BÁCSMEGYEI MAROSIHOZ

Torna, jún. 27.

Ma egy rakáska levelem érkezék. A bátyámét ide zárom. Olyan az a milyent tőle várnom lehete; megelőzi kívánságaimat tiszteletet érdemlő jóságával. - Együtt vevém vele a tiédet is, melyben írod, hogy vármegyéd követnek választott. Felelj meg a benned vetett reményeknek, s azon légy, hogy neved hallására még késő maradékaid is kevélykedhessenek. Siketülj meg a sokaság elmétlen magaszalásai iránt; a ki az által engedi magát elcsábítatni, nem kevésbbé méltó az útálatra, mint a ki nyelvét árúba veti, s kövesd lelkiismereted szent szavát mindenben. Mi szép egy egész haza előtt tisztának, tántoríthatatlannak találtatni, s egyenesség s igaz hűség által nyerni meg az udvar kegyelmeit, s nem a sokaknak, hanem a jóknak becsűléseket, szereteteket! Ennél dicsőbb út nem nyílhat előtted. Lépj szent elszánással pályád megfutására, s légy szerencsés megfutásában. Így osztán térj meg borostyánnal Kláridnak karjai közzé; és ha reményeinket meg nem hazudtolod a szerelem minden áldásait öntse ki reád. Ha te is meghazudtolod, ha te is! - úgy - Reszketek gondolni a gondolatot.