, s egyenesség s igaz hűség 4610 44| egyedül én valék, a ki nem találtatott, én, kinek a menyasszonyt 4611 20| szerelem tetőtől fogva talpig, s lángol érted. Látnád 4612 44| boldogságaimnak emlékezete támada fel. Helyet fogék a tánczolók 4613 44| A nézők közt suttogások támadtanak, s Nincsi, a ki látá, hogy 4614 44| köszöném a segédet. Endrédire támaszkodva lemenék a grádicson, s épen 4615 1 | melyet szívemben emlékezeted támaszta, elteljen. S mikor osztán 4616 57| látás, mely tiszteletet támasztott volna még az angyalokban 4617 37| Mióta Nincsi e gyötrelmeket támasztotta lelkemben, noha még azt 4618 31| földi bújdosásom alatt még támogathat, éleszthet valami, úgy az 4619 70| consiliáriusok voltak a helytartó tanács mellett, s így őket a szív 4620 62| midőn szeretünk?~Hagyd el tanácsaidat, kedves! Elmult az idő, 4621 11| secretáriussá lett a helytartó tanácsnál, megérkezett Budára, s megkérte 4622 62| MAROSIHOZ~Bécs, máj. 28.~Tanácsod ingerlené fájdalmamat s 4623 17| melegen ömlött szívedből. Tanácsodat követni fogom. Okaid, melyekkel 4624 43| magával, hogy nekem most nem tanácsos magamban maradnom, s egy 4625 23| érhetém; s ha látá, hogy táncza végét várom, oly hosszan 4626 21| kifejtőzém karjaiból, s táncznak eredék ismét. Nem! monda, 4627 23| végét várom, oly hosszan tánczola, hogy kénytelen valék magam 4628 44| nem engedi, hogy tovább tánczoljak, s a végszobába vonám magamat, 4629 21| tűrheté sokáig, reszketve tánczolt, s végre elgyöngült inai 4630 23| reggeligre ki valának rendelve tánczosai; ekkor nyíltak meg szemeim, 4631 23| karon ragadta a legelső tánczost, kit előkapa, hogy el nem 4632 23| legyek szabadítva minden táncztól; s alig lépék fel, s egész 4633 32| egész haza előtt tisztának, tántoríthatatlannak találtatni, s egyenesség 4634 14| szerint mérsékli az idegen tántorodás grádicsait.~Az én széplelkü 4635 44| lángoló szerelmesnek az a tántorodásból eszméletre térő leány keze; 4636 44| betegeskedésimnek s az erőltetett tántznak tulajdonítá elgyengülésemet, 4637 7 | bátorításomra. E szerént tanúja valék egy lépésnek, mely 4638 21| gyönyörködénk mind ketten a képen, tanúján szerelmünknek - oh Marosi! 4639 7 | eseteket össze kellene szedni tanúlságul, hogy a tapasztalatlan készülne 4640 36| mely valamit fölfog, makacs tapadással fog fel, utoljára szerencsétlenné 4641 7 | szedni tanúlságul, hogy a tapasztalatlan készülne el jó korán, s 4642 70| barátunknak részvétét s mentségeit tapasztalhatnánk azon félreértéseknek jutalmául, 4643 1 | enyhülés, pillantástok nekünk táplálat. Ha elgondolom, kedves Nincsi, 4644 7 | az emberek oly reményeket táplálnak, melyeket nem tudnak, s 4645 20| míg még az az édes remény táplált, hogy ő enyém lészen, úgy 4646 70| renge minden tetemem, s tapsolni kezdének, hogy magamhoz 4647 70| mindenkor a házasság tétetett ki tárgyképen, mely a mint az atyám előttem 4648 44| ezelőtt Nincsi vala egyetlen tárgyok, most, midőn ő éntőlem örökre 4649 70| irántuk, a mely mértékben sok társaink a nevetségest szokták hajhászni, 4650 70| hajlandóságaimat, intett, hogy társalkodásomban legyek szemes és magamat 4651 70| vezették felém, s ezekkel társalkodván, tökélletesen szabadon hagyva 4652 29| mint a Terézé. Bár! Az ő társasága ír az én sebeimre. - Ha 4653 31| lakodalom után kimegyek hozzá, s társaságában fogom keresni nyugtomat, 4654 9 | elmétlen csevegéseket kell oly társaságokban, melyeket gyűlölök, hallgatnom. ... 4655 21| most pedig kiszakasztva társaságokból, keskeny sírba zárattatik.~ ~ 4656 70| kevésbbé, hogy romlott asszony, társaságomba ne lépjenek, hogy a köz 4657 14| Befutok minden kertet, minden társaságot, hogy bajomat elszórhassam, 4658 8 | lelkeinket összekapcsolva tartá még minekelőtte testbe költöztenek. 4659 21| kivált az édeskés kis urak tarták szükségesnek, hogy a mindenféle 4660 12| felelhetett volna. Jónak láttam tartalék nélkül szólani Surányival, 4661 62| gyermek késhez nyúl, elégnek tartanád e megszóllítani? vagy elkapnád 4662 44| eltüzesedésemben oly erővel találám tartani, hogy el nem fordulhatott. 4663 19| bokor mellé feküdtem, noha tartanom lehetett, hogy megsejtend. 4664 53| érdemel, s hogy gorombának ne tartathassam - a hálátlanság itt szóban 4665 3 | míg még erősen állasz, nem tarthatsz a víz dühétől: de ha gyökereid 4666 7 | óhajtó szülék szerencsének tartják, hogy házok egy ily tekintetű 4667 7 | szívekbe ütni a kést véteknek tartjátok, de őket oly rabságba vetni, 4668 70| részegek nagy seregében józanon tartotta; de az a hajthatatlanság, 4669 70| szüléim szűntelen szemmel tartottak; s e látszatos szabadságban 4670 21| érzékeidet, minden gondolatodat tartozhatatlanul hordja el árjain. Ki tudja? 4671 68| összeforradtak, s Nincsi tartózhatlanul sírt. S te sírsz, örök barátnéja 4672 70| talán azon olvasásai közé tartozik, melyet bizonyos situátiók 4673 28| hogy nekem ezt írhatd? Tartóztass fel egy omló folyamot, ha 4674 21| Nem! monda, s erősebben tartóztata. Nem eresztem. Megsiketülve 4675 45| ezelőtt nem átallott; nem tartóztatá az esztelen ifjat; Endrédi 4676 68| makacsul ellene szegzé magát tartóztatásaimnak, hogy legjobbnak láttam 4677 8 | Kérlek, szóllj, mi lelt? mi tartóztathat, hogy írj? Ha elhidegültél 4678 42| mennem kellett, de hevem még tartóztatott nála, fölkaptam valamijét, 4679 70| egészre szükségesképen ne tartozzék, nincs semmi, a mi az egésznek 4680 35| sír nagysád? mondám neki; tartsa továbbra könyűit. - Értenie 4681 19| szenvedtem! mint tola, mint taszíta valami, hogy keljek föl, 4682 70| midőn mások vezető nélkül taszítatnak ki az ifjúság örvényeire, 4683 7 | Magzatjaitok, kiket ti hidegen taszítátok nyomorúságba, betegeskedve 4684 7 | hangja szerencsétlenségbe taszított gyermekednek, embertelen 4685 7 | Emlékezel mint örvendénk tavalyi ittléttünk alatt, midőn 4686 51| megint hív Nincsi egy szép tavaszeste nyujtaná kezét jobbomnak! - 4687 37| bomlást nem szenved, a jövő tavaszszal Olaszországot ismét meglátom, 4688 70| kiindúlánk a széles alléen, s még távolról meglátánk a generált, hátradőlve 4689 47| sept. 15.~Klári ritkán távozik el ágyam mellől. Ki akarja 4690 9 | kezében valának. El nem tudék távozni az ablak mellől, valamíg 4691 25| távozhatom, még most nem kell távoznom.~ ~ 4692 25| mód van hátra - az, hogy távozzam. De most még nem távozhatom, 4693 23| ismerni, s minden reám ismert. Tedd a mit akarsz, a szerencsétlen 4694 9 | mint ím ez itt, mely csak teérted ver, melynek csak egy akaratja 4695 70| neked sírva beszélek. - Tegnapelőtt reggel az anyám későbben 4696 70| pirúl: de a könyv előtte tegnapig ismeretlen volt; egy fiatal 4697 44| nyugodtabb vagyok, mindent tegnapról.~Eltüzesült indulataimnak 4698 44| végig minden tetemeimen; tégy a legboldogabb halandóvá 4699 15| meg tehát, s írd meg mit tegyek; levele addig válasz nélkül 4700 13| hálának érzéséből, és miért ne tegyem ezek mellé? széplelkűségből 4701 44| annyi erő, hogy a reámrakott teher alatt darabos útamon elébb 4702 62| leány birtoka szerencséssé tehet engem és őtet az enyém. 4703 68| ömledezteték, melyet természetessé tehete annak érzése, hogy a Bácsmegyei 4704 44| egyetlen gondolatom, melyet még teheték: bár soha fel ne ébredjek 4705 65| szemeinek befogásával én tehetém körülte az utolsó szolgálatot. 4706 14| miatta egyedül a magával tehetetlen szerelem hevét vádlod. Bár 4707 7 | vagy egészen boldogtalanná teheti, magának neki is van szóllója, 4708 25| rabláncz széjjeltépdelése jóvá tehetné a dolgot! Úgy minden jó 4709 12| neked ezáltal szolgálatot tehettem volna.~Hitesd el magaddal, 4710 44| helyemből, míg Endrédi intve nem tekinte reám. Bátorrá lesz a leggyávább 4711 22| éltemnek jövendő napjain tekintek végig - és még is oly valón, 4712 17| sejtettem meg. Fölrezzenve tekinték a mozdulat felé, s képzeld, 4713 21| rontom. Szemébe kell vala tekintenem, de hol veheték erre erőt? 4714 23| s tekintete - ah! az a tekintés! melylyel csak ő, csak ő 4715 7 | világosabban látó szemekkel tekintesz azon jövendőbe, mely téged 4716 23| keze kezemben nyugodott, s tekintete - ah! az a tekintés! melylyel 4717 51| hogy szánakozásra olvadott tekinteteiben, hogy elfojtani akart könyűiben 4718 43| mintha összeakadának vala tekinteteink; úgy tetszék mintha szép 4719 70| aestheticai s psychologiai tekintetekből azt is pirulás nélkül lehetne; 4720 21| tetszett, hogy minden az ő tekintetétől, az ő megjelenésétől vett 4721 7 | egész hatalmát éreztető tekintetével vezeti jövendő férje felé. 4722 39| állhatott volna ellene azon tekintetnek, melylyel azt kívánta? Elővevém 4723 8 | hogy te édes mosolygással tekintettél neki szemeibe, s én egy 4724 21| Fölpillantottam, szemébe tekintettem, lestem, ha lelnék-e ottan 4725 7 | tartják, hogy házok egy ily tekintetű uraság által megtiszteltetett, 4726 21| kedvesének szemei közzé tekintgetett, s azon boldog órák emlékezete, 4727 23| vége felé is derült kedvvel tekinthetünk. Nevezzétek őket gyermekieknek, 4728 44| Nincsi már asszony. - Tekints körül a teremtésben, és 4729 12| reám bízza, hogy már most tekintsem mint eszes atya; s érdemének 4730 12| elsőség bármely oldalról tekintsük, a tiéd. Vállat vonított, 4731 21| meg újra, ismét a tükörbe tekintvén, s Nincsi mint mosolyga 4732 1 | szivemet, hadd érezze a szép téli nap kecseit, hogy az űr, 4733 34| Torna, jul. 4.~Ez a szív telje, melylyel e vadonszép környet 4734 8 | mértéke teljes vala: hadd teljen meg tehát poharam keserüséggel 4735 24| szívem szűk vala boldogságom teljének, te kedves, kiterjesztéd 4736 44| ezen óhajtásom sem láthata teljesedést. Szenvedéseimnek egész mértéke 4737 7 | s gyakran nem is akarnak teljesíteni. Esztelenek! nincs-e különben 4738 17| a Szentpéteri kérésének teljesítésére buzdítasz, megegyeznek ön 4739 44| meg a menyasszonynyal, s teljesítettem kérését. Elkeményedett szívvel, 4740 52| tértem, hogy nem sokára teljesithetni fogom a mit régen szándékozom - 4741 7 | a fejes gyermek engedni teljességgel nem akar, kitagadást, elkergetést 4742 23| hajlottam, s érzéseimnek teljét az ő szép karjain sírtam 4743 27| húgomtól. Az a gyermek el van telve szerelemmel. Irj neki, s 4744 51| fiatal leány koporsóját vivék temetőbe. Sokáig néztem a sereget, 4745 19| holt vidéket mosolygásaival Tempévé varázslani - szótlan mentek 4746 37| Krakker festéseivel gazdag templomot, amott a Fűger szent Katalinját 4747 6 | volna veled! De lehetek e én tenélküled boldog? Lehet-e az lélek 4748 23| donna-alakba öltözék s engemet tengeri-rabéba rejtett el, és én, mi ketten 4749 30| eloldom a csónakot, s a szép tengerkén a kastély alatt föl és alá 4750 14| vádlod. Bár mások is ugyanezt tennék; úgy sok szeretetlen itéletek 4751 57| levont süveggel, összefogott tenyérrel, égre szegzett szemekkel, - 4752 8 | enyémnek kell lenned. Ne tépd el csábulásodban a köteléket, 4753 25| melyeket csak a halál erős keze téphet széjjel. Nem látok magam 4754 44| összekötött, azt ember el ne tépje. - Vége lévén a czeremoniának, 4755 8 | simultál mellére. Ki akarálak tépni karjaiból, feléd szaladtam, 4756 14| után. Úgy vagyok mint a ki térdig érő homokpusztán sippadoz, 4757 20| könyűje! Ha ezt látnád, térdre rogynál, s áldanád a napot, 4758 44| már indult a szekér felé, tére hozzám bucsúzni. Ez oly 4759 15| büntetése, melyet ő érdemel, tereád is szálland! - Már fekvő 4760 10| másnak nem engedem. Ugy térek vissza Budára, mint az az 4761 51| melyek sírom felett fognak teremni, a szeretett leány szedegetné! 4762 44| asszony. - Tekints körül a teremtésben, és ha tudsz rettenetesbbet, 4763 70| báj, mely ezt a páratlan teremtést elfutja, ámbár ő merő természet 4764 44| reám, s adta volna, a ki teremtett, hogy az volt volna az utolsó! 4765 8 | hogy mi egymásért vagyunk teremtve, érezd hogy ha boldog akarsz 4766 29| édes oly léleknek, mint a Terézé. Bár! Az ő társasága ír 4767 70| bizonyítja. Nyaka körül függ a Tereziai kereszt pántlikája, de vitézsége 4768 39| teve szerencsétlenné, s Teréznek kék szemei, melyek mennyei 4769 39| elbeszélem, miként vevék búcsút Teréztől. - Lévai Kassáról kiküldé 4770 31| szegények felől szólván Terézzel, jelentém néki, hogy követni 4771 70| nem élet; egyedül férjem terheltethetnék hálátlansággal, barátságtalansággal; 4772 70| Vasvári, kiméletlenül s terhelve van festve, de azon felakadni 4773 15| az könnyíthetne roskasztó terhemen - az orvosa, barátja, szabadítója 4774 39| megilletett, s láttam, mely terhes leend az elválás. Teréz 4775 70| kezdének, hogy magamhoz térhessek: de gróf Odolinszkyné megújította 4776 37| hogy mintegy újjá szülve térhetnék meg onnan! Hogy azt szabad 4777 32| megfutásában. Így osztán térj meg borostyánnal Kláridnak 4778 20| természeti ártatlan öröm terjed el képén, s szemeiben mint 4779 17| lombú fáival, s az a messze terjedő gyönyörű lapály a kékellő 4780 70| pillantással magához ne térjen, és hogy kit lát, teljes 4781 18| megérlelésére szükséges s termése annál ízletesbb lesz, minél 4782 24| a maga hasonlíthatatlan természetes voltában hátravetette a 4783 68| hévvel ömledezteték, melyet természetessé tehete annak érzése, hogy 4784 43| énekel, mert érzi, hogy a természetre világ száll és élet. Hát 4785 70| s belső részeig rezeg. Termete s testessége középszerű, 4786 46| sept. 7.~Magamhoz kezdek térni, de felette lassu lépésekkel, 4787 44| tántorodásból eszméletre térő leány keze; s ah ezen óhajtásom 4788 69| Írtóztató phantasieből tért magához. Érzette, hogy itt 4789 44| Elborzadtam látására, de magamhoz térvén legottan, megölelém őtet 4790 8 | összekapcsolva tartá még minekelőtte testbe költöztenek. Ha te engem 4791 68| Bácsmegyeinket. Ez renge egész testében. Nincsi mind azt a mit a 4792 70| részeig rezeg. Termete s testessége középszerű, hajai szögek, 4793 7 | szabad lélek, az egészséges testi és mennyi rosszat az ellenkezők! 4794 29| jún. 13.~Az ifjú Csengeri testvére Teréz, egy szeretetre méltó 4795 43| szeretted-e őtet? Oh, úgy nekem testvérem vagy! Vagy talán Géniuszom 4796 70| elutazott ifjat úgy néztem mint testvéremet, s úgy fogadtam, midőn öt 4797 47| magával; s eldől mellettem, s testvérének nyomorúságát vánkosaimon 4798 14| barátom, a milyetént az atyám testvérétől, a milyetént az én második 4799 22| volna - - Most engemet az tesz nyomorúvá, a kit én a legboldogabbá 4800 40| kitetszenek. Ha ezt nem tészitek, úgy hasztalan minden igyekezet, 4801 21| Változásaim bússá, elsülyedté tesznek s sápadt arczczal, bús képpel 4802 1 | Lyánykák, lyánykák, mikké nem tesztek ti mibennünket! ti szíveinkkel 4803 44| Eléggé korán juték fel tetejére, s eltikkadva s csaknem 4804 7 | elijed, reszket minden teteme, Halasinak emlékezete általszök 4805 44| beléborzadás futa végig minden tetemeimen; tégy a legboldogabb halandóvá 4806 65| Holnapután fogjuk szent tetemeit általadni a földnek, a szerint, 4807 43| Borzadás fut végig minden tetememen valamikor óraütést hallok, 4808 42| bátyám tegnap este kérdést tétete nálam, ha nem lenne e ma 4809 37| s Dürer rezeit szobámban téteté le, - ki hitte volna, hogy 4810 70| nekem mindenkor a házasság tétetett ki tárgyképen, mely a mint 4811 15| barátságunk szerént és azon jótét tetézéséül, melyet iránta hivatalának 4812 20| szeret ő tégedet! szerelem tetőtől fogva talpig, s lángol érted. 4813 21| mondani az úrnak; nekem nem tetszésem, és soha nem is volt az, 4814 12| lépés, melyet tevék, felele tetszetes zavarodással, ezt úgy kívánja. - 4815 44| czeremoniája alatt csendesnek tetszhető elmével állék közöttök. 4816 14| itéletek maradnának el, s a tettek a magok való színekben jelennének 4817 22| örök szomjjá változtatja teutánad - borzadással fejtettem 4818 14| kedves Nevőm, oly kérést tevél, melyen talán minden fel 4819 60| Látom, mely nyomorulttá tevélek, s ezzel visszatérne Szentpéterijének 4820 30| rettegő kétségeink közt tévelygünk, s alig merünk félve pillantani 4821 6 | faluba kiérénk, figyelmessé tevém, hogy nézze mennyi nép tolakodik 4822 70| megkedvelt s bizonyossá tévén magát hajlandóságom felől, 4823 50| karjai közé. Oh, hogy az a tied még távol legyen, és hogy 4824 32| jóságával. - Együtt vevém vele a tiédet is, melyben írod, hogy vármegyéd 4825 64| neki, s eloltja életét.~Oly tikkadtan, oly elerőtlenedve érkezém 4826 23| gyaláznak, kárhoztatnak, tilalmaznak. Egy tekintetem, mely véletlenül 4827 48| segédök, mily keveset árthat tilalmok.~ ~ 4828 28| Lauráé, mindenhova üldöz - tinéktek panaszlom e véget nem érő 4829 21| fogok! - Surányi a maga tipegő, szíves módjával jőve felém, 4830 30| 16.~Gyönyörű időnk van, s tiszták, szépek az éjjelek. Ura 4831 32| szép egy egész haza előtt tisztának, tántoríthatatlannak találtatni, 4832 12| szeretnek maradni, az a tiszte minden gyermekeit szerető 4833 40| enyész el, melyben támadott.~Tisztelem a bátyám kegyét irántam, 4834 70| mértékben tulajdonom a jóknak tisztelete, a mások érdemeiknek megismerése 4835 65| szomorú tolmácsa hálámnak, tiszteletemnek.~Holnapután fogjuk szent 4836 70| szeretettel tölt el túl a tiszteleten maga iránt mindent, a ki 4837 70| nekem édes Jüliem, ez a kar tiszteletesbb alakban még meg nem jelent, 4838 70| szerencsét nekem köszönheted. A tiszteletreméltó öreg azzal a nyájassággal 4839 64| hagyhatod, kérlek, siess ezt a tiszteletünkre méltó öreget jelenléted 4840 70| megismertem érdemeit, s tiszteltem benne azt a szép lelket, 4841 12| akarand, híven eljárni fő tisztem s örömem lesz, és hogy esetedben 4842 14| velem annyira érezteté, hogy tisztemnek érzém megvallani neki válaszomban, 4843 68| egyenesen hozzád, hanem tiszttartódnak borítékja alatt megyen, 4844 37| reményleni, te, ki a mesterség titkaiba föl vagy avatva, szint úgy 4845 44| közül. Unalmamban, sőt minek titkoljam? elkeseredve az egész emberi 4846 44| örömei még neveltek, de titkolni óhajtott háborodással, előttem 4847 68| gyöngeségeinek, s erőlködött titkolt reszketések alatt elfojtani 4848 70| lesegetem. Ugy hittem, hogy titkomra senki nem eszmél, s a figyelmet, 4849 4 | dolognak vagyon egy más titkos oka is, - a szerencsétlen 4850 45| tüzét, mely most epedve s titkosan lángolt Nincsinek szemeiben, 4851 7 | valami a mit méltóságnak tituláznak, ha merő törzsök is - ez 4852 12| alkalmasan tudod, mit ér az a titulus, melyben az üres főkkel 4853 6 | kik születések, pénzek, titulusok, s óh hányszor nem! azon 4854 70| mozgása s ízletes öltözete, tíz esztendővel ifjabbnak akarják 4855 6 | örömnek. - Egyedül a bátyám tizenhárom esztendős leánykája tudott 4856 70| mutatandok, párok legyünk. Én tizenkét esztendős gyermek valék 4857 26| MAROSIHOZ~Buda, máj. 27.~Mintegy tizennégy napra egy előttem egészen 4858 24| bár ne kellene látnom soha többször! mindjárt a hogy beléptem, 4859 70| s ezekkel társalkodván, tökélletesen szabadon hagyva érném magamat. 4860 38| kínjai vannak elrejtve. Nem tölt-e meg egész mértéke kínjaimnak, 4861 21| megszelidít. Átteszi magát a töltésen, melyet gerjedezései ellen 4862 17| szép napnak estét kényemre tölthessem. Ismered a kilátást: Budának 4863 58| valaha boldog napokat fogok tölthetni Nincsimnek karjai közt; 4864 6 | napom vala, ha azt együtt tölthettem volna veled! De lehetek 4865 49| kimondhatatlan szerelemmel tölti el szívemet. - Elengedek 4866 3 | napjaidat mint ím ezeket töltöd most? Ha ezt ki fognám e 4867 44| Nincsivel annyi boldog órákat töltögettem. A hely elevenebbé festé 4868 1 | három négy órát a hidegen töltök, s az éj a szerelmes andalgót 4869 7 | ellenkezzék szüléivel. Sír, tördeli kezét, kéri, szánnák meg, 4870 39| elfordítá fejét, s egy könyűt törle ki szemeiből. - Nékem ugyan 4871 23| hosszan ültem mellette; ott törte kétfelé édes nyájassággal 4872 70| generál úr időtöltést lelne történeteinknek végighallgatásában, az én 4873 6 | kiömlést; és így csak egy rövid történetét az én kis Tónim felől, mely 4874 47| magát, azt mondja, mert még történhetne, hogy egymást látni sok 4875 21| hogy azokból a mik körültem történtek, semmit sem láthaték. Nincsi 4876 7 | boldogtalan. - Miért ád néktek a törvény, miért maga a vallás annyi 4877 7 | méltóságnak tituláznak, ha merő törzsök is - ez a szerencse nagyobb 4878 3 | látszott gyűjteni. Míg még törzsöködben velő vagyon, mondám; míg 4879 7 | szolgálatjára. - Hah! nem elég tövis van-e éltünk ösvényein? 4880 30| kiszököm a kapun, lemegyek a tóhoz, eloldom a csónakot, s a 4881 59| egyik szendergés a másiknak tol karjai közzé - s mikor így 4882 19| mit nem szenvedtem! mint tola, mint taszíta valami, hogy 4883 24| Nincsi az erőszakig vitte tolakodását, s az útat ki nem hagyá 4884 6 | tevém, hogy nézze mennyi nép tolakodik látásunkra, s szántam őtet, 4885 8 | volna! - Ezer gondolatok tolakodnak lelkemre; nem tudom mit 4886 44| mindenek az uj pár felé tolakodtanak, alkalmasan bírván magammal, 4887 8 | s én egy szögben, távol tőletek, hosszú fehér lepelbe öltözve 4888 65| hideg kezére, volt szomorú tolmácsa hálámnak, tiszteletemnek.~ 4889 40| borzad vissza, midőn az örök tolongásban embert keres s vázat lel. 4890 44| jónak látta elveszni a tolongók között; és így csak Szentpéterinek 4891 60| mint a marha! - Vaktában tolongunk a lehető és a való között, 4892 21| volna életet és melegülést. Tolongva közelített felé a társaság; 4893 21| egészen elragada, a hideg tompaságra sülyeszte el. Tántorogva 4894 23| csalódásaikban! - De ez igy tón, barátom! Mivel az ily öröm 4895 6 | éjszakát, imádott leány!~Tóni az én szánomban ült. A mint 4896 6 | rövid történetét az én kis Tónim felől, mely téged a gyermeknek 4897 70| legtisztább, elméje igen mívelt, s tónja olyan, hogy bizodalommal 4898 44| soromban valának, és a kiket tornai utam óta még nem láték, 4899 39| de jusson eszedbe, hogy Tornán egy leányt hagyál, ki magányában 4900 44| Pestet, hogy belőle csak a tornyok látszottanak ki. Némán feküdt 4901 33| utolsó sugarai, midőn a tornyos borúlatok rajtok erőt vettenek. 4902 17| hegyektől addig, hol a ráczkevi torony a vizek közül kinyúl, s 4903 31| árbocztalan hajót A szél, ide a tova ver, vágyok ugyan látni 4904 44| oly lassan, oly epedve, továbbá oly erővel, oly való kinyomással, 4905 1 | nyögdelt, panaszkodott; továbbad vígabb hangzatokra fakadt, 4906 70| Bácsmegyeid! - A consiliárius tudakozá, ha a generál a könyvet 4907 23| boldog örömeikre. S bár tudakozd meg bölcs uraságokat s asszonyságokat, 4908 70| monda ez; szabad volna-e tudakoznom, mit itél generál úr a Nincsi 4909 47| sok ideig nem fogjuk. - Tudakoztam mit vél, meddig nem. Ha 4910 53| csaknem az alkalmatlanságig tudakoztatták mint vagyok. Tudni kell, 4911 23| veté kendőjét, hogy nem tudám mi lel, s ezt kiáltván: 4912 38| ég érettem! Ég, és ennek tudásában mennyei boldogság s a pokolnak 4913 9 | mihelyt ezt veended, s tudasd velem honnan eredhet e gyötrő, 4914 36| változásom felől semmit ne tudass. Négy-öt nap mulva útnak 4915 18| vagyok," s azt kívánja, hogy tudassam vele bajomat, s ő segíteni 4916 54| Endrédi velem mindig nem is tudatott, félvén, hogy az nekem árthat, 4917 28| MAROSIHOZ~Torna, jún. 5.~Tudd te, kedves Sennuccióm! így 4918 24| még inkább megzavart. S tudja-e nagysád, kivel szól? kérdém 4919 13| itten vagyok, barátom, s tudják az egek mikor mehetek el. 4920 23| tekintetem a nélkül, hogy azt tudnám, felreppen a lózsiba s ott 4921 70| kaczérságnak látszik; ha tudniillik a kaczérság többet nem talál 4922 8 | elhidegültél irántam, engedd tudnom. Ne hidd, hogy téged azért 4923 45| körültem van. - Orvosaim nagy tudománynyal s széles, hosszas, bő beszéddel 4924 68| Minden póstával fogod venni tudósításaimat.~ ~ 4925 10| s most veszem Endrédinek tudósítását, hogy Nincsivel valaminek 4926 44| körül a teremtésben, és ha tudsz rettenetesbbet, mondd ki, 4927 44| utam óta még nem láték, nem tudták, miként közelítsenek felém. 4928 23| oh! miket s mennyit nem tudtunk akkor mindketten mondani 4929 12| tudok. Szándékod előtte tudva volt, ismeri charakteredet, 4930 21| hozhat? kiálték, nem is tudván mit mondok; halált? Oh, 4931 21| lökdösénk ujjaink hegyén a tükör képeinek csókjainkat, s 4932 21| csókolám meg újra, ismét a tükörbe tekintvén, s Nincsi mint 4933 70| kiterjeszkedjem, hogy őtet mint tükörben szemlélhesd - mert őrajta 4934 21| vivém tekintetemet, s minden tükörből az én képem, az elhagyott 4935 21| közzé zárt Nincsivel, e tükrök előtt, s hogy ezeket mind, 4936 21| Véletlenül egy általellent függő tükrön akadtanak meg. Elrémültem. 4937 14| minden cselekedetein nemesség tündöklött, nem élhet azzal nem szép 4938 13| angyalok sugallák. Ha első tüzemben mehettem volna, most Szentpéterinek 4939 45| szentelt gyönyör elcsendesült tüzét, mely most epedve s titkosan 4940 70| senkinek nem lehet inkább tulajdona, s örülve fogadott, mintha 4941 44| s az erőltetett tántznak tulajdonítá elgyengülésemet, s hogy 4942 70| mennyei jóságának kezdettem tulajdonítani: de halld a scénát, melyet 4943 70| nekem épen azon mértékben tulajdonom a jóknak tisztelete, a mások 4944 39| homályában, s egyszerre el is tűnt. De ismét újra reám rohana, 4945 21| ezen alkalommal szemébe tűntem. Eléggé kegyes vala, mihelyt 4946 21| vádlója leve és bosszulóm. Nem tűrheté sokáig, reszketve tánczolt, 4947 8 | Te nékem nem írsz. Nem tűrhetem tovább hallgatásodat. Kérlek, 4948 6 | mindenkori nyájasságával; ki ne tűrne inkább bármely alkalmatlanságot, 4949 21| érzése a mit érette régóta tűrök és szenvedek, följebb emele 4950 48| szögben érzem híjokat. Nem tűröm ki sokáig; útnak indulok - 4951 39| Elhallgatott. Láttam mint tusakodék magával. - Jőjjön kedves 4952 21| igazságába. Hogyan? kérdé tűzbe jövén, s Nincsi adott volna 4953 38| hembereg érről érre, mint egy tűzpatak szívemben, s elégeti a remélt 4954 32| hűség által nyerni meg az udvar kegyelmeit, s nem a sokaknak, 4955 68| nyájassággal, barátsággal üdvezlék Bácsmegyeinket. Ez renge 4956 70| szemüvegeit elrakván, nyájasan üdvözle. - Gyermekké teve ez a könyv, 4957 44| őtet, az angyalszépségűt. Üdvözlésem egyszerű volt s rövid, de 4958 69| Köszönöm hűségedet! monda. Üdvözöld Nincsit, s az én kedves 4959 58| haszontalan, s amott egy ügyefogyottat védettem, itt egy elakadott 4960 45| vala jelen, mások reá nem ügyeltek, s - lásd e szilke vért 4961 28| Petrarcát a Lauráé, mindenhova üldöz - tinéktek panaszlom e véget 4962 44| fortepiano-orgona mellé üle, s azt az éneket játszá, 4963 44| ülék vele, hol te is annyit ülél velem, hol a hold alkonyló 4964 42| föloldhatatlan beszédes némaságban ülénk együtt! mely szent vala 4965 18| nyomta azt az anyagba, melybe ülteted a fát, a mi a gyümölcs megérlelésére 4966 65| melyet első ifjúságában ültetett, minden czifra emlék nélkül. - 4967 12| az a titulus, melyben az üres főkkel együtt sokszor még 4968 40| gyülekezeteitekből hányjátok ki a hiuság ürét, az elsőségenkapást, a birtok 4969 43| magával azt kivánja, hogy bár ütne hamar az óra, mely véget 4970 45| körülmények veszedelmes pontba ütődnek, hágj által bár csak egy 4971 21| vezettem el, hol csak hamar ugyanazon csábulásba esém mellette, 4972 15| vőfélye. - Hogy a román ugyancsak érdeklő légyen, el kellene 4973 14| hevét vádlod. Bár mások is ugyanezt tennék; úgy sok szeretetlen 4974 70| a hasonlíthatatlannak, újabban s bővebben fessem képét, 4975 68| sokat szenvede. Az orvos újabbi vérindulástól tart. - Minden 4976 21| emlékezete, melyek most oly újan, oly elevenen lebegtek lelkem 4977 37| elolthatná, hogy mintegy újjá szülve térhetnék meg onnan! 4978 43| mintha őket a Mindenható ujjai vonnák föl. - Inkább inkább 4979 21| engemet, s mint lökdösénk ujjaink hegyén a tükör képeinek 4980 44| el-elsuhinta, midőn szép ujjairól a jegygyémánt rám lövelle, 4981 44| kellett vala eresztenem ujjait, hogy ő jobbra, én balra 4982 9 | elmémet, s a világ előttem ujólag elysiummá változik el. De 4983 44| kiszabadíta kezeik közül. Unalmamban, sőt minek titkoljam? elkeseredve 4984 41| mennyivel édesebben jutalmazzák unalmas fáradságait elöljáróinak 4985 54| márcz. 14.~Engedek Endrédim unszolásának; általláttam, hogy Budáról 4986 26| felkeresett, s addig kért, addig unszolt, hogy lehetetlen vala neki 4987 1 | téli nap kecseit, hogy az űr, melyet szívemben emlékezeted 4988 21| szobámban. Körültem éjféli csend uralkodik. Kevés órával ezelőtt egy 4989 7 | házok egy ily tekintetű uraság által megtiszteltetett, 4990 23| S bár tudakozd meg bölcs uraságokat s asszonyságokat, élteknek 4991 7 | ma consiliárius Nagyfalvi úrhoz eskettetett! - Hogy az a 4992 21| jelenlétében akarám mondani az úrnak; nekem nem tetszésem, és 4993 47| mit vél, meddig nem. Ha útad el talál mulni, felele, 4994 50| közt mehess végig hosszú útadon!~ ~ 4995 70| vele semmire; a különös útakat szerető nem engede az intésnek, 4996 21| képévé változott át, s azon útálatos színek, melyekkel őtet a 4997 32| elcsábítatni, nem kevésbbé méltó az útálatra, mint a ki nyelvét árúba 4998 12| ideig semmit nem is gyanít. Utálnám, ha tudná, mitől fosztotta 4999 44| valának, és a kiket tornai utam óta még nem láték, nem tudták, 5000 31| szünetlenül hány és lökdös. Útamat csakugyan nem halasztom 5001 44| reámrakott teher alatt darabos útamon elébb tovább vánszoroghatok, 5002 56| minthogy az olajfestést útamra bajosan vihettem volna, 5003 28| kárhozatos vétekké teszen minden utánavágyást. S te Marosi vagy-e, hogy 5004 9 | hogy jő. Két levél, Nincsi, utánuk kapék, nézem az írást borítékjaikon, 5005 16| nekem egyetlen percz ez utat! Egy hónappal ezelőtt, mely 5006 70| midőn öt esztendő múlva útazásaiból haza jött. Igazságos valék 5007 43| csöppenéseit, melyek az utcza köveire hullottanak. - Te 5008 44| elijedék, midőn a Nincsi utczájába érvén, oly sűrűn összetódult 5009 42| S mikor végre a Nincsi utczájára értem, s ő meghallá lovam 5010 31| ime most együtt járjuk az utczákat, s osztogatjuk a kisded 5011 42| sokat gondoskodott, melyik utczán ki lakik, én pedig merültebb 5012 70| lelket, mely véle az őrűltek útjaikat kerülteté, mely őtet a részegek 5013 29| fénye alatt a kertnek tágas útjain, míg az éjjeli őr borzasztó 5014 15| utánam bujdosásom hátra való útján ólálkodni fognak, egyszerre 5015 21| jöve. Képzelheted, hogy útját megrövidítettem. Az úr fölötte 5016 68| igyekezeteim elvonni őtet budai útjától, hol be nem hegedett sebeit