BÁCSMEGYEI MAROSIHOZ

Buda, márcz. 14.

Engedek Endrédim unszolásának; általláttam, hogy Budáról nem távozhatom el úgy, hogy Szentpéterinek még egyszer ne legyek látogatására, ki feleségestűl gyöngélkedésem alatt sokszor volt nálam, de a mit Endrédi velem mindig nem is tudatott, félvén, hogy az nekem árthat, és akik minden kigondolhatókban igyekeztek szenvedéseimet enyhíteni. Ugyan ezt hallom Nincsinek szüléi felől is. Oh Marosi! hogyan fogom kiállani látásokat? Reszketek.

Megjövék tőlök. Szentpéteri kiment volt, Nincsije pedig, a mint cselédjei mondják, gyöngélkedik s ágyban van. Eljöttem tehát a nélkül, hogy egyikét vagy másikát láttam volna.