BÁCSMEGYEI MAROSIHOZ

Pozsony, máj. 14.

Mikor az ő emlékezete kísér ágyamba, s elképzelem, mely boldog fogék lehetni, ha enyém lehetett volna ő, ő, a kedves! s így egyik szendergés a másiknak tol karjai közzé - s mikor így azt álmodozom, hogy egészséges vagyok, hogy ő nekem hitvesem, - oh ilyenkor fölsikoltozom örömemben, hogy álmom elfut sikoltásomra. S midőn csak most látom, hogy boldogságom álom vala, s boldogtalanságomnak érezése gyilkosan rohan az ál boldogság helyébe reám - oh hallgass meg akkor, te, a ki e mély gyötrelmet látod! hallgass meg! ölj meg!